Kocsmázva utazni, utazva kocsmázni

Kezdőlap » Krisztina emlékére – Utazás Győrbe

Krisztina emlékére – Utazás Győrbe

kocsmaturista_krisztina_emlekere

Ha egyedül utazol, sosem leszel igazán egyedül. Próbáljátok ki és lássátok meg, hogy igaz! Rátalálsz a hasonlókra, és alkalmi szövetségek jönnek létre egyszerre utazókkal vagy vándorlelkű helyiekkel, megosztjátok a felfedezéseiteket, ötleteiteket, történeteteket. Az én egyik pár napos útitársamnak örökre kell búcsút mondanom most. Az ő emlékére írok.

kocsmaturista_krisztina_emlekere

Krisztinával Győr felé úton ismerkedtem meg, telekocsi utasként. Amikor már nagyban készültem a blogra, márciusban, Győr volt az első város, ahova tudatosan indultam kocsma-élményt gyűjteni Budapest határain kívül. Nagyon jó hangulat volt az úton, sokat beszélgettünk és még többet nevettünk, mert Józsi a sofőr szégyentelenül halmozta egymásra a viccesebbnél viccesebb kocsmasztorikat sziporkázó stílussal, miután tudomást szerzett látogatásom hátteréről. Mintha egy mozgó stand up comedy-re fizettünk volna be extra szolgáltatásként.

Józsi kitett bennünket Győrben és ment tovább. Kriszta fotózni jött, én kocsmatúrázni. Mindketten egyedül utaztunk. Ahogy kiszálltunk, mégsem maradtunk egyedül. A világ legtermészetesebb dolgaként együtt vágtunk neki felfedezni a várost, kezdve a kocsiban ajánlott “jó gyrosossal”.

kocsmaturista_gyros_győr

Majd elkísértem a szállásáig lepakolni. Közben szembesültünk Győr egy egészen kieső városrészével.

kocsmaturista_győr_külvárosi_montázs

Beszélgettünk az egyedül utazásról, igazolva egymásnak, hogy az, aki egyedül utazik természetszerűen nem lesz egyedül mégsem. Ő is volt már egyedül úton máshol és én is, de mindketten először jöttünk így magyar városba. Megcéloztuk a belvárost kávézni, utcákat, házakat, szobrokat, embereket figyelni.

kocsmaturista_győr_városháza

kocsmaturista_győr_fő_utca

kocsmaturista_győr_utcai_muzsikusok

kocsmaturista_gyor_fuszeres_kave

Sok szempontból kísérleti utazás volt nekem, megismerni önmagamat ebben az új helyzetben, hogy milyen egy új városban lenni úgy, hogy tudom, hogy később írok is róla, és az hogy a fejemben esetleg már írok, ne menjen a jelen élményének rovására. Az egyik első szabály, amit önmagamnak szabtam az lett, hogy először éljem ki magamat a városból, szerezzek egy kerek képet, a miliőéről, fogjam fel a határait, a felosztását, a léptékét, a habitusát, a lakóit, és csak utána kezdjem a kocsmáit is kóstolgatni. Krisztina hasonlóan gondolkodott, sokat látott és keveset kattintott. Mintha előbb meg akarta volna érteni, hogy mit fényképez le később. Nem csak a nyilvánvalóra volt fogékony, nem csak a tolakodóra figyelt fel. Elragadtatták akár apró homlokzati elemek, különös feliratok, cégérek, velem együtt rajongta Győr sarokerkélyeit és elidéző mély részvéttel tekintett a Radó szigeten az akkori szóbeszéd szerint lebontásra ítélt gyönyörű Spartacus csónakházra.

kocsmaturista_győr_sarokerkély

kocsmaturista_győr_spartacus_csónakház

Amikor eljutottunk a folyók találkozásáig, megismerkedtünk egy biciklis családdal, akik onnantól velünk tartották, András (“Bobó”), Bálint (12) és Liza (8). Nagyon jófejek, stílusosak, humorosak voltak és a helyi érdekességekről nagyon is informatívak és közlékenyek számunkra, még a legfiatalabb szereplő is, sőt ő valami elképesztően korát meghazudtoló módon volt az. Krisztával mindketten preferáltuk a helyiek idegenvezetését ilyen helyzetben és az övékét különösen imádtuk. Ők mutatták meg először Révfülöp városrészt, elvittek minket enni és amikor én már elindultam este a kocsmatúrámra, hazakísérték Krisztinát a szállásra.

Nem szakadtunk el igazán Krisztinával, megbeszéltük, hogy onnan, ahol épp kutakodunk, küldjük egymásnak a különlegességeket, jó tippeket kép formájában. Így is tettünk. Bejártuk ugyanazokat a helyeket is egyesével, és fedeztünk fel külön elemeket. A következő két napon egyszer mindig találkoztunk, együtt ebédeltünk vagy együtt reggeliztünk a Matrózban a helyiek tippjei és a felfedezéseink alapján,

kocsmaturista_matroz_csarda

együtt mentünk a Püspökvár-Toronykilátóba, és Apor Vilmos gyermekrajz kiállítást nézni is.

kocsmaturista_győr_püspökvár_toronykilátókocsmaturista_győr_apor_vilmos_gyermekrajz

Örültünk egymás társaságának, így még jobban megfűszereztük ezt a pár napot. Tudtunk egymás mellett, de a saját tempónkban haladni. Egyetértettünk, hogy ez a leghasznosabb új városban, hogy akik együtt vannak, ne erőltessék egymásra a saját fókuszukat, preferenciájukat, tempójukat, ne követeljék meg ugyanazt, tudjanak elválni és újra találkozni és megosztani, amit útközben találtak. Ő kiváló útitársnak tűnt. Úgy váltunk el, hogy majd Budapesten is találkozunk. Nem tettük soha, de sosem gondoltam volna, hogy nem is tehetem már soha, hogy egyszer ilyen hamar elmúlik ennek a lehetősége örökre.

kocsmaturista_győr_apor_vilmos_szobor

Láttam egy gyászjelentést a Facebookján egyik nap. Csak futva néztem rá, rohanásban voltam, és félreértettem. Azt hittem ő temeti a testvérét. Küldtem egy szomorú ikont, írni később akartam. Józsi, a telekocsi sofőr írt aznap este: – Mi történt vele? Láttam, hogy elhunyt – kérdezte.

– Nem ő halt meg, hanem a testvére – feleltem, aztán végigfutott a hideg a hátamon. Mi van, ha én tévedek? Én tévedtem.

Amikor visszagondoltam erre a győri útra, mindig gondoltam rá is. Gondoltam, hogy majd újra találkozunk, és azt is, hogy majd újra megyek Győrbe, de az utóbbit nem mindegy, hogy mikor. Akkor térek vissza, amikor a szódás szifon szökőkút majd nem lesz lefóliázva. A Krisztával újra találkozáshoz nem rendeltem határidőt, mintha a lehetősége végtelen lett volna. Tévedtem.

kocsmaturista_győr_óra

 

MegosztásShare on Facebook

Bejegyzés készítőjének neve

Név: A Kocsmaturista

Egy hozzászólás: “Krisztina emlékére – Utazás Győrbe

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.