Kocsmaturista Call - Mobil Fejléc
Kocsmaturista 2.0 Címlap

Ahol még a Duna is lelassul: Baja

Baja nevét a köztudat azonnal a halászlével párosítja. Pedig sokkal többet érdemelne ennél: a város annyira egyedi és megismételhetetlen, hogy érdemes a bogrács mögé nézni és felfedezni. Nehéz néhány szóval jellemezni a hangulatot, ami Baját és kocsmáit összetéveszthetetlenné teszi: lelassulás, békebeli nyugalom, délies lazaság. Ezt szeretném megfogni az útirajzommal, hogy aztán délnek indulj: a bajaiságot valójában látni, érezni, átélni kell!

Ha a Baja-érzést a városélménnyel szeretnéd kezdeni, jó helyen jársz, ez az írás a hely szellemét igyekszik megragadni. De ha azonnal ugranál a kocsmavilágra ITT megteheted, akár Bátaszék villámlátogatásával együtt ITT!

Az északiaknak nincs Baja: úton a napfényes dél felé

De miért éppen Baja, teheti fel a kérdést a kocsmaturizmus-követő. Valószínűleg nem vagyok egyedül a véleménnyel, hogy a mediterrán hangulat jó dolog. Nézzük ennek akár a gasztronómiai, akár az időjárási, vagy éppen életfelfogásbeli oldalát. Nem véletlen, hogy többségünket pozitív gondolatok kötik Olaszországhoz, Horvátországhoz vagy Montenegróhoz. És így az sem véletlen, hogy Magyarországon belül is számtalan helyszínt próbálnak eladni a mediterrán, délies jelzővel.

A Balkán kapuja, a mediterrán magyar város, ahol már délen érzed magad – ezekről a hívószavakról legtöbbünknek Pécs fog eszébe jutni, nem véletlenül: a város már év(tized)ek óta igyekszik ezt a képet kialakítani magáról, és lássuk be, ügyesek. Meg is érdemlik a sikert, mert Pécs remek város, tele jobbnál jobb helyekkel. De mindig is motoszkált bennem a kétely, hogy vannak Pécsnél mediterránabb, balkánkapubb helyek is. Ha már kapu, akkor Szegedre ez sokkal inkább igaz, a város Szerbia előretolt bástyája Magyarországon. Az utcákon találkozni szerb és román feliratokkal, sokan naponta-hetente járnak át a határ túloldaláról. Szegednek élő és lüktető balkáni kapcsolata van, ráadásul szimbiózisban él Szabadkával.

De még Szegednél is van mediterránabb hely az országban, mondták tolnai, baranyai, bácskai ismerőseim. Menjek el Bajára, az egész várost belengi egy laza, délies hangulat, egy mediterrán lassúság. Szeptember végén szerettem volna még egy utolsó darabot megragadni a nyárból, így indultam el Baja felé egy kora őszi délutánon. Mint mindig, vonattal. Az első átszállás Sárbogárdon sajnos hozta a magyar átlagot: az állomáson se resti, se büfé, de még a környező utcákban sem volt egy kocsmája a kisvárosnak.

A második átszállásnál, a Bátaszéken töltött rövidke fél óra alatt viszont valódi kincset találtam. Minden kisváros megérdemelne egy ilyen kocsmát az állomás előtti téren a kiégett füves árokpartok helyett. Ha érdekel Titeket, ugorjatok a bátaszéki bejegyzéshez!

Megérkezés Bajára: ahol kinyílik az alföldi tér

Bátaszékről már csak egy rövid, de annál látványosabb vonatút vár. Megérkezni egy addig ismeretlen városba mindig bizsergető érzés, különösen folyón átkelve. Baja a legszebb arcát mutatta érkezéskor, a Duna-hídon át nyugat felől. Hirtelen elhagyja a vonat a sűrű gemenci erdőt, töltésre kerül és kitágul a táj. Itt, délen már egészen más a Duna is, mintha a Balkánhoz közeledve felvenné a ritmust: lustán, egyben méltóságteljesen hömpölyög át a híd alatt. Túloldalt a város tornyai.

Baja valódi alföldi város, szélesen elterülő és egyszintes. Nagyobb lakótelep, tízemeletesek nem törik meg a horizontot, mint annyi más magyar városban. 

Már ebből a távolságból látszik, hogy Bajának lelke, atmoszférája van, ezt a várost önmagáért kell szeretni, nem csupán a halászleve miatt. De ha már mindenképp halászlé-párhuzam kell: De ha már mindenképp halászlé-párhuzam kell: a lényegét a pontosan eltalált arányok és hozzávalók adják, igazán ízletes ettől lesz, a végén mégis a halszeletekkel és a gyufatésztával lehet igazán eladni. A városoknak is megvan a maga gyufatésztája a sorra vehető látványosságokkal, szebbnél szebb brosúrákban pontokba szedve. Engem viszont éppen maga a lé érdekel.

Mi adja a város ízét, lelkét, egyediségét? Mi az a térképen be nem jelölhető, száraz adatokkal le nem írható hangulat, ami éppen Baját teszi összetéveszthetetlenné? Azzal a küldetéstudattal szálltam le a vonatról, hogy kijelölt célok nélkül átengedem magam a városnak, hogy az utcák maguktól vezessenek. Saroktól sarokig, vagy kocsmától kocsmáig. Ha csak a kocsmákról olvasnál, kattints IDE, már önmagukban is eleget mesélnek Bajáról!

Baja a látnivalókon túl: tekerjünk vissza a századfordulóig, biciklivel

A várostérképre nézve már láttam, a túra nem egyfelvonásos lesz, egy-egy városrész önmagában is megáll: Istvánmegye, Józsefváros, Katonaváros, Rókusváros, Szállásváros, Homokváros. Ezek mind egyszintes beépítésűek, így Baja hatalmas területen terül el. Ekkor le is mondtam a város teljes bejárásáról gyalog. Mint a legtöbb alföldi városban, a nagy távolságok és a sík terep miatt mindenki biciklivel születik. A sok biciklis adja a város hangulatának egyik alapelemét, ahogy a kocsmákét is a bejárathoz támasztott bringák. Ez valahogy a tempót is lelassítja, minta ráérősebben menne a dolgára mindenki. A kevesebb autózás kevesebb feszültséget szül, ezért Baján ilyen feliratot is láttam a falra festve: „Biciklit a falnak támasztani szabad.”

A másik jellegzetesség a századfordulós hangulat: amíg Bácskát nem vágta ketté a trianoni határ, a város sokkal jelentősebb központ volt. Ennek a lenyomata a mai napig erősen jelen van, mivel a szocialista városfejlesztés szinte érintetlenül hagyta. Egy-egy panelt ugyan felhúztak elszórtan, de lakótelepek nem épültek. A kilencvenes évek még adtak a városnak néhány, akkor modernnek gondolt társasházat és irodát, de nem ez dominál. Helyette, Baja nagy szerencséjére, a száz-százötven éves házak adják a város alaphangulatát. A házak, és még inkább a mohos háztetők.

Ó, a bajai tetők!

Ez az, ami számomra a város jelképe lett a halászlé helyett. A bajai tetők mesélik el, hogy a város az elmúlt száz évet szinte érintetlenül vészelte át, megtartva valamit a Monarchia patinájából.

(Szintén szerelmesek számára további bajai tetők lapozható galériája itt:)

Ami lenyűgözött, hogy ez a városkép messze a belvároson túl is kitart. Mohos cserepek, girbegurba tetőgerincek, ódon csatornák. Mintha még mindig a békeidők Bácskájában lennénk. Sőt, a szűkebb belvárost elhagyva lesz még valóságosabb, ahogy az aszfaltot felváltják a macskaköves utcák, az utcasarkokon megjelennek a százéves feszületek. Egy idő után már a szilárd útburkolat is megszűnik, de a mohos háztetők még mindig kitartanak.

Számomra ez a rész, a régi külváros adta Baja esszenciáját. Egyetlen hátránya, hogy kocsmát a belvárostól ilyen távol már alig találni – de ha mégis, az telitalálat. (Lásd a Baja kocsmaélet cikkben (LINK): Zrínyi sör-vár.) Persze kivétel is akad: azért egy idő után a zárt beépítésű, százéves hangulatú utcákat is átveszik az újabb családi házas részek, de addig meglepően sokat kell gyalogolni. Elszórtan egy-egy négyemeletes panel vagy újabb társasház is megtöri az egységet, de nem ez a jellemző. Helyette a századfordulós Bajában gyönyörködhetünk, amíg a szem ellát.

A tetők mellett különösen megszerettem az utcaneveket és a névtáblákat, ezekről külön képsor szól. A névtáblák tipográfiája is annyira régies, hogy egy-egy utcasarkon elmélázni időutazás.

De a horizonton újra meg újra felbukkanó templomtornyok, a réges-régi márvány emléktáblák, a naplemente a Szentháromság téren mind elemei annak az ezerdarabos kirakósnak, amely összeillesztve annyira egyedivé teszi ezt a várost. Ez a tökéletes halászlé.

Baja a látnivalókon innen: Bácska büszke bástyája

Az lé megvolt, jöhetnek a látványelemek. Bár én egyértelműen a csendesebb, külsőbb bajai utcákba szerettem bele, klasszikus értelemben vett látnivaló ott nincs. A hagyományos turistaprogram a szűken vett belváros a Szentháromság térrel és a reprezentatív épületekkel, mint a Városháza, Kultúrpalota vagy a plébániatemplom.

Ezek nem csak a képeslapokon mutatnak jól, valóban adnak egy grandiózus megjelenést a belvárosnak. Élmény a falaik tövében andalogni a kevés bajai sétálóutca egyikén. 

A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy a főtéren is lepottyantott néhány kockaházat a szocializmus, nem is beszélve a templommal szemben felhúzott, csillagromboló kinézetű Bácska Áruházról.

De valahogy erre is szükség van, nekem ettől lesz otthonosan magyar, magyarosan otthonos. Ha nem lenne, szinte fájdalmasan tökéletes, kínosan tiszta Monarchia-utánérzés lenne a belváros, mint néhány osztrák helyszínen. Az eklektikus városkép remek dolog tud lenni (erre kiváló példa Rijeka), ha büszkén viseli a hordozója.

A belváros déli és északi szélén egy-egy szerb ortodox templom teszi teljessé a képet a környező ódon házakkal. Kedvencem a déli oldalon meglapuló, bajaiak által „kis szerb templomnak” hívott Gyümolcsoltó Boldogasszony (2. kép alul)

Az aprócska templom olyannyira belesimul az épületek közé, hogy a szomszédos ház terasza alig tíz centire van a templomfaltól. De számtalan ilyen apróság, hangulatdarabka jellemzi a bajai sétákat, különösebb cél nélkül haladva is mindig találtam érdekességeket.

Ha mindenképp negatívumot kellene írnom, a Szentháromság tér forgalma lenne: a hatalmas, macskaköves főteret keresztben átszeli egy forgalmas út, az út két oldalán pedig parkolóhelyekkel rakták tele. Pedig a víz felé nyitott, hatalmas tér többre lehetne hivatott. Olyannyira, hogy egykor Bácska Szent Márk tereként emlegették.

Baját a legtöbben dunai városként képzelik el, ami ugyan helyes, de az igazi Baja a Sugó partján terül el. Első hallásra tetszik, hogy a bajaiak becézik a folyójukat, a Sugovicát. Valójában ez a Duna egyik mellékága, ami rögtön két szigetet is ad Bajának a belváros szomszédságában: ezek Petőfisziget és Nagypandúrsziget.

A Sugóra néz a város főtere, a Szentháromság tér, sőt maga a Városháza homlokzata is. Baja a folyónak köszönheti egykori gazdagságát és létrejöttét is, a zsíros bácskai föld gabonáját itt adták-vették és rakták hajóra. A bajai kikötő ma is a város gazdaságának egyik motorja.

A bajai piac: most érkeztünk meg igazán délre

MEGJEGYZÉS: Az alábbi képek és sorok 2020 szeptemberéről szólnak. Decemberben át is adták az új piacot és vásárcsarnokot, majd ha arra járunk, mesélünk az új élményről is. De a bemutatott élmény ebben a formában talán már megismételhetetlen. 

Számomra minden város életének, lényének esszenciája a piac. A piaci nénik beszélik a legszebben a helyi nyelvjárást (félő, hogy az ő generációjuk az utolsó), ott fordul meg a város és a környékbeli falvak népe, zajlik az élet és zsong a levegő. Így belvárosból az első utam a bajai piacra vezet a Sugó partján, közben útba ejtve az első bajai kocsmaállomásomat (Daniels Cafe-t keresd a Baja kocsmaélete cikkben!).

A bajai piac éppen átalakulóban van, félig már átadtak egy új piaccsarnokot, az árusok másik fele pedig szabadtéren állította fel a standokat. Utóbbi részen még megtalálható az igazi piaci hangulat a maga szabályozatlan, kaotikus valójában. Jó értelemben balkáni forgatag, ráadásul erre még rátesz egy lapáttal sok áru(s) Szerbiából.

Mellette már épül és félgőzzel működik is a csupa beton, csupa vas, EU konform új csarnok.

Sajnos már tapasztaltam több helyen, ez a konformitás éppen a piacok lelkét veszi ki. A felújítás már elsodorta, pontosabban átalakította a piaci kocsmát is, erről is a Baja kocsmaéletéről szóló cikkben olvashattok bővebben.

Kár érte, mert egy piacnál jobb hely már csak egy kocsmás piac lehet. Kint a piac szabadtéri részén még találni olyan helyeket, amilyen ez a kocsma is lehetett: lángosos és büfé szabadtéri asztalokkal, méterekre a zöldségárusoktól, a piac sűrűjében. Amilyen szedett-vedett és esetleges, annyira esszenciája a városnak és lakóinak.  

Ráadásul a bácskai híresen jó föld köszöni, jól van: régen láttam ilyen szép paprikát, sárgarépát, lilahagymát, mintha minden zöldség színe harsányabb lenne. Utoljára a plovdivi piacon tudtak ennyire lekötni a puszta zöldségek.

Amilyen jólesik lesni a paradicsomokat, még maradandóbb élmény megfigyelni a helyieket. Piachoz híven itt is a nyugdíjas korosztály dominál. De a fővárosi vásárcsarnokokkal ellentétben senki sem rohan, senki sem idegeskedik, mindenki száján ott bujkál egy félmosoly.

Van valami megfoghatatlan derű, megmagyarázhatatlan nyugalom, ami körüllengi Baját és hozzáad valamit a már megénekelt századfordulós hangulathoz. És persze a bajai kocsmákkal lesz teljes a kép, ők is csak gazdagítják azt a bajaiságot, amit semmi máshoz nem lehet hasonlítani. Mert ugyan semmilyen reklámszöveg nem takarja a teljes valóságot, és

Baja hangulata határozottan magyaros Újvidékhez vagy Eszékhez képest, valami mégis megfogható a Balkán közelségéből. És mindezt megfűszerezi a háborítatlan, békeidős kisvárosi miliő, a bajai tetők világa. Olyan, mint a jó bajai halászlé: remekül adagolt összetevők tökéletesre érett harmóniája.

Baja a nagy Kocsmaturista térépen

(Kattintsatok a képre a megnyitáshoz!)

Külön ikonnal és rétegen találhatók a Kocsmográfus állomásai

E cikk szerzőjéről

Ezt az írást a Kocsmaturista weboldal első vendégírója, “Kocsmográfus” Levi készítette.

Bemutatkozik a Kocsmográfus

A fotókat is maga a szerző készítette. További felhasználásuk egyeztetés után, forrásmegjelöléssel lehetséges. 

Cikkajánló

A cikk Baja kocsmaéletével folytatódik:

A déli világ vonzásában: Baja 6 kocsma után

Kapcsolódó cikk az átszállóhelyet jelentő Bátaszékről és a vasútállomás környéki Cikádor büféről:

Bátaszék és a Cikádor büfé

Környékbeli település bakancslista

Baja közeli vagy kicsit távolabbi környékén még a következő települések feltérképezéséhez fogadunk köszönettel aktív segítséget:

  1. Szekszárd
  2. Hajós
  3. Kalocsa
  4. Paks
  5. Mecseknádasd
  6. Tolna
  7. Villány, Villánykövesd
  8. Harkály
  9. Siklós
  10. Zombor (Szerbia)
  11. Eszék (Horvátország)
(A sorrend csak asszociációs, nem ranglista). Ötleteiteket, hogy melyik településsel bővítsük még a bakancslistát, kérem, szintén osszátok meg velünk! 
 
Ha bárki szívesen működik közre az eddigi talán leghosszabb és egyik legterebélyesebb magyar főszereplős európai kocsmatúrában (ötlet, tanács, idegenvezetés, couchsurfing jellegű szállásadás, együttműködés), kérem írjon kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra vagy a Kocsmaturista Facebook oldalára: www.facebook.com/kocsmaturista  
ÁLLANDÓ FELHÍVÁS

Ha szeretnéd, hogy idővel a Te környékedről, városodról vagy kedvenc városodról is készüljön hasonló beszámoló, útmutató, kérlek, ne fogd vissza a tippjeidet! 

Folyamatosan fürkészem és feljegyzem az izgalmas kocsmaélettel rendelkező városok, városrészek hírét Magyarországon belül és kívül, hogy a közelben járva, ne hagyjam ki őket. Ugyanígy érdekelnek a magukban vonzó kevésbé ismert városok, és várostól függetlenül az ikonikus, külön látogatásra érdemes kocsmák is.

Javaslataitokat szintén nagyon szívesen fogadom a kocsmaturista@kocsmaturista.hu címen vagy üzenetben a Kocsmaturista Facebook oldalán: www.facebook.com/kocsmaturista

Kövessétek a Kocsmaturista oldalt a Facebookon is!

A Kocsmaturista FB-n korábbi összefoglalókkal szemben naprakészen is követhető, hogy éppen mi történik / hol tart a küldetés. 

A következő kép utat mutat, hogy a kedvelésen túl hogyan kaphat értesítést minden bejegyzésről, aki szeretne. E képre kattintva is eljuttok a Kocsmaturista Facebook oldalra:

Csatlakozzatok a Kocsmaturista Facebook csoportjához is!

Várom a képeitek, hangulatjelentéseiteket a kedvenc törzskocsmátokból, akár utazásban közben felfedezett kocsma-gyöngyszemekről!

Ugyanide jöhetnek kocsmában elcsípett aranyköpések is:

www.facebook.com/groups/kocsmaturista

Ha pedig komolyabban is meg tudtok mutatni egy kocsmát kívül-belül és címmel, akkor pedig szakmai elismeréssel javaslom a Kocsmablog kezdeményezését, a közösségi kocsmagyűjteményt:

Mutass egy kocsmát! Facebook csoport

Kocsmaturista az Instagramon

A legfrissebb kocsmai és városi helyzetjelentésekért, bejelentkezésekért a folytatásos kocsmatúra legújabb állomásaiból, kövessétek a Kocsmaturista Instagram oldalát is:

https://www.instagram.com/kocsmaturista/

MegosztásShare on Facebook
Facebook

“Ahol még a Duna is lelassul: Baja” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Kocsmológus!
    A “lassú tűz” a halászlé alatt elég indok, hogy a város egyik felét azonnal és visszavonhatatlanul ellenséggé változtassa! Csak óvatosan: a bajai halászlével kapcsolatos legkisebb baki is örökharag-effektust szül.
    Baráti figyelmeztetéssel egy bajai elszármazott.

    Válasz
    • Kedves Athina, én az oldal szerkesztője vagyok, Ulu, a Kocsmaturista, de ennek a cikknek ugye nem a szerzője. Köszönjük a visszajelzést. Ez részben az én hibám. Ezért külön elnézést kérek. Kocsmográfus a cikk publikálás után rögtön jelezte, hogy a halászlé párhuzamon módosítani kell, és el is küldte az új verziót. Több helyen módosítottam kicsit a szövegen, de ez az utolsó nem érvényesült. Vagy félre nyomtam a mentés gombnak és vázlatba mentettem a változást, vagy netingadozás volt, WordPress hiba, bármi, nem tudom. Viszont szóltam neki akkor, hogy kész és mindketten megnyugodtunk. Így lehetett, hogy egy napig még tévesen szerepelt ez. Kérjük a jótékony hozzáállást ehhez. Reméljük azért mégsem ilyen könnyű a bajaikat örök ellenséggé tenni, mert én is nagyon szívesen mennék még Bajára. Már eddig is, de ezután a nekem nagyon kedves kedvcsináló után csak még jobban.

      Válasz
    • “Kedves Ferenc, köszönöm a méltatást, nagyon jólesik. Igyekszem ebben a szellemben folytatni.
      Üdvözlettel: Levi, a Kocsmográfus

      Válasz

Szólj hozzá!