Az osteria bár sok online szótár fordításában kocsma, valódi példái és nevének eredete alapján Magyarországon inkább a (kis)vendéglőnek felelne meg. Olaszországban simán hívnak fehér abroszos, elegáns pincéres kis éttermeket is osteriának. Ettől függetlenül az olasz hármas éttermi felosztásban (ristorante, trattoria, osteria) kétségtelenül a leglazább kategória. Soknak, ahogy a Fradei Kempesnek is, elkülönülő bárterme van, mint nálunk Győrben a Matróznak.

A „fradei” szó Veneto megyei tájszólásban fivéreket (fratelli) jelent és valóban két testvérre utal. A Kempes pedig jelen esetben becenév. Élénk ultramarinkék pult fogadott itt, rajta kis tálakban szabad felhasználású aperitivo rágcsákkal. A mogyoróban okosan és higiénikusan kiskanál parkolt.

Két fiatal srác könyökölt éjjel 9 órás eszpresszót fogyasztva. Állva tették, bárszékek továbbra sem voltak a pultnál, csak olyan olaszosan háttal neki, a szemközti fal felé fordítva. Visszatérő megoldásuk. Amennyire látványosan keblére ölelő, kitárulkozóan hangos ez a nemzet, úgy küldi alkalmi „mikroklímába” a bárvendégeit ezzel a befelé forduló berendezkedéssel.

Kikértem a hosszúlépésemet. Gyorsan feldolgozták a receptet. Árat nem kérdeztem előre, próbálgattam a határokat. Itt kaptam messze legolcsóbban. Szemben Bologna 3-5 Euróival, 1,5 Euróra tartották. Citrom itt is landolt benne. A világ legkedvesebb helyének éreztem ezt, a pultban dolgozó, szemüveges, mosolygós Daria-val együtt.

12 éve dolgozott itt, a jelen helyén akkor 13 éves (amúgy 21) vendéglőben. Daria szerette Padovát és védte, amikor panaszkodtam addigi kocsmaéletére. Szerinte Padova vendéglátása nem is kisvárosias, csak meg kell ismerni, és tudni, hogy hova kell menni, de konkrét nyomra nem tudott vezetni a műfajomban. Hozzátette, hogy így eső után ne várjak nagy életet. Egyetértett velem, hogy az olaszok nagyon félnek az esőtől, de indokolni ő sem tudta.

Közben ilyen látványos kelyhet szállítottak az egyik éttermi vendégének. Peccato-nak hívják, ami bűnt jelent.

A pulton sorakozó aperitivo falatkák többségében egyszerűek voltak, kivéve egy olajosforma lében úszó lilahagymát, amit az eszpresszós srácok egyike megevett egyben, mielőtt lefényképeztem volna. Őket kérdeztem meg, hogy merre menjek tovább. Megóvtak a jobb híján eddig célba vett amerikai bártól és útba igazítottak egy olyan környékre, ahol a szóbeszéd szerint kocsmák nőnek. Távozás előtt megvizsgáltam a Fradei Kempes hangulatos éttermi részét. A táblák szerint étteremként többszörösen díjazott. Népszerűnek és tipikusan helyi kincsnek tűnt, ahova legközelebb már tudatosan enni térnék vissza. Francia kártya-képek sorakoztak és focimezek lógtak a falon, kosarak a mennyezeten.

Még éjjel is családok étkeztek, egy kislány krétával a vendégtáblára rajzolt.

Idilli volt, egy szombat éjjelbe csempészett vasárnap délután! Tetszett, de mentem tovább mást is találni.

Fradei Kempes címe: Riviera Tito Livio 15/17 Padova

Facebook oldala: KATT

Az új irányom a főutcából ágazott tova. A második sarokról már igazán harsány nevetés hallatszott, és a Caffetteria Roma formájában végre igazi lokálhangulatra találtam Padovában is. Egy viszonylag elegáns hely, egy régies kopottas házban, élénk életű terasszal.

Már 40-50 éve kocsma, de új verzióját csak pár éve üzemeltetik. Kicsit elbíztam magamat, hogy milyen jól magyarázom már a hosszúlépést, de itt ismét Spritz Bianco-t sikerült kapnom Prosecco-ból, citrommal és jéggel. A kísérő chips vagy fűszeres mogyoró lehetett. Korábbi napszakokban büszkék az aperitivo büféjük kínálatára is. Benn a megjelenés visszafogottan elegáns, semmi különös, de legalább nem is izzadságszagúan trendmásoló. Érdekes elemei voltak az olasz boros címkékből készült montázs, a falba süllyesztett boros üveges boxok és a teraszon a terepszínű asztalterítő, amit hihetetlen, de tényleg még sehol máshol nem fedeztem fel.

Egy jó kedélyű duó volt a pultban, akik csak nevettek, ha összetört egy pohár. Nem én tettem, kivételesen! A teraszon sokféle ember volt, kapucnis, deszkás fiatalok, elegáns harmincasok, egy idős úr pedig a családjával énekelt.

Facebook oldal: https://www.facebook.com/CaffetteriaRomabardelponte/

Cím: Via XX Settembre 52, Padova 35122

Térképen mindkét hely a bejegyzésből:

A helyiek tovább mutatták a jó irányt, amerre – megerősítették – bőven akadnak kocsmák. Elindultam egy árkádos házas utcában, és első ránézésre hamisítatlanul megleltem AZT A kocsmát, amit órák óta találni vágytam.

Folyt.köv.

Ha pedig extra tartalmat is olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

A Padova sorozat előzményei:

Padova és a láthatatlan kocsmaélet

Padova és a láthatatlan kocsmaélet – 2. rész

The post A padovai éjszaka kompenzál appeared first on Kocsmaturista.

Tény, hogy a rendszerváltás környékén Magyarországon elsők között tömegfogyasztási hype-ot kapott olasz ízek széles körben taníttatták meg ezt a városnevet a máshonnét nem ismerőkkel is. Mennyi minden lett bolognai, ami nem az! Kisgyerekként én is arra gondoltam, hogy milyen jó lesz egyszer majd igazából Bolognában spagettit vagy még rosszabb, makarónit enni nagyon piros, nagyon sűrű és nagyon ízes szósszal. Ehhez a vágyhoz csak egy filmes díszlet kidolgozottságával képzeltem magam köré azt a  várost, amiről semmit sem tudtam. Majd felnőttként hátratoltam Bolognát az olasz városok bakancslistáján legyintve, hogy Észak-olasz, biztos nem is igazán olasz várost. A ma érvényben lévő mentális képeim alapján olaszabb várost el sem tudnék képzelni: hangos, színes, nagyon élő, a vendéglátása pedig elsöprő.

Ide érkeztem meg Olaszországban először már tudatos, figyelmes kocsmaturistaként. Tettem jó pár megfigyelést, kocsmákon kívül és kocsmákon belül is, amikről majd később döntöm el biztosra, hogy inkább regionálisan uralkodók vagy az ország nagyobb részére is vonatkoznak-e. Egészen gyorsan belejöttem a pedállal működtethető kocsmai WC csapokba, még meg is szerettem őket, viszont a tömegével jellemző jelenséggel, a tömött kocsmákhoz is egyetlen női-férfi közös WC-kel még nem tanultam meg előre számolni. Összesítve számottevő percet töltöttem kínosan tipródva akár két lány között, hátsó folyosókon.

Fontos történelmi adat a kocsmatúrám életében, hogy itt kezdtem tanitgatni az olasz népet, és egyúttal a magyarságon túl a világot is, hosszúlépést készítetni, ezen a helyszínen az általuk Prosecco-ból készülő – nem értem pontosan miért, de – jóval fejreállítósabb Spritz Bianco helyett. Érdekes, hogy milyen lelkesedéssel fogadták a hosszúlépés létét és annak lefordított nevét a magyarázatával. Az árát is teljesen egyedien szabták. A pultos általában kiabálva kérdezte a főnököt, hogy mennyi legyen. Az 1,50 Eurótól az 5 Euróig volt minden. Még ugyanazon a helyen is más áron kalkulálta a másik személyzet, mint az előző napi. Hamar megtanultam előre megkérdezni, hogy mennyiért kínálnák, hogy ne utólag érjen a meglepetés vagy én ajánlottam árat vagy alkudtam a kezdeti ajánlatból. Persze olaszosították mindenütt, így vagy úgy. Kaptam bele citromot, máshol lime-ot, narancsot meg kifejezetten sokszor.

A jég szinte alap volt, meg a két szívószál is az lett volna, ha nem tiltakozok. Legextrémebb, hogy készítették akár cukros Schweppes szódával is, kérdés és kétség nélkül is, és nem is egy helyen! Valahol pedig vermut sziruppal dúsították. Az biztos, hogy Magyarországon fröccs-kocsmatúrát tartani ennyiféle önkéntelen, sajátos fröccsértelmezés mentén lehetetlen. A végeredmény azonban az lett, hogy bár különleges élmény volt az olasz-koktélfröccsözés, a legtöbb helyen mégsem érte meg gazdaságilag ezt választani az decijében ugyanannyi, pohár csapolt sörrel szemben.

Úgy tűnt, hogy az olaszoknál is terjed a kézműves sör kultúrája. Üzletekben is lehet kapni üvegben. A padovai Birra Antoniana-val így sikerült megismerkedni hamarosan a Casa delle Birra-ban,

 de bolognai kézműves sört nem sikerült tetten érni se csapon, se üvegben, se hallomás útján. Lehetett azonban kapni rómait és más tájegységek söreit. Az átélt helyeken nem volt drágább, vagy legalább nem nagyságrendileg drágább, mint egy helyi hagyományos sör vagy egy snassz importsör. A legolcsóbb kisüveges Raffo került 2 Euro-ba.

A csapon leggyakrabban 3-4 euro volt egy pohár. A legolcsóbb megtapasztalt 3 decis sör 2,5 Euro, a legdrábább 5 Euro, de az már 4 decis átmenetben.

Folyt.köv.

A Bologna-Padova sorozat előzményei:

1. – Három kortyos eszpresszók Olaszországban

utozmányai:

3. – Bajor kocsmarajzokat tártam fel Bolognában 

4. – Egy kicsi kocsmautca fogságában Bolognában

5. – Össz-latin egyveleg a bolognai éjszakában, Pastis.

6. – Bar Mercato – 150 törzsvendég galériája

7. – Megérkezés a Mio Bar-ba, a három napos bolognai törzshelyemre

8 – Éjjel-nappal Bologna. Két kocsma két napszakra

The post Mit találtam Bolognában spagetti helyett? appeared first on Kocsmaturista.