Egy sörvacsoránál a koncepció egyszerű és kerek. Kisebb adag ételeket szolgálnak fel, melléjük velük harmonizáló vagy épp kontrasztot képező kóstoló mennyiségű sörrel. A Jardinette rendezésében ilyenkor mindehhez maga a sörfőző mester mesél a sörei sajátosságairól, történetéről. A „Sörföző mester és a Séf” már bátran eseménysorozatnak hívható. A debütáló rendezvényen a Monyo Brewing Co. volt porondon. Április 21-én pénteken az Etyeki Sörmanufaktúra méregkeverőjét, Kovács Krisztiánt hallgathattuk meg.

Egy lépést most hátra: A Jardinette egy hangulatos, büszke kerthelyiséggel rendelkező 15 éves étterem, azon a környéken, ahol kocsma nem nagyon terem. Fenn, Budán, a hegyen, az „elegánsban”, nagyjából a Farkasréti temetőnél.

Klasszikus étlappal és merészebb – változó – havi séf ajánlatokkal rendelkeznek. Ahogy az üzletvezetőtől, Szöllősi Krisztiántól és a kiplakátolt leendő programokból megtudtam, eddig is közel állt hozzájuk az italkultúra népszerűsítése, a minőségi fogyasztás igéjének terjesztése. Eddig leginkább boros és pezsgős vonalon gondolkodtak, de elsők között akartak reagálni a kisüzemi sörök fellendült keresletére. (Érdekes, hogy a sörvacsora jelenség Budapesten és vidéken, látszólag kiegyenlített tempóban terjed).

Az Etyeki Sörmanufaktúra követe, Kovács Krisztián hamar átvette a szót.

Azzal ütötte fel a szerepüket, hogy friss sörfőzde lévén (2015-ös alapítás) a magyar sörpiacon olyan egyedi technológiát sikerült bevezetniük, amivel gyorsan az ismertek közé kerültek. Ez pedig a palackban történő másodlagos érlelés technikája. Gyakorlatilag „élő sör” kerül az üvegbe, és ennek szövevényes folyományaként pukkannak a sörök ilyen hangosat nyitáskor. Jelenleg 10 saját főzetet és 6 gerilla terméket készítenek a főzdéjükben. Jellemzőbben az angol típusú sörök vonalát követik.

Összesen hat sört és öt fogást kóstoltuk. Sörök részéről óvatos felvezetéssel haladtunk a gyengébbtől az erősebbig (Pilzeni > Blonde Ale > Belga Búza), majd meglepő időzítéssel így húsvét után jöttek a karácsonyi sörök, Gáspárról, Menyhérttől és Boldizsárról elnevezve (Caspar Dupla IPA >Melkihor, szűretlen apátsági sör>Baltazaar, Imperial Stout). Az utóbbiakról két tényező érdekes: 1. Az imázs ellenére direkt nem karácsonyi süti ízük van. 2. Ezek között van a két Dublin Craft Beer Cup bronzérmes sörük is. Most jól felzárkóztam az Etyeki kínálatból, mert a sima IPA-jukat annyira szeretem, hogy szinte mindig csak azt ittam, ahányszor beléjük akadtam. A kóstolón a 3., 4. és 6. tétel ízlett nekem a legjobban.

Hozzájuk a másik címszereplő, a SÉF (Csánki István) művei lassították a bódulást:

Tanyasi rilette pogácsával,

Bazsalikommal sült mozzarella ruccolával – és ez paradicsom”cipóban”,

Csirkemell citrusos céklahabbal (aki a céklát alapból nem nagyon szereti mind én – az is áhítatos élményt él át ettól)

Saltimbocca (borjúhús, most fekete erdei sonkával borítva) grízes burgonyával

Csokoládéhab

Egyedül a Melkihor sörhöz mellé nem dukált étel. Egytől-egy minőségi ízletes ízelítő volt a Jardinette konyhájából. Hálás vagyok az élményért.

Nekem mindennek tetejében különösen fontos az, hogy az informatív történeteket, mérsékelten csepegtetett műhelytitkokat ugyanolyan jó ízzel fogyasztottam, mint a söröket és a kajákat. Sok sörös témájú előadáson vettem már részt, de Krisztián sok újat tudott mondani, és mivel kérdésekre is rendre teret biztosított, több kétes tételt helyre is tett. Amúgy másoktól nem sok kérdés érkezett. Lehet, hogy valakinek minden új, valaki meg mindent tud. Ám az emberek láthatóan inkább egy jó hangulatú vacsorán voltak, mint egy előadáson. Bár Krisztián fenn tudta tartani a figyelmet, és az erősebb söröknél is feszülten fordultak felé a tekintetek, miközben a mesélt, a kérdésblokknál rögtön zúgolódás indult. Én is azt gondolom, hogy a sör elsősorban arra való, hogy élvezzük, mintsem hogy értsük, de minél többet tudok róla, számomra annál értékesebb, izgalmasabb kiegészült termék lesz. Mindenkit szívesen biztatok arra, hogy ilyen alkalmon kérdezzen és ismerkedjen ezzel a misztikus világgal, ami izgalmas történelmi helyszínekhez, korokhoz, fordulatokhoz kötődik és aminek rengeteg véletlen egybeesés egyengette az útját és a fejlődését.

Egy jó sörvacsora gyorstalpaló is lehet sörműveltségből változatos kortyok és falatok közben. Ha megtudom, hogy melyik főzdével folytatódik az Jardinette sorozata vagy hogy hol lehet legközelebb Etyeki sörhöz vacsorázni, hírt adok nektek is.

Jardinette Kertvendéglő, Facebook oldal: https://www.facebook.com/Jardinette/

Cím: 1112, Budapest Németvölgyi út 136.

Ha pedig extra tartalmat is olvasnátok magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

The post A Sörfőző mester és a Séf – A sör és az étterem appeared first on Kocsmaturista.

A Vakmacskába eleve nem mindig volt könnyű visszatérni, a ma jellemző fordított kurta kocsmák módjára ugyanis nyárra például be-bezárt. Két körben tartottam már 12. kerületi terepszemlét, amióta elhivatottan kocsmatúrázom, de ezért vagy azért mindig sikerült lemaradni róla. Egy péntek délután, most 2016 októberében viszont pont arra vitt az ügyesbaj, és felkiáltottam magamban, hogy most aztán se nyár, se hajnal, se kifogás, megnézem, mi újság. Két kimenetelre számítottam: 1. Működik és minden rendben. Legközelebb jövök! 2. Nem működik már és nem jövök soha többé. Na, ezek helyett lett egy harmadik, amire nem számítottam: Működget még ugyan, leköszönő, csökkentett, bennfentes üzemmódban, de legkésőbb tíz nap múlva, Peti átadja az üzemeltetést másnak, és én még pont időben érkeztem búcsúzni. Most vagy soha! (476. állomás, 316. budapesti állomás) Rögtön felmerült a kérdés, hogy ő miért zár be.

Amúgy Peti már az utcán rám köszönt, gördeszkával jött, két üres kávés bögrével a kezében, valahonnét az utcából. Gyorsan felcsapta az ajtót, beinvitált , és elkezdte mesélni, hogy szerette ő ezt a helyet, most kezdte volna a negyedik őszt, és jó kezekbe is adja tovább, de ő maga Mallorcára költözik. Szólítja az új élet, és a sziget legdélkeletibb csücskén, Colonia Sant Jordi-n lehamarabb felkelő Nap. Nyugodt szívvel adja át az új örökösnek Vakmacskát, amit nem így fognak hívni ezentúl, de még keresi a pontos új identitását. Elmesélem majd, ha megtudtam.

A kinti tábla sem így fog kinézni többé. (Bár erre amúgy is új tervek voltak már.)

Kívülről teljesen új arculatot kap majd, viszont belső tér elvileg marad, amiért nagyon szorítok is, mert imádom úgy, ahogy van. Tipikus holland „barna kocsma” utánérzése van. Otthonos, pamlagos, arccal a bárpult felé fordító. 

“Speakeasy bar” – ez egy stílus, mint megtudom és Peti direkt ezt választotta, mert az ő kedvelt stílusa is ez. Annak idején, az alkoholtilalom éveiben a titkos, bizalmi körös kocsmák csendes meghittségének címkéje volt. Ez a hely is azt idézte meg és éltetette tovább. Egy olyan közösségi bárra kell gondolni, ahol a vendég és a pultos szövetségben létezik egymással, ahogy a bárpult is a vendégtérrel. A Vakmacska (Blind Cat) név eredetije a „Vak tigris” (Blind Tiger) is ebből a legendakörből származik. Anno szesztilalomkor, többek között szenzációs állatbemutatónak álcázott keretben tudtak közösségi alkoholhoz jutni a vendégek. 

Hallottam, hogy a Vakmacskában viszont néhányan, a régebbi idősebb törzsek közül a korábban itt működő borozó intimebb párbeszédekre berendezkedett világát enyhén sérelmesen visszasírták volna a napi kisfröccseik köré. Azért így is maradt egy szeparé, ez az elrendezés pedig elég ritka Magyarországon ahhoz, hogy az én voksomat egyértelműen mellé tegyem le. Persze az összképhez itt igenis számít a méret, csak most pont fordítva, mint ahogy a fáma szól.

A nappalok látszólag csendesek (éjjel sosem láttam) voltak itt, de olaszok módjára a kávés átmenő forgalom rendszeres volt. Jönnek, isznak, beszélgetnek, mennek. Ez a program. Az utca népe nagy fogyasztója volt Peti kávéjának. Ennek az embernek és ennek a kávénak is szerepe van abban, hogy ebben az utcában egy jó közösség alakult ki az üzlettulajdonosok között. A barista örömére összehozták együtt az ABC-st, a zöldségest, a kozmetikust és a designboltost.

Többen innét hozták az érkező vendégeiknek a kávét, ide is-oda is, hiába van saját kávégépük. Peti akár ki is vitte nekik, és sietett vissza. Teljesen új értelmezése a coffee to go-nak.

Ettől még nem kell ártatlan kávézócskának képzelni ezt a helyszínt. A polcokon töménytelen mennyiségű tömény sorakozik.

Tematikus polca volt gin-nek, rumnak, likőrnek, tequilának, stb. A jegyzett rekord 159 különböző italféle egyszerre!!! Az már nem is fért ki a polcra. Még sem volt olyan ital, amire a gazda ne lenne büszke a polcon. A különlegességek és a minőség kedvelői itt nem jöttek hiába, és Peti értett is ahhoz, amit árul. Rengeteget lehet tanulni tőle az alkoholkultúráról. Szagoltatott olyan rumokat, hogy legszívesebben örökre bezártam volna az illatát az orromba. Amúgy meg egy igazi bar-showman. Még a cukorcsipeszt is pillangókés-mutatványos módjára pörgeti-forgatja. Kár érte nekünk.  

Ő viszont fényes jövőt ígér a helynek a váltással, és kezeskedik a barátjáért, akire kedvenc macskáját hagyományozta. Aranyszabályom ugyan, hogy új kocsmáros, új kocsma, de a megelőlegezett bizalmam már kész. Szerencsére nem akar távolmaradni Peti a vendéglátásról ezentúl sem. Akkor kár lenne a nagyvilágnak is! Mallorcán is már megvan a kinézett bár, amit felfuttatni kívánnak. Úgy köszöntem el, hogy remélem, ott is találkozunk majd és még azzal a formátummal, ahogy tőlem egy olasz lány Bolognában, csak spanyolosítva: Buena Mallorca, buena vida! (=jó Mallorcát, jó életet!)

Ha pedig extra tartalmat is olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

The post Búcsú a Vakmacskától appeared first on Kocsmaturista.