Ha Heerlen Magyarországon lenne, akkor a 10. legnépesebb településünk lenne. A magyar népességeloszlás sajátosságai miatt egy 77.000-es várost, mint Szombathely, már felfelé kerekítünk a nagyobbakhoz. Hollandia azonban feleakkora (<se) területű, de másfélszeres lakosságszámú ország. Ezért telis-tele van több-tízezres településekkel, így Heerlen csak a 34. leglakottabb.

Mivel kétszer is futottam a városban, volt alkalmam jobban megismerni széltében-hosszában, összefüggéseiben és arányaiban. Ahogy a kocsmázás nagyon jó utazáskor egyes társadalmi finomságok észrevételezésére, a városi futás hasznos a nagy vonalak kifigyelésére. Heerlenek szép tiszta belvárosa, kisvárosias hangulata (mint egy feleakkora magyar középvárosnak) sok falfestménye és vidám, kreatív utcadíszei vannak.

Gyorsan feltűnt az is, hogy azok a holland kocsma kocsmák, amiket már úgy szerettem, bizony nem nyomják tömegesen a szemem sarkát futás közben. A főtéren persze van rattan-etes birodalom, magukat csoportosan napon grillező városlátogatókkal, de az nekem már csak a „ha nagyon nincs más” fázisban jöhet szóba.

A főfegyveremhez nyúltam tehát első város/kocsmafelfedezéskor, és kérdezgetni kezdtem az utca népét.

Bruin (Muziek) Café de Tapperij – A legbarnább heerleni holland kocsma

(440. állomás, 1. heerleni állomás)

Az ajánlott kocsmához a piacon vezetett át az utunk Évivel, az útitársammal, de nem értünk célt, mert útközben elcsábítottak minket. Ez a piac amúgy viszonylag kicsi volt, de így is elég színes és forgatagos. A peremén két kocsmából is választhattunk, ezek már jóval inkább éltek, igazi emberek igazi kocsmái voltak, nem előre megterített turistapiknik.

A barna kocsmaként adaptált „Bruin Café” ekkorra már hívószó volt számunkra. A Tapperij szó meg kocsmát jelent, tehát a kocsma nevű barna kocsmába érkeztünk. Nézzétek! Na milyen?!

És amikor már azt gondolnátok, mint mi, hogy ez a hely magáért beszél, Marcel, a pultos még durván beleszól ebbe és jobban feldobja. Eleve megjelenésre is képregényskicc karakter, bőhavú hóember alkattal, hózentrógerrel, rezdüléstelességében is beszédes arccal. Őt rajzolnám az Ablak-Zsiráfba a bárpultos szóhoz.

A hely iránti lelkesedésem láttán, nevetve mondja, hogy 20 euróért körbevezet. Nem kötöm meg az üzletet, de mondom, hogy szép a bár. – És a legjobb pultos – folytatja ő. Nem vitatkozok, csak tovább visszapasszolok. – Nem a főnök – kérdeztem. – Csak olyan alakom van, mint egy főnöknek – mondja és megpaskolja a hasát. Később megsúgták, hogy régen ő volt a főnök.

A pultnál ülök le, hat csappal szembesülök: Grimbergen, 3 féle Gulpener (amit Heerlentől 15 km-re készítenek), plusz egy általam kikódolhatatlanul felírt holland és a belga Palm Royal. Olcsóbbak a nagyobb holland városokban. Grimbergennel nyitok és közben a pultra helyezett mogyorót pusztítom.

A holland kocsmákról beszélgetünk. – Kicsit hasonlít az angolokra – mondtam akkor. Azóta már jobban érzem a különbségeket. Marcel már akkor is érezte a maga módján. – Csak nyugisabbak. – A holland kocsmák? – kérdezem. – A holland emberek is, az angolok szívbajosabbak.

Körbepillantok. Tényleg még a levegő is kényelmesen hátradőlt itt, de hétfő délelőtthöz képest mégis eseménydús a légkör. Az emberek be-befutnak egy jó kávéra, jó sörre, és egy-egy jó szóra is, de az utóbbiból mindenki inkább többre marad. Ez az a hely, ahol tovább parkolnak az emberek, mint készülnek rá. Mindenki utólag az órájára pillantva, sóhajtva távozik csak vissza a rohanóbb külvilágba. Nagy szimbiózisban élnek itt a piaccal, de oly annyira, hogy a teraszon a székében a napilapjával elnyújtózó kocsmavendég lába és a piacon asztalterítőre alkudó háziasszony lába konkrétan összeér. Közben bevásárlókocsiban tolnak be két kutyát a kocsmába – és én ott lehettem!!!  Abban a pillanatban szeretett engem az Isten, ilyen jelenetajándék mellett semmi kétség!

A mozgóképek annyira elragadtak, hogy majdnem elfelejtetek alaposan körülnézni, pedig szépen tapétázzák a falat humoros grafikákkal, itt készült fotókkal, és olyan elemekre is bukkanhatunk, mint sörös kellékekből épített hajómakett vagy a funkcionálisabb zárt terű dohányzó üvegház.

Na ott aztán jó lehet a levegő… Rákérdezek, hogy mi az a Jan’s Kantoor. Hiába képzelek papfélét a dologba, ez bizony „Jan irodája”.

Az egyik vendég kapta a többiektől születésnapjára, aki mindig ennél az asztalnál ül. Nem sértődött meg a viccen, azóta is oda ül.

A Tapperij negyven éve létezik és fontos, ismert helyszín Heerlen életében, állítólag sokan „nőttek fel” itt. Egy későbbi városszéli italmérőben, a kocsmáros azt vallotta, hogy nagygyerekként többször itt lógott a suliból. Na de arról a kocsmáról és még két másikról már egy következő heerleni bejegyzésben szólok.

Útravaló: Ha valaki erre járna, és helyi jellegű holland kocsmát keres, itt totálisan és fatálisan megtalálja. Szórakoztató közeg, szinte csak helyi lakosokkal, angolul mégis kiválóan beszélnek és zenei fellépéseik is rendszeresen vannak, ha netán nem piacos időben érkeznétek. Azóta már Muziek Café is lett a besorolásuk.

Közeli érdekesség – AZ ÜVEGPALOTA

A kocsmával majdnem szemben, a piac túl oldalán található az „Glaspaleis”, lefordítva Üvegpalota. Heerlen legnagyobb látványosságaként tartják számon.

Kétszer kellett ott járnom, hogy helyrekerüljön. Csodálkoztam, hogy ezt ajánlják és elvileg hűtőmágneseken is ez van, miközben ránézésre egy sima mai irodaház. Mintha mi a Vörösmarty téri No.1 irodaházhoz küldenénk legbüszkébben a turistáinkat, és az még jobban is néz ki. Nos, ha a heerleni Üvegpalotát látod, akkor tudd, hogy ez történelmi jelentőségű, korát megelőző építészeti technikával készült korai modernista épület, ugyanis „DOBPERGÉS”: 1934-es átadású! Azóta persze többször felújították, de az eredeti tervek mentén.

A túloldali 1935-ös nagy lógó is historizáló, a „Schunk” ugyanis az épületet megrendelő szövetkereskedő ingatlanmágnás családneve volt. Ma már a róla elnevezett, az épületben működő kulturális központot is jelöli. A következő kocsmák mellé még van betárazva egy-két másik heerleni jellegzetesség is, amiktől én is nagyot pislogtam.

Folyt.köv.

Köszönöm Anitának és Csabának a heerleni élményeket. Épp ezekben a napokban költöznek haza, de remélem visz még az utunk közösen holland földre.

A fotók egy részért pedig Gutási Évának hála.

Ha extra tartalmat is olvasnátok magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

Egyéb holland kocsmás bejegyzések a Kocsmaturistán:

Tudathasadás Hollandiában

Amszterdam #4 – A Heineken Élménymúzeum és barna barátai

Egy maastrichti kocsma mind felett – Cafe de Pieter

Áttévedés Eindhovenből Németországba

The post A kocsma nevű holland kocsma és Heerlen, a nagy kisváros appeared first on Kocsmaturista.