Előljáróban, tessék-lássék a meghívóm és ceglédi kocsma felfedező társaságom:

Ceglédet többen aposztrofálták nekem alvóvárosnak és valóban elég csendes volt vasárnap délután. Napközben igazi funkcionális lakóvárosnak tűnt. Nagyjából 35.000-es településről van szó. Nincs egyetem, túlnyomó idegenforgalom, de előre elárulom, hogy mindezzel együtt a szombat este kocsmavilága igen jól mutatkoztott be. Jobbnál jobb ivókban jártunk. Mosolyogva emlékszem vissza. Még kedvencem is lett. Na, de előbb vissza a délelőtthöz! Szombat reggel lévén, érkezésemkor célul tűztük a kötelezőket, a vasúti restit és a piac kocsmáját.

A gyönyörű ceglédi vasútállomás épületében nem üzemelt a tipikus jobb időket is látott, lesüllyedt „resti”. Viszont a kijáratnál jobb indexben felfedeztünk egy „hurka-kolbász” és hasonló hívó szavakkal ÁL-operáló bódét, ami szintén csak kajafogyott klasszikus kocsma már.

Eszünk, iszunk – ebből áll az élet

Bár a hívószavak még mindig kinn vannak, de a vasútállomási sültkrumpli-hamburger-melegszendvics triumvirátus elvileg győzedelmeskedett az előző hurka és kolbász-éra felett és ez még pont nem az a környék, ahol a nosztalgiahullám már menő lenne.

A bódénál ültek is páran, de legtöbben csak köröztek, mint a legyek. Egészen elbizonytalanító népek is. Ám egyszercsak valaki megközelítette a bejáratot, bizonyítva ezzel, hogy ő a kocsmáros és a kedvességével gyorsan tompított a kezdeti pengeéles benyomásokon. Mosolygott, oda-odajött hozzánk, hozzászólt a beszélgetésünkhöz. – Nem vagyok idevalósi – nevetett, amikor a hely koráról kérdeztem. A pult egyszerű, de szemnek jól eső zöld bútorlapból állt.

A tetszhalott zenegépen kívül volt a legfigyelemfelkeltőbb elem a 20-80-as modern marketing felfosztásra építő mindenképpen fizetős WC-használat: 80 Ft a nem fogyasztó és 20 Ft a fogyasztó vendégeknek.

Újszerű élmény következett a ceglédi kocsmavilágban, de globálisan is: egy jelenlévő vándor-kofa típusú negyvenes asszony megkérdezte, belefér-e ő is a körünkbe egy itallal. Visszakérdeztem, hogy ő mit nyújt az üzlethez. Jött  a válasz: azt, hogy dumcsizunk. Ez nem esett meg és az üzlet sem köttetett meg. „Szerbiával” köszönt el tőlünk. Mögüle, a barátnője, nővére, édesanyja, nagynénje pozícióra egyformán esélyes pajtás még odabökte távozáskor, hogy „eszünk-iszunk, ebből áll az élet”. Mivel én pont ittam, ez igaznak bizonyult.

Volt még egy mikro-szociográfiai megfigyelésünk a Robiból: valaki az állomásnál „célsöröldét” játszott a saját szájával és egy dobozos Löwenbräu-jal, és bár nem volt istenadta célzó, a kitartás meghozta gyümölcsét és a sör részint bejutott a szervezetébe. Megkérdeztük a kocsmárost, hogy a búgócsigaként vonagló, talpig fehér figura mennyire visszatérő jelensége a vasútállomás árnyékának. Szerinte nem annyira, de bevallotta, hogy aznap már kétszer elzavarta.

Eljött a piaci ceglédi kocsma ideje!

A ceglédi piac kicsi volt, de nem túl kicsi.

Egészen modern, a hamburgeren szörföző Donald kacsával reprezentáló büfétől a régi pecsenyézőig minden megtalálható volt, természetesen kocsma is. Csak előbb körbejártuk a terepet, és megcsodáltuk a hátsó WC meglepően mutatós épületét:

Kikötöttünk a Sörmesternél (1994).

Retrohangulatú, takaros kiskocsmát találtunk, imapadokra emlékeztető ülőfelületekkel.

Gábor el is gondolkodott, hogy miért nincs a gyóntatófülkében tükör. Az nyert, hogy talán az emberek kevésbé szívesen néznének szembe ilyenkor önmagukkal, mint egy hallgató félidegennel. Nos, itt volt tükör, szembe is néztünk magunkkal a modern idők módján, fröccs és az átmenetileg keserű sofőrosztályrészül jutó menő mojito-üdítő fogyasztása közben.

A pultos hölgy annyit árult el, hogy a Sörmester működése nem kötött a piaci időhöz, vásári napokon kívül is üzemel. – Kaja nincs, hiszen van elég a piacon – mondta. Jelentem, abszolút alkalmas bevásárlás utáni megpihenésre.

A következő bejegyzésben folytatjuk a szombat esti-éjjeli ceglédi kocsmákkal!

Ha pedig rendszeresen olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

Térképen a ceglédi kocsmák is:

Gábor Facebook oldalát, a Porból lettem, sörré leszek csoportot itt találjátok meg: https://www.facebook.com/groups/962161657186673/

A folytatás:

Cegléd nyolc kocsma után – 2. rész – A szombat este

Hasonló témák a Kocsmaturistán:

Debrecen 18 kocsma után

Kecskemét 17 kocsma után

Pozsony 15 kocsma után – 1. rész

The post Cegléd nyolc kocsma után – 1. rész – A vasúti bódé és a piac appeared first on Kocsmaturista.