Hívószavak azok, hogy nápolyi pizza, tajvani kocsma? – Igen, számomra is ez a négy szó lett elég ahhoz, hogy elinduljak a Szabadság térre péntek délután és kipróbáljam, hogy értelmezi egy különc budapesti, belvárosi kocsma a nápolyi pizza műfaját.
Az Impostor iránt a tavalyi nyitása óta érdeklődtem. Mitől lesz egy kocsma tajvani jellegűnek mondható? Hiába él az egyik legjobb barátom Tajvanon, én még sosem voltam. Nem igaz ez már Nápolyra! Az ottani egy hetes kalandozás 2015-ben fontos előzménye a blognak. Ott kezdtem rajongója és függője lenni az egyedül utazásnak. Ott kezdtem el direktben keresni és az utazás javára beépíteni a szimpatikus helyi kiskocsmákat. Akkor még engedtem, hogy azok az élmények a semmibe vesszenek.
Nem veszett viszont a semmibe a látogatás az L’Anitica Pizzeria da Michele-ben, a világ egyik első pizzériájában:
A történelme 1870-ig nyúlik vissza. A szabályaim alapján a Google helyett a helyieket kérdeztem, hogy melyik a városban máig működő „világ legrégebbi pizzériája” és meglepő módon egyáltalán nem születtek egybehangzó válaszok, de mivel legtöbben ideküldtek, hát idejöttem. Felejtsetek el mindent, amit egy másfél évszázados, romantikus pizzázóról gondolnátok! Szemetes sikátorokon, viszonylagos szegénynegyeden keresztül vezetett hozzá az út sötétedés után. Egy olyan városrészen át, ahova az első nápolyi napomon még nappal sem mertem betérni.
L’antica pizzeria da Michele bejárata, Nápoly
Döbbenetes sor állt. Két lány felvilágosított, hogy sorszámot kell kérni, és ők voltak a tizenötödikek. Még egy pohár sört is vettem a várakozáshoz műanyagpohárban a szemben lévő kocsmában. Mire megtaláltam a megfelelő fehér sapkás sorszám-osztót, már 22. lettem, de jó hír lett, hogy az egyedül érkező vendég itt kivételezett, úgyhogy azonnal bevittek a sor előtt, leültettek egy három fős család mellé, és még a sörömet is a világ legtermészetesebb módján bevihettem. Itt is mindenki azt erősítette, hogy ez valóban a világ legelső pizzériája. Belülről úgy nézett ki a hely, mint nálunk egy külső kerületi retro kifőzde, csak extrém népszerű.
Csak kétféle pizza volt kapható 4 euróért mindössze, a Margherita és egy másik fokhagymás, paradicsomszószos, bazsalikomos Marinara néven. Az „igazi” olasz ételekről ezt tartották arrafelé, hogy maximum három kiegészítővel készülnek. Utánaolvastam, hogy az első Margherita pizza a király és királyné látogatására készült az 19. században Nápolyban, direkt az olasz zászló színeiben, innen hát a paradicsomszósz, a mozzarella és a bazsalikom szentháromsága rajta. A nevét pedig a királynő után kapta. Jó az ilyeneket tudni, a legendásságtól még finomabb az étel. Így nézett ki:
Ehhez képest a pop up pizza az Impostorban így mutatott tegnap:
Azt hiszem ránézésre is eléggé lehet érezni, hogy egyevésűek és örömömre fogyasztói élményben is éreztem! Jó tészta, eredeti olasz mozzarella, és nagyon ízes, sűrű és – ami Istenem de ritka és Istenem de fontos – SOK paradicsomszósz!!! Bár önmagában már nem páratlan élmény ez a pizzastílus sem Budapesten, de még mindig ritka! Ez a hasonlatosság meg akkor is nagy szó, ha a Google-n csúnyán és bánatosan megtudtam, hogy létezik régebbi máig működő pizzeria a Da Michele-nél Nápolyban.
A jelen pop up pizzás csapat egyik főarca, Zoli már többször járt Nápolyban, és több helyi pizzériát kipróbált. A Da Michele számára túlságosan nagyüzemi, inkább a Di Matteo-t dicsérte. Hazaérve megtalálta, kipróbálta és kikísérletezte a saját továbbvivendő receptet. Majd a Madách téri IGEN-ben sütött, jelenleg pedig a saját „digó” elnevezésű fatüzelésű kemencéjét és márkanevét adva a Pizza Manufakturával közösen alkot.
Az Impostorban harmadik alkalommal vendégszerepelnek. Úgy tűnik, nagy sikerrel!
Tényleg mindenkinek muszáj kipróbálni. Aki már evett Nápolyban, annak azért! Aki nem, annak azért! Az étlap egyszerű! Az alap Margherita (30 cm) 1200 Ft-os teljesen baráti áron kapható. Én nem is kerestem mást az étlapon, első alkalomra tudatosan ezt rendeltem. Utólag belátom, talán még jobban jártam volna a Margherita D.O.P.-pal, ami nevezetesen ízes, a Vezúvról származó, San Marzano paradicsommal és bivaly mozzarellával készül. Amúgy kapható itt is pizza Marinara és még pizza Bianca is, ami pedig érlelt sajt alapú. Egyszerű feltétekkel feldobathatja mindet, aki szeretné. Készítettem képet azoknak a pizzáiról, akik így döntöttek:
Maga az eseménynek színpadot adó kocsma is szót érdemel. Így végképp kerek lett a kép. Az Impostor (588. állomás, 362. budapesti állomás) tavaly nyáron nyílt meg a szomszédos, tajvani utcakajákra szakosodott Baotiful toldalékaként. Szabadtéri nyári helyszínként kezdték. Arról a formáról lemaradtam, de elégedetten érkeztem meg erre a benti koncepcióra.
Elegáns környezetben, Budapest egyik leginkább presztízsértékű terén, nagy múltú, elegáns (igaz, felújításra váró) épületben, a Tőzsdepalotában található:
Ilyen filmes alvilági klubként megidézett bejárattal rendelkezik:
Engem lenyűgöz belülről. Sok helyet láttam már – és talán ezért – , de tényleg ritkán látok már egyedit. Munkál bennem egy állandó meglepődés-éhség design tekintetében és egy kíváncsiság, hogy valóban meg tudnak-e lepni. Én szüntelenül azért szorítok, hogy igen. Szerencsére időről időre még sikerül a sok futószalagosan egymást koppintó konfekció-indusztriál helyszín ellenére.
Az Impostor tere sok benyomással bombázott. Először eszembe jutott Berlin, ahol eddig egyszer jártam, és nincs konkrét példám közvetlenül hasonló helyre, mégis, ha az összbenyomásokat turmixgépbe tennénk, valami hasonló eredmény jönne ki. Mikor ezt szóvá tettem a pultban, örültek, mondván, hogy ez cél is volt.
Másrészt olyan, mint egy művész alkotó loftjában lenni, harmadrészt pedig benn is olyan, mint szabad ég alatt, külvárosi raktárnegyed falain burjánzó utcaművészet dzsungel-ben tévelyegve. Pedig elvileg egyetlen designer szellemi termése az összkép. Egy romkocsmához képest minimál, egy minimálhoz képest romkocsma! Gratulálok ehhez a házilag előállított természetes vadsághoz.
Nagyon komázom a TV macit is a falon (a kemencés képen látható), az „alufóliás” dekorációs elemeket és falakat, és főleg ezeket a – megkérdeztem – tyúkhálóból készített felhőket, amik közül némelyik inkább vánkosnak néz ki.
Kár, hogy az udvart még nem láttam. Remélem marad belőle nyárra, az épület felújítása ellenére is. Elvileg profilból szoktak bulik lenni, van DJ pult, éppen ezért hétvégén dübörög igazán a hely, de most egy kis nápolyi behatással sikerült méltón feldobni a nappali forgalmat, még gyerekes családokkal is.
Nem tudtam meg, hogy milyen egy tajvani kocsma a valóságban. A pultos hölggyel felsoroltattam a kapcsolódási pontokat. A ferde szemű falfestményeken, a falszomszéd kajáin és az ázsiai italokon kívül ő sem tudott mást listázni. Az utóbbiakból én egy japán sört kóstoltam, ami életem talán legfinomabb és egyúttal a legdrágább lagere lett. Egyszer viszont mindenképp érdemes kipróbálni!
Aki inkább olasz italokra lőne, az ma este (01.21. szombat) még lecsaphat a fenti pizzákra, olasz borkóstolóval egybekötve is. A pizzák viszont még vasárnap is kaphatók.
Az Impostor Facebook oldala: https://www.facebook.com/impostorbudapest/?fref=ts
A digó Facebook oldala: https://www.facebook.com/digopizza/?fref=ts
A Pizza Manufaktura Facedbook oldala: https://www.facebook.com/pizzamanufaktura/?fref=ts
itt volt anno a teletext szerkesztősége…
aki nem tudja mi, az nyugodtan mondhatja magáról, hogy fiatal!