Ha budapesti, magyarországi és európai kocsmatúrával egybekötött városfelfedezések, kocsma-élet és kocsmakultúra, kocsmakaja kultúra beszámolóit olvasnátok rendszeresen, akkor a Kocsmaturista Facebook oldala itt követhető: www.facebook.com/kocsmaturista

A kapcsolódó Facebook csoporthoz itt lehet csatlakozni: www.facebook.com/groups/kocsmaturista

Folyamatosan várom az ötleteket, javaslatokat a meglátogatásra érdemes kocsmákról, izgalmas kocsmaélettel rendelkező városokról, környékekről vagy arról, hogy ti miről olvasnátok szívesen! Írjatok a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra.

A cikk már csak a Kocsmaturista Archivum része:

A MALTeR sörétterembe a novemberi megnyitó óta már amúgy is visszatértem, de különösen vonzó volt a meghívás az újdonságaik bemutatására. Eleve nagyon szimpatikus koncepció nekem ez, hogy valaki idehaza is egyszerű, de minőségi és ötletes kajákat kínál fel sörözés mellé. Az, ha ezt a megújulás és a kísérletezés jegyében is teszik, dupla pont! Új ételeken kívül most még egy bosnyák rakija- és likőrcsaládot is bemutattak.

Kifejezetten szívemen viselem a MALTeR pályafutását, mert azt gondolom, hogy az ő irányukba érdemes a mai magyar kocsmakultúrának elindulni. Az én fejemben egy ideig még nyugtalankodott a kérdés, hogy jó-e az, hogy nem csak magyarországi, hanem tágabban közép-európai kocsmakajákat is sorakoztatnak az étlapon. Persze nem kellene ennek kérdésnek lenni egy olyan vendéglátói környezetben, ahol egyértelműen lehetne a kocsmáknak legalább felében egyszerű magyaros egytálételeket kapni. Vagy ahol a hazai kisvendéglők nem a legsablonosabb sörökkel egészítenék csak ki a nemzeti fogásokat. Mivel nem ez a helyzet, egy közép-európai könnyű étkeket ilyen kombinációban összefogó mai söröző nem kevésbé és nem jobban hiánypótló Budapesten, mintha csak magyar arculatú lenne. Az pedig rögtön bizonyos, hogy az ételkínálata így még ritkább kincs.

Múltkor már kóstoltam zurek lengyel levest, Wellington hurkát, házi lekváros nudlit, stb. Most az én életemben csak debütáló, a bécsi konyhához jegyzett és Ferenc József kedvenceként idézett, Tafelspitz-cel (tányérhús) ismerkedtem meg. Jött is nekem a kérdés, mikor felvállaltam, hogy először eszem: minek éltél idáig? Híresen kevésfajta húsételt eszek, és még csak nem is nagyon kísérletezek, de most tettem egy próbát, elvégre a hurkát is a MALTeR-ben szerettem meg.

Persze a MALTeR-ben először kóstolni valamit kicsit csalás, mert ők minden kaját újrakevernek saját kreativitásuk szerint. Hagyományos marhafartő helyett ezt például marhapofával és marhanyelvvel készítik. Hozzá a tormamártásnak és a fehér-  és sárgarépának viszont van hagyománya. A nyelv megkóstolásával messzi határaimat léptem át. A pofa kifejezetten ízlett, a tócsni meg hajjaj!

Révész Robi, a hely atyja kreatív laborként hivatkozott a konyhájukra, büszkén és hálásan megnevezve a szakácsokat, Haibach Andrást és Bartus Dávidot.

Jött a második újdonság, a Hekkelberg Fux vörös sör hozzáadásával készült Rókafogta pörkölt, tejföllel, chilis babbal. Engem megtalált!

Magyaros értelemben nagyon nem vagyok pörköltes típus, de itt a csilis bab-hasonlóság jobban dominált. Ezután érkezett a puliszka, két sajtos változatban, kis feltétekkel. Jó fogások voltak.

Kísérőnek egy bosnyák rakija és likőrcsalád, a Monogram mutatkozott be.

A rakija ugye a pálinka szláv megfelelője. A hazai forgalmazói személyesen mesélték el a gyártó család déli rakijafarmján szerzett tapasztalatokat. A dinasztiának megvalósult álma ez a termékcsalád, és nagyon fontos nekik, hogy kik forgalmazzák, és nagyjából két napot töltöttek megismerkedéssel, mielőtt az üzleti részéről is tárgyalni kezdtek volna. Tényleg jóarcnak hangzanak. Megnézhettük a bemutatkozó könyvüket, amiben a cég vezérigazgatója egyszerűen csak hedonistaként titulálja saját magát. A forgalmazók lelkesedése is nagyon átjött.

Szabó Péter mesélte, hogy céljuk felemelni a magyar likőrkultúrát arról a szintről, hogy az emberek egyértelmű asszociációja főleg a Baileys legyen. Többfélét kóstoltunk, mindkét műfajból. A kedvenc zöld dió likőrnek amúgy is hódolója vagyok, de mivel ez további aromákkal dúsított verzió, így egyediség is. Büszkeségük, hogy egy kóstoltatáson Széll Tamás séfnek is sikerült vele örömet okozni. Egyszer talán ki is főz belőle valamit. A másik három változat is ízlett és van még sok.

Jó úton haladt tovább a MALTeR, és nem is csak az étlap és az itallap tekintetében. Elkészült időközben a Seress Rezső emlékfal és megindították az élőzenei koncerteket. Robinak fontos, hogy ne is szakadjanak el teljesen a Kispipától, de el is különüljenek.

Élőzene ugye a Kispipában eleve volt, a most is jelen lévő élőkutyát, Mukit viszont viccesen a saját reformjuknak feltételezik. A művészet egy másik ága is ránk kacsint már a díszletben. A Kassákék című redőnyfestményt egy közeli árverésről szerezték be, mert a csapat közös kedvence lett. A legendája, hogy Kassákék egykori házának pincéjében találták. Cél a vizuális művészet szerepeltetése is a beltérben, ha nem is bécsi kávéház jelleggel, de európai söröző jelleggel mindenképpen.

Nem csak hallottam, hanem láttam is, hogy jól működik a koncepció. A rendezvényen kívül is látványosan sokan voltak, ráadásul feltűnően sok női vendég. Úgy hallottam, hogy a vendégek veszik a lapot a két profilt illetően. Sörözni jönnek, de előre tudják, hogy enni is fognak. Mások meg talán fordítva vannak ezzel. Megkötött a MALTeR!

MALTeR Facebook oldala: https://www.facebook.com/gloomycraftbeer/?fref=ts

Cím: 1071, Budapest, Akácfa utca 38.

Nyitvatartás: 13:00-22:00

A fotókat elkövetője egyet kivéve, Borzavári Csaba barátom.

The post Megkötött a MALTeR – új év, új kocsmakaják, új italkultúra appeared first on Kocsmaturista.

Horvátországban jártam egy hirtelen ötlet vezérelte négy napos, egészen spontán nyaraláson, Beával, aki félig horvát, félig magyar. Túráztunk. Nem kocsmatúrát, hanem várostúrát tartottunk: Crikvenica, Rijeka és Opatija.

Az utolsó helyet összességében imádtam:

Viszont Opatijának is megvolt az a turistautcája, aminek a vendéglátásával felvállaltan semmi kémiát nem érzek a gyönyörű építészet ellenére sem. Számomra rideg, az elképzelt utazó átlagembernek kartonpapírdiszletelt klisésor, a város méretéhez képest meghatározóan. Ilyen helyen már amikor belépek, várom, hogy kilépjek belőle. Kerestem a kivételt, az oázist, mert tudtam, hogy lesz és tudtam, hogy felismerem, ha megtaláltam.

Maxi Bar-nak hívták. Kicsi biciklitámasztós kocsma, semmi feltűnés, sőt inkább kacsintós megbúvási szándék jellemzi, de annak, aki erre tartja nyitva a szemét, a lebukása garantált.

Először éjjel ültünk be. Különlegessége volt az utcai bárpultja, háttal a helyszínnek, kifelé a külvilág színpada felé. Pont ment is előadás. Az út túl oldalán lévő – egy gyanúsan már bezárt – helyen ugyanis énekeltek és gitároztak: One Republic – Counting stars, és még az Oasis-om is meglett dalformában: Wonderwall, stb. A Maxi Bar-ból, mint egy páholyból nézhettük az eseményeket. A kérésünkre a tulajdonos, Ante még videót is készített a jelenetről. Gondos operatőri trükkökkel járt minket körbe, és igazán eredeti munkát végzett volna, csak a rögzítőt nem nyomta meg jól. Akkora mosollyal adta vissza a készüléket, hogy azt nem akartam lehervasztani, így csak most itt ország-világ előtt tárom fel elsőként, hogy nem készült felvétel. Viszont az emlékezésen ez semmit nem csorbít. Másnap szívesen tértünk vissza.

Őrizték a telefonomat, amíg strandolni mentünk, és közben a szekrényből másztak fel a felhőbe a wi-fijükön az addigi nyaralási képek. A Magyarországon ritkaságnak számító füles felespohárból egyet kértünk volna ajándékba, de máris kettőt akartak adni.

A vendégszeretet felemelően hatott. Lassan ittam a rakiját és a kávét, hogy tovább maradhassunk. Nappal ugyan nem volt zene szemben, de cserébe a tengerig el lehetett látni. És a vendégek!? Na, a vendégeknek volt karaktere! Nappal többször visszaléptünk, megnézni, hogy van a telefon, inni még egy kicsit és társalogni.

Mindenki beszélgetett velünk, gazdag élet volt, de nem zsúfolt. Elegáns helyi nyugdíjas nők sorakoztak a pultnál, azok a stílusúak, akik Budapesten belül inkább Budán fellelhetők, de ottani sztereotípiáik alapján csak buszon élnek társasági életet, A pontból B-be menet, ami többnyire méltatlankodásból, hallatlankodásból áll egymás között vagy csak bele a levegőbe. Az “opatijai öreghölgyek” barátságosak, vidámak és érdeklődőek voltak, horvátul tanítottak, és örültek az addigi tudásnak, meséltek és kérdeztek. Senki nem volt lerobbant, mindenki mosolygott. Akkor még bekereteztem azt a felismerést is, hogy nem életmód alkoholistákat gyűjtött a hely, hanem nyári ital mellett beszélgetőket, közös időeltöltőket, napközbeni megpihenőket. A teljesebb kocsma-társadalomképet később kezdtem rajzolni Magyarország határain belül és kívül.

A Maxi Bar-tól külön tételként volt nehéz elszakadni a vakáció végével. Be is mentünk elköszönni és megköszönni azt, hogy otthonosabbá tettek egy idegen várost. Előrevetítettük, hogy visszatérünk. Azzal a címmel akkor még nem volt mit megígérni, hogy írok is róluk, de a tudatalattim már kiszagolta, hogy egyszer egy terjedelmes gyűjtemény nulladik darabja lesz ez a hely. Viszont már akkor elmélkedésre késztetett: micsoda kincs egy kiskocsma egy turistarezervátum közepén, ami nem csak nem turistacsalogató semmenyire sem, hanem még tudatosan hátat is fordít az őt körülvevő trendeknek! A helyiekért van és a helyeikből él, de annak a néhány vándornak, aki mégis ide téved be, vendégmarasztalóbb, mint bármelyik szembetűnő turistamágnes!

Sokat meséltem a barátaimnak a Maxi bar-ról miután hazajöttem. Elkezdtük összeszedni az ismérveket, hogy lehet utazóként felismerni az ilyesmi helyszíneket: keressük a falhoz támasztott biciklit, menjünk oda, ahova az idősek járnak, és lessük a kutyás kocsmákat. Elhatároztam, hogy minden városban, ahol ezentúl járok, felkutatom a helyi Max bar-okat. Azt ekkor még nem határoztam el, hogy írok is róluk.

Facebook oldal (nem hivatalos): https://www.facebook.com/pages/Maxi-Bar/109877519096513?fref=ts

A folytatás: Ahogy kezdődött – 2. rész: BORPATIKA, HÉVÍZ

The post AHOGY KEZDŐDÖTT: Az 1. nulladik állomás – Maxi Bar, Opatija, Horvátország appeared first on Kocsmaturista.