Nagyon örültem Andi gyöngyösi meghívásának, mert egyszer egy villámlátogatás alkalmával már megdöbbentően pozitívan hatott rám ez a mátrai 30.000–es népességű kisváros, ami meghazudtolni látszik saját méreteit. Még 2010 környékén, egy hétköznap derekán színes, élettel teli utcákat mutatott fel, miközben átautóztunk rajta és éppen csak megálltunk. Kíváncsi voltam, hogy változtatnak majd ezen a gyöngyösi kocsmák 2017-ben. Jó hír: általuk csak még szimpatikusabb lett!
Mivel Gyöngyös környékéről több is ismerősöm is származik, akiknek még több ismerőse tartott velünk, nemcsak hogy itt is mellém állt a Százhalombattán, Debrecenben és Kecskeméten már hálásan átélt bennszülött idegenvezetés, hanem még csúcsra is járt, hiszen az est haladtával már egész alakulattal fedeztük fel a gyöngyösi kocsmákat. Mesélek most a városi és a kocsmai tapasztalataimról.
Gyöngyös légkörében nagyon meghatározó, hogy élénk és színes! Megfogó, többarcú városképe ottlétemkor patinás részletekből, és meglepőmódon – hiába északi, hegyi város – egészen mediterrán vonásokból, például eszményein viharvert, tarka homlokzatokból tevődött össze.
Léptékéhez képest sok, legalább négy méretes és szépen rendben tartott teret számoltam. Kiváló felütést ad a városi levegőnek, hogy itt már eleve jó érzés kinn lenni az utcán is.
Külterületi gyöngyösi kocsmák vagy hasonlók nappal
A gyöngyösi kocsmafelfedezéseket már nappal megkezdtük a város peremén. Varga Gergő pajtásom vitt el gyerekkorának színterére, azzal a kisvasúttal, amivel ő annak idején óvodába járt, nemegyszer a mozdonyvezető mellett ülve. Hatalmas gizdaság!
Többek között, ezért is bírja Gergő annyira a „mozdonyos” FŰTŐHÁZ söröket. A kisvasút Mátrafüreden állt meg. Szép, rendezett, alkalomadtán romantikus zöld környezetben, kápolnával, parkosított sétányokkal, hegyvidéki hangulatú büfésorral. Az ilyen helyek kocsmája leginkább a büfé. Sablonjaiból csak ritkán kilépő egység, de a fordított megközelítésének hála legalább tuti nincs hiány a pia mellé kajában. Mi a Tölgy büfét választottunk. (678. állomás, 1. gyöngyösi állomás) Elégedettek voltunk a nyitánnyal: mátrai bor fröccsnek, és Magyarország legtöbb nevű ételének, a non-figuratív sült lisztes reszelt krumplinak a hevesi verziója, a Macok – tejföllel és vastagon reszelt sajttal, ahogy jó! Ínyemre való volt, de „Tölgyék” ezen kívül is bőséges menüvel rendelkeztek.
A még nagyon kopár és még kicsit havas Kékestető következett, ahol a következő állomást az ország legmagasabb pontjából következő legmagasabban álló retró TV torony egyik emeletén találtuk meg, Torony Presszó néven. Ez a vegyes profillal üzemelő hely, magát kávézóként kiemelő hely, arra is tökéletesen kínálja magát, hogy itt igyon a feltörekvő polgár bátorságszérumot a tériszonyára. Mátrai olaszrizlingből fröccsöztünk, miközben mikro-beteljesülésérzéssel töltött el a tudat, hogy épp Magyarország legmagasabb italmérőjében fogyasztunk. Örömömre kicsit a kocsmaprofil irányába nyomta a körbefutó vitrinkiállítás kisüveges alkoholokból, ami a klasszikus gyomorkeserűtől az egészen extravagáns formatervezésű, távoli importcsodákig büszkélkedhetett sokféleséggel.
A belvárosi gyöngyösi kocsmák sora éjjel
Bár azt tudni kell, hogy közigazgatásilag Kékestető és Mátrafüred is része a városnak, a maradék nyolc kocsmára visszatértünk a szigorúan vett belterületre, sablonosan, de ezúttal szó szerint is szólva megnézni, hogy mi folyik itt Gyöngyösön. Még a gyöngyösiek szerint is sok kocsma van a városukban, és ezt nem minden magyar település polgárai állítják lakóhelyükről. A belvárosi gyöngyösi kocsmák epicentruma a gúnyosan Bermuda-háromszögnek is becézett, alacsony épületek közötti kis belső tér, amire több kocsma és egy gyorsétterem terasza nyílik. A keresztség egyértelmű eredetű: ha ide megérkezel, elveszhetsz örökre, de legalább aznap éjjelre.
A Bermuda-háromszögből elsőként a Sörhajót látogattuk, ami egy 22 éves bisztró-kocsma, itt-ott hajóra emlékeztető elemekről kapott névvel, méregzöld amerikai filmes zsáner-boxokkal, süppedős bárszékekkel, kedves kiszolgálással és ugye nagy terasszal. Voltunk ott éjjel is és nappal is. Főként huszon-harmincéves fiatalokat láttunk, kettőtől négy fős társaságokat. Kiemelem, hogy kerek palettával bírt az egyre inkább veszélyeztetett fajnak számító retró-gyorskajákból: hamburgerek, hot-dog, klasszikus kocsmai melegszendvics, toast.
Ezután a szomszéd, a szellősebb, beláthatóbb vendégterű, Nosztalgia Bár („Noszti”) jött. Jobban az aktuális közönség teljes tudatában lehetsz jelen, mint a Sörhajóban: vegyesebb korosztályok, sokféle ember. A kaja itt még nagyobb gázzal pörög az étlap szerint: frissensültek és még „nosztalgikusabb” ételek (vesevelő, pacalpörkölt), mindez mégis megrontatlan kocsmahangulatban. Akcióban csak azt csíptem el, ahogy ropogós, magyaros stílusú pizzáról húzták fogukkal a boldogan nyúló sajtot a szombat estiek, de a plakátok büszkén vert mellel esküdtek a hamburgerre is. A három Borsodi Sörgyáras csap mögötti pultban a sürgő-forgó lányok túl sokat nem tudtak akkor mesélni a helyről, a pontos kora sem derült ki. Az viszont gesztusértékű volt, hogy mivel elfogyott a száraz fehér bor a fröccshöz, az utolsó deci száraz rozét ajándékba kaptuk.
A Bermuda-háromszög kocsmáinak vendégei a teraszon már vegyülnek is, átkiáltanak, átállnak egymáshoz. A La Bonitában komolyan vett zártkörú rendezvény volt, így az kimaradt. Odébbálltunk át a közeli Christina Sörbárba, ami sörbárként már 15-16 éve létezik, Christinaként csak kettő éve. Valaki megjegyezte viccesen, hogy azóta talán több Krisztina van, mint sör. Egészen nagy sörválaszték volt amúgy, de akkor (?még?) csak nagyüzemiből. Elegánsabb hely, mint az előző kettő, mégis inkább a ifjabbakat vonzotta jobban: piros falak, szobanövények, de fiatalos ellensúlynak csócsó, darts, bohém WC emblémák. Bár a Facebook-juk ajánlja a „fiatalok kedvenc ételeit”, élőben nem sikerült kaját tetten érni. A szlogenjük jó pofa: Sörbár, bár nemcsak sör vár.
A negyedik állomásért előre dörzsöltem a tenyeremet. El is határoztam, hogy én bizony ott eszek aznap éjjel. Ez volt a Muuby’s (HONLAP, FACEBOOK), ami hamburger fronton már eléggé visszhangos helyszíne Gyöngyösnek (Burger Blog cikke) a 2014-es nyitás óta. Én leginkább a Jay és Néma Bobos, Stop Shopos áthallás miatt indultam be rá. Emlékezzünk meg együtt erről a jelentről (FIGYELEM: angolul, FIGYELEM: nem cenzúrázva! Minden angol fülű finom lelket óva intek a kattintásól!)
Íme a gyöngyösi kocsmásabb feldolgozás:
Semmilyen szinten nem okozott csalódást. Mintha a 90-es évek legtökösebb amerikanizáló magyar kocsmáit és mai lom-romkocsma kultúrát turmixoltuk volna harmonikus fúzióba egymással – Hangulata, tematikus díszletű szobái saroktól sarokig vonzók. Tökéletes atmoszférateremtés! A kultúrából is szorgosan kiveszik a részüket, úgy hírlik: slam poetry, koncertek, élőzene, verses estek.
A bőséges étlapról már olvasásra egy csilis babos hot-dog vett le a lábamról. Kiadós volt és még street food mennyországban is drogként árulnák a felhők mögött. Imádtam! A helyet és a gyorskaját is. Nem csak én! Teli voltak. (Nem árthat foglalni, ha csúcsidőben csapatostól mentek.) Nyilván, én nem bántam, de már csak a pultnál maradt helyünk. (Borsodis sörkínálat volt.) Hosszúlépéssel vártam ezt a csodát, ami még renitensen, részint caffé lattes kanállal falva, a fogyasztás felénél is ilyen gyönyörű!!!
És volt még tovább! A következő állomás, a Mátrai borok háza úgy mutatja be magát magát, mint az igényes élő zene és a mátrai borok talákozóhelye. Ez meg pont azért tetszett, mert más volt, letisztult, visszafogottan elegáns, mint egy jól régimódi borozó-szimuláció egy borszaküzlet közepén, mintha csak saját magának öltözne farsangon: boltívek, nyerstéglás mintájú felületek, lovagkori stílusú csillár, magyar zászló. Tibor nyolc éve futtatja a helyet, látható odaadással. Nagyon pártolom, ha van egy ilyen koncentrált helyi termék lelőhely egy-egy város közepén, kóstolásra és elvitelre.
Ha itt véget ért volna az este, akkor is elégedett maradtam volna, de ezután értünk az egyik kedvenc helyemre. Mivel még a borbár is inkább fiatalokkal telt meg ottjártunkkor, tudtam, hogy vagy valahol kinn kell lennie az idősebb korosztálynak, hacsak nem ott tart Gyöngyös, ahol a magyar vidék 2000 környékén, hogy az éjszakai élet harminc után lakásajtók mögé korlátozódik, de NEM! Gézáék igazi paradicsomot hoztak létre a Kolorbár Kulturális Mulatóban, ami több szempontból Gyöngyös egyik lehaladóbb szellemű helyének tűnt. A „kézműves sörök” a meghatározó hívószó, amiért egy ekkora városban különösen csattanós pacsit küldök! Jó, hogy itt is van egy ilyen arc, aki önvallomása szerint otthonosan mozog a sörök világában, állandóan figyeli, ismer személyesen sörfőzőket és elhozza ezt a kínálatot, sőt kultúrát a városába. Ezen a helyen voltak a legtrendibb figurák és a „kintlévőségek” közül aznap éjjel a legidősebbek is itt találtak helyet maguknak.
Dartsversenyek, élőzenei fellépések is szoktak lenni. Egy személyesen átélt kedves kocsmatörténetem is tapad ide. Kiderült, hogy az egyik lánynak az asztalunknál születésnapja van, és Balázs bajtársunk ettől a tudattól felvértezve addig ment, míg nem talált egy éjjel-nappalit, benne egy kuglóffal, amit gyertyával szülinapi tortává pimpelt, és a kocsmaasztalnál meg is történt a szülinapi ceremónia.
Ha valaki utána számolna, ez még csak hét tétel A végére hagytam a Napsugár „büfét”, ami egy retrókocsma a kisvasútnál. Amikor meséltem helyieknek, hogy merre jártunk, többen csodálkoztak, hogy oda is bementünk. Én meg ezen csodálkoztam. Nem volt benne semmi vészes. Oké, hogy udvaron volt a kulcsos WC, de ettől még nem parás. Nekem sosem lesz büdös egy ilyen kocsma sem: kékeszöld lambéria, kis képernyős TV-n vetített meccs, csatolt jégkrém-árusítás, akkor épp inkább magukban ívó vendégek. Meglepő, hogy gyöngyösieknek olyan erős és természetes a magas kocsmaszínvonal, hogy egy sok más magyar településen tömegesen vagy akár átlagosan megjelenő kocsmatípus, több helyinél is keveri a biztosítékot. Nálam ez is rendben volt és helye volt az egészben! Hajjaj, olyanokat láttam én már ehhez képest, hogy itt simán Úr lehetsz.
Nagyon elégedett voltam az első gyöngyösi kocsmakörrel: Minden igényre van megfelelő kocsma: ha sörös vagy, ha boros vagy, ha hagyományosabb kiskocsmát keresel, ha kisüzemi sört keresel, ha minőségi street food-ot, ha retrókaját ennél ívás mellé. Ráadásul mivel minden közel van, könnyen lehet túrázni közöttük, de simán egész estés és visszatérős helyeket is találhatsz, ha arra vágysz.
Gyöngyösről és környékéről még készülök egy extra bejegyzésre, ahogy tettem egyszer már Bologna esetében is, hogy leírjam, hogy mi minden tetszett még a kocsmákon kívül is, mert túl sok hogy ideférjen és túl jó, hogy elhallgassam!
Folyt.köv.
Ha extra tartalmat is olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!
Térképen a belvárosi gyöngyösi kocsmák és a mátrafüredi és kékestetői megálló is:
Köszönöm szépen Bene Andinak, Sinka Fruzsinak, Varga Gergőnek és barátaiknak a meghívást, az idegenvezetést, a segítséget és a társaságot.
Ez valami NAGYSZERŰ !!! Bár èn egy õreg kocsmas vagyok és nekem a kocsma az kocsma… Gratulálok egy 40 éves âlmom (…munk) kezd valósággá válni: az orszagos kocsmatérkép!!!!Üdvözlettel Bartha Miklós (64) Bp.
Kedves Miklós. Bocsánat a késői válaszért, a sok levélszemét között néha elkeveredik egy-egy értékes hozzászólás. Örülök, hogy így látja. Kíváncsi is lettem a tapasztalataira.
Megj:
Sajnos sokan nem tudják Gyöngyösön, de a Kolort nem egyedül „hozta létre” a Géza, hanem a párjával közösen (a Henivel), akinek úgyszintén sokat köszönhetünk.
Ui:
Ha már elmegyek „kocsmatúrára”, aztán írok is róla, legalább ügyelek arra, ne írjak butaságot?
Üdv Timi.
Szuperkésőn válaszolok, amiért külön elnézést kérek. Most javíttattam nemrég a spam szűrő beállításokon, és pár hozzászólás évekkel később érkezett meg hozzám. Ez kényes témánál még kényesebb.
Minden javítási javaslatot megfontolok, és hasznosnak találok. Ezt is. Javítottam is többes számra a mondatot, sőt általános tanulságként kezelem innentől, ha hasonló helyzetbe keveredek.
Természetesen nem Heni ellen szólt a nem említés.
Nekem is van egy cserejavaslatom viszont: kevésbé ellenséges megközelítés hasonló helyzetben, hiszen lehet hogy a túloldal partner a jobbításban, és rossz indulat nélkül kár a rossz hangvétel.
Köszönöm a megértést.
Ulu, a Kocsmaturista
Kedves Timi !
Mikor tartasz ismét kocsmaturát Gyöngyösön ?
Érdekelnének a változások amit a pandémia okozott !
Tisztelettel : Horváth Géza
Szia Géza! Már vágyom vissza Gyöngyösre is, hajszálon múlott a nyáron, már a napja is megvolt. Le volt beszélve, de ugrott egy hirtelen munkaügy miatt. Jelentkezek, amint újra megyek. Egyedül a Timit nem értem. 🙂
Ulu (Tibor)