A piroslámpás negyedet már nagyon biztosan felvezető egyik utcában (Damstraat) figyeltem fel a Louis Bar, Café de Dam-ra. Nagyon vonzó kiskocsma volt, de tartalékoltam, mert céltudatos menetelésben voltunk.

Sokféle szempontból képzeltem már el a piroslámpás negyedet, de valahogy ezt a létező vatikáni tömeget sosem képzeltem hozzá.

Sokkal inkább gondoltam a célfogyasztói réteg fél-titkos, legalább hangulatában alvilágának, mintsem ennyire nyitott turistalátványosságnak, ahol mindenféle embert lehetett látni a bámészkodók között. Te azt mondod, Amszterdam, én azt mondom Aachen! Ott tényleg úgy nézegethetsz a sorok között, mint egy kisvárosi macskakiállításon, az amszterdamiban pedig akár azon kaphatod magadat, hogy a forgatagban épp beletérdeltél egy fagyit nyaló kisgyerek hátába, akit a képzeletben nem fagyit nyaló apja rángat magával. Ha nem vagy eltökélt fogyasztó, akkor ez a tömeg hamarosan olyan fárasztóvá lesz, mintha hirtelen kinyitottak volna körülötted pár japán turistabuszt Rómában, a Trevi kútnál.

Lehet, hogy az év más szakaszaiban más a helyzet, de egy nagyjából körbeérés után, megkönnyebbülve (nem úúúgy értettem), tértem vissza a kiszemelt kocsmába. A többiek még maradtak egy kicsit (nem úúúgy értettem). A maga léptékéhez képest azonban a Café de Dam sem volt kevésbé zsúfolt, ami büszkén hirdeti, hogy ez a legkisebb kocsma a városban. Abszolút közízlésű rétegeknek is vonzó kis barna kocsma, ahonnét már kintről hangosan szól ez a zene, így sokakat állít meg. Folyamatosan annyian vannak benn, ahányan csak elférnek. Épp csak átmenetileg képződik üres hely.

Ennek ellenére meg lehet itt nyugodni. Lelassul itt a nyüzsgő Amszterdam, pedig nem is coffee shop. Eleinte körülnézni sem akartam részleteiben, csak inni az Amstelt és a légkört.

Valóban olyan kicsi, hogy ha pult köré szorosan zsúfolt asztalok valamelyiknél, az egyik vendég és a vele egy vonalban addig bárt támasztó ívókollégája egyszerre fordulnak ki a székeikről, esélyes, hogy összeütközik a homlokuk.

Elsőre az is komoly fejtörést okoz, hogy hol lehet itt egyáltalán a WC. Végül egy „tyúklétra tetején” találtam rá. Viszont aki felfelé mászna, szintén meg kell, hogy várja azt, aki lefelé mászna, mert ez nem egy kétsávos út. Én ennek ellenére szemtelenül fotóztam a WC emblémákat, amikor megláttam a mögöttem elakadó hölgyet.

• Csinálj annyi képet, amennyit csak akarsz. Nyaralok, nem vagyok betáblázva – mondta.

A férjével voltak ott Amerikából, Seattle-ből, kb. ötvenesek.

Itt nem is tudtál nem élni közösségi életet a többi vendéggel, annyira egybe vagytok terelve, mint a tyúkok akiknek kiszórták a magot. A rádióból klasszikusok üvöltöttek, mint Johny B Good. A teljesen vegyes közönség pedig együtt zendített rá a dalokra. A Sweet Caroline-re soha nem fogok már ezen kocsma nélkül gondolni, miután láttam, hogy szó szerint a TELJES VENDÉGSEREG együtt énekelte, az találomra tizenkilenc éves srácok, a harminc körüli lányok, az ötvenes házaspár és a hetvenes éves férfiak. A zene itt amúgy is őselem. Amikor egy „kellemetlenkedő” vendég kérte, hogy halkítsák le, Louis, a pultban inkább hangosított rajta. Ki is van írva: ha a zene túl hangos te vagy túl öreg.

Lehet szépsége is ennek a vendéglátói magatartásnak. Te vagy valamilyen és ezzel úgyis megtalálod a közönségedet! Majd marad tovább az, aki ezt bírja!

Nagyon csíptem a helyet. A barna kocsma élmény abszolút ki lett pipálva! Elvileg 211 éve működött, Louis 1986 óta viszi, a névjegye látható az ablaküvegen. A Café De Dam rész az eredendő elem a márkában, ami ugyanarra a régi gátra (dam) utal, mint a város neve (gát az Amstel folyón) vagy a főtér neve vagy az e kiskocsmának is otthont adó utca neve. Az egyik legrégebbi tárgy a 103 éves pénztárgép. Ezenkívül retróplakátok, focistasálak borítják és kifordított söralátétek üzenetekkel és emlékbankók a világ minden tájáról. Az egyetlen nehezen szokható velejárója, hogy itt a hírhedt holland módon alapból kettő decijével mérik a sört. Az árak viszont az előzményekhez és a belvároshoz képest kiugróan barátaiak voltak. Mindenkinek ajánlom, hogy ide térjen be, ha erre jár és élje át ezt a milliőt. Nem sok turistakocsmát tudnék kiemelni eddigi felfedezéseimből, de ez pont olyan igazi, mint egy kisvárosi törzsvendég-kuckó, csak még az idegenforgalommal is elbánik.

Facebook oldal:

Cím: Damstraat 4, 1012JM Amszterdam

Ha pedig extra tartalmat is olvasnátok magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

Korábbi holland témák:

Kocsmajáráson Amszterdamban #1 – kocsma-nekrológ

Méghogy Eindhoven jellegtelen!?!

Áttévedés Eindhovenből Németországba

The post Amszterdam #2 – Ha a zene túl hangos, te vagy túl öreg! appeared first on Kocsmaturista.