Kocsmázva utazni, utazva kocsmázni

Kezdőlap » Kategória: Az alapok

A KOCSMATÚRA FÜZET – A 800. kocsma alkalmából

Kocsmaturista első kocsmatúra füzete

Nemrég megtörtént a 800. különböző kocsmalátogatásom. Ezt az elején talán én sem gondoltam volna, bár igazán visszatekintve, a legelején nem is gondolkodtam semmin, csak sorra jártam a helyeket. Íme egy kis kitekintés arról, hogy hogyan is maradtam naprakész saját magamból 800 állomásos kocsmatúra után is. (Az első kocsma, a Halász:) (A 800. kocsma, a Hendrinx:) A Folytatás →

100 darab Kocsmaturista bejegyzés – Számadás

100 bejegyzés a Kocsmaturistán

Hip hip hurrá utáni állapot! A legutóbbi maastrichti kocsmamesével a Kocsmaturistán 100 nagy bejegyzés jelent már meg a közel 11 hónap alatt. Megosztom most, hogy mi változott, mit tanultam a kezdetekhez képest és merre készülök továbbmenni a következő 100 bejegyzés során. Érdekes világ volt ez, amikor elkezdtem és érdekes maradt azóta is. Emlékeztetőnek a legelső bejegyzés: 80 KOCSMA Folytatás →

Kalapkúrából lett kocsmatúra

2015-09-15 18.16.16

Így kezdtem végül ténylegesen az azóta több, mint 420 kocsmát számláló kocsmatúrámat. A túrámat Budapesten egy októberi napon kezdtem meg, 7-én. Két tételt nyugtáztam ennek a napnak a derekán. 1.: fájt a torkom. 2.: újra hiányoztam önmagamnak. Két hete jöttem meg életem első egyedüli utazásából, Nápoly környékéről, amit nagyon élveztem. Azóta csak emberek között voltam. Folytatás →

A kocsmákról őszintén, kalandorként…

Kocsmatúra blogger leszek majd egyszer, majd ha öreg leszek, majd ha ráérek, majd talán – nem volt határidő kitűzve, de mikor elkezdett magától megtörténni, nem kellett határidő, mert nem volt többé határ. Később vettem észre, hogy elkezdtem, mint ahogy elkezdtem. A tudatalattim új szövetséget kötött a világgal az opatijai Maxi bar és a hévízi Borpatika Folytatás →

AHOGY KEZŐDÖTT – 2. RÉSZ: A második nulladik állomás, Borpatika, Hévíz

Heviz-strandfurdo-kocsmaturista

A Maxi bar–tól vett búcsú után egy nappal újra Magyarországon voltam. Hévízen át utaztam volna Zalaegerszegre busszal, de lekéstem a csatlakozást. Egy órát nyertem itt. Körülnéztem hát, hogy fejlődött a Budapest után a második legtöbb kereskedelmi vendégéjszakát számláló magyar város. Takaros lett, a szó modern értelmében, jól is, rosszul is. Az első szuper-termálturistás kávézó teraszán Folytatás →

AHOGY KEZDŐDÖTT: Az 1. nulladik állomás – Maxi Bar, Opatija, Horvátország

kocsmaturista_leany_sirallyal_opatija

Sokan kérdezik tőlem, hogyan jött az ötlet, hogy kocsmatúra blogot írjak. Nem adna teljes választ csupán egyetlen mozzanat, hiszen annyi minden mutatott efelé. Az életem sok tényezője haladt a maga útján, majd egy pontban összeszaladtak, ahol a folyamat megalkotta a formát és hozzá az igent a fejemben. Folyamat volt, nem pillanat, de mint mindig, itt Folytatás →

Nincsenek csillagok, nincs matematika – avagy, miért nem pontozom a kocsmákat.

80 kocsma felett jártam már a túrámon, amikor azon gondolkodtam, hogy jól ismerem a szempontokat, amiktől valakinek jó lehet egy kocsma, sőt azokat is, amitől a többségnek lehet jó. Ekkor újra átfutott az agyamon, hogy talán mégis csak kellene csillagozni, átlagolni és sorrendezni. Talán profibb lenne, mint szubjektíven csak beleérezni, hogy mi a jó, melyik Folytatás →

Miért kocsmakémia?

Hiszem szentül és szentségtelenül, hogy ahogy a férfi és a nő között, úgy a vendég és a kocsma között is van kémia. A legtöbb megkérdezett használta a “hangulat” szót, amikor arra került a sor, hogy miért is szeretnek kocsmába járni és mi alapján szeretik a kedvenc kocsmájukat. Mindenki más hangulatra fogékony. Nekem sok hangulatra kell Folytatás →

A lényeg a poháron kívül van

Hogy mit jelent, hogy jóval inkább a kocsmákról írok és nem az alkoholról? Ezt Márai már megfogalmazta a kávézókról. Íme: “A jövevény nemcsak feketézni óhajt itt, hanem élete egy szakaszát is hajlandó eltölteni a boltívek alatt. Nem kávézni járnak ide az emberek, hanem élni.” – Ezt nem kortyolom szájba. Annak idéztem, aki elsőre érzi és Folytatás →

A személyes történetem a kocsma szóval

– Hiszen az egy kocsma! – ebben a visszatérő mondatban ismertem meg ezt a szót, gyerekkoromban, az édesanyámtól, megvetéssel a szemében és elhatárolódással a hangjában. Ez lett hát a kiinduló jelentésárnyalat. Ez a frázis Zalaegerszegen azokra a helyekre vonatkozott, amiket ma leginkább késdobálóknak hívnánk. Az első kocsma, amire emlékszem már rég nincs meg. A vasútállomás Folytatás →

  • 1
  • 2