A Beer Company lógója Budapest kocsmáit járva többször is szemen ütött. A legfrissebb kapcsán néztem utána, hogy ez már az ötödik példány. Eddig a Kemenes utcait próbáltam, a Gellért gyógyfürdő szomszédjában. (Van még egy nyári Óbudán, egy mini a Váralja kerületrészben és egy a Nagymező utca egyik sarkán.) Az itallap rögtön elismerő homlokráncolást és hümmögést váltott ki belőlem, mert üvegesből az egyik legnagyobb budapesti sörkínálattal bírnak. Nagyjából 120 típus, egyúttal 16 különféle nemzet söre van a lapon. Emellett eddigi kutatómunkám alapján (ezt csak egy hónapja figyelem>) a legolcsóbb poharas kézműves sört is náluk találtam csapon: Fóti Pils 190 Ft (3dl)!

A Szerb utcai új betérő jó helyen nyílt, mert az ötödik kerületre a fő-központisága ellenére ráfér az erősítés kocsmafronton.

Teltház fogadott a hivatalos megnyitó napján.

Bemutattak a Beer Company mögött 2013 óta álló testvérpárnak, Marcinak és Bencének. Jelenlég épp az új Pipás Favágó, komlós IPA mutatkozott be (először) csapon a közönségnek. Korábban a Szarvasi sörmesternek csupán az egyik sörét hívták Favágónak. Nemrég viszont szinte a teljes szortiment felvette ezt a jelmezt és hozzá egy-egy jelzőt, például „Paripás Favágó”.

Egy alkalmi trióban; egy veterán sörcikkgyűjtővel és egy sörbloggerrel megkóstoltunk három másik Favágót is. Az én ízlésemet a Paripás Favágó és az Ütős Favágó találta el jobban. A premiersörrel is elvoltam, bár korábbi IPA-imra nem emlékeztetett. A színe mindnyájunkat meglepett.

Távol vagyok a sörszakértőségtől, még közel sem tudnám lerajzolni a sör-családfát. Nem tudtam zsigerből, meddig tartanak az IPA határai, és utánajártam a sötét IPA-k hajtűkanyaros műfajának is, de itt nem erről volt szó. Ez az első főzet színben túlszaladt, de a cél továbbiakban a rozsdavörös árnyalatban optimalizálás. Majd újravizsgálom. Az este, úgy láttam, jól sikerült az új Beer Companyban, sokan voltak és jó hangulatban. Még énekeltek is. A hot-dogokat (<jó, hogy lesz – ritka) akkor kezdték készíteni, amikor távoztam.

Ennek a helynek a sörválasztékával van létjogosultsága Budapest kocsmaéletében és ezen pontján. Ellentmondásosan annak is örülök, hogy a legtöbb egységük Budára koncentrálódik.

A Krak’n Townról egy sörbemutató kapcsán már írtam (KATT!).

Most a pince-bárjánál gyakran állomásozó Grabovszky sörkoktélmester és a többek között a Főzdeparkból ismert Mad Scientist közös sörét, a WildCardot mutatták be, egy speciális erjesztéssel készült savanyú IPA-t. A premieren jelen volt a három „őrült tudós” is.

Az én tudásszintemen nem akarok/tudok túl nagyot mondani ezzel, de szó szerint tátva maradt a szám. Ittam már savanyú sört kisebb lelkesedéssel és nagyobb értetlenkedéssel, de a WildCardban az utóbbi idők kedvencét találtam meg. Sárgadinnye és rebarbara ízt egyszerre érezni sör kapcsán, elképzelve sokkal elrettentőbb, mint amilyen jól működött ebben az összhatásban. Beszélgettünk a gyártóktól Szilágyi Tamással, aki pont úgy szeret a sörkészítésben kísérletezni, mint a főzésben. Szerinte nehezen tudhat jól sört főzni, aki amúgy nem tud vagy nem szeret főzni. Ő sokat merít a fine dining és a cocktail világából.

Két éve, amikor számomra is elkezdték túlhaladni a magyar kisüzemi/kézműves/(kraft) főzdék a biztonsággal megszámlálható szintet, elkezdtem tartani a sörfőzők új nemzedékétől. Azonban eddig többségében kellemes csalódást okoztak nekem a legutóbbi felfutók és befutók. Ezt a bátor kísérletező kedvet is szeretem, ami ezt a sört is létrehozhatta. Tamás szerint Magyarország sörszénájára nem feltétlen érvényes, hogy a régi a jó, és az új utánzó, mert sokszor pont a legújabbak mernek újítók is lenni, frissek, kockázatvállalók. A WildCardra számomra fogyasztóként ez találó.

Tovább barátkoztam a Krak’n Town-nal is, ha már újra ott jártam. Nyitva volt az alsó szint belső terme és így egyben tetemes a befogadóképessége a helynek.

A kaják megkóstolását is megkezdtem, az angol reggelivel. Kis ideig „angol-reggeli-turista” is voltam Budapesten. Ahol lehetett, bevizsgáltam hogyan követik vagy értelmezik ezt újra idehaza. A Krak’n Town-é az egyik legjobb és leghitelesebb a sorban.

A másnapi bemutató előtt egy délutáni kávénál pont tanúja lehetettem, ahogy egy tanulócsoport sok fényképezős eszközzel és csodálkozó szemmel megérkezik a cyberpunk szentélybe és a szemináriumvezetőtől „oktatást” kapnak a kocsma virtuális történelméről posztmarketing témakörhöz.

Idegenvezetésnek hittem, annak is jó lenne. Kicsit még büszkébb lettem Budapestre. A Krak’n Town jelentős adaléka lett a városunk vendéglátásának.

Este megkóstoltam a Monyo debütáló, folyékony élesztővel készült német felső erjesztésű sörét, a Kölsch Style Ale-t.

Megint művelődtem, hogy értsem, mit ittam. Röviden a Kölsch az Ale-nek egy ritka főága, ami Köln környékéről származik, ahol máig jelentős arányban isszák. Nagyobb alapom nincs okoskodni róla, viszont a főforrásom bevallottan maga a Monyo honlap volt, ahol még egy rakat érdekesség olvasható erről. Gratulálok, mert ez nem üres marketing anyag, hanem tudásanyag is! KATT!

Egyszerű fogyasztóként: kevésbé keserű és/vagy karakteres, mint a többi Ale, de lágyabb, mint a gyakori lagerek. Jól csúszik, nyáron tökéletesen fog esni.

Akit jobban érdekel a folyékony élesztő laboratóriumi munkájának háttértörténete a Szent István Egyetemmel közösen, IDE KATTINTSON! Hossza ellenére végig érdekes a kapcsolódó témáival együtt!

Örülök, hogy ilyen sokféle sört lehet inni Budapesten. Lehet róluk vitatkozni is meg kóstolni is őket. Most nyálaskodok egyet a végére: még az is lehet, hogy mindegyiknek megvan a helye és elég eldönteni azt, hogy melyiknek van helye a saját életünkben is.

Ha pedig extra tartalmat is olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

The post Budapest, mint a sörbemutatók városa appeared first on Kocsmaturista.