A vasútállomás mögött rögtön kezdődő központban viszonylag gyakran lefülelhető néhány hagyományosabbnak tűnő kiskocsma, megfigyeléseim szerint főleg öreg urakkal a teraszaikon. Sok fonyódi kocsmát nem volt alkalmam meglátogatni. Kocsmaturistaként összesen kétszer fél napot töltöttem ott.

Fonyódi kocsmázás télen

Az első fonyódi kocsmába februárban a helybéli telekocsi sofőröm ajánlásra érkeztem. Ez volt a Menthol Bár, már lecsendesedettebb lakózónában, de csak pár percre a központtól, egy vonzó kis hütteszerű épületnyúlványban, nagy terasszal.

(594. állomás, 1. fonyódi állomás)

Biztosan többen tiltakoznak is, hogy én kocsmának hívom, de inkább csak annak IS. Ez egy kellemes hibrid, ami kávézó, bisztró és kocsma felhasználási lehetőséget kiegyenlítetten kínál. Tartottam tőle, hogy esetleg túl elegáns lesz, de nem: optimális keveréke volt a réginek és az újnak, és otthonosan hatott a sok faanyagtól, a cserépkályhától, a cserekönyves polctól.

Érkezésemkor vidámság honolt a harmonikus küllemű szalonban: szemrevaló harmincas nők készültek a hétvégére, a szalagavatójukra tankoltak fröccsöt fiatal srácok, a pultnál pedig festékpöttyös kékgallérosok kávéztak. Mindenki megfért együtt. A főnökasszony is jópofának tűnt: hangos, jókedélyű, jelenléte betöltötte a teret, de nem zavaróan, inkább biztonságot árasztóan, mint a hajón egy jó kapitány. A pultban többek között egy közvetlen közép-veterán pultos operált, láthatóan nagy cimboraságban a visszatérő vendégekkel.

A teraszon randizó pár turbékolt. Én benn egy Varga fröccsel lazítottam, a jelenlévő vendégek hangosan el is irigyelték a háztól a – mondván – szép boros poharamat. A bisztróvonalat egy tojáskrémes grillszendviccsel teszteltem. Határozott mosollyal végeztem vele. Extra pont volt, hogy kornspitzre kenték, de az igazán bomba meglepetés a zöldhagyma köret volt. Milyen egyszerű kreatív ritkaság!

Volt amúgy tonhalas is és még többféle, és a házi pizza is ígéretesen festett. Az már főleg messzire tekint a kocsmaszemszögből, hogy a süteményes hűtőjük dimenziókaput nyit Olaszországba. Ha édesszájú lennék, ott elveszek örökre! Igényes, de közvetlen, nem egy tipikus balatoni idegenforgalomra vadászó egység volt a Menthol Bar, mégis a város futó vándorai számára is nyitott, befogadó pontként mutatkozott be nekem. Príma első benyomásai okán és mivel zabáltam az élet ottani tempóját, szívesen maradtam is volna, de mennem kellett megnézni a jeges Balatont. Ezért jöttem akkor, csak ugye nem hagyhattam hátra a Kocsmaturista fókuszomat sem.

Én már a fő jégturizmus-hullám lefutása után érkeztem februárban, így érdekes volt látnom a lecsendesedett, téli Fonyódot:

Fonyódi kocsmázás nyáron

A nyaralószezon csúcsán, augusztusban tértem vissza, Katona Csaba (sör)történész és barátai meghívására. Fonyód igazi mindentudójával, Varga Istvánnal, műkedvelő helytörténésszel és könyvtárossal tartottak egy rituálés napot, helyi kisebb-nagyobb nevezetességek bejárásával. Az üdülőnegyed feletti Fácános palánkvár és várárok történelmi emlékhelyénél csatlakoztam. Sajnos az ebédre tervbe vett Présház Éttermet még zárva találtuk, ezért a strandvilágban kerestünk magunknak betevőt.

Általában nem vagyok nagy híve a strandkörnyéki étkezdesoroknak, de egy meglepően jó falatozót, a Pocika Vendéglőt sikerült találni. Nem mellékesen azért tetszett, mert komoly kocsmarészlege volt. Egy ilyen bár az adott körülmények között egészen ritkaság:

(841 állomás, 3. fonyódi állomás)

Kiderült, nem is véletlen jöttek ide a srácok, tudatosan egy jó ebédhez szóló Bernardra lőttek, de amúgy is domború volt az italkínálat. A választékos sör terén túl például olasz frontról az Aperol Spritz alatt az idehaza ritkábban plakátolt Hugo is büszkén virított. A halam is ízlett, sőt én a Facebook posztban rögtön betámadott mirelit zöldségektől sem sírom el magamat, ráadásul árultak velős pirítóst is. Kerek volt az élmény.

A Pocika bár 2006 óta működik, fiatalos arculattal. Pedig úgy hallottam, hogy a mögötte álló úr már a nyolcvanas években is megfordult a fonyódi vendéglátásban. Laza volt a kiszolgálás is, úgy adtak fájdalomcsillapítót, hogy „mindent a vendégért.” Amikor a végén közöltem, hogy jól laktam, csak ennyit mondtak: a név kötelez. Szívesen ajánlom sörözésre, fröccsözésre, Hugozásra strandra menet, strandról jövet.

Még egyet szomszédoltunk is a soron, a Csali Vendéglőben, de itt szigorúan a folyadékbevitelre koncentráltunk:

Bakter Itató, a kocsmai vasutas múzeum – „Hat év gyűjteménye egyetlen kalapáccsal kezdődött…”

Volt egy fő apropója is második jöttömnek: A Bakter Itató. Ez csúnyává lett szóval szólva a fonyódi resti, a vasútállomás kocsmája.

A csapatból Csóti Csaba ajánlotta leginkább a figyelmembe. Nem egy szokásos lepusztult restiről van szó, hanem egy hangulatos és terebélyes, magánkéz által összehordott, nem hivatalos vasúttörténeti múzeum ez, amit fogyasztás áron megnézhetsz, sőt elücsöröghetsz benne.

Tekinthetjük akár tematikus vonatos lomkocsmának is: Rengeteg menetrend, útvonal, reklám, fotó. Vasutas ruhák lógnak vállfán, a származási év szerint becímkézve, de úgy mintha csak egy régi butikban várakoznának vásárlóra.

Kis mennyiségben egyéb minikollekciókra is büszkék lehetnek, például a 90-es évek végének, 2000-es évek elejének mobiltelefonjainak tornasorára. Laci és Ildikó hat éve üzemeltetik a Bakter Itatót. Tovább növeli a profil hitelességét, hogy Laci maga is bakterként dolgozott a látogatásom idején. Már félig munkaruhában szedte össze műszak előtt a sörös poharakat a teraszról.

A gyűjtemény egyetlen kalapáccsal kezdődött és őrületesen kinőtte magát. Szerencsére a kocsmaértéke nem áll meg a kiállításnál, egyéb részletekkel is jutalmaz. Teljes a zenegép, billiárd, csócsó, darts család. Nagy volt a kocsmakaja kínálat is: melegszendvics, sült kolbász, debreceni, házi pizza, mindennek tetejében extra szolgáltatások, mint csomagmegőrzés és otthagyott telefonok töltési lehetőség. Ráadásul a légkör, a pörgés, a röpködő poénok, a jövő-menő, tanyázó vendégek sokfélesége is olyan marasztaló, hogy számomra a Bakter Itató eddig „Magyarország aranyérmes vasúti restije”

Egy bakancslistás tételre maradt még időm: az Abbáziára, ami horvátországi Opatija nemzetközi (és amúgy magyar) nevét viseli, másrészt apátságot jelent olaszul. Mivel Opatijából eredeztethető a Kocsmaturista ötlete (sztori ITT), kiemelten kíváncsi voltam, hogy ők hogy keresztelkedtek. Befutottunk hát még egy kör italra a végén a maradék csapattal.

Meghitt tér, egy elegánsabb, pamlagos, tapétás kávéház, de akár curkászda légkörét megalapozó pár négyzetméteren, de fellazítva mindez egy abszolút kocsmakompatibilis elrendezéssel, kényelemmel és kínálattal.

Megkérdeztem a srácot a pultban az elnevezésről. A szülei alapították, akik egyszer szintén Opatijában nyaraltak egy jót. Ennek hatására keresztelték az egységet. Engem pont egy kellemes horvát kocsmára emlékeztetett az Opatijával szomszédos Rijekából.

Itt fejeztem be az idei fonyódi kocsma-feltérképezést, de két fronton is elő van készítve a 2018-as folytatás. Adja az ég!

A tippjeiteket, mint mindig, most is köszönettel fogadom a meglátogatandó további fonyódi kocsmákról, egyéb városi jóságokról, illetve arról, hogy melyik magyar vagy külföldi város kocsmaéletét javasoljátok még felfedezni, vagy hogy ti melyikre lennétek kíváncsiak.

Javaslataitokat köszönettel várom a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra vagy a Kocsmaturista Facebook oldalán keresztül, amit IDE KATTINTVA tudtok kedvelni/követni és ott extra tartalmat találni kocsmai és városi felfedezésekről.

Térképen a meglátogatott fonyódi helyszínek:

Egyéb balatoni témák a Kocsmaturistán:

Keszthely: Nosztaliga, sörfesztivál, helyi kiskocsmák

Balatonvilágos – a hedonisták purgatóriuma

A Balatonon semmi nem múlik – Balatonfüred nem hat lépcsős kocsmái

Köszönöm Katona Csabának a meghívást a nyári Fonyódra, és Csóti Csabának a Bakter Itató erőteljes ajánlását.

The post Fonyódi kocsmák télen-nyáron appeared first on Kocsmaturista.

Egy sörvacsoránál a koncepció egyszerű és kerek. Kisebb adag ételeket szolgálnak fel, melléjük velük harmonizáló vagy épp kontrasztot képező kóstoló mennyiségű sörrel. A Jardinette rendezésében ilyenkor mindehhez maga a sörfőző mester mesél a sörei sajátosságairól, történetéről. A „Sörföző mester és a Séf” már bátran eseménysorozatnak hívható. A debütáló rendezvényen a Monyo Brewing Co. volt porondon. Április 21-én pénteken az Etyeki Sörmanufaktúra méregkeverőjét, Kovács Krisztiánt hallgathattuk meg.

Egy lépést most hátra: A Jardinette egy hangulatos, büszke kerthelyiséggel rendelkező 15 éves étterem, azon a környéken, ahol kocsma nem nagyon terem. Fenn, Budán, a hegyen, az „elegánsban”, nagyjából a Farkasréti temetőnél.

Klasszikus étlappal és merészebb – változó – havi séf ajánlatokkal rendelkeznek. Ahogy az üzletvezetőtől, Szöllősi Krisztiántól és a kiplakátolt leendő programokból megtudtam, eddig is közel állt hozzájuk az italkultúra népszerűsítése, a minőségi fogyasztás igéjének terjesztése. Eddig leginkább boros és pezsgős vonalon gondolkodtak, de elsők között akartak reagálni a kisüzemi sörök fellendült keresletére. (Érdekes, hogy a sörvacsora jelenség Budapesten és vidéken, látszólag kiegyenlített tempóban terjed).

Az Etyeki Sörmanufaktúra követe, Kovács Krisztián hamar átvette a szót.

Azzal ütötte fel a szerepüket, hogy friss sörfőzde lévén (2015-ös alapítás) a magyar sörpiacon olyan egyedi technológiát sikerült bevezetniük, amivel gyorsan az ismertek közé kerültek. Ez pedig a palackban történő másodlagos érlelés technikája. Gyakorlatilag „élő sör” kerül az üvegbe, és ennek szövevényes folyományaként pukkannak a sörök ilyen hangosat nyitáskor. Jelenleg 10 saját főzetet és 6 gerilla terméket készítenek a főzdéjükben. Jellemzőbben az angol típusú sörök vonalát követik.

Összesen hat sört és öt fogást kóstoltuk. Sörök részéről óvatos felvezetéssel haladtunk a gyengébbtől az erősebbig (Pilzeni > Blonde Ale > Belga Búza), majd meglepő időzítéssel így húsvét után jöttek a karácsonyi sörök, Gáspárról, Menyhérttől és Boldizsárról elnevezve (Caspar Dupla IPA >Melkihor, szűretlen apátsági sör>Baltazaar, Imperial Stout). Az utóbbiakról két tényező érdekes: 1. Az imázs ellenére direkt nem karácsonyi süti ízük van. 2. Ezek között van a két Dublin Craft Beer Cup bronzérmes sörük is. Most jól felzárkóztam az Etyeki kínálatból, mert a sima IPA-jukat annyira szeretem, hogy szinte mindig csak azt ittam, ahányszor beléjük akadtam. A kóstolón a 3., 4. és 6. tétel ízlett nekem a legjobban.

Hozzájuk a másik címszereplő, a SÉF (Csánki István) művei lassították a bódulást:

Tanyasi rilette pogácsával,

Bazsalikommal sült mozzarella ruccolával – és ez paradicsom”cipóban”,

Csirkemell citrusos céklahabbal (aki a céklát alapból nem nagyon szereti mind én – az is áhítatos élményt él át ettól)

Saltimbocca (borjúhús, most fekete erdei sonkával borítva) grízes burgonyával

Csokoládéhab

Egyedül a Melkihor sörhöz mellé nem dukált étel. Egytől-egy minőségi ízletes ízelítő volt a Jardinette konyhájából. Hálás vagyok az élményért.

Nekem mindennek tetejében különösen fontos az, hogy az informatív történeteket, mérsékelten csepegtetett műhelytitkokat ugyanolyan jó ízzel fogyasztottam, mint a söröket és a kajákat. Sok sörös témájú előadáson vettem már részt, de Krisztián sok újat tudott mondani, és mivel kérdésekre is rendre teret biztosított, több kétes tételt helyre is tett. Amúgy másoktól nem sok kérdés érkezett. Lehet, hogy valakinek minden új, valaki meg mindent tud. Ám az emberek láthatóan inkább egy jó hangulatú vacsorán voltak, mint egy előadáson. Bár Krisztián fenn tudta tartani a figyelmet, és az erősebb söröknél is feszülten fordultak felé a tekintetek, miközben a mesélt, a kérdésblokknál rögtön zúgolódás indult. Én is azt gondolom, hogy a sör elsősorban arra való, hogy élvezzük, mintsem hogy értsük, de minél többet tudok róla, számomra annál értékesebb, izgalmasabb kiegészült termék lesz. Mindenkit szívesen biztatok arra, hogy ilyen alkalmon kérdezzen és ismerkedjen ezzel a misztikus világgal, ami izgalmas történelmi helyszínekhez, korokhoz, fordulatokhoz kötődik és aminek rengeteg véletlen egybeesés egyengette az útját és a fejlődését.

Egy jó sörvacsora gyorstalpaló is lehet sörműveltségből változatos kortyok és falatok közben. Ha megtudom, hogy melyik főzdével folytatódik az Jardinette sorozata vagy hogy hol lehet legközelebb Etyeki sörhöz vacsorázni, hírt adok nektek is.

Jardinette Kertvendéglő, Facebook oldal: https://www.facebook.com/Jardinette/

Cím: 1112, Budapest Németvölgyi út 136.

Ha pedig extra tartalmat is olvasnátok magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

The post A Sörfőző mester és a Séf – A sör és az étterem appeared first on Kocsmaturista.