Kocsmázva utazni, utazva kocsmázni

Kezdőlap » AHOGY KEZDŐDÖTT: Az 1. nulladik állomás – Maxi Bar, Opatija, Horvátország

AHOGY KEZDŐDÖTT: Az 1. nulladik állomás – Maxi Bar, Opatija, Horvátország

Útoljára frissítve: szerző: A Kocsmaturista

1 éve nem volt frissítve.

Sokan kérdezik tőlem, hogyan jött az ötlet, hogy kocsmatúra blogot írjak. Nem adna teljes választ csupán egyetlen mozzanat, hiszen annyi minden mutatott efelé. Az életem sok tényezője haladt a maga útján, majd egy pontban összeszaladtak, ahol a folyamat megalkotta a formát és hozzá az igent a fejemben. Folyamat volt, nem pillanat, de mint mindig, itt is van egy történet mind felett, és ez az a történet:

Horvátországban jártam egy hirtelen ötlet vezérelte négy napos, egészen spontán nyaraláson, Beával, aki félig horvát, félig magyar. Túráztunk. Nem kocsmatúrát, hanem várostúrát tartottunk: Crikvenica, Rijeka és Opatija.

Az utolsó helyet összességében imádtam:

Optija-leany-sirallyal

Opatija-fisherman-statue

Opatija-miroslav-krleza

Viszont Opatijának is megvolt az a turistautcája, aminek a vendéglátásával felvállaltan semmi kémiát nem érzek a gyönyörű építészet ellenére sem. Számomra rideg, az elképzelt utazó átlagembernek kartonpapírdiszletelt klisésor, a város méretéhez képest meghatározóan. Ilyen helyen már amikor belépek, várom, hogy kilépjek belőle. Kerestem a kivételt, az oázist, mert tudtam, hogy lesz és tudtam, hogy felismerem, ha megtaláltam.

Maxi Bar-nak hívták. Kicsi biciklitámasztós kocsma, semmi feltűnés, sőt inkább kacsintós megbúvási szándék jellemzi, de annak, aki erre tartja nyitva a szemét, a lebukása garantált.

Opatija-maxi-bar

Először éjjel ültünk be. Különlegessége volt az utcai bárpultja, háttal a helyszínnek, kifelé a külvilág színpada felé. Pont ment is előadás. Az út túl oldalán lévő – egy gyanúsan már bezárt – helyen ugyanis énekeltek és gitároztak: One Republic – Counting stars, és még az Oasis-om is meglett dalformában: Wonderwall, stb. A Maxi Bar-ból, mint egy páholyból nézhettük az eseményeket. A kérésünkre a tulajdonos, Ante még videót is készített a jelenetről. Gondos operatőri trükkökkel járt minket körbe, és igazán eredeti munkát végzett volna, csak a rögzítőt nem nyomta meg jól. Akkora mosollyal adta vissza a készüléket, hogy azt nem akartam lehervasztani, így csak most itt ország-világ előtt tárom fel elsőként, hogy nem készült felvétel. Viszont az emlékezésen ez semmit nem csorbít. Másnap szívesen tértünk vissza.

Őrizték a telefonomat, amíg strandolni mentünk, és közben a szekrényből másztak fel a felhőbe a wi-fijükön az addigi nyaralási képek. A Magyarországon ritkaságnak számító füles felespohárból egyet kértünk volna ajándékba, de máris kettőt akartak adni.

Opatija-mug-shotglass

A vendégszeretet felemelően hatott. Lassan ittam a rakiját és a kávét, hogy tovább maradhassunk. Nappal ugyan nem volt zene szemben, de cserébe a tengerig el lehetett látni. És a vendégek!? Na, a vendégeknek volt karaktere! Nappal többször visszaléptünk, megnézni, hogy van a telefon, inni még egy kicsit és társalogni.

Maxi_bar_mug_shotglass_empty

Mindenki beszélgetett velünk, gazdag élet volt, de nem zsúfolt. Elegáns helyi nyugdíjas nők sorakoztak a pultnál, azok a stílusúak, akik Budapesten belül inkább Budán fellelhetők, de ottani sztereotípiáik alapján csak buszon élnek társasági életet, A pontból B-be menet, ami többnyire méltatlankodásból, hallatlankodásból áll egymás között vagy csak bele a levegőbe. Az “opatijai öreghölgyek” barátságosak, vidámak és érdeklődőek voltak, horvátul tanítottak, és örültek az addigi tudásnak, meséltek és kérdeztek. Senki nem volt lerobbant, mindenki mosolygott. Akkor még bekereteztem azt a felismerést is, hogy nem életmód alkoholistákat gyűjtött a hely, hanem nyári ital mellett beszélgetőket, közös időeltöltőket, napközbeni megpihenőket. A teljesebb kocsma-társadalomképet később kezdtem rajzolni Magyarország határain belül és kívül.

A Maxi Bar-tól külön tételként volt nehéz elszakadni a vakáció végével. Be is mentünk elköszönni és megköszönni azt, hogy otthonosabbá tettek egy idegen várost. Előrevetítettük, hogy visszatérünk. Azzal a címmel akkor még nem volt mit megígérni, hogy írok is róluk, de a tudatalattim már kiszagolta, hogy egyszer egy terjedelmes gyűjtemény nulladik darabja lesz ez a hely. Viszont már akkor elmélkedésre késztetett: micsoda kincs egy kiskocsma egy turistarezervátum közepén, ami nem csak nem turistacsalogató semmenyire sem, hanem még tudatosan hátat is fordít az őt körülvevő trendeknek! A helyiekért van és a helyeikből él, de annak a néhány vándornak, aki mégis ide téved be, vendégmarasztalóbb, mint bármelyik szembetűnő turistamágnes!

Sokat meséltem a barátaimnak a Maxi bar-ról miután hazajöttem. Elkezdtük összeszedni az ismérveket, hogy lehet utazóként felismerni az ilyesmi helyszíneket: keressük a falhoz támasztott biciklit, menjünk oda, ahova az idősek járnak, és lessük a kutyás kocsmákat. Elhatároztam, hogy minden városban, ahol ezentúl járok, felkutatom a helyi Max bar-okat. Azt ekkor még nem határoztam el, hogy írok is róluk.

Facebook oldal (nem hivatalos): https://www.facebook.com/pages/Maxi-Bar/109877519096513?fref=ts

A folytatás: Ahogy kezdődött – 2. rész: BORPATIKA, HÉVÍZ

MegosztásShare on Facebook
Facebook

Bejegyzés készítőjének neve

Név: A Kocsmaturista

2 hozzászólás: “AHOGY KEZDŐDÖTT: Az 1. nulladik állomás – Maxi Bar, Opatija, Horvátország

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Figyelem, az oldal alkoholt tartalmaz!

Ugye elmúltál 18 éves?