2018 februárban a berlini magyar kraft sörözőnek, a Labor Berlinnek a megnyitója (CIKK) után több magyar kocsmavilági vendég maradt még legalább egy napot, kocsmárosok, sörfőzők és bloggerek (köztük én) vagy ezek kombinációi. Közös berlini kocsmatúrára indultunk, egészen szakértő vezetőkkel, hiszen többen nagy berlini kocsmatapasztalattal vagy egyenesen helyi kocsmákkal rendelkeztek. A Labor „szepéjén” kívül velünk volt a Szimpla kert egyik alapítója, Kes, azaz Kiss Attila és a Hopfenreich tulajdonosa, Bart Dani is. Indul a mese!
FIGYELEM: A történet lejjebb kiegészül, a lenyűgöző hypster rozsdazóna, a RAW-Gelände terület bejárásával, egy beszélgetéssel a Szimplákról és történetükről Kiss Attilával és Bart Danival, és a Szimpla jelenségnek valaha ihletet adó egykori egyetemistakocsma, a Wohnzimmerbar (=Nappali) felkeresésével.
SZEMÉLYES ELŐZMÉNY: A folytatásos kocsmatúrám hajnalán Berlin volt az első jegyzett külföldi helyszínem. Egy baráti városlátogatás közepette kis tudatossággal, közepes esetlegességgel és nagy esetlenséggel estem neki. Pont két év telt el az első látogatástól 2018 februárjáig.
A 3,5 millió fős Berlin máig a legnagyobb város, amit felfedezni kezdett a Kocsmaturista, és bár a két alkalommal megütötte a húszat a meglátogatott berlini kocsmák száma, ez itt csúful eltörpül a város végtelen kínálatához képest, ugyanígy az 550-nél több budapesti állomáshoz képest. Ezzel együtt direkt sokféle berlini kocsmát próbáltam, több kocsmanegyedet néztem meg, sétáltam csak úgy az utcákon kívülről megfigyelni a felhozatalt, a jellegzetességeket, és bementem csak körülnézni is be nem húzott kocsmákba, és persze beszélgettem minderről, akivel csak lehetett.
1. Szimpla Berlin
#alteros
A 2018-as kör első kocsmája a Labor után, a vele szimbiózisban létező Szimpla Berlin volt. Hiszen ahogy Budapesten is, a Labor az ottani Szimplából nőtt ki. Az meg már mesébe is illő, hogy ahogy a „kis Szimpla” Budapesten a Kertész utcában található, a berlini kocsmatesó az egyező jelentésű Gärtner StraSSe-n.
Itt egy nagyon más, lenyugodottabb, valóban kávéházasabb, „szimplább” Szimplát ismerhetünk meg, ami szimpatikus büszkeséggel villantja magyaros referenciáit Berlin nemzetközi népének.
Kiss Attila „Kes” (rendezői jobb) és Bart Dani mesélt a kezdetekről, a magyarországi Szimpla alapítás történetéről és körülményeiről:
Kes Berlinben volt egy egyetemista és Prenzlauer Berg városrészben élt. Volt arra egy kényelmes, laza egyetemista kocsma, ahova szívesen járt. Egészen jellemző fajta volt, azzal az extra sajátossággal, hogy válogatott lomtalanított bútorokkal volt tele. Amikor Kes Berlinből hazatért, Budapest éppen egy nagy kocsmaínségben szenvedett. Sok korszakosan ikonikus hely zárt be (Tütü, Zöldség-Gyümölcs stb.) és többen, köztük ő arra gondoltak, hogy fel kellene dobni a helyzetet. Létre kellene hozni valamit újat, ami egy friss, újszerű találkozópontja lehet a valamennyire alternatív, de mégsem szélsőséges kocsmai kultúrkörnek. Ekkor kezdtek a kis Szimpla megalkotásába, a Wohnzimmerbar ihletésétől vezérelve.
Később nagyobbat gondoltak és társaival előjöttek az ötlettel, hogy ki lehetne venni először éves bérlettel kulturális felhasználásra egy kerületi romházat, és elkezdték a Szimpla kert világra szóló történetét írni, ami máig élő legenda.
A Szimpla Berlin 10 évvel ezelőtt alapult Berlinben, amikor Kes visszaköltözött. Egy másik korszakában szinte egy másik városba érkezett meg, annyira átalakult Berlin azóta. Új városrészben kezdett új életet. A Szimpla Berlin már e új korszakhoz és jelen környezetéhez is idomul. A színteret adó Friedrichshain városrész egyike Berlin legtöbbet emlegetett bohém- és kocsmanegyedeinek.
Most 10 év után a Szimpla Berlin egy népszerű, németek, helyi magyarok és nemzetközi turisták által vegyesen látogatott egész napos találkozó pont: a népszerű reggelitől a zenés estekig, egyszerre bisztró, kocsma és kávéház.
A Szimpla Berlinben minden a német fővárosba látogató magyarnak ajánlom lehetőség szerint tiszteletét tenni, és élőben megtapasztalni, hogy milyen a kinti képviselet egy berlini kocsmanegyedben: a szomszédos magyar kraft sörökön túl balatoni borokkal és olyan kajákkal, mint lecsós tarhonya akár kolbásszal, és rendszeresen friss pogácsával a pulton. Ugyanígy lehet a német barátok figyelmébe is ajánlani, mint egy foltnyi Magyarországot.
A Szimplából indultunk kocsmatúrára, ahol szepe a Labor kiköltözött atyja mutatta a koordinátákat. A csapat része volt Kes, Bart Dani, de még a Neked Csak Dezső (CIKK) „nekünk csak Balázsa” is és a Horizont Brewing sörfőzde csapatából szintén Balázs is. Három további kocsmát néztünk meg közösen.
2 – Hopfenreich – Craft Beer Bar Berlin
#craftbeerbar
A következő állomás, Bart Dani és Kes közös műve a Hopfenreich egy ekkor négy éves büszke, trendi kraft söröző nyüzsgő hangulattal, egy szimpatikus, bolhapiacból származó kitömött sünivel a sörcsapokhoz toldott furógépen és tisztességes sörkínálattal.
Elég kerek hely, jó térelrendezéssel, kellemes hangulatvilágítással. A belső termének jelen fali díszlete a dekoratőrök számára is igazi meglepetés volt, ugyanis a felújításkor leszedett tapéták mögött egyszer csak feltűnt ez, és természetesen megőrízték:
A Hopfenreich helyén mindig is kocsma volt, de amikor átvették pályázni kellett rá. Míg a Szimplát egy akkoriban csak feltörekvő Friedrichshainban nyitották, a Hopfenreich-ot egy már befutott berlini kocsmanegyedben, Kreuzbergben. A koncepció és a referencia együtt járult hozzá a győzelemhez. A Főzdefeszt berlini változatának sikere után úgy gondolták, hogy a craft beer léleknek igenis helye van ebben a városban. A szombat esti forgatag azt mutatta, hogy jól gondolták.
A berendezés jelentős része török piacokról származik. A sörcsapokat adó kilincseket Dani egyesével válogatta, ahogy a sünit is maga találta. Kellett egy címerállat – mondta. A süni azóta a logó része és a poharakon, pólókon is látható.
Kraft sör vadászoknak és a mai menő kisüzemi söröző stílus kedvelőinek bátran ajánlom.
3 – Konrad Tönz
#speakeasy
A következő állomás egy igen titokzatosnak beharangozott kocsma volt zöld bőrtextúrás, gombos retróajtóval. Csengetni kellett a bejutáshoz.
Ettől bennfentes klubnak tűnt, mintha az alkoholtilalom idején jártunk volna, de mikor senki nem engedett be minket, kiderült, hogy az ajtó végig nyitva volt.
A belső tér azonban nem okozott csalódást. Pont olyan volt, mint egy olyan hely, ahova valóban csak jelszóval lehet bejutni: zsúfolt, füstös, susmusos és miközben készültek a színes koktélok a pulton, a hátsó kis TV-n stílusosan fekete-fehérben ment az In Brudges (Erőszakik) című krimikomédia.
Ránk szóltak közben, hogy ne fotózzunk, így kevés kép készült, pedig végletekig szemrevaló helyszín. Szocialista éra sztár-tapétastílusával, régi poszterekkel például Diana hercegnőről és Károly hercegről, sejtelemes fényekkel, szobalámpás DJ pulttal a sarokban. Egy hely, ahol a dohányfüst a dekoráció elválaszthatatlan része. A név egy kedvelt svájci rádiómoderátornak tiszteleg. A kérdésemre, hogy mióta létezik a hely, azt felelték, hogy öröktől fogva.
Az édesen bűnös helyek, hangulatok és az italkülönlegességek kedvelőinek ajánlom.
4 – Bei Schlawinchen – A romkocsmák 9 bugyra
#bohém #lomkocsma
Ha azt gondolnád, hogy egy kocsmatúrán elég egy ilyen félviláginak, alviláginak kinéző – mégis ártalmatlannak bizonyuló állomás – akkor szepe még elvisz egy olyan helyre, ami minden tetőz: Bei Schlawinchen. Azt hallottam, hogy a név olyasmit takar, hogy „a pernahajdernél”. 24 órás kocsma.
Azt a közeget lehetetlennek tűnik elég jól kifejezni szavakkal. Magyarok vagyunk, ismerjük a romkocsmákat, ugye? Na, közelítsük meg úgy, hogy egy átlagos romkocsma az arányosan hígított öblítőszer, a Bei Schlawinchen pedig a tömény koncentrátum. Az illatkülönbség mértékének megfelel az élménykülönbség mértéke! Nagyon elvont, elég elborult és kicsit még parás is.
Az én kedvencem a szájkosaras repülő disznó, az egyik pultosé a motor. Szepe szerint van egy bohóc, ami, bárhol ülsz, mindig téged néz. A felfedezendő tárgyak soha nem érnek véget, mintha a mennyezeten kilenc bugyorban lennének rendezve. Bart Dani erre mondta, hogy látszik az igényesség abból, hogy mélysége van a díszletnek, hisz az alig látható részletek is alaposan ki lettek dolgozva, meg lettek tervezve.
A törzsvendégek szerint – mert voltak, aki annak vallották magukat – ha bármikor eszedbe jut Berlinben kocsmázni, itt mindig találsz valamit és ha épp kihagytál két hónapot, már sok újdonság vár a díszletben is. Itt megleli az üldözött életérzést egy fiatal hipster bagázs, ugyanúgy mint rég találkozott, megőszült évtizedes cimborák. Az én frissen sült hódolatom is már vallási rajongássá dagadt!
Ajánlom mindenkinek, aki keresi az őrületet a kocsmaélményben és aki együtt akar virrasztani a legrebellisebb berlini kocsmázókkal.
Kiemelten hálás vagyok, hogy ide elhoztak.
Bár a többiektől elváltam itt, a magyar vonatkozás folytatódott, amikor vasárnap délután ugyanis felfedezni mentem az addigi legizgalmasabbnak tűnő számomra új városrészt…
Vasárnap délutáni berlini felfedezések:
Boxhagener Platz Bolhapiac
Visszamentem a Boxhagener térre, ahol a Labor és a Szimpla Berlin is található és egy egész teret bevevő bolhapiacra bukkantam, ahol a régi bútortoktól és lemezektől kezdve a plüss Pumukliig mindent találtam.
A Boxhagener Platz nappali fényben körbejárva is igen vonzó volt: bohém kávézókkal, sörözőkkel, de továbbmentem a felfedezni a környezetet. A terület kocsma szempontból is főutcája, a Simon-Dach-Strasse a RAW-Geländére vezet (<később). Au utca vendéglátó helyei között akadnak vonzók, érdekesek és titokzatosak, de jócskán van tipikus is. A végén rám kacsintott egy orosz eleganciájú, és egyben oroszos stílusú kocsma, ami mellett már nem tudtam belépés nélkül elmenni.
6 – Bar Primitiv
#oroszburleszk
Kisüzemi sörrel és magyar szemszögből ritka stílussal hívogatott az utcáról: cinkosan bocsánatos, ön-ironikus oroszos giccset képviselt. 7-8 éve működik és az egyik tulajdonos elvileg valóban orosz.
Bementem hát, és a pultos lánnyal az akcentusból sec-perc alatt rájöttünk, hogy mindketten magyarok vagyunk. Tünde jó fej volt, mesélt a foglalt házakról és a berlini kocsmakultúráról.
A Tünde szerint egyszerre „creepy és szexi és antik-kereskedősen elegáns és David Lynches” Primitiv Bar pedig számomra különös volt, a hátsó burleszk show hangulatú részen pedig még ott pihent egy tematikus szülinapi buli díszlete. Úgy rendezték be, mint egy „kamaszfiú szobáját”, csupa legalább félmeztelen nő fotójával.
Egyéb kulisszatitkot is megtudtam, hogy a „rojtos pult rojtjait” napi feladat kisimogatni, mert a vendégek estére mindig összegubancolják. Nappalra vannak itt finom bisztrófalatok (quiche, muffin, stb.), hétvégén pedig DJ zene, koncert, buli. Különösen büszkék az italkínálatra, koktélokra, orosz specialitásokra és van a háznak saját IPA söre is.
Ajánlom egy Magyarországon ritka kocsmastílussal való ismerkedéshez és pihenőnek Friedrichshain városrész talpalós felfedezése közben. (+ azoknak akik szeretnek vagy szeretnének rojtokat gubancolni vagy kisimogatni).
RAW-Gelände – Megesz a graffiti Bútorszaurusz!
A RAW-Gelände az egyik legjobb helyszín, ahova valaha jártam, mintha az elvetemült emberi elme kusza ösvényeit képzeték volna le egy témaparkká.
Mindez egykor a német vasúttársaság tulajdonában volt és főleg szerelvény-javítóműhelyek voltak itt. Ma óriás graffitik egymásutánjának színtere, modern vega-ételbárral, szabadtéri gardróbvásárral, hatalmas bútorcsarnokokkal, kicsi sörfőzdével, koncerthallokkal. Na egy ilyen hely a Badehaus Berlin otthona!
A Badehaus szintén Kes műve és része a Szimpla családnak. Javában inkább zeneház, koncertcsarnok. Oda sajnos nem tudtam bejutni, mert vasárnap zárva volt, de vastag betűs tétel maradt a bakancslistámon, és nem utolsó sorban újabb ürügy visszatérni ide:
Wohnzimmerbar – A Szimpla birodalom szellemi inkubátora
#yuppie #nőknekszól
Estére még egy fontos küldetésem maradt hátra: szembenézni azzal a hellyel, ami aktívan inspirálta a bálványozott Szimpla kertem megszületését. A „Nappali” számomra új városrészen volt: Prenzlauer Berg. Első blikkre nagy különbséget nem mutatott sok más belvárosi jellegű berlini negyedhez képest, bár Kes egyetemi évei óta elvileg jelentősen dzsentrifikálódott. Mai szemmel ugyanaz a jellemző utcakő, sok Späti (éjjel-nappali), sok török bolt, utcakaja. Viszonylag kevés kocsma mutatkozott a fő útvonalain. De elég sötét volt már, hogy a részletek is feltárják magukat. Amikor megérkeztem a Wohnzimmerbarhoz, benéztem az ablakon és nem voltam biztos benne, hogy jó helyen járok.
Nagyon megváltozhatott. Meglepően puccos bár lett belőle: bársonyos és plüss textúrájú bútorok, virágos vázák, szobanövények, félhomályos hangulatvilágítás. Minden kimért, válogatott, és elsőre maguk az emberek is annak tűntek. Mint egy reprezentatív estély: megvillantott vékony sárga zoknis fiú udvarolt hűvösen elegáns lánynak. Egy öreg úr magában süteménykrémet nyalogatott a kisvilláról. A lányok többsége gonddal kiöltözött, mint egy sikkes magazinfotózásra.
Palma a pultban azonban elütött ettől a világtól. Sokkal természetesebb és bohémebb karakter, ugyanakkor finom nőiességgel.
Kiderült, hogy nemrég járt Budapesten. Több közös pontot találtunk, a nyilvánvaló Szimplán túl, sorsszerűen pont a Guri Serházat, akikkel együtt is dolgozom. A „Gurihoz” közel szálltak meg. Írni ment, de megszerette a söröket és a pincekocsma hangulatot. Ebben a két kocsmában járt mindössze Budapesten. Boldog volt, hogy beugrós munkahelyének története összekapcsolódott másik budapesti jó kocsmaemlékével, a Szimplával.
Azt is mondta, hogy bár bővült és változott a Wohnzimmerbar (nyilván a névnek így is megfelel), nem mindig ilyen visszafogott. Szerinte látnom kellene egy péntek vagy szombat este, amikor teltház van. A német árakhoz képest még sört is meglepően olcsón kaptam ott és nem is a legsnasszabból (3,5 Euró – fél liter fekete), és mivel Palma miatt jó emlék lett a hely, megérte a történelem óra.
Csúcsidőn kívül inkább hölgyeknek, meg teás kanállal is jól csajozni képes pasiknak ajánlom és a kávé sütivel után a „na jó csak egy pohárkával” típusú helyek kedvelőinek.
Berlin 21 kocsma után
Berlin nagyon izgalmas város, a második látogatás után még sokkal kíváncsibban hagyott, mint az első után. Színes élmény, mint belefulladni egy pöcegödörnyi smartiesba. Érdekel, amit még nem láttam vagy félig láttam. És az is újraérdekel, amit már láttam. A leírtaknál többet éltem át, és figyeltem meg, még kocsmaélményem is több van, most csak a magyar vonatkozásúakat leltároztam. A többi látogatást és következtetést félretettem egy következő írásra, amihez addig remélhetőleg még további tapasztalatot is gyűjtök.
Köszönöm Slavinak, hogy megszállhattam nála, és a jóságot, amit főzött nekem, meg hogy elkísért a Labor megnyitóra, és hogy sokat mesélt a városról. És köszönöm a srácoknak a közös kocsmatúrát meg a körbevezetést. Ínyencség volt az egész!
TÉRKÉPEN AZ EMLÍTETT BERLINI KOCSMÁK ÉS EGYÉB HELYSZÍNEK:
Ha budapesti, magyarországi és európai kocsmatúrával egybekötött városfelfedezések, kocsmaélet és kocsmakultúra beszámolóit olvasnátok rendszeresen, akkor a Kocsmaturista Facebook oldala itt követhető: www.facebook.com/kocsmaturista
A kapcsolódó Facebook csoporthoz itt lehet csatlakozni: www.facebook.com/groups/kocsmaturista
Folyamatosan várom az ötleteket, javaslatokat a meglátogatásra érdemes kocsmákról, izgalmas kocsmaélettel rendelkező városokról, környékekről vagy arról, hogy ti miről olvasnátok szívesen! Írjatok a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra.
Egyéb németországi témák a Kocsmaturistán:
Frankfurt 21 kocsma után – Hogy kocsmázz az európai New Yorkban?
Miért menj magyar kocsmába Berlinben? – Megnyílt a Labor Berlin is Mad Scientist sörökkel
Beszélgetés szepével Berlinről:
KOCSMAVILÁGI INTERJÚK #2 – szepével (Szűcs Péter, Labor) – Budapest és Berlin kocsmahelyzete
Ez pedig a kocsma.blog.hu cíkke a Szimpla Berlinről:
http://kocsma.blog.hu/2016/12/20/szimpla_kaffeehaus