kocsmakaland - Kocsmaturista

Praktikák a bokodi Lebegő Faluhoz – a 100. Kocsmaturista város sztorija

A Kocsmaturista — Sun, 20 Jan 2019 17:07:04 +0000

A Bokodi-tó, a „lebegő falu” vagy „úszó horgászfalu” címkéket magára gyűjtő kis horgásztó többek között nekem is Magyarország legvonzóbb mini-úticéljai közé tartozott. Cölöpökön álló színes horgászház-csoport alkot festői képet a hozzájuk vezető girbe-gurba stéghálózattal. Viccesen sikerült felfedezése pont egybeesett a 100. Kocsmaturista városéval 2018 májusban. Ez a beszámolóm EREDETILEG praktikai tanácsokat is adott bokodi lebegő faluhoz, de…

...DE MÁRA (2022) A BOKODI-TÓNÁL MINDEN MEGVÁLTOZOTT

2022-es visszatérésnél, 4 év múlva a saját praktikáim rajtam sem segítettek volna már. A Bokodi-tó országkincs zsánerhelyszínét ugyanis visszazárták a tulajdonosai privát élvezeti cikké. Többé nem közlátványosság, többé nem kísértő fotóhelyszín. Ám kaptunk helyette részvigasz-díjként egy új jóságot, épp csak a szomszédban, de haladjunk sorban! Előbbre kínálom azt a mára már csak múltbéli krónikát, amiről eredetileg szólt ez a cikk, majd alatta mesélem el, hogy 2022-ben mit lehet itt találni.

Ha rögtön ugranátok az aktuális részhez, oda, ahova még ma is (minimum 2022 júliusban) is ellátogathattok, kattintsatok ide. De olvashatjátok tovább is a 2018-as Bokodi-tó krónikát, mint emlékiratot.

BOKODI-TÓ EMLÉKIRAT 2018-BÓL

Alkalmak, ha találkoznak… – A Lebegő falu és a 100. Kocsmaturista város

Legendaszámba megy: egy Komárom-Esztergom megyei mesterséges hűtőtavon mondhatni véletlenül, puszta funkcionalitásból hangulatos látványosság alakult ki.

Elsők között tolongott magyarországi bakancslistámon, de azt már az élet hozta úgy, hogy szinkronba került a 100. Kocsmaturista város meglátogatásával. A folytatásos kocsmatúrámon nem szokásom manipulálni a számokat. Melyik legyen az 1111. kocsma? Mi legyen a 100. város? Ahogy kijön, miközben a történet írja magát! Persze én is mindig kíváncsi vagyok, ahogy közelít egy bűvös szám. 2018. május 1-én, Katona Csaba „sörtörténész” barátom Oroszlányban tartott előadást, és ahogy rendszeresen, csatlakoztam egy közös városfelfedezős kocsmakalandra. Ekkor tartottam 99 különböző településnél, ahol már kocsmáztam, mióta elindult folytatásos kocsmatúra. Gondoltam, én előbb lemegyek és meglátogatom a Bokodi-tavat a lebegő faluval.

A Lebegő falu tényleg megközelíthetetlen?

Utánaolvastam, hogy Oroszlány és Bokod felől is oda lehet jutni. Bár – és előbb tanuljon bárki – nem voltam elég alapos! Nem bánom az így megesett kalandot, de maradhatott volna mindez sokkal tervszerűbb is! Ugyanis nem mindegy, hogy az ehhez egészen nagy tó melyik felére érkezel ha az ikonikus, „fotótéma” Bokodi-tavat keresed. Én pont a túloldalt közelítettem, Bokod felől. A jó megoldás viszont Oroszlány! Többen írják csalódott online útértékelőként, hogy a tó megközelíthetetlen és élőben nem lehet elérni az internetes fotótalálatok helyszínét. De el lehet elérni, csak jó irányból kell tenni és pontos koordinátákhoz érkezni! Azt írjátok be a Google térkép keresőjébe, hogy Bokodi Lebegő Falu, ne azt, hogy Bokodi-tó és az máris jó helyre visz. Felvittem az összesített Kocsmaturista térképre is. Mutatom:

Ezen a pontos helyen partot távol tartó kerítésbe sem ütköztök. FIGYELEM: Ezt a 2018. május 1-ei állás alapján írom. Idővel változhat a helyzet, hiszen alapvetően magánterületekről van szó, és a megnövekedett gerilla-turizmus a hírek szerint már kiváltotta a horgászok ellenszenvét. Ezért én is nyomatékosan javaslom mindenkinek, aki idelátogat, hogy tisztelettel, diszkréten viselkedjen, illedelmes vendégként! Ne rontsuk el ezt a szinte ajándékba kapott jelenséget!

Utólag könnyű okosnak lenni, de…

Elmesélem a saját bakiparádés történetemet, és hogy hogy került ezáltal a 100. Kocsmaturista település kiléte szerencsekerékbe. Azon túl, hogy tévesen Bokod felől közelítettem, a távolsági buszról is rossz helyen próbáltam átszállni. A vicces Dad nevű községről rosszul hittem, hogy csak ott az elején áll meg a falujáró busz, ahol leszálltam, pedig az átszállási pont a falu végén volt. Elbuktam a csatlakozást. Tanulság: ne feltételezzük, hogy településenként csak egy helyen áll meg egy busz vagy vonat, győződjünk meg róla!

– Sebaj – gondoltam leporolva a hoppon maradást – akkor elindulok, ahogy sikerül, stoppal vagy gyalog, és talán útközben az eddig gondolt Bokod vagy Oroszlány helyett majd fordulatosan Dad lesz a 100. Kocsmaturista település.

Rábíztam az útra, hogy lesz-e a falu menetirány szerinti határáig kocsma.

Ha lesz bemegyek, megiszom a következőt és 100. települést ünneplek. Ha nem lesz, akkor eldől a „verseny” Oroszlány és Bokod között.

Rulettkeréken a 100. Kocsmaturista város

Nemhogy kocsma nem lett Dadon, emberből is csupán kettővel találkoztam, az utolsó háznál, faluszélen, akik kerítést jöttek festeni a hétvégi házukba majálisgyanánt, és nem vittek át Bokodra. Szívesen vállaltam a szép földúton a nagyjából 5 és fél kilométeres szakaszt Bokodig ragyogó május elejei napsütésben.

Ezen út végén tudtam meg, hogy pusztán a tavat elérni messze nem elég az eredeti célhoz, és meg is kellene kerülni azt.

Ekkor botlottam a következő táblába, ami isteni jelként azzal bátorított, hogy Bokod lesz a 100. Kocsmaturista település.

Kalandos megérkezés a Bokodi Lebegő Faluba

Elindultam hát kocsmairánt. Nagyjából 2 kilométer után még sehol nem volt, bár az egyik kertes ház küszöbén ücsörgő kislányok biztattak, hogy lesz arra kocsma (gyanúsan jól tudták?), és én talpaltam tovább. Ekkor megállt mellettem egy autó, lehúzta az ablaküvegét és megtudtam tőlük, hogy a sofőr, Robi és családja Gönyűből a Bokodi-tavat keresik. Nekik nem volt GPS-ük, nekem nem volt autóm. Szövetkeztünk. Velük utaztam a tó oroszlányi oldalára, az eredetileg is kívánt ponthoz, begyűjtöttem egy biztatást Gönyű kocsmai felfedezéséhez is, és együtt értünk célba. Szimpatikus család voltak, akik tudatosan fedezik fel programról programra Magyarország érdekességeit, és nekem is két új tippet adtak a közelből.

A Bokodi-tó nem okozott csalódást, tényleg sajátos vonzerővel bíró közeg, amit érdemes látni. Amikor én mentem, nagyjából 3-4 csoport volt. A fényképezkedéshez így is tényleg sorba kellett állni. Egyesek végtelen számú koreográfiában pózolnak a kamerának, de addig legalább ki lehet élvezni a látványt.

Aki csendes, meditatív környékre vágyik, itt kisebb sikerre számítson! A Bokodi-tó már aktív élménysorba lépett. Ugyanakkor ez egy vadhajtás idegenforgalmi szempontból. Az emberek felkapták, maguktól jönnek, de a turizmus nem terít nekik piros szőnyeget, így kocsma sincs közvetlen közelében. Miután megteltem a látványosságával, megtettem újabb 3 és fél kilométert Oroszlány felé, ami valóban a 100. Kocsmaturista város lett, és történetesen megéltem azt is, hogy összesen 10 kilométert gyalogoltam a soron következő kocsmába.

A 2018-as folytatás az Oroszlány cikkben olvasható:

Oroszlány városa és kocsmavilága

2019-02-18 5 hozzászólás

Oroszlány város ugyan nem tartozik Magyarország fő idegenforgalmi célpontjai közé, de mivel a folytatásos kocsmatúrám útja engem történetesen oda is elvezetett, szeretnék egy profilba illő képet

Tovább olvasom »

A 2022-es kárpótlás a Bokodi-tónál: a Blöri Pecatanya és kilátó

2022 áprilisában nagy naivan újra felkerekedtünk a Bokodi-tóhoz az informatikus-fejlesztő csapattársammal, a TotalStudio Tamás Gergelyével, „Tomival” és a feleségével, a ComeWithMe blog Mónikájával. Gyanúsan csak lezárt utakba ütköztünk az emlékeimhez, sőt még a nyilvááán csalhatatlan régi Kocsmaturista térképemhez képest is. Kétségbeesett csalódottság helyett azonban felfigyeltünk valami másra. Misztikus, csalogató feliratokra, amik egy új ígéret földjére vezethettek a „kék jelzés végén…”

Akár csapda is lehetett volna...

…végül is arra soha senki nem biztatott a köztudatban, hogy „mindig a kék úton!”, és eszembe jutott a Walking Deadnek az a része, amikor (SPOILERVESZÉLY!!!) hasonló táblák kannibálokhoz vezették a főhősöket. Itt azonban nem volt ilyen csavar, csak az út végi táblán illendően bemutatkozó Blöri Pecatanya és kilátóhoz vezető út már magában is ritkamód stílusos interaktív élmény lett. Fontos, hogy innen nem (lenne) szép veszíteni, de a főattrakció rend-mód szerint felülmúlta a felvezetést.

Gyorsan lettek gyanússá a magánbungalók lelkeinél többnek mutatkozó fejsziluettek az egyik, átlagosnál mozgalmasabb kétszintes stég emeletén. Tudtuk, hogy ide jövünk.

Egy hosszú stéges felvezetést követően szíves fogadtatáshoz érkeztünk, szinte mint az amerikai filmekben Hawaiion.

Kiderült, hogy a kilátó becsületkasszás egyszerű vendéglátással bír, de mivel a kistálkákba kitett rágcsákon, a tejkaramellán és stb. kívül jellemző kocsmaitalok is elérhetőek voltak kis mennyiségben (például: dobozos sör, „házi áldás” pálinka, kávé), én bizony állomásnak számoltam.

Béla a házigazda szuperszívélyesen fogadott bennünket, sőt még itteni privát stéglakjában is körbevezett. Közben gyönyörködtünk a kilátásban. Úgy éreztük, kárpótlást kaptunk. Bár örülök, hogy még akkor láthattam a Bokodi-tavat, mikor az emblematikus élmény legalább illuzórikusan szabad pálya volt, jó csere volt, ami helyette járt. Éljen sokáig ez a különc út, tudjanak sokan vigaszra lelni benne. Egy pár, aki velünk ellentétben átment az egyik sorompón, azt állította, hogy ostorral kergették vissza a régi zsánerképek helyszínéről. Nem próbáltuk ki, így ezt se cáfolni, se megerősíteni nem tudjuk. Én bánom, hogy kevesek magántulajdona ennyire könnyen győzedelmeskedett az országikon-értékű közkincs felett. Biztos lehetett volna ennél arany-középutasabb megoldás is, de legalább annak örülök, hogy nem kellett üres kézzel távozni. A Blöri Pecatanya és Kilátó hangulatával, egyediségével és perspektívájával is rendkívüli élmény volt.

Blöri Pecatanya és kilátó Facebook oldal: https://www.facebook.com/profile.php?id=100063914325270

Nyitvatartás: Hétfő-Vasárnap: 9:00-19:00

Ha budapesti, magyarországi és európai kocsmatúrával egybekötött városfelfedezések, kocsmaélet és kocsmakultúra beszámolóit olvasnátok rendszeresen, akkor a Kocsmaturista Facebook oldala itt követhető: www.facebook.com/kocsmaturista

A kapcsolódó Facebook csoporthoz itt lehet csatlakozni: www.facebook.com/groups/kocsmaturista

Folyamatosan várom az ötleteket, javaslatokat a meglátogatásra érdemes kocsmákról, izgalmas kocsmaélettel rendelkező városokról, környékekről vagy arról, hogy ti miről olvasnátok szívesen! Írjatok a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra.

Térképen az eddig megénekelt Kocsmaturista helyszínek:

Cikkajánló:

Ebben az írásban van egy hasonló kaland arról, hogy hogy jutottam el Bolognában az egyik legrejtettebb turista érdekességig szintén gönyűi Robiékhoz hasonlóan szintén egy idegen családdal:

Bologna és Padova – Kocsmaturista Szöveggyűjtemény

The post Praktikák a bokodi Lebegő Faluhoz – a 100. Kocsmaturista város sztorija appeared first on Kocsmaturista.

Az első kőbányai kocsmakaland

A Kocsmaturista — Sat, 01 Oct 2016 16:43:11 +0000

Az egyik legjobban várt területet a kocsmatúrámon Budapest eddig ismeretlen utcái jelentették számomra. Elmondhatom magamról, hogy a belső kerületeket nagy kiterjedésben sokkal jobban ismerem az átlagnál, és persze imádom őket a jellegzetességeikkel, a feltárt és a feltáratlan titkaikkal, de amikor ott kezdtem kocsmatúrázni, nagyjából tudtam, hogy mire számítsak. A terep behatárolható volt, az ottani kocsmák pedig legalább látásból ismertek. A X. kerületben viszont ritkán akadt dolgom budapesti életem 11 éve alatt.

A feltérképezést egészen szűzen kezdtem, hiába ez volt az első kerület, amit valamennyire megismertem, még vendég-budapesitként. És hiába ebben a kerületben van a magyar főváros mértani közepe, nagyon távol áll a belvárosiasságtól, de a sokszínűség hiányának vádja mégsem érheti. Tele van meglepetésekkel, de kezdjük az elején, jobban mondva, már a közepén! A XIV. kerülettel közös határvonalon, a piros metróvonal Őrs vezér téri végállomásánál indultunk el. Mondhatjuk úgy is számottevő évek óta érvényes viszonyítás pontként, hogy az Árkádnál (plaza), az Angliából épp itthon levő RNYK (Reggel Nyolckor Kopogós) barátommal, hogy kőbányai kocsmakezdőként szert igyunk az első tapasztalatokra.

Előismeret és tippkérés nélkül sétáltunk a magas panelházak között a Gyakorló utcán és környékén.

Bár találtunk ilyen meglepetéseket is a lakótelep közepén, mint térdíszletet jelentő stilizált biliárdgolyók,

többségében csak valószerűtlenül sok kozmetikát (egy rövid utcaszakaszon öt db!!!), és valószerűtlenül nulla kocsmát leltünk. Mivel járókelő alig akadt, felkiabáltunk a napernyős panelerkélyeken a szomszéddal magaslati társasági életet élő helyi lakóknak, hogy mutassanak kocsma iránt, de tanácstalanok voltak ők is.

Meghallotta ezt azonban egy árnyékként közelítő alak, aki nagy bevásárló szatyraival éppen kocsmába igyekezett, és felajánlotta, hogy tartsunk vele. Erre a félig épp felújítás alatt lévő retró üzletsorra kalauzolt minket, egy zöld apácarácsos lottozó-kocsmába.

Már láttam ilyen kombóra példát Budapesten (de még Bolognában is).

Minden kedvessége ellenére is éreztük, hogy nem ez lesz aznap a leragadós állomásunk. Azért leültünk egy itallal a terasz vendégei közé és beszélgetni kezdtünk velük. Főleg 40-es-60-as korosztály volt, csak férfiak. Egyikük BKV-s munkaruhában ivott. Az a fajta törzsgárda voltak, akik a másik pacaljáért a kocsmába ételhordót hozó cimborasággal viszonyultak egymáshoz. Elmeséltük nekik eddig rácsodálkozóan nullás kocsmatapasztalatainkat a Kőbányán megtett útról, ők pedig cserébe felidézték a régi kocsmákat, amikre azóta is szívesen emlékeznek, mint a Bajusz vagy a Gépmadár rocklub. Maga elé révedve mondta az egyikük: sok minden bezárt erre, nem csak kocsma…

Szomorú életképnek hangzott ez így. Viszont ott a lottozó kocsma teraszán, ismerős „baráti” körben, mindössze két idegennel, velünk, úgy tűnt, eléggé otthonosan érezték magukat. Ha egyedül lettem volna, még maradtam volna kicsit beszélgetni, de aznap két ember ingergazdagságért feleltem én is, így továbbindultunk. Aranyszabály, hogyha az első kocsma nehezen is van meg, a második már könnyebben, mert kocsmából kocsmába valaki mindig tudja az utat. Így vettük célba csoportos ajánlás alapján a Csalitos sörkertet, teljesen más környezetben, egy kertes kis családi házban,

majd még másik három kőbányai helyszínt aznap. Végül eléggé változatos egységekre bukkantunk.

Folyt.köv.

A főkép forrása egy nyilvános plakát

The post Az első kőbányai kocsmakaland appeared first on Kocsmaturista.