Ha nagyüzemi sörfronton jön ki két fajsúlyos újdonság az a mai magyarországi sörhelyzet (2018. március) szerint nagyobb hír, mint két új kisüzemi sör megjelenése. Minden a kisüzemek mellé állítható érv ellenére egyszerűen azért, mert a nagy tételű megjelenés közvetlenül nagyobb transzformáló hatással van a piacra. A kis gyártók sokan vannak, együtt rengetegféle sörük van, de ezek összességében szórványosan kaphatók csak, és nagyon megoszlik köztük a viszonylag kicsi piaci részük is. Nagy mennyiségben viszont alig néhány sörből választhat(t)unk a kocsmák sörcsapjairól és hűtőiből. És amíg a ilyen a keretrendszer és sok kocsma kizárólagos forgalmazója egy-egy nagy gyár termékeinek, addig főleg nagy hírerejű két új nagyüzemi sörmárka debütálása. Számos kocsmában ez a kínálatbővülés kínálkozó útja.

Nézzük meg, hogy milyen újdonságokról is van szó, hol lesznek kaphatók, nagyjából mennyiért, és várhatóan kik fogják majd szeretni őket!

Asahi Super Dry

A Dreher sörgyárak állítása szerint az Asahi Super Dry jelenleg az első számú sör Japánban. Egyúttal ez az a sör, ami piacvezető szintre emelte az Asahi céget. Hazabeszélő hír, hogy a közép-európai régióban Magyarországon vezetik be először. Szederkényi Zita, a Dreher vállalati kapcsolatok vezetője szerint nagyon jókor, mert egyre nyitottabbak a fogyasztók. Magyarországon a Dreher a piacvezető sörgyár, de most tavasszal tovább szélesíti a palettát. Ez mind elismerésre méltóan hangzik, de lássuk mi is lehet különleges a szűretlen Asahi Supe Dryban!

Személyes élményem szerint tényleg egyedi íze és élménye van. Nem tudom, hogy ennek oka az úgy nevezett szárazt technológiában, illetve az idézett „karakuchi” (=száraz) ízvilágban keresendő-e? Felesküdött vezérvonása az elsőtől az utolsó kortyig kitartó íz. A rizs hozzáadása itt koncepcionális kényező, és Kínától Japántól** imázsból ezt higgadtabban is fogadjuk, mint másoktól. (

Valaki úgyis gyorsan feltenné a kérdést: van benne kukorica! Mindenki döntse el maga, mennyire zavarja. Én az átlagos „kukoricás söröktől” simán megkülönböztethetőnek találtam. Én nem pontozgatva a söröket, azt fontolgattam, amit máskor is, hogy szívesen újrainnám-e. Igen! És ez úgy, hogy alapból nem az alsóerjesztésű söröket részesítem előnyben, nálam jó pont.

A megjelenés elegáns és urbánus, a márkamenedzsment kimondottan a fiatal, céltudatos, az átlagnál magasabb végzettségű és igényű férfiakat célozza. Az ajánlott fogyasztói ára boltban 250-300 Ft/0,33 dl. A vendéglátásban az árszabás egyéni, kapható lesz japán gasztronómiájú vendéglőkben, „prémiumhelyeken”, de akár egyszerűbb kocsmákban is. Látszik, hogy komolyan veszik a küldetést, hiszen a bemutatására is egy nagyszabású show-t hoztak összes a TOKIO Budapest japán étteremben a Lánchídnál. Jelen volt a japán nagykövetség, volt japán ételsor felszolgálás, és zenés műsort adtak a Takio Hungary Japán Dobegyesület művészeinek.

Dreher Pale Ale

A Dreher Pale Ale bemutatója a kőbányai sörgyárban történt március végén. Zita kiemelte, hogy nagy nap ez számukra, mert új kategóriába lépnek be, reagálva az egyre terjedőbb felsőerjesztésű (ale típus) kedvelőkre.

Alapvető különbségekkel állítják elő, például külön élesztőtörzset vezettek be hozzá. Direkt nem IPA-t hoztak létre, hanem egy sajátos szűrt, 4,8%-os ale verziót kétféle malátából és ami közérdekű: kukorica nélkül! Háromféle komlóval készült: citrával, egy amerikai típusúval és egy cseh típusúval. Kitöltve számomra meglepően lageres megjelenésű és a vártnál szénsavasabb, de illatában, ízében teljesen felsőerjesztésű. Keserűségében markáns: nem igazán hasonlít se az IPA, se a pilseni típus által körvonalazott keserűségtapasztalatokhoz. Nekem a maga helyén kezelve megnyerő volt az első korty, de a személyes élményed nagyban függ attól, hogy inkább jellemzően lager-fogyasztóként, esetleg pont ínyenc sörguruként vagy valahol a kettő között van múltad a sörrel. 

Fogyasztói tesztek alapján választották a Dreher Pale Ale-t több jelöltből. Ezt hallottam útközben, ugyanis egy ismerősömet behívták az utcáról próbafogyasztónak. Az ár-értékarány teljesen rendben van. Dohányboltban 230 Ft-ért láttam fél literes dobozban. A vendéglátásban első körben 3000 helyen lesz kapható országosan, 250 helyen csapon, a többin főleg üvegesben és esetleg dobozosban. Gyorsan beépült a városi közéletbe. Az első hétvégéjén már ezt találtam a négyes metróban. A kép majdnem tökéletes tanpélda a szelektív hulladékgyűjtő helyes használatára is:

Ale-es váltás a magyar söriparban?

Külön szólnék arról, hogy miért jelentős még egy új nagyüzemi ale megjelenése, amikor a kisüzemi sörfőzdék egymásra licitálva, követhetetlen mennyiségben tolják ki az új sörkülönlegességeket heti szinten, sőt havi megjelenésű limitált szériákkal támadnak? Azért, mert bár a sör témában blogokat, cikkeket olvasó emberek nagy része legalább kezdő sörértő, nagyvonalakban képben van az alapfajtákból, és többségében kóstolta is őket, ellenben még mindig szinte összemérhetetlenül nagy azoknak a száma, akiknek sör=lager. Sokszor még annak sincsenek tudatában, hogy az amivel ők a sör fogalmát mindenek felett azonosítják, csak az egyik alapkategória csupán. Ezek a fogyasztók nem a menő kisüzemi sörözők széles sörmenüi előtt pislogva állva fognak az ismeret és az élmény következő dimenziójába kerülni, hanem a boltok polcai és az egyszerűbb kocsmák megnövekedett kínálata által. Itt az ártartomány nagyon fontos együttható tényező. Ezért nagy a felelőssége is annak a cégnek, aki nagy mennyiségben juttat el új sört új fogyasztókhoz.

Még mindig úgy gondolom, hogy egy ország sörélete akkor van rendben, ha a kisüzemi és a nagyüzemi sörvilága párhuzamosan rendben van a maga módján. Nem gondolom, hogy a kisbót mögötti dobozos fölhörpintése utáni következő szint bármikor is könnyen lehet a gourmet sörfogyasztás. Vannak azonban köztes népnevelő hatású jelenségek az előbbi szélsőségek között, méghozzá az olcsóbb kisüzemi sörök és az országosan ritkább sörtípust képviselő nagyüzemi sörök. És miközben úgy látom, hogy a kisüzemek javában inkább távolodnak a sörre kevesebbet költő fogyasztótól (van kivétel), talán már mondhatjuk, hogy megindult az a folyamat, amikor a sörmultik elkezdenek újat mutatni a lageren felnőtt nemzedékeknek.

Külföldi példákból láttam én is, (holland, lengyel, olasz), hogy egy-egy a nagyüzemek által futtatott márka milyen típusváltozatosságig tud eljutni. Ez nekem kifejezetten szimpatikus, főleg ha minőségfejlesztés mellett teszik mindezt. A tudatos magyarországi sörfogyasztók a hazai multikat leggyakrabban az adalékanyagok anyagok, címeresen leginkább a kukoricadara hozzáadása miatt támadják. Mindenképpen jó, hogy hír, hogy erre a komponensre megindult a reagálás és egyre több új sörmárkát forgalmaznak az országban tisztán kukorica nélkül. Egy nálam nagyobb sörértő (amiből sok van), most biztos hozzá tud tenni, hogy de még ez és de még az…. – amitől nem zárkózom el, szívesen árnyalom a látásmódomat, de nem vitatom el a lépéseket, amiket a nagy sörgyártók szegmense a fogyasztók felé tesz. Nem végső megérkezés ez, van még hova lépni, és én is tudok vizualizálni egy ideális állapotot, amihez remélem, pár év múlva sokkal közelebb leszünk.

Most vissza a jelenbe és a gyakorlati példákhoz: Amióta 2017-ben a Soproni Óvatos Duhaj IPA megjelent, az ország kocsmáit járva széltében-hosszában átéltem az örömét, hogy lett választás. Az, hogy Veszprémben egy hagyományosabb, olcsóbb virrasztó kocsmában éjfél után is felsőerjesztéshű sörhöz tudtam jutni, és nem kényszerültem csak lagerre, vívmányélmény volt. Ugyanígy IPÁt látni vasárnapi ebéd előtt a komájával barátian diskuráló nyugdíjas előtt Salgótarjánban vagy városi széli hatvani kocsmában nézni, ahogy a festőmunkások egymást vezetik be az IPA fajtának új világába mind mutatja, hogy tényleg új korszakba érkeztünk. És bár a forradalmi úttaposásban pedig a kisüzemi sörfőzdék szerepét és jelenetőségét nem szabad elvitatni, ez ellentmondásosan az ő eszközeikkel jelen környezetben nehezebben valósult volna meg. A két réteg ezentúl is szinteltolásban lesz, hiszen mindegyik a maga fázisa szerint fejlődik, alakul. Viszont jó látni, hogy a nagyüzemi sörvilág is valóban fejlődik, valóban alakul. És ebben fontos lépésnek tartom a Dreher Pale Ale megjelenését. Az, hogy időben ki volt az első sosem fog megváltozni, de az, hogy lett második azt is jelenti, hogy lehet lécemelgetés, hogy lehet verseny, nyomás más piaci szereplőkre és inspiráció újabb újdonságok megjelenítésére. Izgatottan várom a következő lépéseket. Addig meg kiélvezzük az új beköszöntött korszakot. Mivel én mindenféle kocsmákba járok, közel sem csak kisüzemi sörözőkbe, meg fogom érezni ezt a változást. Őszintén vállalom, hogy a Soproni IPA óta kevésbé szívesen érkeztem Dreheres kocsmába sörözés esetében, mert azok a felsőerjesztésű kedvelőnek eddig nem igazán kedvezett. Most ez megváltozott.

Ráadás #1: A Dreher Sörtúra – sörgyár látogatás

A Dreher Pale Ale bemutatója előtt, élve a lehetőséggel beneveztem a sörfőzde látogatásra. Érdekes. A sörgyár épülete már kívülről is mutatós.

És főleg azoknak, akik nem jártak még hasonló intézményben, külön élmény lehet a Sörtúra, végigmenni a gyártási folyamatok helyszínén és meghallgatni a hozzájuk tapadó kulisszatitkok egy részét, de részben jártasként is sikerült sok újdonságot hallani, például a sörló, a részeg disznó és a léhűtő szavak eredetéről. A túravezetés egyszerre szakszerű, de mégsem száraz, jól tagolt és baráti hangnemű. A belső térben is vannak szemrevaló helyiségek például a szecessziós elemekkel feldobott főzőház.

Meglepetésemre még kisvonatoztunk is a program során.

Akit érdekel, itt lehet jelentkezni: http://dreherzrt.hu/jelentkezes-sorturara/

Ráadás #2: A Dreher Dolgozói Pub

A sörtúra a Dreher dolgozói pub-ban ért véget. Itt történt a Dreher Pale Ale bemutató is. Dilemmáztam, hogy beleszámoljam-e Kocsmaturista állomásnak, hiszen a külvilág számára csak úgy az utcáról nem elérhető, de végül hagytam magamat Zitának meggyőzni, mondván, hogy a Dreher sörtúra látogatóit eleve bevezetik ide (tavaly több, mint 3000 vendég), és újabban Dreher sörvacsorákat is rendeznek itt. Ezen kívül még kiskapu lehet, ha számító módon összebarátkozol egy Dreheres dolgozóval, akiknek lehetőségük van havi egyszer 5 barátjuk meghívni oda.

Tehát: 1163. állomás, 566. budapesti állomás

A Dreher dolgozói pub, tágas, világos terem, abszolút funkcionalitásig letisztult tisztes korszerű megjelenéssel:

Az egyetlen külön figyelemfelkeltő látványos dekorelem a márkát erősíti, talppal kifelé fordított sörös üvegfalakon íródik ki a Dreher felirat:

Rendelkezésre áll csócsó, darts és meccsek estéjére egy kivetítő lapos TV. A pub 1997 december 5. óta létezik és Edit, akivel a pultban találkoztunk már a megnyitón is ott dolgozott.

Annyira biztatóan kedves arcú, mint a sulimenzán az a konyhás hölgy, aki titokban mindig ad repetát egy menzajegyre. Nála így néz ki a repeta:

*Bierfass = sörös hordó németül

** Emléket állítottam ennek a bakinak, ha már más vette észre. – Nehéz lesz alulmúlnom. Nem is igyekszem.

A bejegyzés a Dreher Sörgyárak Zrt. sajtómeghívására készült

Ha alapvetően budapesti, magyarországi és európai kocsmatúrával egybekötött városfelfedezések, kocsma-élet és kocsmakultúra, kocsmakaja kultúra beszámolóit olvasnátok rendszeresen, akkor a Kocsmaturista Facebook oldala itt követhető: www.facebook.com/kocsmaturista

A kapcsolódó Facebook csoporthoz itt lehet csatlakozni: www.facebook.com/groups/kocsmaturista

Folyamatosan várom az ötleteket, javaslatokat a meglátogatásra érdemes kocsmákról, izgalmas kocsmaélettel rendelkező városokról, környékekről vagy arról, hogy ti miről olvasnátok szívesen! Írjatok a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra.

Kocsmaturista térképen a Dreher Dolgozói Pub és a sörgyár is:

Kapcsolódó téma a Kocsmaturistán:

Dreher minden színben – III. Dreherfeszt, sörgyárfesztivál

Egyéb kőbányai Kocsmaturista bejegyzések:

Az első kőbányai kocsmakaland

Laza nyitó Kraftsör-búcsú Kőbányán

The post Dreher 2018-as sörújdonságok kocsmákban is – Asahi Super Dry és Dreher Pale Ale appeared first on Kocsmaturista.

Az Impostor iránt a tavalyi nyitása óta érdeklődtem. Mitől lesz egy kocsma tajvani jellegűnek mondható? Hiába él az egyik legjobb barátom Tajvanon, én még sosem voltam. Nem igaz ez már Nápolyra! Az ottani egy hetes kalandozás 2015-ben fontos előzménye a blognak. Ott kezdtem rajongója és függője lenni az egyedül utazásnak. Ott kezdtem el direktben keresni és az utazás javára beépíteni a szimpatikus helyi kiskocsmákat. Akkor még engedtem, hogy azok az élmények a semmibe vesszenek.

Nem veszett viszont a semmibe a látogatás az L’Anitica Pizzeria da Michele-ben, a világ egyik első pizzériájában:

A történelme 1870-ig nyúlik vissza. A szabályaim alapján a Google helyett a helyieket kérdeztem, hogy melyik a városban máig működő „világ legrégebbi pizzériája” és meglepő módon egyáltalán nem születtek egybehangzó válaszok, de mivel legtöbben ideküldtek, hát idejöttem. Felejtsetek el mindent, amit egy másfél évszázados, romantikus pizzázóról gondolnátok! Szemetes sikátorokon, viszonylagos szegénynegyeden keresztül vezetett hozzá az út sötétedés után. Egy olyan városrészen át, ahova az első nápolyi napomon még nappal sem mertem betérni.

L’antica pizzeria da Michele bejárata, Nápoly

Döbbenetes sor állt. Két lány felvilágosított, hogy sorszámot kell kérni, és ők voltak a tizenötödikek. Még egy pohár sört is vettem a várakozáshoz műanyagpohárban a szemben lévő kocsmában. Mire megtaláltam a megfelelő fehér sapkás sorszám-osztót, már 22. lettem, de jó hír lett, hogy az egyedül érkező vendég itt kivételezett, úgyhogy azonnal bevittek a sor előtt, leültettek egy három fős család mellé, és még a sörömet is a világ legtermészetesebb módján bevihettem. Itt is mindenki azt erősítette, hogy ez valóban a világ legelső pizzériája. Belülről úgy nézett ki a hely, mint nálunk egy külső kerületi retro kifőzde, csak extrém népszerű.

Csak kétféle pizza volt kapható 4 euróért mindössze, a Margherita és egy másik fokhagymás, paradicsomszószos, bazsalikomos Marinara néven. Az „igazi” olasz ételekről ezt tartották arrafelé, hogy maximum három kiegészítővel készülnek. Utánaolvastam, hogy az első Margherita pizza a király és királyné látogatására készült az 19. században Nápolyban, direkt az olasz zászló színeiben, innen hát a paradicsomszósz, a mozzarella és a bazsalikom szentháromsága rajta. A nevét pedig a királynő után kapta. Jó az ilyeneket tudni, a legendásságtól még finomabb az étel. Így nézett ki:

Ehhez képest a pop up pizza az Impostorban így mutatott tegnap:

Azt hiszem ránézésre is eléggé lehet érezni, hogy egyevésűek és örömömre fogyasztói élményben is éreztem! Jó tészta, eredeti olasz mozzarella, és nagyon ízes, sűrű és – ami Istenem de ritka és Istenem de fontos – SOK paradicsomszósz!!! Bár önmagában már nem páratlan élmény ez a pizzastílus sem Budapesten, de még mindig ritka! Ez a hasonlatosság meg akkor is nagy szó, ha a Google-n csúnyán és bánatosan megtudtam, hogy létezik régebbi máig működő pizzeria a Da Michele-nél Nápolyban.

A jelen pop up pizzás csapat egyik főarca, Zoli már többször járt Nápolyban, és több helyi pizzériát kipróbált. A Da Michele számára túlságosan nagyüzemi, inkább a Di Matteo-t dicsérte. Hazaérve megtalálta, kipróbálta és kikísérletezte a saját továbbvivendő receptet. Majd a Madách téri IGEN-ben sütött, jelenleg pedig a saját „digó” elnevezésű fatüzelésű kemencéjét és márkanevét adva a Pizza Manufakturával közösen alkot.

Az Impostorban harmadik alkalommal vendégszerepelnek. Úgy tűnik, nagy sikerrel!

Tényleg mindenkinek muszáj kipróbálni. Aki már evett Nápolyban, annak azért! Aki nem, annak azért! Az étlap egyszerű! Az alap Margherita (30 cm) 1200 Ft-os teljesen baráti áron kapható. Én nem is kerestem mást az étlapon, első alkalomra tudatosan ezt rendeltem. Utólag belátom, talán még jobban jártam volna a Margherita D.O.P.-pal, ami nevezetesen ízes, a Vezúvról származó, San Marzano paradicsommal és bivaly mozzarellával készül. Amúgy kapható itt is pizza Marinara és még pizza Bianca is, ami pedig érlelt sajt alapú. Egyszerű feltétekkel feldobathatja mindet, aki szeretné. Készítettem képet azoknak a pizzáiról, akik így döntöttek:

The post Amikor Budapest tajvani kocsmában nápolyi pizzát süt appeared first on Kocsmaturista.