Hip hip hurrá utáni állapot! A legutóbbi maastrichti kocsmamesével a Kocsmaturistán 100 nagy bejegyzés jelent már meg a közel 11 hónap alatt. Megosztom most, hogy mi változott, mit tanultam a kezdetekhez képest és merre készülök továbbmenni a következő 100 bejegyzés során.
Érdekes világ volt ez, amikor elkezdtem és érdekes maradt azóta is. Emlékeztetőnek a legelső bejegyzés:
Sőt minél többet élek át, látok, hallok és ismerek meg, annál inkább hajtok fejet alázatosan a „nem tudás” és a „nem ismerés” végeláthatatlan hatalmassága előtt és látom be a végcél nélküli utazó, kalandor és kocsmaszédelgő áhítattól párás szemszögéből a választott téma kimeríthetetlenségét. EMBEREK ÉS KOCSMÁK, VÁROSOK ÉS KOCSMÁK, UTAZÁS ÉS KOCSMÁK KAPCSOLATA – 100 dimenziós élmény!
KOCSMATURISTA ÉS AZ ÜZENET
Ha a kocsmák mesélni tudnának…A KOCSMÁK TUDNAK MESÉLNI! És én továbbra is továbbmesélem a meséiket. Semmivel sem kevésbé lelkesen, kíváncsian és alaposan, mint 100 bejegyzéssel ezelőtt!
Azóta viszont már tudom, hogy milyen valóban kocsmakrónikásként élni, milyen úgy tapasztalni, hogy tudom, hogy az élményt kétszer fogom nagyon megélni: egyszer ténylegesen és egyszer, amikor leírom. Írni több, mint jegyzetelni. Felelősség! Odaadom a világnak azt, ami csak az enyém volt korábban. Visszaidézem az emléket, megforgatom, megvágom, elengedek belőle, és mindent megteszek, amit tudok, hogy az adott kocsmának, városnak, a város kocsmaéletének szellemisége azzal az üzenettel éljen tovább a soraimban, amit terjeszteni, téríteni kívánok. És mindent megteszek, hogy egyre jobb legyek ebben! Felelősség, hogy legyen benne a soraimban rendszeresen a plusz sugallat arról, hogy miért és milyen példákon keresztül gondolom úgy, hogy a kocsmák a kettős megítélésükön és a sokféle visszhangjukon túl sokmindenre jó és akár hasznos, sokféleképpen érdekes vadhajtású egységei a társadalmi életnek. És legyen a Te képed a kocsmavilágról botrányos vagy vicces, elbagatellizáló, éltető vagy elhatárolódó, csodáló vagy viszolygó, ellenséges vagy baráti, én mindig szeretnék új szemszöget is adni ehhez.
KOCSMATURISTA ÉS AZ ÚJ IDŐSZÁMÍTÁS
100 bejegyzés után jobban megismertem a határaimat. Amikor nekiálltam leírni az élményeimet naplószerűen, rövidebben-hosszabban késleltetve, hamar rájöttem, hogy ez sokkal több időbe kerül, mint valaha gondoltam volna. Az első Bologna-Padova sorozatom összesen 14 írásosra sikerült, pedig mindössze nettó 4 nap élményeit tartalmazza:
Egy írást minimum 3 óra alatt írok meg, szőrőstől-bőrőstől, amiben nincs benne a valós idejű jegyzetelés. Ez tizennéggyel felszorozva bizony 42, míg 4 nap ébrenléti óráinak száma átlagosan 64. Nem telhet a kétharmadába megírni, mint megélni! Nyilván nem lustaságról van szó, nem is motiválatlanságról. Én csak félig utazom, ha nem írok róla. De mivel az én időm is véges, változtatnom kellett a szerkesztői elveimen, hogy a lehető legtöbb téma időben hangot kapjon!
Májusban írtam először részletező helyett összefoglalóan egy olyan város kocsmaéletéről, ami nem a lakhelyem. Szerencsére a százhalombattai írásnak nagyon jó fogadtatása lett, amit biztatásként éltem meg, hogy így folytassam.
Nehéz volt és még mindig nehéz azt helyretenni, hogy valakivel átélek egy jó kis kocsmakalandot a városában, a környékén és ő szívvel-lélekkel körbevezet, elmondja a kincset érő titkokat és megkérdezi, hogy mikor láthatja az írásomat erről, és utánaszámolva jön az elszontyolító eredmény, hogy bizony csak hónapok múlva, mert ennyivel vagyok lemaradva. Elkezdtem változtatni, de a hatás igazán csak ezután jön. Cél időben közelebb kerülni önmagamhoz és lecsökkenteni az emlékiratszerű távolságot. Ezzel együtt tudom, hogy így sosem fogok mind a közel 800 kocsmáról írni, amiben jártam, és ezután járok majd, azonban várost egyet sem fogok kihagyni. Először összefoglalok, aztán vissza-visszatérek ráközelíteni a legizgalmasabb kocsmákra, legérdekesebb történetekre, és el fogom fogadni, hogy lesznek olyan történetek, részletek is, amik kimaradnak a Kocsmaturista naplójából. Amikor utoljára beszéltem Szakál Úrral, a Kocsmológussal telefonon, ezt mondta búcsúzóul: „Ne űzd, úgyse éred utol.” – Nem erre fel mondta, hanem csak úgy, talán semmi konkrétra, talán viccből, de én rögtön tudtam hova tenni.
Íme a vele közös történetem:
KOCSMATURISTA ÉS AZ ÚTITÁRSAK
Szakál úrhoz hasonlóan sok érdekes embert ismertem meg az útjaimon és kocsmatúráimon. Örülök, hogy visszatérő ismerősök lettek közöttük, akikkel sok gondolatot és eszmét cseréltünk már, és akiktől sokat tanulhattam. Kiemelem Katona Csaba sör- és nem sör történészt, akinek különösen sok tudást, élményt, eseményt és további ismeretséget köszönhetek. Hálás vagyok, hogy úgy döntöttem, hogy benézek arra a Keszthelyi Sörfesztiválra, ahol megismertem őt.
Sajnos vannak, akiket Kocsmaturistaként ismertem meg útközben, de már örökre el is veszítettem. Visszagondolok most Krisztinára Győrből, Tony Jenningsre a Wichmannból és legutóbb Béla bácsira, aki egyszer a semmiből jött és elvitt négy kedvenc kocsmájába egymás után. Nemrég hallottam a halálhírét. Róla is mesélek hamarosan. Nyugodjanak békében mindnyájan!
Nagyon hálás vagyok mindenki másnak is, aki bárhogy segítette és továbbsegíti ezt a felfedezőutat ötlettel, tanáccsal, idegenvezetéssel, szállással, fuvarral, összekötéssel, történetmeséléssel, tippel, ajánlással, az én ajánlásommal vagy bármi mással. Szeretném sokáig folytatni, szeretnék 200. bejegyzést is ünnepelni!
KOCSMATURISTA ÉS AZ UTAZÁS
Szeretnék még sokfelé járni, de vigyázva, hogy ne annyira sokfelé, hogy csak széles legyen a paletta, de ne mélyreható a látásmód. Nem akarok halmozott számú településbe belekapkodni félig, és csak villanásszerűen tapasztalni. Inkább szívesen térek vissza elmélyülni, hogy összerakjam, kerekre zárjam a képet, hogy jól átérezzek egy-egy várost, ahol kocsmakörútra megyek.
KOCSMATURISTA ÉS BUDAPEST
Nem leszek elsősorban Budapest kocsmatúra blogja. Nagyon sok jó Budapest témájú oldal létezik, és kocsmákból is van már Budapestnek egy nagyon szép gyűjteménye, a Kocsmablog (KATT!), ami még szenvedélyesen él és gyarapszik. Örülök, hogy Tamást is személyesen megismertem azóta és azt gondolom, hogy Budapest nála jó „billentyűkben” van. Amúgy persze, hogy fogok írni Budapestről, remélhetőleg még sokat is, és véletlenül sem hagyom abba a lakóhelyem kocsmáinak felfedezését, de nem annyira kiemelten és gyakran fogok a fővárosról regélni, mint az elején, hanem csak úgy, mint bármelyik másik helyszínről.
A szintén népszerű közeli Prágáról részben hasonlóan nyilatkozom. Arról személyesen a http://www.pragaisorozok.hu/-t ajánlom mindenkinek, Sanyi remekművét.
KOCSMATURISTA ÉS AZ ARCTALANSÁG MEG AZ ARCOSKODÁS
Megváltozott ez is. Az első fél évben nem mutatkoztam személyesen a blogon, aztán magamon vettem észre, hogy azok a bloggerek és Instagram felhasználók, akiket követek, de nem ismerem az arcukat, számomra sokkal idegenebbek és később nehezebben beazonosíthatók és elkülöníthetők maradnak. Cserébe azokat, akikhez tudok egy figurát rendelni, közelebb érzek magamhoz, úgy, mint egy személyes ismerőst, és folytonosabbnak élem meg a történetüket, ezért én is kiemeltem a kalapomat az arcomból.
KOCSMATURISTA ÉS A SÖR
Már mielőtt elkezdtem írni, tartottam attól, hogy a sörvilág majd túlságosan elragadja a fókuszomat, hiszen – főleg a kisüzemi – sörök színpada mostanában szinte rádió(pro)aktív minden más kocsmai jelenséghez képest. Elkezdtem élvezni a sörbemutatókat, be is számolni róluk, megkedvelni a magyar sörvilág figuráit, többet megtudni a sörről minden szemszögből. Még elméleti sorozatot is elkezdtem írni, a magyar sörök külföldi jelenlétéről, anélkül, hogy annak eseményeit személyesen éltem volna át. Hamar rájöttem viszont, hogy nem ez az igazán nekem való és ez nem az a blog. Az én személyes írássorozatom a Kocsmaturista naplója marad! Szerencsére a 1. a magyar sörnek jelenleg elég termékeny irodalma van nélkülem is, nálam sokkal jobban hozzáértő emberek ujjbegyeiből és 2. én is ezeket az írásokat élveztem legkevésbé, hiába érdeklődtem a téma iránt, ezért szerencsének tartom, hogy az olvasóközönség is ezeket fogadta legkevésbé szívesen. Fogok még írni sörről, de inkább csak a meglátogatott városok főzdéiről és eseményjellegű vagy kocsmai sörbemutatókról, és ha ezek nem kötődnek kocsmai témákhoz, szívesebben jelenítem meg őket a Facebook oldal bejegyzéseiben.
KOCSMATURISTA ÉS A VÁROSI LEGENDÁK
Amiről viszont szívesen írok, azok a városi legendák a kocsmák falain kívül is. Ha ellátogatok valahova, a kocsmákban az emberek csak korlátozottan beszélnek maguktól pont arról a kocsmáról sokat, ahol épp ülünk, viszont a kocsma az pont az a hely, ahol a helyiek az átutazóknak csak úgy dalolnak a városukról. Sokszor fel is kutatom azokat a nem kocsmaszabású városi legendákat, érdekes helyszíneket, jelenségeket, amikről a kocsmákban hallok. Ezeket továbbra sem fogom elhallgatni. Sokszor nagyon beszédes az út két kocsma között is.
KOCSMATURISTA ÉS A JÖVENDŐBELI TÁRSSZERZŐK
Eddig mind a 100 nagy bejegyzést én magam írtam, de ezentúl szívesen fogadok alkalmi vagy rendszeres társszerzőket, kapcsolódó jó ötletek, összeegyeztethető témák és értékek mentén. A sör témája iránt szenvedéllyel érdeklődő kollégát például nyitott ajtókkal várok.
Tettre készen tekintve a jövőbe, hamarosan leírom a 101. bejegyzés első sorát.
Ha addig is extra tartalmat olvasnátok magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!
Külön hála Szüsz Szilvinek, aki rendszeresen és kitartóan keresi és irtja az elírásokat ié a nyelvtani balgaságokat az írásaimban.
Térképen az eddig megénekelt Kocsmaturista helyszínek:
(A főkép tulajdonosa: Martin Diebel / Getty Images)
Van néhány hasonló gondunk, például a legfájdalmasabb: sok minden kimarad. De soha rosszabb gondot! 🙂 Csak így tovább!!! 🙂