Köszönöm a figyelmeztetést. Igyekszem minél kevesebb tárgyi tévedéssel írni a kapcsolódó témákban is. A modern építészeti stílusnak még tudatában is voltam. Utánaolvastam Salgótarján építészetének és beszélgettem is róla, de a mai köznyelvben élő áthallásai miatt végül direkt nem használtam a modern a szót. Még tépelődtem is rajta. A „szocreál” szó használatával valóban belesétáltam a csak gyakori, de téves népi képzettársítás csapdájába. Már hiteltelen lenne átírni, de szerencsére nem konkrétan az építészetet neveztem annak. Viszont ezentúl óvatosabban bánok vele. Nincs tisztem felvállalni az építészeti népnevelés szerepkörét, távol állok tőle, de önnevelést mindig alkalmazok, ha kell. Ahogy a kocsmákból, úgy a hozzászólásokból is sokat lehet tanulni, inspirálódni.

Köszönöm a hozzászólást. A jelen helyzetet szerintem annyira nem is látjuk másképp, csak más kontextusban kezeljük. Én más városok, más kocsmák tapasztalatihoz mérem azt, amit látok, cserébe nem tudom személyesen régi Salgótarjánhoz mérni (de nem lep meg, amit mondasz, mert beszélgettem több helyivel látogatás előtt, közben és azóta). Tetejében ugye személyes érintettségem sincs. Bár hozzáteszem, intenzívebb hatással volt rám Salgótarján és több gondolatot és kíváncsiságot hagyott hátra, mint egy olyan város, ami egyértelműen csak tetszik. A meglátogatott kocsmák és vegyes profilú helyek többsége viszont tényleg nem számít lepusztultnak országos viszonylatban sok más város régi kocsmáihoz képest. Sokkal rosszabb szélső példákat ismerek másfelé. Bár ez az első merítés később még itt is kiegészülhet, eléggé a belvárosban jártam csak. A nagyarányú kocsmabezárás, átalakítás-hullám országos jelenség (ahogy Szlovákiában is). Az inkább a feltűnőbb különbség, hogy Salgótarjánban nincs képviselője az új hullámnak, a jelenkori stílusoknak.

S.tarjániként a cikked közepe érdekelt igazán (a kocsmák bemutatása) és azt kell mondanom, hogy őszintén irigylem a pozitív szemléletedet 😀

Ilyen polkorekten nyilatkozni a városról nekem fizikai fájdalmat okozott volna. A kommunista/szocialista gazdaságpolitikai tökéletes negatív példája a település, az erőltetett tervgazdálkodásnak („itt márpedig nehézipar lesz, ha mindenki beledöglik is!”) hála, a rendszerváltás óta itt csak munkanélküliség terem, semmi más. Ez látszik a kocsmákon is. A főiskola bezárása után a szórakozóhelyek egy fontos és hatalmas méretű részét veszítették el (18-25 év közötti fiatalok), akik most más városokban növelik a kocsmák bevételeit. Addig 4 nagyobb szórakozó hely volt és legalább 2-szer ennyi kocsma. A fentebb említett Svejk kocsma alig tudott bezárni hétvégente hajnalba!
Azóta minden kocsma rohad le, de ez nem csoda, ma már tized akkora bevételük van, szinte semmit se fejlődtek az elmúlt 10 évben.