Elégedetten hagytam ott Siófok belvárosát július közepén, mert négy különböző módon ugyan, de nagyon jól éreztem magamat a Lógó Üvegben, a Hörpincsben, a Müller’s Hostel utcai bárjában és a Kóborlóban is. A Petőfi sétánytól pedig tudtam, hogy nagyjából mit várhatok és mit nem, de nem volt más mese, ott kellett koccintanom önmagammal az éjféllel rám köszöntő születésnapomra.

Sok helyi arccal beszélgettem „a Sétányról”, és a feltűnő többség elhatárolódott tőle. Érdekes jelenség, hogy egy kétéltű város (nyári és téli Siófok kontrasztjára gondolok) saját polgárai, hogy alkalmazkodnak a szezonálisan melléjük növekvő idegenforgalom kiszolgáló jelenségeihez, aminek ugyan ők is lehetnek részesei, de valamennyire maguk is turistákká lesznek ott. És, hogy ez kényszer vagy kiváltság, azt embere válogatja. Amikor 2014-ben először láttam a Petőfi sétányt, lenyűgözött. Nem számítottam ott a Magyarországon eddig csak Budapesten tapasztalt ily mértékben vibráló éjszakai életre, ennyire hosszan és koncentráltan, a franchise-okra, a hatalmas kínálatra és tömegre, de aztán gyorsan behatárolódott számomra. Sok mindenre jó, de nekem nem maradt az esetem.

Viszont még sosem láttam korábban vasárnap estre. A neonszínekben pompázó pálmával ekkor is a szokásos értetlenséggel és idegenkedéssel pislogtunk egymásra, de szinte csak ez maradt a megszokott. Péntek-szombathoz képest majdhogynem üresen tátongott.

Tényleg csak a nyaralók maradtak, logikus! Sőt részint talán ők is elfáradtak az előző két napon, mások pedig a rossz idő miatt kuckózhattak inkább otthon. Legalább több lehetőségem volt odafigyelni a díszletre. Lelassultam és szinte egyesével vizsgáltam a helyeket. Két dolog tűnt fel kiemelkedően:

1. Alig lehetett 25 év feletti embert látni, szinte nem is.

2. Nagyon-nagy többségben alap-gyorskaják villogtak a transzparenseken alapverzióban, főleg a nemzetközi paletta.

Én annál inkább kerestem és értékeltem minden meghúzódó jellemzően magyaros vagy balatoni elemet.

Először a Bohém café teraszára ültem le, ami számomra első ránézésre valamiért az egyik leghangulatosabb hely a sétányon, és nem csak a lógónkban található hasonszőrűség miatt, de ezúttal nem mélyedtem el a részleteiben, csak elkortyolgattam az egyik levezető hosszúlépést a hosszú túra végére.

Továbbhaladva kifejezetten bejött, hogy a fizetős strandokra éjszaka ingyen be lehetett menni sétálni. Felnéztem egy következő hosszúlépésre a Bulihajó fedélzetére is, ami amúgy egy ötletes keretű intézmény.

Itt volt a legnagyobb party aznap és a legfiatalabb résztvevők. Szinte csak 19 év körüli német diákok. Kifejezetten jó véleményem volt. Egyszerre tudtak kulturáltan és mégis átéléssel bulizni, pluszban láthatóan nagy erejű volt a közösségi élmény, az egység is köztük, és abszolút fújták kívülről csoportosan a 2000 körüli számok szövegét.

A harmadik és záró helyszín kifelé az Aqua Pub & Cocktail bar volt, amiről kiderült, hogy holland eredetű bulihely, szélmalmokkal a falán.

Pont sikerült itt egy holland egyetemi csoportba belefutni, akiket csak becsábítottak anélkül, hogy tudták volna, hogy holland eredetről volt szó. Élvezték a vasárnap esti buli esélyt, bár többségben csak az ő társaságuk volt ott. Nekem épp nem tudtak hosszúlépéssel szolgálni, ezért egy pohár Drehert húztam le. Nagyot nyelős volt az 590 Ft-os ára a kontrasztosan szolid belvárosi itallapokhoz képest. A holland srácok viszont kiemelkedően olcsónak tartják még ezt is, mert otthon csak a bolti üveges töményet engedhetik meg maguknak, itt viszont nyakalják a rövideket. Beszélgettem velük, jó hely szerintük Budapesten túl a Balaton, de pálmafák és egyéb nemzetközi szimbólumok helyett szívesebben látnának több helyi jellegzetességet. Véleményük szerint mindenhol ugyanazzal a díszlettel akarják befogni a turistákat, ahelyett hogy a nemzetek, régiók igazán megmutatnák magukat.

Ezzel a gondolattal lezárom Siófokot, de annyira tetszett ez a kis vasárnap délutáni-esti hétvégi ráhagyás, hogy még kétszer megcsináltam a nyáron, egyszer Keszthelyen, egyszer Balatonvilágoson. Velük folytatom a vidéki meséket. Nagyon elütő élmények voltak.

A Siófok sorozat előzményei:

1 – Siófok háttal az idegenforgalomnak

2 – Logó Üveg, Siófok – lógásból piros pont

3 – Siófok borús vasárnapi kocsmái 1/4 – Hörpincs 

4 – Siófok borús vasárnapi kocsmái 2/4 – A Müller’s hostel utcai bárja

5 – Siófok borús vasárnapi kocsmái 3. és 4./ – Clock és Koborló

[huge_it_maps id=”15″]

Egy utolsó utáni gondolat Siófokról. Hálásan köszönöm a csúcs-hangulatos Kornélia vendéglőnek az ajándékot, a füles poharat a siófoki gőzhajózás mintával, amit a saját készletükből adtak, csupán a kérdésre, hogy hol lehet venni. Többek között az ilyen nagyvonalú vendéglátói gesztusok ültették el Opatijában a Kocsmaturista blog magját is.

The post Siófok – A Petőfi Sétány vasárnap este appeared first on Kocsmaturista.