Az első egyéjszakás kaland Maastricht-tal a 2016-os eindhoveni (KATT!) és amszterdami (KATT!) felfedezéseket követte. Maastricht egy jelentős dél-hollandiai város, Limburg tartomány székhelye, nagyjából 122.000 városi lakossal és az Európai Uniót „fogantató” Maastrichti szerződés történelmi tényével. A városimázst meghatározó fontos elemei többek között a szép, széles folyója, a Maas különféle hidakkal és az intenzív egyetemi élet.

Látványosan elkülönült a parkban üvegből is piknikező diákcsoportok és a főbb turistautcák és terek rattan-tő világában napozó elegánsabb, idősebb korosztály képe.

A kettő között teremtettek egyensúlyt a barna kocsmák, amikből olyan sok van, hogy egész nyomtatott kalauz érhető el róluk.

Az első városnézést követően Csabi, a helyismerő a tuti jóba akart vinni minket, egy igazán történelmi barna kocsmába, amit azonban az utolsó alkalom óta túlságosan kirittyentettek és elvesztette varázsát. Helyette lelkes örömmel találtunk rá a Café in De Karkol csigát szent állatként imádó kávé- és szesztemplomára. Egy jó kis macskaköves kanyargóban volt. Ugye, hogy egyértelmű, hogy ide be kell menni?

Az ígéretes légkör már a küszöbről visszaigazolódik. A kipróbált amszterdamiaknál (<KATT!) az én képzettársításomban kicsit kevésbé barna kocsmás, de még műfajon belül marad, csak felrázva egy kis francia művészkávézó jelleggel.

A csiga jelkép jelenléte intenzív, de nem kizárólagos. Kinn van például egy helyi költő 2007-es verse a csigáról, de ugyanúgy találhatók festmények vagy az utcában készült fekete-fehér életképek 1945 környékéről.

Már akkor is kocsma volt, sőt az 1700-as évek óta létezik. 15 éve „csigás”, azelőtt csak Kneipe volt ráírva az aktuális tulajdonos nevével. Amikor 2017-ben visszatértünk, volt alkalmunk beszélgetni a jelenlegi vezetővel, Guido-val, aki oktatott egy kis történelmet: kezdetben még fele ekkora volt a kocsma, mellette lakás volt, a tulajdonosok pedig az emeleten laktak. Elárulta, hogy jelenlegi nevét azért kapta a hely, mert itt minden olyan kényelmesen, jól eső lassúsággal történik, mint egy csiga életében. Arról is mesélt, hogy a holland Café Top 100 kávézó- és kocsmaversenyen elsőként végeztek 2016-ban. A verseny helyezettjeiről könyv is jelent meg.

 

Gratulálok nekik! Egy év után visszatérünk és közben ők tarolnak és nagymenők lesznek, de ugyanolyan közvetlenek maradnak. Abszolút a varázsa viszi a helyet, ami a hátsó terasszal csak tovább fokozódik.

Bár üvegben nagy a választék, a csapolt sörkínálat megáll a Brand-nél, ami idelátogatóként nem is baj. Itt is elmondom, hogy 1340-es alapítású sörgyárról van szó, ami jelenleg a Heineken égisze alatt fut, de önálló brand-ként (hehe) és ehhez képest bámulatos mennyiségű, szerintem elég jó sörfajtájuk van. Én visszatérő fogyasztójuk lettem. Maastrichtben különösen népszerűnek tűntek, a barna kocsmákon végigvezető nyomtatvány is Brand kiadvány. Természetesen önzetlen szentként a Brand mindegyikben kapható, de ezt nem is akarja takargatni a koncepció. Én a Café de Karkol-ból vettem el a magamét és hogy is mondjam, felcsigázódtam itt a „csigásban” a többi helyi kocsmára. Előbb befejeztem a Brande-met, Anita meg az óriás sajtos grillszendvicsét. A kaja nagyjából ennyi is, bár bajnok rágcsaválogatás jár az italok mellé automatikusan, ami egészen eltelít.

A továbbindulásnál, mivel új ember is volt velünk egy évvel azelőtthöz képest, újra városnézés lett a terv. Bírtam én is a patak parti campus-t, a régi városkaput vagy azt, ahogy a cikázó kis utcák úgy folynak bele hirtelen felbukkanó nagyobb terekbe, mint folyók a tavakba.

Ám ahogy esteledett, egyre-másra nyitogattam az ígéretes kiadványomat, a barna kocsmák gyűjteményét. Nagyon nem bántam meg, hogy a gyönyörű főteret láttam még nappali fénynél a tiszteletet parancsoló templomaival és a karneváli zenekar szoborcsoport bohókás figuráival,

és hogy betaláltunk ehhez a malomkerékhez egy házkapun át,

de az egy évvel azelőtt meglepetésszerűen talált kisállat-simogatóból és a veszélyeztetett állatokért kiállított haldokló zsiráf-ot simogató lány amúgy lenyűgöző alkotásából („A vigasztalógép”) ez alkalommal nem ismételtem.

Rossz(?) szokásomhoz híven kicsit megszöktem a többiektől és elindultam a kiadvány által kijelölt úton, mégis olyan helyre érkeztem, ami abban nem szerepelt: a kocsmába, ami miatt megérte az összes többi maastrichti kocsmát feladni.

Folyt.köv.

Ha extra tartalmat is olvasnátok magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

Térképen Café In De Karkol is:

Café De Karkol Facebook oldal: KATT!

Cím: Stokstraat 5 Maastricht 6211GB

Nyitva: 12:00-01:00

Egyéb holland írások:

Tudathasadás Hollandiában

Méghogy Eindhoven jellegtelen!?!

Kapitein Zeppos – A méltó amszterdami finálé

The post Maastricht és a díjnyertes csigás kocsma (Café in de Karkol) appeared first on Kocsmaturista.