Hogy mit jelent, hogy jóval inkább a kocsmákról írok és nem az alkoholról? Ezt Márai már megfogalmazta a kávézókról. Íme:
“A jövevény nemcsak feketézni óhajt itt, hanem élete egy szakaszát is hajlandó eltölteni a boltívek alatt. Nem kávézni járnak ide az emberek, hanem élni.” – Ezt nem kortyolom szájba. Annak idéztem, aki elsőre érzi és annak, aki hajlandó másodszor elolvasni, ha elsőre nem jött át.
Nem vagyok naiv, a kocsmáról nem választható le az alkohol, nem is kell és nem is akarnám, csak előre megválasztom a hangsúlyokat. Alkoholból az lesz fontos, ami a helyieknek is fontos, a pultosnak, a tulajnak, a vendégnek. Mindaz, amire kérdés nélkül válaszolnak a témában. Magamtól nem megyek a polchoz leltározni. Van néhány számomra is érdekes kérdés a helyi alkoholról és fogyasztási szokásokról. Azokra még rá is kérdezek. Például, idehaza a nemzetiség röviditalainkból pálinka mögött másodvonalas (<nem állásfoglalás) Unicum legyűri-e fogyasztásban a híres német tesóját, a Jägermeistert egy-egy helyen, melyik nem általános sörfőzde söreit csapolják, mit takar a folyóbor vagy ház bora itt, és mi az különlegesség, ami csak itt van, mi az a ritkaságnak is ritkaság ami itt mégis van. Amúgy meg a lényeg a poháron kívül van. Én ,ha kávézni, teázni “kell” beülnöm, akkor is sokkal szívesebben megyek egy kocsmába, mint egy kávézóba vagy egy teázóba, mert egyszerűen jobban szeretem a közegét, és azt az elcsépelt, de más szóval kiválthatatlan jellemzőjét: A HANGULATÁT! Ezt igyekszem megragadni, azt átadni, hogy miért jó ott, ahol jó.
A hellyel is időt töltesz, nem csak a helyen.