Van folyópart (Recsina) és csatorna meg domboldal rálátással lentről,

és kilátással fentről.

Van tengerpart,

kikötő,

vár,

és összetett városélmény: a mediterrán életérzés mindkét pólusa,

az Osztrák-Magyar Monarchia éra öröksége,

olaszos építészet,

a szocializmus öröksége,

utcaművészet,

történelem és kultúra nyomai,

és kortárs meglepetések jártukban-keltünkben, például ez a hirtelen „utcakocsma” az egyik közlekedési táblánál:

Remélem már most megelőlegezitek az egyetértést, hogy az a két stopos turista a hostelemből, akit megkérdeztem, hogy mit láttak eddig Fiuméből, azt mondták, hogy semmit, de nincs is itt mit nézni, talán tévedett. Megmutatom és elmesélem az én felfedezéseimet különböző szemszögekből és városrészekről képekkel és sorokkal és lejjebb most már rendre rátérünk a kocsmaéletre is.

Új beszállók, ha az első fiumei benyomások képes beszámolóját néznétek meg előbb, azt ITT találjátok.

A piac környéke

A piacok szimpatizánsainak nagyon ajánlom a főleg halpiacként aposztrofált belvárosi piacot mediterrán nyüzsgéssel, elegáns csarnoképületekkel és egészen sok környező kiskocsmával.

Valójában az első csarnok a tejtermékes terület, a második a húsos, és a harmadik a halas:

Zsánerkedvelőknek pusztán a kikötői, tengermenti piacélményért is bőven megéri (háttérben megint csak hajókkal),

de nekünk, kocsmásnak elárulom, hogy az eddigi kedvenc, szívesen ajánlott piaci kocsmám a Falcon lett. Vigyázat, kettő van, egy található a „hegyen” is. Ez a városi tesó, ha rákeresnétek: Falcon Gradski (3. fiumei állomásom). Nagyon illik a piachoz, sőt illene minden piachoz. Kívülről így ismeritek fel:

A fiumei beszámoló csak kocsmás 3. részében jönnek majd a részletei.

Jó kis halas falatozásra pedig ott van a második szomszéd, a Buffet Fiume , ami a büfének hangzik, hirtelen első bepillantásra még barna kocsmának is tűnhet, és végül mégis hangulatos kisvendéglőnek bizonyul galériaéttermes, és lomkocsmás közös vonásokkal.

A személyzet egy energiabomba volt, a teraszról pedig mindig van mit lesni: ahogy a rakódómunkások leülnek és szétosztanak a raklapon egy üveg palackos bort és ahogy a változatos piaci figurák mászkálnak fel és alá a friss szajréval.

Én rajongtam ezért az atmoszféráért, olyan élő zsánerképek résztvevőjévé váltam, mintha egyik impresszionista festményről a másikra festettek volna át, mint a háttérfigurák egyikét.

Volt az utcában még a két fenti hely között még egy kis kocsma, amit kipróbáltam, a Blato (=sár), ami főleg műfajidegen rikító zöld színekben pompázott (12. fiumei állomásom). Egyszerű horvát kocsma, kaja nélkül, (akkor) csak férfiakkal. Ezzel együtt nem mindenki alkoholizált, és a dohányzás továbbra is inkább tűnt jellemzőbb helyi kocsmanép-szokásnak a kemény piánál.

Trsat

Fiume legkorábbi történelmi városrésze Trsat egy jó darabig külön település volt. Mára rég teljesen egybeépült a később kialakult lenti, tengerparti, kikötői városrésszel és több mai városlátogatónak csupán egy hírből ismert vagy csak lentről látott vár marad a hegyen.

Valójában ennél sokkal komplexebb az összkép. Ma is egy teljesen jól kiépített, külön hangulatú teljes értékű  városrész, ami különbözik a lenti Fiumétől, ezért megéri itt is sétálni, ücsörögni.

A Trsat vár nyilván önmagában külön figyelemre érdemes, belépő nélkül is be lehet menni. Sétáljátok körbe, ismerkedjetek a történetével, nézzetek le a városra:

Mesebeli hely, érdemes mindkét oldalról letekinteni, mert ez most nem csak egy irányba lenyűgöző, hanem mindkettőbe:

Hogy jutsz fel a Trsatra?

Gyalogosoknak fel lehet mászni a talányos számú lépcsőn (mindenki más számot mondott 538 és 666 között) is, sőt nyilván úgy a rituálés és az emblematikus, de vezetnek alternatív utak is. Én Pečine városrészből caplattam fel egyenletesebb úton, ahol a kímélőbben emelkedős szakaszok mellett csendes, parkos, családi házas, de szintén hangulatos városrészek mutatták meg magukat.

Amúgy autóval is csaknem házig lehet jutni, de több helyi járat is rendszeresen közlekedik. De akinek nem fáj semmije, annak határozottan ajánlom a sétát.

Trsat kocsmavilága

Bár a „bár a várban” kártya is ki lett játszva, én akkor nem próbáltam ki.

Nyári idő lévén csak a terasz volt nyitva, de az a történelmi látványba lógó import-termék kereskedelmi logókkal, a hangos slágerzenékkel és a turistaoázis érzettel nem kecsegtetett különlegességértékkel, így elsőre inkább továbbmentem. Később azonban belestem a téli, fedett szekcióba az üvegablakon és az cserébe meglepően látványos és ígéretes volt. Inkább előkelő fajta, de abból a barátságosabb és eredetibb, kíváncsi is maradtam rá. Aki télen érkezik, és kipróbálja, mesélje el nekem is! A neve Vintage Bar!

Egészen nagy választék volt amúgy várközeli kis-vendéglátóhelyekből. Az igazán turistás étterem kategória egészen hátrányba került itt, a ránézésre szimpatikus és egyesével is egészen kocsmás kisvendéglők, tipikus horvát bár-kávézók / kávézó-bárok mellett, de még a teraszos mexikói gyorsétteremnek is volt egy félvilági kocsmabája. A bőségzavarban én egyiknek a művészkocsma hangulatához meglepő keresztségű Gaslight Cafét választottam (5. fiumei állomásom), ami belülről és hátsó teraszával is igazolta hangulatosságát:

A másik döntéshez kétség sem fért, ugyanis a Zágrábból már ismert és méltányolt The Beertija (kisüzemi söröző) fiumei egységével a Trsaton szembesültem (4. fiumei állomásom). A terasza kellemes, bár a fővárosihoz képest jóval kevésbé profán és eredeti. Viszont a látványos belső tér és a széles, sokrétű és főleg horvát kisüzemi kínálatra építő sörválaszték miatt hangsúlyosan ajánlom: 

Az egyik legkülönösebb kocsmaélményen (nemcsak) a Trsaton

Aki Fiumébe megy és bármennyire is fogékony regénybe illő környezetre, az semmiképp ne hagyja ki a Trsaton a céltalan lézengést. Amikor visszafelé tartottam, már teljesen fel voltam töltődve attól, hogy mennyire jó volt itt baktatni a kis hegyi utcákon, a fenti családi házak között, ahol minden kertben volt valami különös. Dombvidéki városban felnővén sokat mászkáltam gyerekként és felnőttként is a Zalaegerszeget körülővevő „hegyekben”, és ez hasonló élmény volt, csak – hiába alig pár száz kilométerrel lejjebb – már szembetűnően más növényzettel, építészettel és hangulattal. A háttérben lévő kis templom pedig a legeufórikusabb panoráma mellé harangozni kezdett. Na ilyenkor adom én is, hogy van Isten a harangszóban.

Mániákusan sokáig ott maradtam fotózni, melynek során csak véletlenszerűen bekukkolva egy szép épületbe, egy elsőre karbantartónak tippelt úr beszólított, hogy nyugodtan nézzek körül benn is és még az erkélyre is kiengedett fotózni. Kiderült, hogy ez a múzeumnak ható épület egy fúvós zenekar klubépülete, és láss csodát, saját kocsmájuk volt benn, ahova az épp összesereglő banda be is invitált egy fröccsre, és meséltek magukról és arról, hogy hol léptek már fel Magyarországon. Azt a szót, hogy Dunaújváros egytől egyig tudták. Mindenki különösen jó arc volt velem, és szívesen láttak.

Ez még nekem is extrém különös „kocsmaélmény” volt, de nagyon feldobott, hogy megtörtént. Fújja még el sokáig a nótánkat a Gradska Glazba Trsat, azt kívánom nekik.

Kantrida strandjainak környékén

A belvárostól nyugatra, nagyjából hat kilométerre lévő Kantrida városrészt és strandjait futva közelítettem meg a városon keresztül egyik délután. Érdekes volt látni, hogy változik meg Fiume és akár a kocsmavilága pár száz méterenként. A belvárosban nagyobb arányú nyüzsgő teraszokat, modern nagybetűs hívószavakat és és kifelé mutogatott furmányos díszítőelemeket teljesen felváltják az egyszerűbb, régimódibb kiskocsmák, de mindegyikben teraszon és kirakatban volt élet, nő és férfi, kávé és sör, ahogy az jellemző.

És bár erre (Opatija irányába) tovább kitartott a kocsmavilág, mint keletre (Crikvenica irányába), egy idő után itt is minimumra csökkentek és csak váratlan mutáns egységek bukkantak fel itt-ott, mint benzinkúti kocsma, egy narancssárga büfékocsi vagy családi házas utca szőlős kertjeinek árnyékában egy sehonnani bádog büfé Ozujsko sörrel. A vendéglátás csak ott lendül fel újra, ahol az ipari kikötős partszakaszt újra leváltja a strandvilág.

Kitartásom jutalmául a megcélzott futótávom végén, még fenn a lakóházak között ott várt egy helyi kocsma, a Caffe Bar Rivijera (7. fiumei állomásom). Ez egy szomszédsági, közösségi kocsma volt, laza és otthonos, egyszerű ipari sör választékkal. Akkor kezdett épp szépen feltelni a péntek délutánról estére, főleg férfiakkal,  de azért nők is akadtak:

A meg-megszakadó strandos partszakaszok még szeptember végén is nagyszámú látogatót vonzottak, de a vendéglátás ehhez képest nagyon gyér volt.

Alig pár jégkrém és alkoholbüfé többszáz méteren. Ekkor kajára utazva, kivételesen pont az bosszantott, hogy inkább csak itatót találok (abból se sokat). Horvátország ebből a szempontból rosszabb Magyarországnál, mert azokban a kocsmákban, ahol cigizni szabad, nem szabad még rágcsálnivalót sem árulni, nemhogy melegszendvicset vagy bármilyen kocsmakaját.  A mérleg pedig a cigizésnek kedvez, jócskán!

Miután nehezen, de betevőhöz jutottam, már szívesebben fedeztem fel a következő valósággal ellenállhatatlan kocsmát. Az SRD Kantrida (8. fiumei állomásom) egy elkülönülő kis kikötő belső frontja és teraszos gazdálkodósan mutató csónakház-ültetvények között bújt és egészen nagy vegyes közönségnek terített meg.

Főleg a yacht tulajdonos korosztály ivott itt az egyszerűbb kocsma ellenére, és bámulta a kis motorcsónak és jachtkikötőt. Valaki vélhetően azért, mert ott volt jachtja, valaki meg talán mert innét volt a legkönnyebb elképzelni hogy van, velem együtt néhányan pedig biztos a jachtoktól függetlenül is. Amúgy kellemes vízparti hely volt, egy horgászklub külvilágra nyitott kocsmája sok serleggel, alapitalokkal és jófej pultos lányokkal.

Fiume kocsmaélet szemelvények

Fiumében is sokféle kocsma van. Nem olyan természetfelettien sok, mint Zágrábban, de még így is bőven elég, és főleg dicső, hogy kis területen sokféle leledzik. Ráadásul eddigi benyomásaim alapján nem is úgy van itt, hogy a belvárosban csak menő egységek vannak, és kicsit kijjebb csak jellegtelenek. Van a belvárosban is pár egyszerűbb kiskocsma is, ahogy a főcsapáson kívül is találunk karakteresebb egységeket, de azért a feltételezhető tendencia itt is kirajzolódik, csak nem durva képregényes kontúrral.

Igazán lepukkant kocsmát nem nagyon sikerült találni. Kívülről talán kettő alatt rezgett a léc, hogy kvalifikáljon az igazán aljas színvonalba, de azokban még nem jártam, hogy bizonyíthassanak! A fenn említett kaja VAGY cigi szabályozás nagyon ritkává szorítja vissza a kocsmakaját. És egyértelműen úgy tűnik, hogy az egyszerű kocsmákban többen voksolnak a dohányozásra. És mivel kocsmákból teszem a megfigyeléseim jelentős részét, nekem úgy tűnt, mintha eleve többendohányoznának mint Magyarországon, alsó hangon a vendégek több, mint fele.

Ezzel együtt ezek az egyszerű kocsmák többségében tisztábbak és jobb állapotúak a magyar egyszerű kocsmáknál a WC-k, a burkolatok, a bárpultok tekintetében is, több van közülük frissen tartva stilisztikailag, és némelyik egészen eredetien is, általában nem kirívóan, de azért sajátosan, pl. színek vagy a felületek mintázata tekintetében.

Ezek a kocsmák is a jellemző magyarországinál nagyobb társadalmi merítéssel működnek. Hamarabb nyitnak, hamarabb van bennük élet, és több nő fordul meg, és több kávé, víz és üdítő fogy. Látszólag nem is annyira feltétel, hogy mindenki alkoholt igyon itt, mint az, hogy egy asztalnál legalább egy vendég dohányozzon. De ez puszta megfigyelés, nem pedig vezetett statisztika!

A hétvégi estéken nyüzsgött az élet az utcán, a téren a szeptemberi Fiumében:

Péntek-szombat éjjelre a magyarnál is nagyobb kocsma-metamorfózist tapasztaltam. Nagy számban telnek fel a csendes nappali kocsmák kiöltözött, a napközbeninél nagyobb arányban fiatal vendégekkel és változnak házibuli, minidiszkó jellegűvé. Sok helyen nagyon hangos zenével, akár futkosó fényekkel, lejjebb vett világítással, táncolókkal, kurjantókkal. Hogy a horvátok szeretnek és tudnak mulatni, azt itt is igazolódik ilyenkor.

Aki jó hatásfokkal, spontán akar kocsmázni Fiumében, a belvárosban bolyongva is simán megteheti. Mindenütt nő! És mindenütt találni valami ezért vagy azért érdekeset és általában a stílusok között is lehet válogatni. Pečine városrész irányába (Crkvenica felé keletre) egyelőre nem ajánlom már messzire menni a következő hely reményében. Ahol elhagytátok a csatornát, a kikötő környékén még lesz egy-kettő, de a felüljárón már ne menjetek át ilyen céllal.

Kisüzemi sörből véletlenszerűen jóval kevesebbet találni, mint Zágrábban. A Trsaton lévő fenti Beertiján kívül erre ajánlom a belvárosi Harat’s Pub Rijeka új ír kocsmát (ez is hálózat – 10. fiumei állomásom), ami helyi sörből is nagyot villant,

és a Bard Celtic Café (9. fiumei állomás) mutatós „barna kocsmát”, ott jó a választék,

a színháznál mellett található igényes King’s Caffé Food Pub (1. fiumei állomásom) pedig még saját főzettel is rendelkezik. És kifejezetten isteni is ez a lagerük, a Perun, én kétszer is ittam:

és van egy a saját márkás helyi kisüzemi söröző is, a szintén félhomályos hangulatú Flumen Pub (2. fiumei állomásom). Ők többféle típust is főznek (pl. vörös ale, hoplager). Gordannal az első napi idegenvezetőmmel vagyok látható a képen, már amennyire láthatóak vagyunk:

Horvát gyári söröket mindenütt kapni, főleg az elterjedt Ozujsko, PAN  és Karlovačko márkákat, ritkábban ezek csavarosabb variánsait. Negyedik vissza-visszatérőként az ütős Tomislav fordul előt. Aki mindenhol cseh sörre megy, Staroprament gyakran találhat. Valahogy becsben tartják, kiemelten ajánlják, pedig ugyanúgy a Molson zágrábi utángyártása. Import nagyüzemi márkákból sok izgalmas nem jellemző. Ami Magyarországon nem kapható az leginkább a Nikšićko montenegrói sör, ami engem nem tett különösen kíváncsivá. A fenti Beertija viszont ebből a szempontból is átfogja a tágabb környéket, és nagyüzemiből is megtalálható több környező ország márkája.

A városnak van saját söre is, a Tars. (Kaltenberg Adria termék). Ha csak valaki nem gyűjti úgy a városok sörét, mint a hűtőmágneseket, akkor viszont nem ezt ajánlom. Alap-lager íze volt:

A fröccsöt ismerik és használják, alapból 1-1-es arányban és magyar középkocsmás árnál kicsit drágábban mérik, nagyjából 10 kuna átlagáron (kb. 460 Ft).

Ezt az utolsó bekezdést hangulatba hozásnak és előzetesnek szántam, a következő fiumei írás csak a kocsmavilágról fog szólni, ott még jobban belemegyek az egyes kocsmák, szokások és alkoholfajták boncolgatásába. Lesz még miről beszélni!

Remélem addig is a városhoz sikerült nagyobb kedvet, ihletet kapni.

Aki tömegközlekedéssel menne: Budapest>Fiume egy út akár 6000 Ft-ból!

(ez a bekezdés 2018 októberi infók alapján íródott.)

Érdemes nézegetni telekocsi oldalak közül az oszkar.com és a blablacar.hu és külön a blablacar.hr linkeket (az utóbbi kettőt külön-külön is, mert egy regisztrációval akár különböző találatokat hoz fel.) Én például egyszer Miskolcról Fiumébe tartó telekocsi sofőrrel utaztam csak Zágrábig. Ezek fellelhetősége és ára azonban egyedileg változik.

Busszal és vonattal a legjobb kombináció, amit találtam: Ha sikerül előre helyszínen megvenni Budapestről vagy valamelyik köztes állomáson (LINK), a napi kétszer induló zágrábi vonat kedvezményes 9 eurós jegyét, akkor a legjobb Zágrábig menni (ha minden jól megy, kevesebb, mint 6 órás út, Nagykanizsáról 3 óra se.), majd ott Flixbusra szállni Fiuméig (kb. 2 óra, 45 perc az út), amiből pl. aznapi foglalással akár több 2900 Ft-os járatot is lehet találni. (ez is változó, de nem durván). Így a teljes út ki jöhet nagyjából 6000 Ft-ból. A Flixbus közvetlenül is megy Budapestről Fiumébe, de összevetve az árakat az csak magában rosszabb üzletnek tűnik a fenti kombinációnál. Arról nem is beszélve, hogy a fővárosban, Zágrábban meg lehet állni, ami szintén egy figyelemre méltóan impulzív város, Kocsmaturista szempontból is álomszerű! Lesz is róla beszámoló!

További tipp a Vonattal Európában blog szerkesztőjétől, Dávidtól, hogy a zágrábi vonaton, aki konnektort szeretne, az egyelőre a 424-es kocsiba kérje a jegyet. Nyáron (2018-as példa szerint június 21-augusztus 31) közvetlen Budapest-Fiume vonat is.

 Fiume, Rijeka, visszajövünk!

Köszönöm Gordan Staničnak a körbevezetést, a városi meséket, és a közös kocsmázást.

Köszönöm Katona Csaba (ezúttal nem sör)történész barátomnak az apropót, hogy a nagyszerű érzés, sőt príma Rigó Jancsi prímás előadásával apropót és ötletet adott Fiumébe visszatérni. Itt el is árulom, hogy kicsit csalás és ferdítés a cikk címe, csak mivel ez egy visszatérő elnevezés a Kocsmaturistán, ezt használtam. De pont Fiume volt az utolsó város 2015-ben, ahol még átalakulás előtt jártam, mert utána Opatijában megfogant a Kocsmaturista tudat. Olvassátok itt:

AHOGY KEZDŐDÖTT: Az 1. nulladik állomás – Maxi Bar, Opatija, Horvátország

Ha budapesti, magyarországi és európai kocsmatúrával egybekötött városfelfedezések, kocsmaélet és kocsmakultúra beszámolóit olvasnátok rendszeresen, akkor a Kocsmaturista Facebook oldala itt követhető: www.facebook.com/kocsmaturista

A kapcsolódó Facebook csoporthoz itt lehet csatlakozni: www.facebook.com/groups/kocsmaturista

Folyamatosan várom az ötleteket, javaslatokat a meglátogatásra érdemes kocsmákról, izgalmas kocsmaélettel rendelkező városokról, környékekről vagy arról, hogy ti miről olvasnátok szívesen! Írjatok a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra.

Rijeka a Kocsmaturista térképen:

Előző inkább képes beszámoló Fiume első benyomásairól:

Helikopter nélkül Fiumében – 1. nap – #NEMKOCSMA @Rijeka, Horvátország #képesposzt

The post Fiume első látásra: A város arcai, Halpiac, Trsat hegy és vár, Kantrida strand, kocsmaélet @Rijeka appeared first on Kocsmaturista.