A XV. kerület fővárosunk nagyjából 80.000 lakosú kerülete, Rákospalota, Újpalota és Pestújhely kerületrészekkel. A belvárosból észak felé haladva, túllépve a kerülethatárt gyorsan neki is futhatunk Budapest egyik legnagyobb panelházas lakótelepének.

Először odafutottam feltérképezni, hogy felületes előismereteimhez képest milyen környéken találom majd a jövendő XV. kerületi kocsmákat. Azon kívül, hogy meglepő városkép-elemekkel szembesültem (közösségi kert, gondozott virágos előkertek magas panelházak előtt, teljesen lilára pingált középület, egészen non-figuratív modern üzletház,

az is feltűnt, hogy sokáig minden várakozásnál kevesebb (szinte nulla) XV. kerületi kocsmát láttam.

A városból kifelé tartva egy kis bungalóban a Mister Sörfőzde kevés még működő egységének egyikével nyit a kerület (benn még nem jártam),

majd egy tizi alatti kiskocsmát kivéve a következő feltűnő egység a Zöld Pont Pizzéria – Café / Söröző. Bár változó, hogy a „söröző” besorolás is szerepel-e a név online megjelenéseiben (a táblára ki van írva), az a döntő, hogy kívül-belül egészen német sörözős hangulata van, és szokták is sörözésre használni a vendégek.

Eddigi ismereteim alapján a legigényesebb kocsmának is jó hely a kerületben. Jönnek ide családok enni, párok randizni, üzletemberek kávézni, haverok meccset nézni és működik a sok mindenki sok mindenkit ismert jelenség. Elsőre színes társadalmi gyűjtőhely, ráadásul nyitva van éjfélig, pénteken és szombaton 1:00-ig. A valódi próbája nekem még hátra van.

Szilvánusz Söröző (1.) – Egy ötkarikás birkózó emlékére

(529. állomás, 328. pesti állomás)

Az első igazi XV. kerületi kocsmaélményem az egyik panelház aljában bújó Szilvánusz Söröző volt, a Fő tér közelében. Felfedezőként is könnyű elszaladni mellette, mert háttal van a kínálkozó menetirányoknak.

Sejtelmesen vonzó kirakatmatricái akármit is takarhatnának odabenn, de egy közepesen nyüzsgő kisebb, felújított kocsmát takartak kedves, csendes hölggyel a pultban.

A vendégek viszont folyamatosan beszéltek, a pultoshoz, egymáshoz, hozzám. Zoli a szomszédból kifejezetten sokat mesélt a környékről, még ’73-ról is, sőt még közeli XV. kerületi kocsmatérképet is modellezett a pulton egy söralátétből, egy feles- és egy sörös pohárból. A feles pohár jelképezte a Szilvánuszt. Nekem pont itt volt egy „ütősen” negatív tapasztalatom is az egyik vendéggel már odakinn, de ezt nem írom a kocsma számlájára, mert inkább személyes történet, a Szilvánusz meg jobbára egy barátságos, nyugis ivónak tűnt. – Nyugdíjas kocsma – ahogy magukról nyilatkoztak. A vendégek egészen határozottan markolták egymás életének fonalát: „…biztosan dolgozik, különben itt lenne…” Érdekesség, hogy a Szilvánusz egy volt olimpikon, Szilvásy Miklós, vízilabdás unokájáé. A neves nagypapa emlékezete a falra van terítve több tételben, csak a vezetéknevét írják változékonyan az okleveleken.

A panelház alatti kocsmák élményskáláján középre tenném a Szilvánuszt. Közel sem olyan kultúrsokk, mint a győri Tramini borozó, de nem is olyan markáns, mint a békásmegyerei Don Pedro.

Ámor Söröző (2.) – A belvárostól ideáig lőtt nyíl

(444. állomás, 802. budapesti állomás)

Az Ámor Söröző a Fő tértől keletre, egy villamosmegállónyi távolságban, a Zsókavár és az Erdőkerülő utak sarkán mered rád hatalmas kirakat-szemeivel.

Virágzó szocializmust idéző üzletsoron található, jó időben hajlékony nádkerítésbe bújt kerthelyiséggel.

Az üvegportálon túl pár éve modernizált, tágas tér fogad, bizonyos belvárosi egyetemista kocsmák stílusában. Nem véletlen! Korábban ugyanis közös „lánchoz” tartozott a Corvin Sörözővel és a Krúdy Sörözővel.

Ezen a környéken ez a stílus azonban páratlan, légies, könnyed, kicsit ámerikás a piros-fekete színekkel, bőr mini kanapékkal és puff-székekkel. Jól megvilágított, biztató szféra.

Kínálkozik a környékbeli fiatalok esti gyülekezőjének lenni. Én kora délután voltam, így nem tudtam erről meggyőződni, de a Facebook szerint ül a feltételezés. Van ehhez csócsó, biliárd, zenegép és italakciók. Belső kerületből külön kijönni érte nem érdemes, mert a benti „rokonaihoz” képest nem nyújt extrát, viszont annak, aki itt lakik vagy vendégeskedik, nem kell beljebb utazni, hogy megkapja nagyjából ugyanazt a hangulatot, választékot és szolgáltatásokat.

A látogatásom óta, úgy hallottam, volt egy tulajdonosváltás, úgyhogy lehetnek változások a leiratokhoz képest.

Patyolat (3.) – Amit az autószerelő kocsijáról hallottál…

(974. állomás, 494. budapesti állomás)

25 éve működik a lakótelepen, villamosvonal mentén, egy nagy lombos fa és egy tizenkét emeletes panelház árnyékában, de külön kis épületben, vélelmezhetően egy régi Patyolat helyén egy borozó-söröző. A Patyolat inkább a ragadványneve, de kívülről felmutatja az üzemeltető Kft.-t és a sör, bor, rövidital egyértelmű kirakatmatricákat is.

Belülről olyasmi, mint amilyennek odakintről gondolnánk. Pont annyira leharcolt, mint amennyire hagyták lepusztulni és amennyire hagyták úgy maradni. Vázlatosan szólva a vendégkört is a típusra jellemző szereplők alkották: környékbeli idősek, heten, köztük két nő. Otthonosan, lazán öltöztek, a piac felé félúton módjára.

Amúgy jópofa, intelligens beszélgetésfoszlányok értek el, és úgy tűnt hogy jó közösség módjára gonddal figyelnek is egymásra. Volt azért kiközösített vendég is, akit úgy fogadtak, hogy „csukd be az ajtót, de kívülről”. Ekkor még nem is tudtam, hogy nem igazán viccelnek. Ám az illető valóban nem az ő társasági ivós szabályaik szerint rendelt a pultból:

– Tisztes jó uram, adjon legalább három deci fehérbort.

– Milyen fehér bort – kérdezett vissza a pultos.

– Nekem mindegy, csak üssön!

Megkapta, felhúzta, elment.

Közben feltűnt egy könyvespolc azzal a céllal, hogy a  könyveket helyben olvashassák ki. Példázta is a használatát egy magában ülő és olvasó idős úr, egy lassan ivott pohár fröccs mellett lendületesen lapozgatott. Nem éreztem itt tolvajveszélyben ezt a becsületkönyvtárat. A kocsmához lojálisnak tűnő vendégkör kontúrozódott. A könyvespolccal pedig mégis csak vegyült a képletbe egy kis egyedi adalék. Volt egy másik – szintén ritka példázatú – polc is, amit már már tárolásra lehetett használni: táskákat, akár piaci bevásárlószatyrot.

Co-csmatúra Maláta Kovács Gáborral 4 és fél XV. kerületi kocsmán keresztül.

A feltérképezést piaci kocsmával készültem folytatni 2017. decemberében, ahova már kerületi sörprominens túratársam is akadt: „Maláta” Kovács Gábor személyében, aki egykor Maláta című „sörirodalmi és kocsmakultúrális folyóirat” egyik kiötlője és főszerkesztője volt 1993-tól 2001-ig, és szerzője, társszerzője több sörtémájú könyvnek, például a Sör mentén … (például Prága) sorozatnak. Napjainkban pedig a serteperte.blog.hu és a Drink Union bloggere. Ekkor már közel egy éve ismertük egymást. Megtisztelt a társaságával egy hétfő délutáni öt állomásos túrához és hozzáadta a helyismeretét is.

Rocky Söröző (4) – Piaci kocsma kezdőknek is

(1032. állomás, 527. budapesti állomás >>> a következő XV. kerületi kocsmák sorszáma innen eggyel-eggyel több)

A Rocky Söröző az Újpalotai Vásárcsarnok egyik kocsmája. Nem könnyű az utcáról észrevenni, mert egy belső udvarban bújik meg.

Délután fél három körül szépen feltöltve találtuk. Szeretem a piaci kocsmákban, hogy általában színesebb közönség alakul ki ott, mint a terület utcáról nyíló hasonló kocsmáiban. Akadtak nők is (45-60 évesek), sőt öleb is. Törzsvendég-hangulat mutatkozott, a napi dolgok megbeszélése folyt. Egyik vendégnek saját sörös pohara is volt, nevével felmatricázva.

A Rocky Söröző a lakóteleppel nagyjából egy idős Újpalotai Vásárcsarnokhoz képest (<1969+) fiatal, nagyjából 30 éves. Kicsi beltere egészen kellemes volt, talponálló faasztalokkal, kedves vendégekkel, akik készségesen közösködnek az asztaluknál idegenekkel, ha nincs elég hely és szívesen készítenek fényképet.

Otthonossá teszik a teret a függönyök, a kerekített barna fabárpult, fa tartóoszlopokkal a plafonig. A retró fémreklámok között egészen régiek is és eredetinek tűnők is sorakoznak. Idetartozik, hogy igazán retró helyen nem divat a mesterséges retrósítás. Ez inkább sejtet haladószelleműséget. A sokféle sörcikkből visszafejthető, hogy a forgalmazott sörmárkák többször változtak az idő múlásával. A legtöbb régi vendég a Krombacherre emlékezett jó szívvel. Most a cseh Platan sör hódított, mi is ebből ittunk. Jobban ízlett, mint vártam.

A Rocky Söröző extrája még a szekrényajtónak álcázott a WC ajtaja. A benti kutyák mellett a vendégek a külső kocsmamacskát is szemmel tartották az ablakon át. Azt mesélték róla, hogy itt nőtt fel a piacon. Erre reagálva dobta meg egy másik vendég a mesélőt azzal, hogy „te is a piacon nőttél fel”. A vendégtársak között pattogott az ártalmatlan ugratás. Az én kedvencem az volt, amikor a szokásosnál hosszabban honoló csendet azzal törte meg egy jelenlévő, hogy előzmények nélkül átkiabálta a kocsma túlvégében kezdetektől ott ülő másiknak, hogy „mondtam már neked hogy menj a francba?” Ezzel elindult az egymást húzó több felvonásos közjáték, amin ők is és mások is csak nevettek.

Aki arra jár, a Rockyba szerintem nyugodtan benézhet, a vendégek köre nem volt durva küllemű, mint ahogy az piactól, restitől, kikötőtől többen feltételezni szokták. Tisztelet persze a ritkább kivételnek! Elsőre pozitív piaci kocsma, de kajáért innét is a piacra kell továbbmenni.

Ibolya presszó (5) – A parizeres zsemle rég elfogyott

A Rockyval szinte szomszédos kocsma, de utcafronton és villamosvonalon, így könnyebben észrevehető az Ibolya Büfé.

A büfé besorolás természetesen nem ér. Ha ilyen büfé lenne a suliban, néhány nebuló talán csalódna, de a szülők biztosan.

Kb. három telefonfülke nagyságú, nagy átmenő forgalmű emberi töltőállomás. Lehet itt mélabúsan is időzni szemközt az üveg túloldalán siető és robogó valósággal, vagy éppen felvidítani minden más jelenlévőt egy komikus ötpercessel, kinek-kinek a maga karaktere és kedélyállapota szerint.

Főleg idősebbek vagy munkásruhás aktív korúak váltották egymást. A pultban vidám, nevetős, viccet értő hölgy volt, a jelen üzemeltetés részéről. Nagyjából 20 éve vezetik a kocsmát, de nem ők nyitották. Ő ugyan nem Ibolya, nem is tudja, hogy a hely miért lett az. Úgy tájékoztatott, hogy minőségi borokat árultak. Abasáriból ittam fröccsöt, nem volt rá panaszom.

Éva söröző (6) – Öreg diákok osztályterme és ami mögötte van

Szinte szembe a Páskomliget utca túloldalára, az Évá Sörözőbe már Gábor helyismerete vezetett bennünket. Egy tizenkét emeletes ház alatti üzletsoron, egy más értelmű RÖVIDÁRU bolt mellett bújt meg alig észlelhetően.

Első blikkre olyan volt, mint egy osztályterem. Mindenki magában, egy irányba nézve ült, párhuzamosan két sorba állított padokon. Bár a padban ülők már rég kinőttek a diákkorból, többen  is olvastak, főleg napi lapokat. A nevet egy Évás fali óra éltette. Dreheres sörök és Hilltop borok kínálkoztak. 

Benn a pultnál egy kedves hölgy fogadott bennünket. Jókedvűen szolgált ki. Sok időnk nem volt ismerkedni vele, se a szintén kommunikatív vendégekkel, mert így is csúszásban voltunk Gáboréktól sztrapacskázni, a ház asszonya Anikó Istencsodája művéből. Így viszont tipikus pasik lehettünk, akik kocsmázva késnek a kajából. 

A zárókortyra a főnök úr is pont befutott, aki annyit mondott viccelve, hogy 1000 éves a hely és az őskorra emlékeztet. Nem teljesen értettem egyet. Az élénk bordó szín a falakon és a mennyezeten feldobta.

A vendégek is spannoltak, egy pár sok kocsmaélményt sorolt Zalából, Bajorországból és Ausztriából.

A következő állomásra a mértéktartónál sokkal durvábban besztrappacskázva érkeztünk a XV. kerület eddigi legjobb konyhájában. Mentségül egy kis kitekintés:

Jóbarát söröző (7) – A kocsma az ember legjobb barátja

A Jóbarát Söröző a fentiektől távolabb, a más hangulatú, kertes házas Pestújhely városrészen kereshető fel.

Ide már visszatértünk, mert a párhuzamosan tartott Száraz Novemberben is jöttünk együtt nem alkoholizálni. Kíváncsian és nyitottan tértem vissza. Pezsgő szomszédsági kocsma egy családi ház szuterén szintjén. A 90-es évek kezdetén alapították, amikor az aktuális pultos lány négy éves volt. Sötétvörös nyerstégla falak és pult vesznek körül.

Egész pofás alap az is, ahogy a keretes színes vagy fekete-fehér zsánerképek és mini plakátkópiák galériás sűrűséggel terítik be körben a falakat.

A vendégek láthatóan szeretik, oldottak benne. A hazajárás, klubba járás természetességgel jönnek le. Nagyot köszönnek, befogadóak az idegenekkel is. Pozitív, funkcionális. Mindez csócsóval felpörgetve, ami fontos, mert a fenti hat kocsmában alig volt megtalálható. Sörből ők is a Drehernek a jóbarátai. 

Az Üvegház (8) és a hatás

Kívülről szerelem volt első látásra, annyira nem evilágian és egyedien festett, mintha egy régi ABC-ből továbbálmodott közösségi gócpont lenne buszvonalak kereszttűzében.

Sörözőséget és borozóságot hirdet saját magáról. Gábor itt már küszöb előtt levált, nekem meg egy hirtelen hörpintős másfél fröccsnyi bámészkodásra maradt időm, amit átkozottul kevésnek éreztem egy ilyen helyen. Szédületes a belmagassága, korszerű kőkirakású pult mellé bravúros véletlenszerűséggel társuló kültéri típusú sörpadokkal bír. Van egy emlékfal, ahol sok fakeretes kép őrzi a vendégek itt elfogyasztott pillanatait, némelyikük újra ugyanúgy reprodukálhatatlan arckifejezéseivel. Hétfő este kevesebben voltak, én a közösségi TV nézést néztem műsorként, több férfi és egy nő darabját, amit kicsit tovább mintázott az egyéni telefonnyomkodás és szórványos kommentelések, párbeszéd-foszlányok. 

Azért jövés-menés is volt, melyet laza figyelemmel kísérve okfejtés nélkül azt nyugtáztam, hogy a paradicsomlé az átlagosnál kapatosabb itt. Az Üvegház gyorsan ható látható együtthatói a közeli helyi járatok falra akasztott menetrendje, egy a nagyérdeműt tanító és szórakoztató feliratok és egy csengetős sörös korsó lettek.

Azonban mindezeknek felébe emelkedett a – most láss csodát: egy élelmiszeres polc, ahol a legszükségesebbeket megveheted. Magyarországon egyáltalán nem általános, sőt ritkánál is ritkább ez, de itt májkrémet, csalamádét, előre hígított szörpöt is vásárolhatsz a kocsmában. Pedig kezdeti feltételezésem ellenére a nagyjából 50 éves helyszín eleve kocsmának épült. 

Zárszó – XV. kerület 8 kocsma után

Bár én itt is le tudtam kötni a műkedvelői figyelmemet, az eddigiek alapján egy változatos kocsmatúra céljával kevésbé ajánlom direktben felkeresni ezt a kerületet. Egy magasabb ingerküszöbű kocsmatúrázó itt nem annyira fog lelkesedni. A fenti XV. kerületi kocsmák sorozatában az érezheti jól magát, akinek direkt zsánere a szocializmus és a friss rendszerváltás korának részben megőrzött, részben korszerűsített kocsmatípusa. Ám ahogy például Százhalombattán, Szegeden vagy Kőbányán találtam minden ízében meglepő, kiemelhető élményszámba menő külvárosi egységeket, az eddigi XV. kerületi látogatások összességében engem sem lobbantottak akkora lángra. Ez persze még módosulhat, hiszen ez csak az eleje a kerületnek, és készülök felfedezni a hátralévő kifigyelt helyeket és a változásokon is rajta tartom a szememet. Bár a kocsmasűrűség kicsi, de a kerület nagy így lesz még bőven. Az eddig érintetlenek külleméből vagy híréből azonban nem jósolok nagy módosulást az összképben. Van néhány kerületi ínyenc vendéglátóhely a bakancslistámon, de azok várhatóan kevésbé kocsmák. A kritikus pont az, hogy a mai fiatalok ízlésének megfelelően nagyon szűkös itt a kocsmakínálat, sokkal jobban, mint egy 80.000-es független városban lenne, ahol őket is többen céloznák. Így ez a helyzet 30 év alatt sokaknak kézenfekvő, szinte egyenes utat mutat a belvárosba. Szívesen venném, ha pár év múlva lelkesen írhatnék a kerület felfrissült kocsmaéletéről. Az aktuális trendek egyelőre nem éltetik ezt a reményt. Mivel nekem szent küldetésem a szomszédsági kocsmák reformja és reneszánsza, és rendszeresen beszélgetek a témában érintettekkel, igyekszem napirenden tartani az ügyben cselekvőképes figurákkal is.

Folytatása következik

TÉRKÉPEN A XV. KERÜLETI KOCSMÁK IS:

Ha budapesti, magyarországi és európai kocsmatúrával egybekötött városfelfedezések, kocsmaélet és kocsmakultúra beszámolóit olvasnátok rendszeresen, akkor a Kocsmaturista Facebook oldala itt követhető: www.facebook.com/kocsmaturista

A kapcsolódó Facebook csoporthoz itt lehet csatlakozni: www.facebook.com/groups/kocsmaturista

Folyamatosan várom az ötleteket, javaslatokat a meglátogatásra érdemes kocsmákról, izgalmas kocsmaélettel rendelkező városokról, környékekről vagy arról, hogy ti miről olvasnátok szívesen! Írjatok a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra.

Korábbi írások a Kocsmaturistán Budapest külsőbb kerületeiből:

Az első kőbányai kocsmakaland

Zugló kapujának kocsmái – Budapest, XIV. kerület

The post Budapest XV. kerülete 8 kocsma után appeared first on Kocsmaturista.