Panaszmegelőző: A sörvilág ezidáig leginkább szappanoperásnak talált vitatémájától, a Heineken és Csiki sör összecsapástól még szezonjában is mindig is igyekeztem távol maradni. A Heineken múzeum látogatását sörtörténelmi kíváncsiság késztette. Nem állásfoglalás volt. A Csíki Sör Manufaktúrát közelükben járván, ugyanúgy meglátogatnám. A balhé nem érdekelt.

Amszterdam nappali felfedezését a méretes, rendezett, és látogatói által jól kihasznált Vondelparkkal kezdtük meg. Nagyjából fele akkora, mint a Városliget.

Ezen keresztül jutottunk el a Museumplein-re (Múzeum tér), ami körbe van bástyázva három múzeummal és egy hangversenycsarnokkal. Az első alkalomhoz a Van Gogh Múzeumot választottam, amit az ilyesmire is fogékony olvasóknak bátran ajánlok, mert jól összerakott, komplex élmény. Viszont maga a tágas és szépen füvesített Múzeum tér is egy jó turistaélmény, a laza óriás piknik hangulatú közegével, a klasszikus építészet szépségeinek és a modern térelemeknek a kettősével.

Itt lehet fotózkodni a Rijksmusem (nemzeti múzeum) előtt a híres „I AMsterdam” felirattal is, ami addigra már a római Trevi kút felé mutatóan horrorisztikus tömegeket vonzott.

A szűkebb környéken spontán nem találtunk vonzó kocsmákat, de nem is igazán akartam, mert pont eléggé vágyódtam vissza az egy napja elsőként kinézett Café Mulder-be, ami ekkor első barna kocsmám többé már nem lehetett, hiszen az a titulus örökre a Café De Dam-é.

A KOCSMA, AMIT KÉTSZER HÍVTAK BERKHOUT-NAK

(436. állomás, 7. amszterdami állomás)

Még a Mulder előtt, a Heineken Experience mellett csapdába estünk egy másik szimpatikus sarkon is. A Café Berkhout-ot 1924-ben keresztelték el az akkori tulajdonosról (egyúttal egy település neve is Hollandiában). Egy történelmi csavarral a 90-es években újabb Berkhout nevű illető vette át, így ismét így hívták. A jelenlegi vezetés korábban elégedett vendégként járt a Berkhout 2.0-ba, ezért szívesen megőrizték a nevet és a régi hangulatot is 2004 óta. Kedvemre való sztori! Nagyon jó kis betérő, egy kényelmes méretű barna kocsma. Estefelé elég sokan múlatják itt az időt, turisták is, de van visszatérő közönség is helyiekből.

Elég aranyközéputas, hogy sokféle ember legyen rá fogékony, de ettől mégsem snassz lesz, csak nagyon rendeltetésszerű. Itt kezdtem tudatosan összeírni a barna kocsmák egy népszerű receptjét: Sötét nyerstégla falrészletek, elegáns csillárok, sötétbarna burkolatok és bútorok, közepesen egyszerű pubkaják.

Ötféle sörcsap volt, mikor ott jártam. Természetesen a Heineken ennyire tűzközelből nem hiányozhatott, az két csapról is folyt, de akadtak belga és Brand sörök is. Mi egy Affligemet és egy Brand Zwaar Blondot borítottunk.

Ha csak simán kérsz egy pohár csapvizet két sör között, gondosan jéggel hozzák. Tetszett, ahogy stílussal figyeltek a kis részletekre, például a Café Berkhout-os csészére a másnap reggeli kávéhoz. Tudatosan visszatértem ugyanis reggelizni egy jól összerakott toastot Heineken Experience előtt.

Komplexebb ételeik is voltak. Hamburgert mindenki elégedetten majszolt és a sült krumplit szép tölcsérben szolgálták fel hozzá, de láttam könnyed salátázóktól a pillecukros kávézgatóig sok mindenkit örülni sok mindennek. Azért a sör mindent vitt, még reggeliző időben is.

CAFÉ MULDER, AHOL A TOJÁS VOLT ELŐBB

A Café Mulderig csak egy kis hídon kellett átmenni a Berkhout-tól. Megfelelt a várakozásoknak barna kocsmás hangulat terén, de így sokadikként a kategóriájában már kevesebb jutott neki a rácsodálkozásomból és már a műfaja által megszelídítetten, könnyen és gyorsan édesgetett magához. A Mulder egy fokkal elegánsabb barna kocsma volt, bőrfelületű bárszékekkel, üvegvitrinnel, tapétával, nagyobb terasszal.

Nyolc sörcsap sorakozott. Bár az Amstelnek volt főleg dedikálva, én inkább a De Koninck APA sört, az aznap esti kedvencemet kortyoltam, miközben úgy éreztem, hogy akárhány barna kocsmában el tudnék üldögélni egymás után. A Café Mulder is történelmi, már 1920 óta létezik, de kezdetben Café Randeraat-nak hívták.

A Mulder nevet egyre gyakoribbnak mutatkozó holland szokás szerint későbbi tulajdonosáról, Heinrich Mulderről kapta (1956-tól). Jelenlegi üzemeltetője 2013-ban megígérte Mulderéknek, hogy mindent úgy őriz meg, ahogy volt, a névvel együtt. Bár a folyamatos jövés-menés miatt nem volt sok idejük beszélgetni, amiért elnézést is kértek, de arra még kitértünk, hogy Hollandiában sok kocsma őrzi generációk óta a régi neveket, mert a vendégek is ragaszkodnak hozzá. Két sajátos megfigyelést tettem a Mulderben: 1.: a mutatós mozaikpadló, 2.: a legmegdöbbentőbb „kocsmarágcsa”, amivel eddig találkoztam: főtt tojás héjában.

A hollandok valahogy bírják ezt így, még egy reptéri kisboltban is árulták. Miután megvolt a tojás a pultról, jöhet a tyúk is, ha ennél valamit.

A HEINEKEN EXPERIENCE

Ha őszinte akarok lenni, az alap Heineken nem az a sör, ami engem személyesen lázba hoz. Tisztességgel megiszom, ha elém teszik, de nincs köztünk szenvedély. A történelmére viszont kíváncsi voltam, a kezdeti lépésektől a világhírig. A Heineken Experience akkor 18 eurós jegyet biztosított online, aznapi vételben, ami egy jó két órás tömény programot jelentett, és két pohár sört is tartalmazott. Kifejezetten elégedett voltam, mert szemléletesen, jól tagoltan és közérthetően mutatták be a gyár történelmét, mégsem túlterhelve információval a látogatót. Végig lehetett nézni egy csomó korabeli Heineken reklámot, fekete-fehér fotót és akár letűnt sörfajtáik relikviáit.

Videóvetítések támadtak időről időre, még tartályokból is. Kezdőknek is érthetően végigmagyarázták a sörgyártás fázisait és különböző állapotaiban is meg lehetett kóstolni a készülő terméket.

Volt 4D-s, rázós, fröcsögős élmény, aminek során „megsörfőznek” Téged, a résztvevőt. Kifelé menet várt sok-sok extra (pl. lehetett palackozni, stb.) és végül a múzeum – ami egyben a régi gyár – tetején meg lehetett inni két pohár sört szép amszterdami panorámához. Nekem már rohanom kellett, ezért a másodikat olaszokra hagyományoztam, emelve poharamat Bolognára és Padovára. A Heineken sört, mint ízélményt személyesen nem szerettem meg jobban, de a márka közelebb került hozzám és a közepesen kedvelt sörön túl, egy maximálisan kedvelt intézménylátogatáson estem át.

És hogy hova rohantam ezután? Kocsmába természetesen, a többiekhez! Meginni a búcsúsört RNYK barátommal, akinek indult a gépe Angliába. Akartam, de nem zsúfolom bele az utolsó amszterdami kocsmát ebbe az írásba, mert túl érdekes ahhoz, hogy önálló bejegyzést kapjon!

Folyt.köv.

Ha extra tartalmat is olvasnátok magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

Térképen mindhárom említett helyszín:

A Café Berkhout Facebook oldalal: KATT

A Café Mulder Facebook oldala: KATT

A Heineken Experience Facebook oldala: KATT

Korábbi holland témák:

Tudathasadás Hollandiában

Amszterdami kocsmajáráson #3 – A dákós, a táncos és a szerelő

Áttévedés Eindhovenből Németországba

The post Amszterdam #4 – A Heineken Élménymúzeum és barna barátai appeared first on Kocsmaturista.