Mi folyik a pozsonyi kocsmákban:

Pozsonyban a kocsmát alaphangon simán krcma-nak hívják és akár modernekre is fesztelenül ráaggatják ezt a titulust. Persze a legkapósabb jövevényszavak (bar, pub, sőt café) ritkásabban, de itt is utolérhetők. Máskor pedig nem is kategorizálnak és az elnevezés a klasszikusokhoz, a Na és az U előtag+főnév kombinációkhoz nyúl. Az eredmény nagyjából az lesz, hogy (kocsma) a valamihez vagy (kocsma) a valaminél.  Ha mégis kategorizálnak a ritkább borozók vinareń, régiesebben viecha (kb. „borkimérés”) néven futnak. A söröző pivareń lenne, de a gyakorlatban nincs erről írásos emlékem. Inkább a pivovar (sörfőzde) kiírás támadt. Ha választani kell, állítom, hogy több sörös korsót, mint boros poharat láttam koccanni pozsonyi kocsmakutatásaim során.

Alkoholmentes italok közül a nemzetközi sztárokon kívül a csehszlovák időkapszulából ki- és elszabadulva a kofola (kólaszerű üdítő barnaság) sokat mutatkozott, még csapon is. Az utóbbi évek jelképszerű magashegyi röviditalát, a Tatrateát viszont nem észleltem olyan kitüremkedő mennyiségben a pozsonyi kocsmalégkörben, mint a borovičkát, a borókabogyó párlatból készült nemzeti kincsüket. Az utóbbival a sátáni 666. számú állomásomon, a kisüveges italgyűjteménnyel kibélelt, vadbohém Startér Pub-ban ismerkedtem. A borovičkával nem estem sajnos szerelembe, pedig direkt minőségit választottam. Dusan mosolyogva itta meg az enyémet is. Ti legyetek olyanok, mint Dusan!

Sörkorcsolyák terén személyesen forradalmi újdonsággal idáig nem találkoztam. A pogácsával és a pereccel indított, és a hermelinben (a cseh, pácolt camembert-féle sajt) csúcsosodott ki a megtapasztalt kínálat.

A Žil Verne Craft Beer Pub hermelinje

Az egytálétel leltárig viszont nem csak a nagyobb kocsmaéttermek jutottak el, hanem már egyes közepes méretű kocsmák is (pl. Krcma na Zelenej). Én az enni-inni kombóra jószívvel ajánlom az Obchodná „főutcán” a címeres I. Slovak Pub névvel (<krcma is) bemutatkozó rusztikus, labirintusos monstrumot is. Úgyis hirdeti magát, hogy ez nem csak egy kocsma, hanem egy intézmény.

A termeknek külön tematikája van, és térkép is van, ami megmutatja, hogy hol mit találsz. Neve kicsit csalás, mert bár ősiesen hitelesnek tűnik, de meglepő módon csupán hat éves volt. Hiába mutogat erre túl könnyen és gyorsan helyi is és turista is, ez valóban jó kezdőcsomagot és koncentrátumot nyújt a pozsonyi kocsmázáshoz.

Az szlovák zászlóshajó sörmárkának, a Zlatý Bažantnak (Aranyfácán) ’73 változata (1973-as recept) mellett fatányérból „szlovákikumok” (<is) kaphatók gyorstalpalóként. A nálunk sztrapacskaként ismert galuska (halušky) két változata (bryndzás=erős juhturós – bryndzové halušky – és káposztás – kapustové halušky) övezi a képen a pirohyt (aminek rokonait az orosz és a lengyel konyhából ismerhetjük). Elsőre kóstolatlanul maradt még a zemiakové placky néven listázott, krumplireszelékes sütvevaló, ami nálunk száznevű (pl. tócsni). Töltve is árulják, köretként is, és mini változatban falatozásra is. Jól számon tartják, de kocsmákban nemigen szúrta ki a szememet.

A pozsonyi kocsmák két legfőbb megfigyelt vonása:

A vezértényezők, amiket megjegyeztem a látványsörfőzdével működő kocsmák látványos mennyisége és eleve a kocsmák intenzív színvilága voltak.

Café Nervosa, a színes

A sörtartályok általában a vendégtér egyik peremén helyezkedtek el, de hangsúlyosan, figyelemfelkeltően. Legtöbben csili-vilin rezesek, ahogy a szabványsörcsap is. Ha már látvány…, adnak a megjelenésre.

Ez idegenként különös közegélmény, de otthoni környezetben csak ettől nem lehetsz már egyedi. Némelyik látványfőzdés hely méretében is a prágai nagyobb sörös éttermek irányába mutatott, amik alapból bevallottan nem a kedvenceim, mert a tömeges vendéglátásában könnyebben elveszik az egyén és az egyéniség. Nem ezért szerettem meg az idegenben kocsmázást. Viszont, ha valami olyan figyelemlekötő, barátságos közeget teremt, mint a fenti 1. Slovak Pub, akkor könnyen jön a megbocsátás. A Kláštorný Pivovárra is jól rácsodálkoztam, mert túl a hivalkodó, kellemesen historizáló elemein, a kazettás fafelületeken és a ólomüveg-tető(?)ablakon, ha elbóklászol a szintjei elterelő tereiben, hirtelen váltással akár egy templom vagy egy könyvtár atmoszférájában érezheted magadat.

Ráadásul a személyzet és a vendégek itt még egészen beszélgetősek is lehetnek, ha munkaidőben mész be, mikor rajtad kívül alig vannak mások. Mindezzel együtt a legnagyobb hatást rám itt is a kisebb pozsonyi kocsmák tették. Róluk írok a következő részben.

Folyt.köv.

Ha addig is rendszeresen olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

Ha bárki még hozzá tud tenni a pozsonyi megfigyelésekhez kocsmai jellemzőket, legközelebb megkóstolandó italokat, ételeket, el ne hallgassa, szívesen fogadom!

Térképen jelen bejegyzés pozsonyi kocsmái is:

A következő rész:

Pozsony 15 kocsma után – 2. rész

Hasonló téma a Kocsmaturistán:

Puglia, Dél-Olaszország 31 kocsma után

The post Pozsony 15 kocsma után – 1. rész appeared first on Kocsmaturista.