Először az árkádos teraszával szembesültem, ami annyira megtöltötte hangulatával és utcabútorral a felújított, kellemes kis Boltív közt, hogy kinn is úgy lehetett érezni, mintha már benn lennénk. Szeretem a teraszokat, mint mindenki, de általában kevesebb variánsnak adnak teret és a kocsmajelleg szempontjából az igazi kitárulkozás a küszöbtől kezdődik.

A Korhely már előre kontúros arculatúnak tűnt, kitüremkedő lógóval, szlogennel, igazi KORtársHELYnek, a szó – itt még – bármilyen esélyű értelmében. Csatlakoztam Barbihoz és Barnihoz, a magyar Disney Channelesen alliteráló nevű párhoz. Barbi volt a pécsi fő-belső emberem és útegyengetőm.

Éppen egy ilyen tálat szedtek hárman háromfelé, Barbi anyukájával. Én is besegítettem és pár csónakos burgonyával kanalaztam a megjegyezhetően finom sajtszószból.

A ház bora Tüske Pince rozé cuvée volt. Ebből fröccsöztünk. Nekem alapból fehérborból fröccsözőként feltűnően ízlett. A Korhely lógós címke által továbberősödött, hogy itt komolyan veszik az imázst.

Kis teraszos sziesztázás és sok nevetés után indultam benn is körülnézni. A leginkább ránk kiáltó első benyomást a szalma adja a földön, keveredve a mogyoróhéjakkal. Erről híres is a hely, hallottam már mogyoródobálósnak becézni. Milyen lazán hangzik ez vendégoldalról, de Gyula, az egyik csapattag beavatott a kulisszák mögé, hogy ennek vendéglátói oldalról pont, hogy nem kézenfekvő profil-hanyagság a háttere, hanem napi következetes plusz tevékenység. Naponta felsöpörnek, és reggelre csak szalmát szórnak ki. A mogyoróhéjat a vendégek adják hozzá a csendélethez interaktív élmény keretében.

Nagyon megtetszett a többek között régi újságokkal borított fal is, ami rögvest a már elbúcsúztatott Bajusz retro bar-t idézte fel bennem.

Ez a hely amúgy régebbi annál. 11 éve fut ebben a formában és 8 éve a jelen üzemeltetővel. Az illető, Péter kiszúrt, hogy sokat fotózok.

-Na mindent lefényképeztél?

-Aáá nem, ott egy kalap a falon, ahhoz látható kötődésem van – replikáztam.

Előre nem fedtem fel neki blogisztikus kilétemet, csak beszélgettünk. Körbevezetett, megmutatta az újságlapok közül a legdicsőbbet, a keretben. Egy 1966 júliusi Népsport címlap a magyar-brazil foci VB győzelemről.

Azt is elárulta, hogy a falba süllyesztett Szűz Mária szobor még az előd, a mexikói étterem öröksége és valóban Mexikóból származik. 

Aztán később, mikor már meséltem neki a blogról, kitértünk a hely műfajára.

-Látod, én is kocsmának hívom – mondta vidáman.

Nem is lehetne túlságosan elhatárolódni a kocsmaműfajtól egy olyan névvel, ami részeges, másnapos embert jelent. Ugyanakkor a Korhely étteremként egyértelműen vonzó adottságú célpont harmincas vagy idősebb társaságoknak is születésnapok és hasonló alkalmak ünneplésére. Péter egyik legkedvesebb sztorija az volt, amikor egyszerre négy nemzet mást és mást ünnepelt (tejfakasztó, politikai változás az országában, stb.) és mindenki „odaünnepelt” a másiknak is. Az egész hely együtt ünnepelt, szlovének, magyarok, angolok és horvátok.

Csipegetésen túli éttermi benyomásokat – jól lakottan érkezve – csak azzal tudtam szerezni, hogy Péter megmutatott egy akkor még nem publikált bemutatkozó videót, amitől a szememben is összefutott a nyál. Arra elég lett a kettő együtt, hogy motiváltan térjek vissza enni is majd. A kellemes, egyedi közegélményű terasz és a laza belső tér viszont már most megmaradt. Látványosan jól érezték magukat az aznapi vendégek.

Kirajzolódott, hogy miért szerethetik a helyiek. Embereken kívül háziállatok is jóízűen étkeztek a vendégtérben. Íme:

Az este levezetéseként a fiatalok kedvenc, jó idős, szabadtéri helyeként szintén többször emlegetett jópofa Lompos Uszkár nevű helyre mentünk bulizni. A Martyn Ferenc Múzeum sokfás kertjében található. Elvileg folyamatosan népszerű, de akkor a karneváli forgatagban különösen sokan voltak.

A Lompos Uszkár az előnyös adottságaival, hangulatával, pezsgésével jó első benyomást tett, de nem egy Korhelyes kilépő által homályos, röpke, nyüzsgő másfél óra alapján akarom megírni a teljes meséjét.

Ha visszatérek Pécsre, megvizsgálom a napközbeni életét és további részleteit is. A szépen világított bel-Pécsen keresztül hajnalban irányba vettük a Tettyét megpihenni.

Még további, sűrű napok vártak a városban, tele minden jóval.

Folyt.köv.

Térképen a Korhely Pub és a Lompos Uszkár is:

Korhely Pub Facebook oldal: KATT!

Lompos Uszkár Facebook oldal: KATT!

Ha pedig extra tartalmat is olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

A Pécsi sorozat előzményei:

Mondok egy imát a derék Papucsért! (Pécs)

Kocsmatúra a Pécsi Napok idején #1 @Nappali

Kocsmatúra a Pécsi Napok idején #2 @István Pince

The post Kocsmatúra a Pécsi Napok idején #3 @Korhely, a mogyoródobáló appeared first on Kocsmaturista.

Amint eljöttem a Nappaliból, elsőként ilyen karneváli forgatagba keveredtem:

Ez nem csak azért volt nagy élmény nekem, mert bár váratlanul ért, mégis a várakozáson felül volt jó, hanem azért is, mert eddig a Busójáráson kívül még nem éltem át utcai karnevált, ha az utolsó május elsejei felvonulásokat a gyerekkoromból nem soroljuk ide.

Felocsúdva a tömegből, nyugtáztam, hogy a Király utcát Pécsen is keresztezi egy Kazinczy utca. Budapesten ugye a bulinegyed két forgalmas éjszakai tengelyéről (is) beszélünk ezekkel az utcanevekkel. Megnéztem hát mit tartogat a pécsi Kazinczy utca. Az István pince mágnesként vonzott be. (454. állomás, 2. pécsi állomás) 

Az István Pince a hely, ahol a húsklopfolás hangjaira borozhatsz, friss fokhagymaillat közepette.

Hódolattal szeretem ezt a hagyományőrző, természetes, élő retrót. Borozóként és vendéglőként is definiálja önmagát. Jó szolgálatot tett minden téren. Régimódi, szőlőfürt-motívumos mozaikjárólap sok évtizedes hangulatot, a fabútor ok és az eleve plafonig felhúzott lambéria pedig otthonosságot ad a közeghez.

Rád kacsintva biztat, hogy ez bizony fesztelen megpihenője a helyi embernek és a nyugtalan vándornak is. Már azért is elismerően bólintok, ha egy ilyen hely zsíros kenyeres, de itt súlyos házias tételekkel bírt az árlap (babgulyás, pörkölt, cigánypecsenye, Holstein szelet, kirántott minden, stb. A napi menüben pedig sok minden más is). Míg a rendelésemre vártam, pult mögöttiektől érdeklődtem az István Pince koráról. Egyetértés csak abban született, hogy több, mint száz éves.

Közben kiszúrtam a Mecseki Itókát egy fali plakáton és meg is ismerkedtünk.

Hagyományos környékbeli gyógyfüves ital. 2015-ben a Zwack kezdte újragyártani 10 év szünet után a 70 éves múlttal és sokáig dicsőséges hírrel rendelkező ínyencséget, ami négy összetevővel készül. Én gyömbérrajongóként különösen szerettem. Jó szívvel ajánlom mindenkinek kipróbálásra. Nem is túl fejre állítós, 33%-os tétel. Remélem, szép karriert fut be most is. Egy X. kerületi kiskocsma polcán már sikerült tetten érnem Budapesten is. Ott örültek, hogy én tudom a nevét, mert rendszerint Mecseki Mókának olvasták a vendégek.

Mások kancsóból itták a bort. Fiatal bandák, idősebb párok egyaránt jól érezték magukat.

A vendéglátósok pedig a lehető legtermészetesebben tették a dolgukat, távolságtartás nélkül, mintha egy kedves rokon sütne neked palacsintát a konyhájában: – KIÉ A HAL? – kiabálják vagy útjára küldik egymással az egyik tálat: „Menj, keresd meg a fiatalembert, aki ezt rendelte.” A halam eleve egy flakon majonézzel érkezett, a kérdés csak utána mosolyogva: „Majonéz jó lesz?” Imádom ezt a közvetlenséget.

Kifelé és befelé menet lehet művelődni a falról Magyarország borvidékeiről:

A kérdést felvető látványelemekről Borit kérdeztem meg a pultból. Az óriás ceruzagyűjtemény csak díszlet. – Annak, aki rosszul viselkedik, ilyennel írom meg a számláját, és jó vastagon fog – mesélte nevetve.

Az 1994-es Szalon Sörről rajtam kívül még sokan szeretnék tudni, hogy vajon jó-e még.

A boszorkány vigyáz a helyre, valamikor szilveszteri kellék volt, de a vendégek megszerették és maradt.

Én pedig az István pincét szerettem meg és maradt. A legtermészetesebb dolga volt a világnak, hogy másnap is idejöttem ebédelni. Az első napon azonban itt ért egy telefon Barbitól, hogy menjek utánuk a Korhelybe.

Barbi elszármazott pécsi lány, van is egy ilyen keresztségű blogja, hogy Pécsi lány. A Korhelyt többször ajánlották. Először a győri utamon, Pisti a Matrózból, aztán az autóban Pécs felé is többen. Viccesen csak egy utcát kellett menni. Viszont a Korhely légköre teljesen uralta azt az egy utcát, a Boltív közt.

Folyt.köv.

Az István pince címe: 7621 Pécs, Kazinczy utca 1.

Nyitvatartás: 10:00-23:00

Az István pince Facebook oldala: https://www.facebook.com/istvanpince/?fref=ts

Ha pedig extra tartalmat is olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

The post Kocsmatúra a Pécsi Napok idején #2 @István Pince appeared first on Kocsmaturista.

Az Oszkar telekocsirendszerrel utaztam le. A telekocsi a kedvenc utazástípusom. Nem csak praktikus és gazdaságos, de ez a leosztás valahogy meg is nyitja az embereket. Nem egyszer négy-öt ismeretlen ül egy autóban, akik ebben a keretben automatikusan indokoltabbnak érzik beszélgetni, megismerni egymást, mintha vonatfülkében utaznának együtt. Nagyon sok érdekességet lehet hallani, tanulni. Oktattak engem már telekocsiban borokról, a steampunk irányzatról, a prágai köztéri szobrokról és kaptam helyszínajánlást Cesky Krumlovba is.

A pécsi úthoz is különösen jó csapat gyűlt össze. Irónikusan pont egy Ivó nevű srác ült mellettem, miközben kocsmakalandra indultam. Barna az anyósülésen pedig épp azelőtt éjjel olvasta a KáOsZ-ról szóló bejegyzésemet, mint kiderült, mert az egyik törzsvendég, aki megosztotta, közös ismerősünk. Csabát, a sofőrt sem volt nehéz a témában szóra bírni, ugyanis az ízes vidéki kocsmák őszinte műkedvelője. Nem is gondoltam volna, hogy az azelőtt számomra ismeretlen Sásd kocsmáira ennyire kíváncsi leszek egyszer. Meg is beszéltünk oda egy kocsmatúrát a jövőre nézve négyen. Rajtam nem múlik, hogy betartsuk!

Megérkeztem a rövidnadrágosan nyári pécsi őszbe, pont a Pécsi Napok idején. Jobbra a dicső múltú Konzum Áruház meglepő virágmintás tetővel és oldaláról letekintő bögyös szoborral, szemben TV-torony, zöld hegyek és a fesztivál miatt színes leplekkel árnyékolt belvárosi utcák fogadtak.

A szállásadóm, Balázs értem jött, és a világ legvilágosabb kávéjával kínált meg üdvözlő ital gyanánt.

Az első két napom szállása fenn, a Tettyén volt, ahol nem jártam még, amióta tudom az eszemet. Nem volt panaszom a kilátásra.

A városba vezető út is nagyon szép volt. Közben Balázs sorozta az érdekességeket. Azt hallottam, hogy az egyik felesleges alagúttól számít belvárosnak a belváros és hogy Baranya megye a felesleges alagutak megyéje. Mesélt Pécs kocsmaéletéről is, aminek tanévben van szezonja az egyetem miatt. Állítólag – bár a város lakossága csökkent – egyre több a külföldi egyetemista. Valóban, mindenféle kultúrájú, nemzetű diákkal lehetett találkozni. Sokszor csíptem el angol és német beszédet.

Befutottunk a Széchényi térre, ami csak úgy ragyogott a szeptemberi napfényben. Úgy emlékszem vissza, mintha az egész tér sárgán szemembe sütött volna.

Nem értettem, hogy mit keresnek ott a pálmák. Azt a választ kaptam, hogy a „Magyarország mediterrán kapuja” titulust hivatottak nyomatékosítani. Jól mutat önmagában, de – legyek én maradi – számomra idegen a mi országunkhoz. Emlékszem, hogy milyen benyomásokat hagyott bennem Pécs, amikor először jártam ott felnőttként lassan két évtizeddel ezelőtt: ódon, történelmi, tiszteletet parancsoló, rám nehezedő. Most nem ezt éreztem, könnyed volt, fiatalos, pezsgő és menő. Ez nem feltétlen rossz nekem, de nem is egyértelműen csak jó. Öregszem?

A Városháza épülete viszont makulátlanul gyönyörködtetett, és mosollyal találtam rá az első Pécsi Szalonos napernyőkre is.

Magyarországon ritka élmény, hogy egy környéknek regionálisan jellemző nagyüzemi sörmárkája legyen. Örültem, hogy itt úton-útfélen felbukkantak a pécsi csapok, söralátétek, napernyők és cégérek. A Nappaliban is, ahova elsőként tértem be (453. állomás, 1. pécsi állomás). Elindultam a Király utcán, amit amúgy is a legfontosabb kocsmautcának mondtak a lakosok, de most a Pécsi Napok idején főleg mozgalmas volt.

A Nappali (2011) első hallásra egy laza, egyértelmű találkozási pont a város közepén.  Első látásra pedig egy modern, kényelmes, társasági  kultkocsma.

Küllemre simán megállná a helyét Budapesten vagy Berlinben és mégis milyen jó, hogy inkább ott van, ahol. Úgy menő, hogy közben mégsem unalmasan sablonos a beltér. 

A modern és a retró elemek jó arányú, nem tolakodó mértékű keveréke és otthonos színek jellemezték. Nem volt semmi feszengés a közönségében, személyzetében. Természetes, barátságos volt mindenki.

Velem meg különösen jófejként viselkedtek a pultban, mert még nyomtattak is nekem. A pult mögött is üde hangulat uralkodott. Volt hogy annyian álltak benn, hogy lenyomták létszámban a benti vendégeket, pedig belőlük is akadt jó pár. Amúgy meg üzemelt a terasz is, sőt épp DJ-vel, és inkább kinn gyülekeztek a fiatalok csoportosan, szellősen hagyva a falak közötti világot.

Pécsi sörcsapok voltak.

Az egyik srác a sörös korsókat koktélmixerként dobálva mulatatta a vendéglányokat.  Több külföldi vendég is jelen volt ottjártamkor.

A falon gyűjtemények sorakoztak fekete-fehér fotókból meg színes fotókból. Engem megfogott. Egyszer vissza is tértem két nap múlva. Már éjfél után érkeztem, de mivel a Nappali az egyik legtovább nyitva tartó hely a városban, ilyenkor is lehetett társaságba keveredni. Bár úgy hírlik, hogy ide főleg fiatalok járnak, én pont egy inkább középkorú erdélyi színtársulathoz csatlakoztam, akik rögtönzött versekkel szórakoztatták egymást körbe-körbe. Nekem is jutott a feladatból. Óvodás rímekkel áthidaltam. Egyedi élmény volt. Ide szívesen jövök vissza, ha újra Pécsre érkezem.

Külön elismerésem azért is, hogy sokféle harapnivalójuk van, például sulibüfés utánérzésű kiflis szendvics, de akár olyan haladó kiegészítővel, mint a rukkola: finom, ettem.

Táblára írva láttam rétest, melegszendvicset, zsíroskenyeret is. A Facebook oldalukon pedig elégedetten nyugtáztam, hogy környékbeli italkínálatból, sőt új ital-irányzatokból is elég felkészültek, és főleg azt, hogy roskadásig vannak zenei programmal. Úgy tűnik itt mindig történik valami.

Folyt.köv.

A Nappali Facebook oldala: https://www.facebook.com/nappali.bar/?fref=ts

Címe: 7621 Pécs, Király utca 23-25

Nyitvatartás: 9:00-02:00

The post Kocsmatúra a Pécsi Napok idején #1 @Nappali appeared first on Kocsmaturista.