Győrben kezdtem a tudatosan odautazós, befészkelős, felfedezős kocsmaturizmusomat. Az volt a gyakorlópályám 2016 tavaszán. Azokat a kocsmalátogatásokat azóta sem írtam meg, hiszen az oldal csak pár hónappal később indult, viszont azóta is határozottan készültem vissza. Kora tavasszal egy direkt meghívás is érkezett, Gábortól a Tatooine birodalom egyik urától, de csak július-augusztust tudtam ígérni. Így viszont csak a záróbulira érkeztem meg, de ki nem hagytam volna.

A Tatooine Győr városmagjánál volt megtalálható, a modern városképet néhol ódon hangulatú sarkokkal felrázó terebélyes sétálózónában. Törzsvendég-kocsmának megfelelő kis mérete, egy légtere intimmé, közösségivé tette. Rögtön árulkodó volt, hogy milyen sokan voltak az utolsó előtti napon, (sok)mindenki ismert (sok)mindenkit, és kedélyes spanhangulat ült a levegőben. Mentek a sztorizások, csoportos bánkódás a bezárás miatt, bizakodás a folytatásban.

Csupa jó arcú, vidám figura csoportosult, nagy számban rockerek, hiszen a főúr, Gábor is ezt a stílust képviseli. A légkör laza és élénk, de kulturált. A díszletért pedig kár, tényleg bele volt téve apa-anyai. Már hordták szét a műkedvelő vendégek a nekik kijáró ereklyéket.

Szerencsére még így is nagyon sok pofás részlet mutatta meg magát. A falon gigantposzter,

keretezett plakátok,

figurák a pulton,

de még a tulajdonos kislánya is Star Wars színezőt nyüstölt zsírkrétával.

Az én személyes kedvencem – ahogy még sokaké – a WC lett, ahol a kreativitás igazán virágzott figurális utalások, humoros referenciák formájában

Nagyon indokolt volt a Tatooine, akár zarándok-célpont is lehetett volna. Nem is emlékszem, hogy valaha is találkoztam volna ennyire direkt filmes tematikájú kocsmával „pályakocsmatúrázásom” során. A Csillagok Háborúja rajongó tábora még népes. Én is erős reakciókat kaptam a Facebookos képes bejegyzésemre, személyes elbeszélésemre. Többen bánták, hogy lemaradtak. Sőt még egy-két győri lakos is, aki tőlem tudta meg, hogy volt a Tatooine és bezárt, kifejezetten sajnálta, hogy nem tudta előbb, de már nem mehet. Pedig így is egy vastag vendégkönyvet töltöttek meg rövid idő alatt.

Azt gondolom, van létjogosultsága a folytatásnak!

De akkor miért zárt be a Tatooine?

Erről Gábort kérdeztem meg:

Ketten csináltuk egy barátommal, ez egy álom volt. Ám mivel mindkettőnknek van teljes állása, fizikailag megterhelő volt a nyitva tartás, és ahogy növekedtünk egyre nehezebbé vált a beugrós pultos kérdés, a szomszéd kérdés. Ezzel rész unkaidőben nehéz volt megküzdeni. Közben pedig látszott, hogy van ránk igény, sőt nő az igény. Megmutatkozott a vendéglojalitás. Értelmiségi vendégkör alakult ki, nagy beszélgetések, társasjátékozások mentek nálunk, nem a mobilozás. Olyan miliő volt, amit ritkán lehet találni. Innen két választásunk volt: vagy komolyabbá lépünk elő vagy bezárunk és veszünk egy nagy levegőt. Itt tartunk most. A fergeteges zárás után elgondolkodtató, hogy mibe telne következő pénteken csak újra levenni a lakatot, de már nem fogjuk megtenni, viszont nagyon nincs kizárva a folytatás, sőt.

Mi folyt itt?

Nézzük meg a Tatooine-t főszolgáltatás, a kapható italok alapján is. Győrben az utóbbi években, több magyar városhoz hasonlóan erősödött a kisüzemi sörkultúra. Ráadásul Győr helyzete előnyös is, hiszen agglomerációjában 3 sörfőzde is működik, a Bors Serfőzde, a Vaskakas Sörfőzde és a 2018-as alapítású Mighty Millers Brewing Co. Gáborék közülük a Vaskakas termékeit tartották üvegben, akiknek az aktuális szortimentje ötféle sörből állt.

Ezen kívül Rothbeer fordult még elő. A jelentős szimpátiát viszont mindig az váltja ki belőlem, ha a környező főzdék söreit képviselik a helyi kocsmák. Plusz pont mindenkinek! A 0,33-as üvegek 790 Ft-ért futottak, ami a mai piacon kedvező kisüzemi sör ár.

A nagyüzemi kínálatot a szintén közeli koordinátájú Heineken / Soproni szortiment három csapja és üvegesei adták, belvároshoz képest barátságos áron már 450 Ft/ korsótól felfelé. Egy szimpatikus italprofil mutatkozott meg, balatonfelvidéki, mátravidéki (Tibi atya) borokkal, sőt házi koktélokkal, felturbózott sörökkel („Big Yoda” – sörszörp Soproni IPÁ-val, ami a kék Pölöskei málnasziruptól zöld lett).  

A másik népszerű kombót, a Tatooine pálinkafröccsöt én is kóstoltam és amilyen ijesztő volt a színe és a neve, olyan jó volt az íze. Az eredeti Gusto Irsai Olivér pálinkából készült, de a búcsúbuli kiárusítás hullámának tetején az már nem volt készleten, így vendégek közt elvileg különösen népszerű Buti Pálinka vadszilvájával kaptam, de nagyon megtalált.

Közben kocsmakorcsolyának sós, pörkölt malátát rágcsáltunk, de érdeklődtem, hogy aktív idejükben direkt magyaros vonalként „kézműves” fasirtos és rántott húsos szendvicseket is tartottak. Posztumusz már értelmetlen reklámozni egy kocsma-étlapot, de én azért is biztatom azokat, akiknél még mindig nincs kaja vagy akik most nyitnak, hogy tessék példát venni!

Folytassa Tatooine!

Szóval összességében megjelenés, egyediség, közönség és italválaszték tekintetében is egy szimpatikus kocsma zárta idejekorán kapuit, olyan, ami Győrnek további kocsmavilági ikonja, zarándokhelye lehetett volna. A folytatás gondolatával ugye – nagyobban és kicsit másképp – kacérkodik Gábor, de én még nem mernék erre mérget venni, de erre szavazni viszont egyértelműen akarok. Az azért ad egy kis biztatást, hogy Gábor az utolsó fotóra nem úgy állt a pultja mögé, mint egy kiégett, örökre megfáradt, leköszönő versenyző, hanem úgy mint egy király, aki még egyszer utoljára elfoglalja ezt a trónját.

Mindenképp hírt adok, ha ennek újból lesz foganatja.

Bónusz, hogy sikerült megismerkedni az utca másik kocsmájának, az első körben is feltérképezett Bástya vendéglőnek az egyik pultosával a kreatív, progresszív Katával, aki korábban a Tatooine-ban dolgozott. Zárás után át is mentünk a Bástyába, de az már egy másik mese. Olvasható lesz a Kocsmaturistán hamarosan Győr eddigi összefoglalója. Ide is belinkelem, amint kész. Nézzetek majd vissza a linkért pár hét múlva!

Nagy térképen a Tatooine Drink Bar is:

Ha budapesti, magyarországi és európai kocsmatúrával egybekötött városfelfedezések, kocsmaélet és kocsmakultúra beszámolóit olvasnátok rendszeresen, akkor a Kocsmaturista Facebook oldala itt követhető: www.facebook.com/kocsmaturista

A kapcsolódó Facebook csoporthoz itt lehet csatlakozni: www.facebook.com/groups/kocsmaturista

Folyamatosan várom az ötleteket, javaslatokat a meglátogatásra érdemes kocsmákról, izgalmas kocsmaélettel rendelkező városokról, környékekről vagy arról, hogy ti miről olvasnátok szívesen! Írjatok a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra.

Egy korábbi, még szomorúbb írásom Győrből:

Krisztina emlékére – Utazás Győrbe

Egyéb kocsmamementók a Kocsmaturistán:

Mondok egy imát a derék Papucsért! (Pécs)

Kettős kocsmagyász Egerben? Viszlát Putyi kocsmája és Zöld Pecsét!

Egy kertvárosi kocsma búcsúja – Piros Hetes Söröző, Borozó – Budapest, 14. kerület

The post Egy messzi-messzi kocsma emlékére – Tatooine, Győr appeared first on Kocsmaturista.

Krisztinával Győr felé úton ismerkedtem meg, telekocsi utasként. Amikor már nagyban készültem a blogra, márciusban, Győr volt az első város, ahova tudatosan indultam kocsma-élményt gyűjteni Budapest határain kívül. Nagyon jó hangulat volt az úton, sokat beszélgettünk és még többet nevettünk, mert Józsi a sofőr szégyentelenül halmozta egymásra a viccesebbnél viccesebb kocsmasztorikat sziporkázó stílussal, miután tudomást szerzett látogatásom hátteréről. Mintha egy mozgó stand up comedy-re fizettünk volna be extra szolgáltatásként.

Józsi kitett bennünket Győrben és ment tovább. Kriszta fotózni jött, én kocsmatúrázni. Mindketten egyedül utaztunk. Ahogy kiszálltunk, mégsem maradtunk egyedül. A világ legtermészetesebb dolgaként együtt vágtunk neki felfedezni a várost, kezdve a kocsiban ajánlott „jó gyrosossal”.

Majd elkísértem a szállásáig lepakolni. Közben szembesültünk Győr egy egészen kieső városrészével.

Beszélgettünk az egyedül utazásról, igazolva egymásnak, hogy az, aki egyedül utazik természetszerűen nem lesz egyedül mégsem. Ő is volt már egyedül úton máshol és én is, de mindketten először jöttünk így magyar városba. Megcéloztuk a belvárost kávézni, utcákat, házakat, szobrokat, embereket figyelni.

Sok szempontból kísérleti utazás volt nekem, megismerni önmagamat ebben az új helyzetben, hogy milyen egy új városban lenni úgy, hogy tudom, hogy később írok is róla, és az hogy a fejemben esetleg már írok, ne menjen a jelen élményének rovására. Az egyik első szabály, amit önmagamnak szabtam az lett, hogy először éljem ki magamat a városból, szerezzek egy kerek képet, a miliőéről, fogjam fel a határait, a felosztását, a léptékét, a habitusát, a lakóit, és csak utána kezdjem a kocsmáit is kóstolgatni. Krisztina hasonlóan gondolkodott, sokat látott és keveset kattintott. Mintha előbb meg akarta volna érteni, hogy mit fényképez le később. Nem csak a nyilvánvalóra volt fogékony, nem csak a tolakodóra figyelt fel. Elragadtatták akár apró homlokzati elemek, különös feliratok, cégérek, velem együtt rajongta Győr sarokerkélyeit és elidéző mély részvéttel tekintett a Radó szigeten az akkori szóbeszéd szerint lebontásra ítélt gyönyörű Spartacus csónakházra.

Amikor eljutottunk a folyók találkozásáig, megismerkedtünk egy biciklis családdal, akik onnantól velünk tartották, András („Bobó”), Bálint (12) és Liza (8). Nagyon jófejek, stílusosak, humorosak voltak és a helyi érdekességekről nagyon is informatívak és közlékenyek számunkra, még a legfiatalabb szereplő is, sőt ő valami elképesztően korát meghazudtoló módon volt az. Krisztával mindketten preferáltuk a helyiek idegenvezetését ilyen helyzetben és az övékét különösen imádtuk. Ők mutatták meg először Révfülöp városrészt, elvittek minket enni és amikor én már elindultam este a kocsmatúrámra, hazakísérték Krisztinát a szállásra.

Nem szakadtunk el igazán Krisztinával, megbeszéltük, hogy onnan, ahol épp kutakodunk, küldjük egymásnak a különlegességeket, jó tippeket kép formájában. Így is tettünk. Bejártuk ugyanazokat a helyeket is egyesével, és fedeztünk fel külön elemeket. A következő két napon egyszer mindig találkoztunk, együtt ebédeltünk vagy együtt reggeliztünk a Matrózban a helyiek tippjei és a felfedezéseink alapján,

együtt mentünk a Püspökvár-Toronykilátóba, és Apor Vilmos gyermekrajz kiállítást nézni is.

Örültünk egymás társaságának, így még jobban megfűszereztük ezt a pár napot. Tudtunk egymás mellett, de a saját tempónkban haladni. Egyetértettünk, hogy ez a leghasznosabb új városban, hogy akik együtt vannak, ne erőltessék egymásra a saját fókuszukat, preferenciájukat, tempójukat, ne követeljék meg ugyanazt, tudjanak elválni és újra találkozni és megosztani, amit útközben találtak. Ő kiváló útitársnak tűnt. Úgy váltunk el, hogy majd Budapesten is találkozunk. Nem tettük soha, de sosem gondoltam volna, hogy nem is tehetem már soha, hogy egyszer ilyen hamar elmúlik ennek a lehetősége örökre.

Láttam egy gyászjelentést a Facebookján egyik nap. Csak futva néztem rá, rohanásban voltam, és félreértettem. Azt hittem ő temeti a testvérét. Küldtem egy szomorú ikont, írni később akartam. Józsi, a telekocsi sofőr írt aznap este: – Mi történt vele? Láttam, hogy elhunyt – kérdezte.

– Nem ő halt meg, hanem a testvére – feleltem, aztán végigfutott a hideg a hátamon. Mi van, ha én tévedek? Én tévedtem.

Amikor visszagondoltam erre a győri útra, mindig gondoltam rá is. Gondoltam, hogy majd újra találkozunk, és azt is, hogy majd újra megyek Győrbe, de az utóbbit nem mindegy, hogy mikor. Akkor térek vissza, amikor a szódás szifon szökőkút majd nem lesz lefóliázva. A Krisztával újra találkozáshoz nem rendeltem határidőt, mintha a lehetősége végtelen lett volna. Tévedtem.

The post Krisztina emlékére – Utazás Győrbe appeared first on Kocsmaturista.