Kocsmázva utazni, utazva kocsmázni

Kezdőlap » Panaszkönyv helyett

Panaszkönyv helyett

Ezen az oldalon egy csokorba véve válaszolok a legkézenfekvőbb fennakadási témákra.

FOTÓK MINŐSÉGE: A fotóim a hangulatot akarják visszaadni, legtöbbször gyors kattintással készülnek, direkt telefonnal, nem figyelemfelhívó fényképezőgéppel. Nem próbálnak profi fotók lenni, csak megfelelő közvetítői az élménynek, abszolút felhasználói és nem PR szemszögből. Pont, mintha a barátainak küldene valaki fotón hangulatjelentést egy-egy adott helyről.

Emellett, sajtómeghívásokon szívesen dolgozom együtt non-profit módon arra vállalkozó kedvű felfutó fotósokkal/videósokkal, fotóstanoncokkal forrásmegjelöléssel. A tapasztalat alapján ez akár egyéb felkérésekhez is vezethet számukra. Ha ez érdekes lehet számodra, írj a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra. Tekintve, hogy sokfelé járok, keress akkor is nyugodtan, ha nem budapesti fotós vagy videós vagy.

EMBEREK A FOTÓN: A díszletet, a belteret sokszor direkt üres állapotban fotózom. Ezért ha egy képen nincs vendég, nem jelenti, hogy a kocsmában sincs. A kínos vagy kétes szituációkba szereplő, előnytelenül elcsípett arcokat amúgy felismerhetetlenségig homályosítom. A jól sikerült fotókat néha idegenekről is fenn hagyom, abban a hiszemben, hogy örülhetnek neki. Ha ez mégsem így van, és felismered magadat, szerettedet, írj nekem a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra és leveszlek vagy kihomályosítalak titeket!

SZEMÉLYESSÉG: Amit én leírok, az csak egy szemszög. Ezt a túrát végigjárhatná 1000 másik ember 1000 másfajta gondolkodással és ízléssel, és 1000 blog születhetne és mind más olvasónak lenne igaz vagy érdekes. Ez az én élményem, leginkább kalandbeszámoló és jóságok válogatása iránymutatásnak ha nekem jó volt, legalább egy valakinek még jó lehet alapon.

AKTUALITÁS: Ez egy mindig változó világ. A kocsmák nyitnak, zárnak, átalakulnak, átneveződnek vagy elköltöznek. Mindegyik írás egy adott állapotról szól, és az idő múlásával erősen hajlamos az aktualitás elvesztésre. Sőt ehhez még csak változnia sem kell semminek, hiszen felfedezés közben írok. Mindegyik újonnan megtekintett kocsma alakít azon is, ahogy az összképet, az adott környék, kerület, város kocsmaéletét látom és ahogy a kisebb-nagyobb “egészhez” egy-egy kocsmát viszonyítok.

KOMPETENCIA: Ez egy felfedező blog. Alapos előkészületek után kezdtem el élesíteni az írásaimat, de nem úgy, mintha lezártam volna egy tanulmányt. A legtöbb területnek lesz nálam nagyobb kocsmaismerője. Budapestből és Zalaegerszegből állok csak ki versenyre. Viszont szívesen és alázattal ismerek meg más helyszíneken nagy kocsmaismerőket és általuk a környékbeli specialitásokat, legendákat – ez egy vállalt és kedvelt része ennek a kalandnak. Nem csak magamat szólaltatom meg, hanem másokat is.

ITALMŰVELTSÉG: Bevállalom, nem értek az italhoz jobban, mint egy átlagember, sőt bizonyos kérdésekben talán még annyira sem. Persze erről is rengeteget tanultam és tanulok útközben folyamatosan. Élvezem a tárgyi tudásom bővülését rengeteg érintőleges témában. Nem vagyok szakértő, felfedezőként írok. Azt is vállalom, ha épp a közízléssel vagy bármilyen presztízzsel ellentétes ital ízlik nekem épp.

KOCSMÁNAK HÍVOM, KOCSMAKÉNT KÖZELÍTEM MEG: Ugye a koncepcióm egyik fő alkotó eleme újrakoronázni a kocsma szót írott szövegben is. Én itt kocsmának fogok hívni olyan helyszíneket, amiket bárnak, pub-nak, bistro-nak neveztek el, akár kávézóként (café) kontúroztak, feltéve, ha alkalmas és rendszeresen fel is használt arra, hogy emberek társasági alkoholfogyasztás céljával menjenek csak oda. Ez a fő megközelítésem, de ha van egyéb funkciója a helynek (étterem, csócsóklub, társaságjátékozó, helyben fogyasztós sörbolt stb.), akár arról is megemlékezem.

A KOCSMA NEM CSAK AZ ALKOHOLFOGYASZTÓKÉ: A kocsmai körképeimnek része lesz a kávézó ember is vagy a nappal ott falatozó, teázó, aki épp egy sörözővel beszélget vagy csak a mellette lévő asztalnál ül. Más típusú ember megy nappal is kocsmába kávézni, mint Starbucks-ba. Nem feltétele a figyelmemnek az alkoholfogyasztás, érdekel a kocsmák teljes társadalma.

A SÖRTÉMA TÉRHÓDÍTÁSA: Bizonyos koncepcióval kezdtem el a blogot, de vállalom, hogy útközben én is változok, reagálok az engem ért hatásokra, megkeresésekre. Aktív indulás után hamar észrevettem, hogy a kisüzemi sörvilág sokkal reaktívabb és proaktívabb a témámmal szemben, mint az alkoholforgalmazók bármelyik másik állománya. Ezért én is ennek megfelelően adtam ezeknek a témáknak teret a blogon. Mivel ők maguk is progresszívek, a jelen krónikáinak gyakori szereplői lesznek. Személyes hátterem, hogy az érdeklődésem ezen a téma, a kocsmakörnyékek fejlődésének és a kisüzemi sörforradalomnak a kapcsolata iránt még régebbi, mint a Kocsmaturista blog ötlete. Ennek ellenére soha nem szeretnék sörbloggá alakulni. Sőt szívesen is osztom meg a sörtémát más lelkes, motivált szerzővel, hogy a Kocsmaturista blogban aktívan kapcsolódjunk, ahogy a lehetőség és az alkalom kínálja, de én, mint Kocsmaturista, a szerző elsősorban a főtémámnál a kocsmáknál és városoknál maradhassak. Ha ez érdekes számodra, írj kérlek a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra és megbeszéljük!

KOCSMA ÉS TURISTA: A blog címe bizonyos olvasatban egy szóösszetétel és én a második tagot, a “Turistát” is komolyan veszem. Ezért a városok kocsmaéletének a bemutatása során külön írok a meglátogatott városok benyomásairól, sőt azzal kezdem, mielőtt rákoncentrálok a Kocsmaéletre. Szívesen felkutatok a városlakók által nagyon javasolt vagy véletlenül talált, nem kocsmaszerű jelenségeket is, a helyi legjobb gyrosos, hagyományos ételbár, pizzaszelet, kisvendéglő stb. – néha nagyon érdekes élmények érnek így is. Ezeket ráadásként szintén megírom.

SOKAT ISZOK VAGY KEVESET? Amikor mások megpróbálják megismerni a kapcsolódó alkoholfogyasztási szokásaimat általában két típusú előzetes vád ér. 1. Te biztosan mindennap iszol. 2. Egy hosszúlépés egy kocsmában nem is kocsmázás.

Hagyom, hogy erről mindenki azt gondoljon, amit akar. Én a saját egyensúlyomat keresem ehhez az életformához. Figyelek arra, hogy amikor nem megyek felfedező útra új városba vagy új területre, sajtóeseményre, akkor egyáltalán ne igyak alkoholt, sokszor még akkor sem, amikor a barátaimmal ülök be egy kocsmába. Szívesen kompenzálok azzal is, hogy sosem iszok otthon alkoholt, nem veszek dobozos sört, akár nem vagy alig iszok alkoholt ünnepeken, kerülöm éttermekben is, de az is előfordult, hogy házibuliban sem ittam.

Az alkoholfogyasztásom legyen lehetőleg csak a kocsmatúráké! Túráim alkalmával, egy-egy kóstolót kivéve nem iszom röviditalt, a bort hosszúlépésnek, a sört pohárral fogyasztom. Alkalmi “desszertsör” kóstolást kivéve tartózkodom az 5,5% feletti söröktől is. Elég nekem, hogy a sok kicsi menjen sokra, nem vegyítem naggyal. Kocsmaélmény-e számomra a kocsmaélmény a mértéktartással is? Egyértelműen!

TÚL HOSSZAN ÍROK?: Valóban hosszan írok, de az írásaim nem elrontott rövid írások, hanem elköteleződések a hosszan írás mellett. Tudom a magamét hosszabb és rövidebb blogbejegyzésekhez is mérni, találkozok mindkettővel. Olvasói szemszögből önmagam számára is túl hosszan írok, de ez azért van, mert a témáim a hosszúak, nem azért mert túlrészletezek vagy magamat ismétlem. Egy város kocsmaéletének bemutatása a tartalmasság megtartása mellett nem lehet olyan rövid, mint egy italbemutató vagy egy két bekezdéses elmélkedés egy behatárolt témában. Próbálkoztam a szétdarabolással is, de nem vált be. Statisztikailag kitüremkedően jobb volt a fogadatása egy-egy hosszú írásnak, mint több feldaraboltnak. Egyelőre ennél maradok. Viszont több részletben olvasni lehet cserébe. Én is ezt gyakorlom más blogoknál.

MegosztásShare on Facebook