(Az első részért IDE kattints, a második részért pedig IDE)

A nyüzsgő nyári terasszal üzemelő Dreher Söröző elnevezésének értelmezése a jóindulatunkra van bízva.

Arra gondolunk előbb, hogy ez jolly jokerként az egyik leggyakoribb (amúgy itt is csapolt) hazai sörről lett elnevezve, netán beleképzeljük, hogy egy jelentős sörtörténelmi családnevet hordoz magán mementóként? Ezen a dilemmán kívül a – már sajnos elhunyt helyi alkotó által készített – jópofa falfestmények és a népszerű, valóban finom melegszendvics tette emlékezetessé.

A beltér nagy része jól értve sötét, intim, boxos elrendezésű, beszélgetős, de kedélyes bárélettel a pultnál.

Bár azt mesélték nekem, hogy az idősebbek kedvenc találkozási pontja, én kettőből kétszer fiatalokba futottam bele.

A kertes, családi házas Mixer Eszpresszót éjjel és nappal is pozitívan hatott.

Az éj leple alatt egy kulturált kiskocsmának nyugtáztam, ahol kisebb vegyes társaságok szolidan, de felszabadultan jól érezték magukat. Jellemzőbben inkább fiatalok.

A vendégtér java itt is szeparés:

Sokat ajánlott retró-melegszendvicsük valóban hódított a kategóriában és ilyen szépen, díszes tányéron szolgálták fel.

A benti lombútorokkal berendezett, egykori kocsibehajtó (<kültéri, de fedett) tűnt a legszívesebben választott bandázós részlegnek. Úgy festett, mint egy garázsvásár.

Másnap délután megmutatkozott virágzó szépségében a regénybeillő kert is, ami a Mixer legmarkánsabb sajátosságaként végzett. Szerencsére az elsőként mintavételezett műanyagszékeken túl többségében romantikusabb, rusztikus bútorokat tartottak itt, de rengeteget. Még hintaágy is volt a leltárban.

Az ihlet kertje ez! Nagyon bírtam innét szerkeszteni a blogot.

Nádkerítés, virágok, kutyaugatás, madarak, legyek. Isteni vidék idill! Nem is csoda, hogy egy szerelmes pár annyira örült magának itt, hogy a szabad ég alatti romantikázás határait már a nyilvános szex irányába feszegették. Sajnos szemtanúja voltam annak az érzéketlenségnek is, ahogy egy srác odaöntötte a maradék sörét a leander alá. Nagyon pozitív volt viszont, ahogy a haverja lehordta érte, előtte meg megpróbálta megakadályozni ezt. Bár csak ennyit ért el: na és ki látta? Én pont láttam és elmesélem! Próbálhatnánk belelátni, hogy a kolléga valójában nagyon haladószemléletű és hisz a sör növény-egészségtani pozitív hatásában és ezért önfeláldozóan osztotta meg a sörét a kis virágbarátjával. Sajnos inkább jelzett az érzékelőm vagányságnak hitt bármit bárhol elszemetelő nemtörődömséget. Azt meg legkésőbb felsőtagozatban előnyösebb kinőni.

Az utolsó egyedi állomás a Galinak becézett Galéria Söröző önkéntelen kültéri showműsorral nyitott. Épp egy utcasarki hánytatásra érkeztünk meg, de ne általánosítsunk! Lehettünk rossz időben, jó helyen. Ment viszont a dajdajozás odabenn is, hangos zene, tánc, biliárd, tömött galéria. Szerették a jelenlévők!

Magunk szemszögéből sulidiszkóban érezhettük magunkat, ami nem baj, hiszen megtalálta a szombat esti, keresett funkcióját a hely, de mi az iszogatáson kívül inkább csak a szemlélődésben tudtunk feloldódni, így öregapóként. A vasárnapi visszatéréskor nyugodtabb, világosabb valójában ismerhettem meg az amúgy megkapó díszletet.

Feltártam a hátsó teraszt is, miközben jót beszélgettem a pultos lánnyal, aki a történetén kívül azt is elmesélte, hogy csak a hétvégi buliban ennyire a húsz éveseké itt a világ, hétköznap változatosabb közönség van.

A ceglédi kocsmavilág összességében:

Elégedett voltam, hiszen valamennyire megismerve a város mértékeit, a 35.000-es lélekszámhoz és az amúgy csendes miliőhöz képest, a kocsmaélet élénknek mutatkozott, legalábbis júliusban, szombaton. Mintha minden fiatal kinn töltötte volna az estét, kocsmázva, szórakozva. Mivel teraszt szinte száz százalékban biztosítottak az egységek, hálásan nagy élet vibrált előttük és legtöbbjük szépen feltelt benn is. Többségében nem túl bonyolított, de teljesen célnak megfelelő, kellemes légkörű ivókat ismertünk meg. A változatossághoz sokat hozzátett a La Toscana a cseh söreivel, és a tüzes Tizes a felnőttebb korosztályra hangolt profillal és programokkal. Persze így is kimaradt egy-két ajánlott hely, és várom tőletek a további ceglédi kocsmai tippeket is a visszatéréshez!

Ha addig is rendszeresen olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

Köszönöm szépen Horváth Gábornak a Porból lettem, Sörré leszek Facebook csoport bloggerének a meghívást és a vendéglátást, Timinek pedig a társaságot ezzel a harmadik Kocsmaturista hétvégéhez.

Térképen az eddigi ceglédi kocsmák:

Az előző ceglédi kocsmákról szóló bejegyzések:

Cegléd nyolc kocsma után – 1. rész – A vasúti bódé és a piac

Cegléd nyolc kocsma után – 2. rész – A szombat este

Közeli helyeken a Kocsmaturistán:

Kecskemét 17 kocsma után

Vendégségben a sörfőzdében – Guri Sörfőzde, Jászapáti

The post Cegléd nyolc kocsma után – 3. rész – Szombat éj és vasárnap délután appeared first on Kocsmaturista.

(A piaci kocsmáról és a vasúti bódéról szóló első részt ITT találjátok)

A késő délutánitól egészen az éjfél utániig végigjártuk a kínálkozó ceglédi kocsmai hangulatképeket. A végül személyes kedvencemként végzett Tizes Vintage Bar-ban kezdtünk és ott is fejeztük be egy görög esttel. A köztes időben söröztünk az olasz nevű, de cseh sörpalettát kínáló La Toscana Bisztró bárpultjánál, majd feltérképeztünk egy szökőkút-szivattyúházából kocsmává alakított gombaházat, a Robinsont Bart. Megjártuk a félhomályos hangulatú Dreher Sörözőt, a bitang idilli kocsmakerttel rendelkező Mixer Eszpresszót és a szombat éjjelre bulihellyé alakuló Galéria Sörözőt. Kerek lett az összkép!

Lássuk először az első három szombat esti ceglédi kocsmát:

A Tüzes Tizes

(807. állomás, 3. ceglédi kocsma)

A Tizes Vintage Bar formájában egy külvárosias utánérzésű belterületen egy meglepően haladó belterű kocsma várt minket.

200 méternél közelebb az „Élőhalhoz” (<a zöld tábla), látszólag a belváros, egy rozsdazóna és az úri negyed határán mutatós falfestményekkel, kreatív berendezéssel, kisüzemi sörökkel, tematikus, zenei estekkel fogad.

Megismertük a ház asszonyát, Editet, és egyértelműen az rajzolódott ki, hogy 2017 februárjában igazán gondoskodó, jó kezekbe került ez az 1954-es múltig visszatekintő sarki kocsma.

A nevét az egykori „Tizes számú vendéglátóipari egység” mivolta után kapta. Egyszerre érezni a történelmét és azt, hogy aktív jelene is van. Szívszerelem ahogy kinéz. Imádtam, hogy spaletta képezte az egyik asztalt. El is neveztem tüzes Tizesnek.

Edit szerint 18-40 éves korig, a tanulótól a vállalkozóig mindenki jár ide. Délután nyitnak, mondván, hogy arra nincs szükségük, aki a reggeli feleséért jönne. Nyári estéken terasz nő a sarokra a Tizes köré és a ház is megtelik: harmonikus zsibongás, pozitív kisugárzású emberek.

Csapon a HBH és a Jászdózsai/Bandusz márkájú („Köleses”) söröket is tartották, üvegben pedig többféle magyar kisüzemit (Hedon, Szent András, Bigfoot). Sok sikert, hosszú, felfelé ívelő pályát!

A Tizes szintén kreatív Facebook oldala: https://www.facebook.com/tizesbar/

La Toscana Bisztró – Olasz és cseh két jó barát együtt eszik, s issza sörét

Az abszolút városközponti La Toscana Bisztró egyértelműen inkább étterem, viszont paravánnal elszeparált részen tudtunk sörözni.

Viszonylag ritkán megtalálható cseh sörök közül választhattunk két csapról és üveges kínálatból (Holba, Litovel, Cerna Hora), de a borokra is büszkék.

A tulajdonos, Andriska István elhivatott a kinn főzött, importált, minőségi cseh sörök irányába. Véletlen ismerkedtünk meg az ajtóban, amikor tanácstalan külföldieknek nézett minket és angolul próbált készségesen segíteni. Kiderült, hogy ő a ceglédi sörfesztiválnak is szervezője.

La Toscana Facebook oldal: https://www.facebook.com/LaToscanaBisztro/

Robinson Bar – Szivattyúházból itatóház

A következő állomás, a Robinson Bar egy egészen elvarázsolt kis belvárosi téren volt fellelhető, amit mintha tündérporral szórtak volna be: pozitív jelenségek címszavanként felfestve padok háttámlájára, földbe szúrt, jócselekedetekre biztató felszólítások, sőt egy közösségi színező is megtalálható volt itt.

Mi is illene jobban erre a földre, mint a Hupikék Törpikék egyik otthonának tűnő kocsma?

Régen Celentano néven futott. A jelenlegi üzemeltető, Szabó Gábor szerint már a „bordó zakós” korszakban biztosan kocsma volt. Ő Ceglédre költözése után vette át, és szeretné sikerre vinni. A környezet adott, a terasz pedig nagyot arat itt.

A galériás beltér kicsit szűkös, cserébe akár romantikus. Hangulatos úgy ahogy van. Mindent bele továbbra is Gábor!

Robinson Bar Facebook oldal: https://www.facebook.com/robinsonbarcegled/

A következő, záró ceglédi bejegyzésben belecsúszunk már úgy istenigazán a szombat éjszakába. Némelyik egységbe vasárnap délután is visszatértem második látásra. Folytatás a Dreherrel, a Mixerrel és a Galériával! Érdekes lesz és szélsőséges!

Köszönöm Timinek és Gábornak az idegenvezetést és a társaságot!

Ha addig is rendszeresen olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

Térképen a ceglédi kocsmák is:

Az első rész:

Cegléd nyolc kocsma után – 1. rész – A vasúti bódé és a piac

Hasonló témák a Kocsmaturistán:

Kecskemét 17 kocsma után

Debrecen 18 kocsma után

Pozsony 15 kocsma után – 1. rész

The post Cegléd nyolc kocsma után – 2. rész – A szombat este appeared first on Kocsmaturista.

Előljáróban, tessék-lássék a meghívóm és ceglédi kocsma felfedező társaságom:

Ceglédet többen aposztrofálták nekem alvóvárosnak és valóban elég csendes volt vasárnap délután. Napközben igazi funkcionális lakóvárosnak tűnt. Nagyjából 35.000-es településről van szó. Nincs egyetem, túlnyomó idegenforgalom, de előre elárulom, hogy mindezzel együtt a szombat este kocsmavilága igen jól mutatkoztott be. Jobbnál jobb ivókban jártunk. Mosolyogva emlékszem vissza. Még kedvencem is lett. Na, de előbb vissza a délelőtthöz! Szombat reggel lévén, érkezésemkor célul tűztük a kötelezőket, a vasúti restit és a piac kocsmáját.

A gyönyörű ceglédi vasútállomás épületében nem üzemelt a tipikus jobb időket is látott, lesüllyedt „resti”. Viszont a kijáratnál jobb indexben felfedeztünk egy „hurka-kolbász” és hasonló hívó szavakkal ÁL-operáló bódét, ami szintén csak kajafogyott klasszikus kocsma már.

Eszünk, iszunk – ebből áll az élet

Bár a hívószavak még mindig kinn vannak, de a vasútállomási sültkrumpli-hamburger-melegszendvics triumvirátus elvileg győzedelmeskedett az előző hurka és kolbász-éra felett és ez még pont nem az a környék, ahol a nosztalgiahullám már menő lenne.

A bódénál ültek is páran, de legtöbben csak köröztek, mint a legyek. Egészen elbizonytalanító népek is. Ám egyszercsak valaki megközelítette a bejáratot, bizonyítva ezzel, hogy ő a kocsmáros és a kedvességével gyorsan tompított a kezdeti pengeéles benyomásokon. Mosolygott, oda-odajött hozzánk, hozzászólt a beszélgetésünkhöz. – Nem vagyok idevalósi – nevetett, amikor a hely koráról kérdeztem. A pult egyszerű, de szemnek jól eső zöld bútorlapból állt.

A tetszhalott zenegépen kívül volt a legfigyelemfelkeltőbb elem a 20-80-as modern marketing felfosztásra építő mindenképpen fizetős WC-használat: 80 Ft a nem fogyasztó és 20 Ft a fogyasztó vendégeknek.

Újszerű élmény következett a ceglédi kocsmavilágban, de globálisan is: egy jelenlévő vándor-kofa típusú negyvenes asszony megkérdezte, belefér-e ő is a körünkbe egy itallal. Visszakérdeztem, hogy ő mit nyújt az üzlethez. Jött  a válasz: azt, hogy dumcsizunk. Ez nem esett meg és az üzlet sem köttetett meg. „Szerbiával” köszönt el tőlünk. Mögüle, a barátnője, nővére, édesanyja, nagynénje pozícióra egyformán esélyes pajtás még odabökte távozáskor, hogy „eszünk-iszunk, ebből áll az élet”. Mivel én pont ittam, ez igaznak bizonyult.

Volt még egy mikro-szociográfiai megfigyelésünk a Robiból: valaki az állomásnál „célsöröldét” játszott a saját szájával és egy dobozos Löwenbräu-jal, és bár nem volt istenadta célzó, a kitartás meghozta gyümölcsét és a sör részint bejutott a szervezetébe. Megkérdeztük a kocsmárost, hogy a búgócsigaként vonagló, talpig fehér figura mennyire visszatérő jelensége a vasútállomás árnyékának. Szerinte nem annyira, de bevallotta, hogy aznap már kétszer elzavarta.

Eljött a piaci ceglédi kocsma ideje!

A ceglédi piac kicsi volt, de nem túl kicsi.

Egészen modern, a hamburgeren szörföző Donald kacsával reprezentáló büfétől a régi pecsenyézőig minden megtalálható volt, természetesen kocsma is. Csak előbb körbejártuk a terepet, és megcsodáltuk a hátsó WC meglepően mutatós épületét:

Kikötöttünk a Sörmesternél (1994).

Retrohangulatú, takaros kiskocsmát találtunk, imapadokra emlékeztető ülőfelületekkel.

Gábor el is gondolkodott, hogy miért nincs a gyóntatófülkében tükör. Az nyert, hogy talán az emberek kevésbé szívesen néznének szembe ilyenkor önmagukkal, mint egy hallgató félidegennel. Nos, itt volt tükör, szembe is néztünk magunkkal a modern idők módján, fröccs és az átmenetileg keserű sofőrosztályrészül jutó menő mojito-üdítő fogyasztása közben.

A pultos hölgy annyit árult el, hogy a Sörmester működése nem kötött a piaci időhöz, vásári napokon kívül is üzemel. – Kaja nincs, hiszen van elég a piacon – mondta. Jelentem, abszolút alkalmas bevásárlás utáni megpihenésre.

A következő bejegyzésben folytatjuk a szombat esti-éjjeli ceglédi kocsmákkal!

Ha pedig rendszeresen olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

Térképen a ceglédi kocsmák is:

Gábor Facebook oldalát, a Porból lettem, sörré leszek csoportot itt találjátok meg: https://www.facebook.com/groups/962161657186673/

A folytatás:

Cegléd nyolc kocsma után – 2. rész – A szombat este

Hasonló témák a Kocsmaturistán:

Debrecen 18 kocsma után

Kecskemét 17 kocsma után

Pozsony 15 kocsma után – 1. rész

The post Cegléd nyolc kocsma után – 1. rész – A vasúti bódé és a piac appeared first on Kocsmaturista.