Az előző rész ITT olvasható.

Hatvan – városi benyomások

Nézzük először magát a várost! Hatvan 2017-ben mindenképpen megérdemli a méltatást. Korral haladó 20.000-es kisváros, ahol a békebeli báj és mai európai színvonalú vonások találkoznak.

Áramvonalas buszpályaudvar felújított víztoronnyal

Menőn mutató új vasúti felüljáró naplementében

Újhatvani pihenőhely – Tavas szőkőkút

A hatvani éjszakában sok minden volt világítva, főleg a Kossuth Lajos tér szökőkútja. A főtér nappal is remek atmoszférájú sok vonzó komponenssel.

A monarchiás eleganciájú Grassalkovich kastély eleve felhúzó adalék,

de számomra a Disneylandbe is beillő városháza a leginkább melldöngető.

Olyan virágos volt a város, hogy tavasz volt októberben. A takarossága kiemelkedően szembetűnő!

Térjünk rá, hogy a bármiért is ide látogatóknak milyen hatvani kocsmákhoz tapostuk ki az utat:

A hatvani kocsmák

Józsi netről kigyűjtött hatvani kocsmalistáján túl persze a helyieket is megkérdeztük, hogy éjnek évadján hol megyünk biztosra.

1. Traffik – Diszkó a város közepének szélén

982. állomás, 2. hatvani állomás

A Traffik egy ekkor két éves, igényes belterű kocsma és egy diszkó keveréke a főtértől pár kanyarra. Feltűnően kivilágított gyűjtőhely. Előtte csoportba verődött fiatalok lassítanak, hogy még a bejáratig elfogyjon az alapozó pia, a már kifelé tartók egymást kísérik haza.  Bár Józsi és köztem is évtizedekben mérjük az életkor-különbséget, az itteni tömeg ezt meg tudta duplázni. Így félöregen az volt érzésem, hogy nekik a középiskola nem csak olyan, mintha tegnap lett volna, hanem tegnap volt. Ezzel együtt a többség teljesen kulturált volt. Sajátos a Traffik rendszere: lenn elegáns kocsmaszint, kinn egy zsúfolt kerthelyiség, fenn viszont stop tábla mögött egy külön belépős diszkó, 500 forintért. Mi nem invesztáltunk, elképzeltük. Elismerésem, jól megtalálta a közönségét, megmozgatja a fiatalokat. A Facebook oldala szerint Kedd-Vasárnap minden nap nyitva 16:00-tól, hétköznap 22:00-ig, hétvégén 4:00-ig.

2. Leguán Kávé-Zoo – Kedvencek kocsmája

Ajánlásra érkeztünk a Legunába, a főtér túloldalára, Újhatvan irányába. Csendes mellékutca volt. Elbizonytalanodtuk, hogy valóban tartalmaz-e hatvani kocsmát. Ám kinyitni a leginkább erre utaló portált, olyan volt mintha egy dzsungelben játszódó filmes kalandban széthúznál két bokrot, és a semmiből rálátnál egy egész törzsre, akik mögötte élnek és épp rituálét tartanak.

Megragadott: ugyancsak hangulatos kertes, családi házas, két szinten, jó térelrendezéssel (lenn nagy-fenn kicsi), barátságos színekkel, otthonos bútorokkal. A pultnál foglaltunk helyet két hosszúlépéssel.

Itt már jóval vegyesebb volt a korosztály és a jelenlévők stílusa is. Inkább rockeres, ha muszáj lenne választani, de nem volt dresszkód. Hamarosan egy véletlen fordulattal megismertük a tulajt, Fecót, aki (dobpergés) akkor épp KOCSMÁBAN LAKOTT, amit saját itt tartott leguánjairól nevezett el. – A hely, ahol mindig lennie kell egy élő leguánnak – mondta ő. Amikor meghalt az első, a barátok meglepték egy újjal. Most épp ketten vannak. Kocsma és terrárium kombó!? Nagyszerű érzés! Sőt még szelíd kocsmamacska, Sziszi is dukált.

Fecó irdatlan jófej volt velünk, pedig nem nyitottunk sima vendégen túli plusz rendeltetéssel. Egyszerűen szimpatikus volt neki, hogy fogtuk magunkat, lejöttünk és felfedezünk. Kifejezetten jó volt meghallgatni, hogy vendéglátás rajongónak vallja magát és az utolsó szögig ő épített fel itt mindent. Szerinte az új vendéget mindig ki kell szúrni, és vendégeknek mindig kell valami emlékezetes pluszt adni, amiért szívesen jön vissza. Ugyanígy kell viszont lokalizálni a problémás, bomlasztó vendéget, és tőle pedig következetesen megszabadulni a jó vendégek javára. Azt hiszem minket az első kategóriába sorolt. Megkóstoltatta velünk a kedvenc pálinkaféleségeit: mák, sütőtök.

Teljesült a plusz, szívesen ajánlom a Leguánt. Van csócsó, darts, biliárd, zenegép, hamburger, hot-dog. Nyitva 16:00-hajnalig naponta. Azt hiszem telibe találtunk, nagyon jól zárult az első  hatvani este, de a reggel is tartogatott meglepetést.

3. Dreher Söröző Borsodi lógóval

Reggel Újhatvanból központ felé menet emlékeztünk, hogy kifelé nem igazán láttunk kocsmákat, csak a „Dreher sörözőt”, amit előző este már meglátogattunk ebben a figyelemfelkeltően egyedi épületben:

Benn kedves kis, magyarosan régimódi kocsma, alap-italválasztékkal, meleg kaja nélkül. Csak egy másik vendég volt, elvileg nem így járja, de mindenki a fesztiválon volt. Történelmileg mondták Dreher sörözőnek, holott kinn Borsodi cégér feszült, a látható címe pedig csak szimplán Söröző. A pultos hölgy kezdetben kedves volt velünk, aztán kicsit megilletődött a sok kérdéstől.

4 – A Retro Sörkert & Club és a majdnem felkerült tábla

Szombat reggel a megismert úton, derült égből új alternatívánk nyílt, mert abban az áldásos pillanatban érkeztünk e szent helyre, amikor valaki épp egy hatalmas sörkertes táblát igyekezett elhelyezni ezen a ponton:

Az úr megszakítva a tettet, jó idegenvezető módjára kísért be bennünket. Az udvarban megbújó Retro Sörkert már egy 15 éves hatvani kocsma, csak a tábla lesz új. Reggel is mozgalmasnak mutatkozott, kinn egy terebélyes fészer-terasszal, benn egy nagy teremmel egy még nagyobb friss és fess rendezvényteremmel.

A pultos helyiség inkább szolgált rá a RETRO névre, de az sem lelakott volt, csak pár évtizedes hangulatú, régi tárgyakkal feldobva (pl. egy komoly régi rádiógyűjtemény). Kellemes kocsmahangulat ült odabenn, bár a szombaton is dolgozók főleg csak kávéra érkeztek. Mi sört is ittunk (Soproni Démon csapról) és beszélgettünk.

Volt, hogy annyian jöttek, mintha harangoztak vagy becsöngettek volna. Szerették! Aranyköpés díjas volt a kocsma, pl.: „A pultban tudják, hogy idejársz?” Sokaknak saját belépője volt: „Megint leküldtek a boltba kenyérért.” / „Jöttem a gyógyszertárba.” / „Szentelt vízért jöttem.” A kiírt esti koncertre mi már sajnos nem maradhattunk, meglepetésünkre mégis lett részünk élőzenében. Kinn egy útbaigazító vendég bemutatkozott, hogy ő Rock and Roll Zsoltee, énekes és pap. (Középen:)

Mikor megjelent Cila, a ház macskája, Zsoltee aki már addig is sok sztorit mesélt magáról, hirtelen dalban mondta el. A Sziamiaú Rap-től kerekre nyílt a szemem. Zsoltee biztatott, hogy vegyem is fel, rákészült és előadta profin, majd kifejezetten kérte, hogy tegyem is fel a netre. Azóta fejből tudom a szövegét, ahogy a Mikimikulásnak is, amiről nem készült ilyen felvétel:

Hatalmas találkozás volt, azonnal felpörgette a napot. És – bár néhány vendég szerint darázsfészekbe nyúltunk ezzel az ismeretséggel – én jól szórakoztam, közben a pap életéről is sok komikus kulisszatitkot hallhattunk. Zsoltee azt azért megpanaszolta, hogy én nem énekelek, mert akkor tényleg lehetne CD borító a közös fotónk:

Zsoltee még felszentelt búcsúzóul és közölte, hogy útilapunak adta, hogy az élethez a móka sokkal inkább hozzátartozik, mint a szomorkodás. A pultos hölgy, Kriszta és a többi vendég is kifejezetten kedves, kommunikatív volt itt. Az úr, aki táblát tette volna fel, valamin mégis felkapta a vizet és hirtelen elviharzott, így akkor nem került helyre a kocsmajelző, de reméljük azóta fenn van és szent a béke. De két embert legalább bevonzott egy majdnem felkerült tábla. Nem gondoltam volna, hogy a péntek esti Leguán után ilyen gyorsan lesz még egy kedvenc hatvani kocsmánk szombat reggel is.

Átmentünk a Zagyva felett, kiültünk a főtéren egy kávéra, a Pillangó cukrászdába, ami napos teraszával jó opció lehet mindenkinek, aki nem kocsmára vágyik Hatvanban. Folytattuk utunkat a lista következő eleme felé, de útközben megakadt a szemünk egy fel nem írt egységen, ahova csak betértünk:

5 – Gyopár Eszpresszó – Cukrászdává nyugalmazott kocsma

A Gyopár valamikor profiljában is színsöröző volt ugyanezen néven, de 15 éve már erősebben cukrászda. Valamicskét meghagyott a kocsma-arculatából is, leginkább a hátsó bár-sarokban, és a sütis pult felett virító Jägermeister feliratokban. Itt is ittunk egy kört.

A hölgy nem volt nagy híve a kocsmaműfajnak, de azért tartottak egy alap italkészletet is (csapolt sör nincs, akkor száraz bor sem volt). Egy mini sörgöngyöleg gyűjtemény is akadt benn a pultban, amit se így, se úgy nem lehetett megnézni még egy sörcikkgyűjtőnek sem, de emelt fővel elfogadtuk ezt és mentünk tovább. A terasz amúgy itt is adott volt, egy hátsó kis romantikus fajta.

Az elhivatott kocsmázóknak nem ez lesz már a mekkája, ehhez mi is későn érkeztünk, de cukrászda vonalon meg ők tűntek elhivatottnak. Apáknak lehet Jolly Joker, hogy el lehet iszogatni a sarokban, miközben az asszony és a gyermek sütizik.

Nyitva: 9:00-18:00

7. Windsor pub – Angol kisvárosi pub hangulat magyar kisvárosi lakósoron

A következő kocsmát egy modernebb lakóház-sor szélén marasztaló helyként ismertük meg: otthonos, sok faanyagos, pamlagos, csíkos tapétás, keretes képes. Hatvanba csempészett Anglia – tényleg csak a szőnyegpadló hiánya ütött el. A nevét is egy angol városról kapta. 

Egy mosolyogos, csinos szőke lány, Dominika állt a pultban beugrósként. A szomszéd házban dolgozó lakásfelújítók is leugrottak ide egy kávéra, amiből sör is lett. Három különböző városból jöttek, és kifejezték egymásnak, hogy mennyire tetszik nekik a Windsor Pub légköre. Itt ismerkedtek a soproni IPÁn keresztül az IPA műfajával, nyújtóztak egyet és mentek vissza.

Beljebb van egy intimebb szoba várt, könyvekkel és sok társasjátékkal, ami vonzza a fiatalokat. Sajnos kaja nem volt, cserébe a férfi WC vagány.

Elvileg sok törzsvendég jár ide a környező telepről. Elsőre is olyan befészkelős hely, hogy alig akarsz továbbmenni.

Nyitva Vasárnap-Csütörtök: 15:00-23:00-ig, Péntek-Szombat: 14:00-24:00

7. Hatvany Serfőzde – Egy régi sörfőzde büszke reinkarnációja

Mi csak azért is továbbjöttünk, méghozzá a Grassalkovich Antal báró által a XVIII. században építtetett „serfőződe” reinkarnációjába, a Hatvany Lajos Múzeumba Márkus Marianna igazgatónő szívélyes meghívására. Az eredeti főzdétől egy sarokra található:

A kisüzem csapata büszke a jelen helyzetre, mi szerint a Hatvany Serfőzde éke és zarándokpontja a városnak, a főtér mentén. A múzeumi kávézó eleganciájú bárja pedig királynője a hatvani kocsmáknak. A képen látható hölgyek (Mariann, jobbra és Niki, a gazdasági igazgató) szívügyként kezelik a Hatvani Sör márkáját, hiába nem isznak ők maguk alkoholt, mások elégedettsége elegendő visszajelzés. Csapolni viszont ők is megtanultak.

Magát a főzdét is meglátogattuk, ahol Józsi a minden modorosság felett álló, jókedélyű sörmester épp palackozott, címkézett és tartályból csapolt nekünk. A pultban is szokott lenni, szerencsére, mert nagyon oda (is) illő karakter.

2014-ben indult újra a hatvani sörgyártás. Nem ősi receptek lettek leporolva, de Német Anti országosan és (el)ismert és kedvelt sörfőző (<MONYO Brewing Co. és Hedon) Hatvannak készített saját receptjeiből dolgoznak.

Szimpatikus, hogy van egy látogatható sörfőzde összekötve a múzeummal, aminek előterében érdekes sörtörténeti feljegyzéseket is lehet olvasni. A sörözőnek pedig már visszatérő közönsége van, vonzza a múzeum nézelődőit és a városba látogatókat, a fiatalokat is. A főzdelátogatás jó üzlet, mert a jegy lefogyasztható pohár sörre (350 Ft).

Nyitva: Vasárnap-Csütörtök: 14:00-20:00, Péntek-Szombat: 14:00-10:00

8. „Borharapó” – Ahol mások vesztették el a mi fonalunkat.

Még az éjszakában ajánlották a Borharapó becenevű egységet, amit egy főtér közeli mellékutcában lokalizáltunk (remélem, azt találtuk meg). Ez teljesen új élmény volt, egy két termes, félhomályos közeg. Már a bejutás előtt fura élményünk volt, amit benn tudtak fokozni. Egy kinn cigiző úr leállított minket, hogy mi nem ide akarunk menni, hanem oda, és az út túloldalán lévő diszkontra mutatott. Azt, hogy miért, nem akarta/tudta indokolni. Bementünk. A bárpult körül volt a nagy élet, a belső teremben néha egy gyorsan felhajtott ülőitallal kifújta magát egy-egy átutazó. Benn a hölgy kedvesen kiszolgált. Józsi szerint itt volt a legjobb fröccs. A pulttal szemben volt egy korlát, amit rendszeresen használnak támaszkodásra a helyiek. Mi is így tettünk. A távozás előtt jött a következő fura élmény. Az egyik vendég, aki addig Józsival beszélgetett, félre hívott, hogy nem akar kavarni, de szerinte Józsi engem átvert a fizetésnél. Mondtam, hogy az manőveres lett volna, merthogy az első körben én fizettem, a másik körben csak ő ívott és azt magának fizette. Ezután arra gondoltam, hogy innen furább már nem lehet, de miközben szedelőzködtem, láttam, hogy az ajtón álló vendég és az óvva intő vendég egymással kezd beszélgetni.

– Na, nem megyünk?

– Mi együtt? Hogyhogy?

– Miért, nem együtt jöttünk?

– Nem

Innentől semmire nem kell magyarázat!

9. Hetven, a hatvani Resti 

Már épp vállba veregettünk magunkat a nyolc kocsmáért és a kerek élményért a vonatunkhoz menet, de ekkor megtaláltuk a vasúti restit, Hetven néven. Pont valami bulis nagy társaság állta el a pultot. Vélhetően korai halloween-i házi buliba készültek, október végéből és az öltözetükből kiindulva. A Hetven felszínes ránézésre és a kínálata alapján az utolsó évtizedek jellemző restijének tűnik (szendvics, alaprágcsák, alapitalok, nagyüzemi sörök), de a részletekben igenis rejlettek extrák: Fehér köpenyt/ballonkabátot és könyveket árultak, sőt a Facebook oldalon azóta biliárdasztalt is láttam. A pultra pedig bravúrosan népnevelő, szókincsbővítő, illedelemre sarkalló beszédfordulatok lettek kiragasztva:

A hatvani vasútállomás amúgy is egy külön vizuális élmény, freskók vannak és lovagkori hatású lámpák. Az utóbbi a Hetvenben is.

Hatvantól is csak gazdagabb lett Magyarország térképe a fejemben. Nem láttam még közel sem mindent, amit a környék és a város adhat, sőt még kocsmát is hagytam hátra. Esélyes a visszatérés. Remélem sikerült meghozni a kedvet, és ha bármiért is itt töltetek egy éjszakát, belevetitek magatokat Hatvan kocsmáiba.

Térképen a hatvani kocsmák is:

Ha budapesti, magyarországi és európai kocsmatúrával egybekötött városfelfedezések, kocsma-élet és kocsmakultúra, kocsmakaja kultúra beszámolóit olvasnátok rendszeresen, akkor a Kocsmaturista Facebook oldala itt követhető: www.facebook.com/kocsmaturista

A kapcsolódó Facebook csoporthoz itt lehet csatlakozni: www.facebook.com/groups/kocsmaturista

Folyamatosan várom az ötleteket, javaslatokat a meglátogatásra érdemes kocsmákról, izgalmas kocsmaélettel rendelkező városokról, környékekről vagy arról, hogy ti miről olvasnátok szívesen! Írjatok a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra!

Egyéb városi kocsmaösszefoglalók a Kocsmaturistán:

Fonyódi kocsmák télen-nyáron

Debrecen 18 kocsma után

Egy másik Heves megyei város összefoglalója:

Gyöngyös kilenc kocsma után

The post Hatvan kilenc kocsma után appeared first on Kocsmaturista.