Kocsmaturista Call - Mobil Fejléc
Kocsmaturista 2.0 Címlap

Bemutatkozik a Kocsmográfus

Kocsmográfus lettem

Hálás vagyok Kocsmaturistának a bátorításért, hogy csatlakozzak hozzá néhány vendégcikkel. Megrögzött utazóként az „utazva kocsmázni” filozófia nem állt távol attól, amit évek óta műveltem, de publikálni sosem terveztem. Kocsmaturista nyitotta fel a szemem, hogy ez lehet egy misszió, mert a jó kocsmavilág megérdemli a közönséget, és a jó közönség a kocsmavilágot.

De pont kocsmográfus?

De pont kocsmográfus? Értelmesebb nevet nem lehetett volna választani? Lehetett volna, de…geográfus, azaz földrajzos végzettségem van, és ha elsőre nem is tűnik úgy, innen rövid út vezet a kocsmarajzig. Ráadásul a kocsmográfia útján korábban már más is elindult. 

Hagymásy András a Prágai Kocsmakalauz című könyvében kocsmográfiai tanulmányoknak nevezi a leírásait. Ő maga nem a geográfiából, hanem az etnográfiából vezette le a a fogalmat, de vele való egyeztetésünk után áldását adta a kocsmográfia továbbművelésére. Őt prágai sétákon ugyanaz a megismerésvágy hajtja, ami engem is kocsmáról kocsmára, városról városra visz, a helyi kulturális közeg megismerése a kocsmavilágon keresztül. 

De visszatérve a geográfiához: mindig is órákat tudtam eltölteni a térképek előtt, végigfuttatva a tekintetet a tájak, városok fölött, ez indított utazásra és a táj megértésére. Lenyűgözött az a végtelen összefüggésrendszer, ahogy a táj alakította az embert, az ember a tájat, ahogy a fekvés meghatározta a városok hangulatát. Minden helyszín egyedi – ez a mondat a tájföldrajz egyik alapvetése, és nagyon gyorsan az utazási filozófiám alapja lett. Kerestem a helyszínek egyediségét, megismételhetetlenségét. Miért épp itt, miért épp ilyen lett ez a város? Hogy változik meg lassan a vidék arca a négy égtáj felé haladva?

A vonaton ülve sosem olvastam, mindig az ablakon kihajolva kontaktáltam a tájjal. Grúziától Baszkföldig, Norvégiától Szicíliáig könyököltem ki az ablakon és figyeltem, ahogy megváltozik a szántóföldek színe, a templomtornyok alakja, a kockakő mérete, az emberek arcéle, a nyelvek zeneisége.  Ugyanezzel a kíváncsisággal látogattam a kocsmákat is.

Kocsma(föld)rajz, avagy az egyediség dícsérete

És a kocsmák általában meghálálják a figyelmet, visszatükrözik a meglátogatott ország(rész) számtalan aspektusát, a nyelvjárástól a sörfőzdéken át a gazdasági helyzetig. Föld-rajz, kocsma-rajz: a cél ugyanaz: megragadni a helyszínek egyediségét, feltárni a létrehozó erőket, és olyan plasztikussággal leírni mindezt, hogy az olvasó is utazzon minden bekezdésben. Kocsmaturistánál kevesebb tapasztalattal, de ugyanakkora lelkesedéssel igyekszem majd ilyen utazásélményt adni nektek.

És egy kocsma többet elmond a városról, mint a szépen kikövezett főtér. Mindenhol igyekeztem a leginkább helyi, legkevésbé globalista kocsmákat megtalálni. Kocsmaturistához képest én kevésbé vagyok vegyülős, inkább csendben figyeltem egy helyi sör mellett, hogy zajlik az élet. Amennyire az ottani nyelvtudásom engedte, hallgattam a beszélgetésfoszlányokat. Páratlan élmény egy turistáktól mentes kocsmában beszívni a helyszín hangulatát. A jobbnál jobb, itthon ismeretlen sörökkel együtt belekortyolni a lengyel, német, cseh, horvát, bolgár periféria világába.

 Mindig jobban vonzott a periféria, mint a centrum. Mint Kocsmaturista, én is a fősodortól néhány sarokra kezdtem a felfedezést. Különösen vonz Köztes-Európa, ez a Nyugat és Kelet között egyensúlyozó vidék a lett tengerparttól a dalmát szigetekig. Ahol az országhatárok nem jelentenek többet egy vonalnál a térképen, mert egy-egy kultúrközeg (és kocsmaközeg) folytatódik azokon túl is.

Ezzel a látásmóddal szeretném gazdagítani a Kocsmaturista küldetést és egyben növelni a meglátogatott helyszínek számát. Remélem, hasonló lelkesedéssel olvassátok majd, mint én Kocsmaturista írásait.

A Kocsmográfus eddigi cikkei:

Az oldal alkoholt tartalmaz, ugye elmúltál 18?