Személyes kedvencemként az éjjeli bagolyként megismert Hangout Café végzett, ami kívülről sokkal visszafogottabb, mint ahogy éjnek évadján bemutatkozott. Itt volt a legélénkebb hangulat tánccal és vegyüléssel, beszélgetéssel a helyiekkel. A főként kávés-boros profilon túl finom söröket is mértek (volt Screaming bitch = Üvöltő kurva nevű is).

A legszélsőségesebbnek meglepően a belvárosi, sőt turistanegyedes U Katát (A hóhérhoz) láttam, ami aztán minden, csak nem hivalkodó, túlárazott turistacsapda:

Sörözés tekintetében nem volt kiugró élmény, épp csak sima Kozel csapoltak, amikor befutottunk, viszont magas hőfokon forrt az élet, és folyamatosan csak pislogtam, hogy mi történik épp a vendégtérben. Amikor az egyik vendég összegyűrt egy fémdobozt és hozzávágta a pult mögötti falhoz nevetve, a pultos meg sem rezzent. Mintha ez eseményértékű sem lett volna. Kíváncsi kalandoroknak ajánlom!

„Magyar kocsmát” is sikerült találni, Krcma Na Zelenej néven, aminek pultjában három kinti magyar lány tartotta a frontot.

A túl-felszabadult angol legénybúcsúk szombat éjjel sajnos sorozatban megtalálták maguknak a helyet, de megtanultunk védekezni ellenük és minden általuk is ismert angolszász slágert a tanácsomra a refrén előtt átkapcsoltuk így nem énekeltek tovább artikulálatlanul ordítva, közben sörbuborékokat puffogtatva arcukból. A végső döfést az adta meg az aktuális karaoke sztárnak, amikor egymás után különböző nyelveken hallgattuk a Belgä „Szerelmes vagyok” című számát.

Hétköznap elvileg csöndes kultúrkocsma, változatos ételmenüvel és programokkal. A lányok, Terikékék pedig szuper jófejek is és jól uralják a káoszt.

És ha már magyar vonatkozás: a budapesti Marxim kommunizmus-mementó kocsmaétterem rajongói itt is örülhetnek, Pozsonyban ugyanis üzemel egy rokon a bel-belvárosban. A KGB még nagy tesónak is számíthat, ugyanis talán még személyibb és szemtelenebb.

Mintha a kommunizmus alakjainak Disneylandje lenne ez a 20 éves hely, ami saját energiaital-márkával is rendelkezik.

Felszabadult pince kajával-piával.

Előzőleg említettem már a kocsmák tarkaságát is. Tapéták, falak, díszítő elemek, bútorok szintjén is jellemző. Jó példa volt a pozsonyi vár aljában a Kafe Nervosa ezekkel a mocsok eredeti ülőalkalmatosságokkal:

Másik példám a bohém nevű (<és olyan is!) Bukowski Late Night Bar:

Egyesek és a látottak szerint a ridegebb indusztriális stílus ide annyira nem tette be a lábát. Kíváncsi is voltam, hogy mikor találom mégis az első indusztriális kocsmát. Jó szokásomhoz híven első reggel kimentünk egz piacra, Dusan ajánlására a Trhovisko Miletičova-ra.

Hip hip hurrá, úgy festett, hogy a piac kocsmanegyed is volt egyben.

Miután bevizsgáltuk az egyik hangulatos ódon példányt Racianska Viecha nevűt,

hirtelen ezen a váratlan helyszínen bukkantunk rá a keresett/nem keresett indusztriális stílusra. Szerencsére ízléses formában:

Lásscsodát sörfőzde is volt egyben, a közeli kéményről (Komin) elnevezve:

A bekóstolt finom kisüzemi sörök mellett ígéretes ételkínálattal várt, de mi addigra már jól laktunk egy méretes szlovák-magyar lángossal. 

Ez Pozsony! Az itt nem járja! – a kisüzemi és felsőerjesztésű sörhelyzet

A kisüzemi helyi és import sörök a legtöbb helyen nem voltak kiugróan drágábbak egy nagyüzeminél, és magyar szemszögből is egész olcsón lehetett markáns kortyokhoz jutni. Bár Pozsony is főleg a lagerkedvelőket kényezteti, azért ma már a felsőerjesztésűek sem számítanak tűnek a szénakazalban, hiába mondta valaki magyarul hogy ez Pozsony, az itt nem járja. A főtemplomuknak, a belvárosi Žil VERNE Craft Beer Pub tűnt, ami saját főzet-készlettel is bírt. A név egy szójáték. Természetes utal Jules Verne-re, de szlovákul azt jelenti, hogy élj igazul! Imádom az áthallást! Amúgy egy kellemes, népszerű, kicsit elvarázsolt hely.

Saját söreik mind egy-egy Verne regényről lettek elnevezve.

Központisága ellenére túlnyomóan helyiek jöttek és sörök mellé finom kocsmafalatokat is fel tudtak mutatni, pl. hermelint (cseh pácolt, camambert-féle sajt).

Épp egy szakmai sörkóstoló folyt mellettem, így hamar csöppenhettem érdekes beszélgetésekbe a témában. Bár valamennyivel drágábbak a random pozsonyi sörcsapfogásoknál (de még nem nyugat-európaian drágán), kifejezetten ajánlom megkóstolásra a söreiket, ahogy összességében is bátorítok mindenkit a pozsonyi kocsmázásra. Az egyik ismerősöm, Borz szerint Pozsony Európa kocsmamennyországa. Ő nálam is többet egységet vizsgált már be itt. De nyugi, megyek még és megelőzöm!

Pozsony amúgy is egy mutatós, látogatásra jócskán érdemes város, délceg várral, jópofa köztéri szobrokkal, Duna parttal, meglepő utcaművészi installációkkal, modern építészeti ikonok és óvárosi képkockák váltakozásával és akár 5200 Ft-ból meg lehet fordulni Budapestről vonattal, napi többszöri járattal. Az út oda is és vissza is kevesebb, mint három óra.

Ha valaki a következő utamra el tud látni még kocsma-ötlet motivációval, direkt kérem, hogy ne hallgasson el és írja meg a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra.

Köszönöm a pozsonyi szállást és idegenvezetést Dusannak. Anikónak és Andrásnak pedig, hogy összeismertettek minket ehhez a kalandhoz.

Ha rendszeresen olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedvljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

TÉRKÉPEN AZ EDDIGI POZSONYI KOCSMÁK IS

A Pozsonyi kocsmák sorozat első része:

Pozsony 15 kocsma után – 1. rész

HASONLÓ TÉMÁK A KOCSMATURISTÁN:

Puglia, Dél-Olaszország 31 kocsma után

Debrecen 18 kocsma után

The post Pozsony 15 kocsma után – 2. rész appeared first on Kocsmaturista.