ELŐSZÓ: Ezzel szereztem az első székesfehérvári kocsmázó-tekintetű tapasztalataimat 2018 januárjában. Ugyanolyan jó kezdet mint bármilyen más kezdet lett volna, hiszen kezdet. Az viszont kimondandó, hogy ezek a kocsmák sokkal több hasonlóságot mutattak egymással egy teljesen szedetlen változatossághoz képest, amivel általában egy új városban spontán szembesülök. Így vélhetően kevésbé jellemzik Székesfehérvár kocsmavilágának egészét, csak annak egy speciális kínálati rétegét.

Az is rendhagyó volt, hogy ebben a keretben nem a várossal kezdtem a felfedezést, ahogy magamtól szoktam, hanem rögtön fejest ugrottam egy-két kocsmába, már harmatos reggel.

Székesfehérvár kocsmái

1. B kocsma – Több, mint B terv

(1066. állomás, 1. székesfehérvári állomás)

A Favágó Sörös állomások előtt egy közösen kialkudott mindkettőnknek friss helyen nyitottunk. A B kocsma vonzereje látatlanban abban rejlett, hogy az öreghegyi Bányató mellett van. Látni kellett őket együtt! Öreghegy városrész kicsit már kiesik a belvárostól, ide kocsmázni inkább busszal éri meg jönni a környékbeliek szerint (20-30 percenként jár). 

Gyors mintavételezés szerint egy családi házas övezetet ismertem meg víztoronnyal, a tóval, etethető kacsákkal (<<<kacsaeledel automatával – lenti képen) érdekes körfogalmi motívummal és egy-két nádfedeles házzal.

A 17 éve üzemelő B kocsmáról már kívülről látszik, hogy nem okoz csalódást. A szomszéd garázsa fílinget közvetíti. Parkoló biciklik és kismotorok üdvözöltek belépés előtt.

Odabenn egy takaros, hosszan elnyúló, középen kicsit megtörő, alaposan megvilágított tér tárult fel, reggeli vendégekkel közepesen felszórva. Inkább a pult köré koncentrálódtak, ami empirikusan bizonyított jele a kötődésnek, a közösségibb szférának. A délelőtti átlagéletkor középkorútól nyitott és felfelé bővült.

Az üzemeltető, a vidám és kommunikatív Móni szerint legtöbbször ugyanazok jönnek, ugyanakkor és ugyanazt isszák, egyszer ideszokott a környékből egy fiatal társaság, de ők felnőttek, elszoktak, és maradtak az idősebbek. Pedig a B kocsma sok mindent hoz, hogy kellemes alapozóhelyszíne legyen környékbeli fiataloknak: Széles italkínálat, egészen ritka nagyüzemi sörök, megnyerő árak, rexasztal, zenegép, helyben sütött egész mirelit pizza 600 Ft-ért, sőt olaszos elemként jégkrémes pult és sütik (isler és linzer). Ezzel együtt inkább nyugdíjasok és munkásruhás kávéfelhajtók lakták be a teret. Persze nem munka- és iskolaidőben hiányoljuk fiatalokat, de egy-egy este nem csak B tervként simán le lehet csapni a B kocsmára.

Bár első ránézésre nem túl egyedi: szép padló, de sima fapult, egy kis figyelemmel máris találni érdekes részleteket: a kisboltszerű látványkínálat a polcokon, ami nem egyedülálló, de ritka. Annál szemrevalóbb a falfestmény, a szépen falra hányt kocsmacsaládfa és a biztosítékkicsapó személyesen kedvencem: szent képek a mennyezeten. Örökség voltak az elődtől és magyar népmesésen meg is akarták tartani, meg nem is.

A B kocsma a Bányató látogatásához legyen kapcsolt élmény! Ahogy ők írják: a B kocsmába „B” kell térni.

2. Halesz Betérő – Az első világháború előttről

A rokonszenvesen hangzó Halesz Betérő már Gábor székesfehérvári kocsmalerakatainak egyike, amit Kádár Péter és társa, Kántor Balázs üzemeltetnek. A közvetlenül a belvárosba vezető Budai út mentén található, egy családi házas karakterű, feltűnően zöld, kerthelyiséges saroképületben. Büszkén feszít rajta az életkora, ugyanis 1912 óta kocsma. Kevés idősebb egységben fordulok meg én is, túlélte a százast, bár nem szakadatlanul üzemelt – ezt is mesélték.

Jelenkori nevének megfejtését a szegélyező nagy park adja: Halesz park. Az egyik legenda szerint a park kialakítása egy ideig kétesélyes jövőkép volt csupán, ezért a népek a függeszkedő témákát úgy keretezték, „ha lesz park… / ha nem lesz park…”. A végül elkészült zöld terület. Neve így játékosan Halesz park lett. Ezt helyben hallottam. Csillagos ötös sztori, remélem, igaz. De azóta már olvastam két másik verziót is. Mindettől függetlenül ezt a patikazöld székesfehérvári kocsmát gyakran szokták Halásznak félreolvasni és becézni.

Nagyon idős vendégek is járnak ide, és az egyikük mesélte, hogy ő még ide kísérte az édesapját, amikor ment az első világháborúba harcolni. Itt gyülekeztek a helyi leventék és hogy gyalog menjenek a vonathoz, onnan meg Pestre és „irány a front!”

Milyen ma a Halesz, ha már van: törzsközönséges kocsma, elvileg mindenki ismer mindenkit. A belvárosból kicsit kiesik, de szándékosan is kijárnak ide a vendégek, sőt, van aki a város túlsó végéből is direkt jön. Szeretik a csócsó versenyeket, a Youtube zenegépet és a családias hangulatot.

Küllemét tekintve szemet tornásztató: régi cementpadló van – veszélyeztetett faj, ritka kincs, maradjon! Péter szerint húspadlónak hívja. Ezt egészítik ki belső boltívek és olyan boxok, mintha Makovecz Imre építette volna őket.

A falakat sportmezek teszik sportkocsmásabbá, a nagyméretű italplakátok pedig kapitalistábbá a pofásan szocreál alapot.

A vendégek kajálják, előfordul kártyázás is, amiről csak ezt mondják némelyek: ma Las Vegas lesz.

A Halesz volt Péter és Balázs első kocsmája. Ezt még főállás mellett kezdték el futtatni. Most már főállásban ezzel foglalkoznak, öt kocsmájuk van.

A történet szinte bájos egyszer dimbulás (<Fejér megyei szó (is???) az italozásra) közben, pont mint Barney és Ted (<Így jártam anyátokkal) egyszer csak így szóltak:

„Nyitni kéne egy kocsmát, a Halesz pont kiadó.”

Ők maguk is szoktak idejárni pókerezik és dartsozni a törzsvendégekkel péntek esti programként.

„Majd végigjárjuk a a kocsmát és az utolsóban mosogatok, és beszélget a vendégekkel. Így dolgozik egy vendéglátós Fehérváron: iszik és dolgozik”

3. Vadalma, a családi vadhajtás

Oncsa városrészt eredetileg a Horthy korszakban építették. Neve az Országos Nagycsaládosok Egyesületét rövidíti. A kezdetben 3000 fős zóna elkülöníthető településképpel rendelkezik. Az összefüggő házsorok ritkák. A környék manapság állítólag fejlődik, a régi házakat újítják, tetőtér-beépítéssel bővítik.

A lakosság itt vegyes, a fészekrakó fiataloktól a nyugdíjasokig. Inkább az utóbbiak közösségi kocsmája a nem épp szívderítő állapotú, de annál személyesesebb és hangulatosabb Vadalma.

Külön álló épület a közérthez közel, eredetileg zöldséges volt, aztán kocsmát nyitottak itt ketten, a zöldséges és az ő üzleti érzéke. A tér jellemző vadalmafáiról kapta a nevét. Telente várja is ezek virágzását a vendégsereg. Akkor akár bográcsozni is lehet alattuk. Ica mama, egy mértéktelenül aranyos törzsvendég néni azt mondta a Vadalmáról, hogy ez egy családi összejövetel. De mint minden egy családban itt is akadnak összezördülések. Péter megfigyelése az itteni brigádról, hogy akik előző este egymásnak estek, azok másnap reggel a legnagyobb békében isznak már újra.

Elvileg vegyes korosztály is, de délelőtt inkább idősebbek, és főleg férfiak mutatkoztak. Az aktívabb korúak közül szabadságosok, műszakukon kívüliek és kávészüneten lévő munkás-kvartett lazított csak a szigorú átlagéletkor-képen. Tényleg egy kör voltak. Folyt a poénkodás, gesztikulálás, egymás húzása.

A vendégkör Istvánja, nagy ismerője a helyi kocsmáknak: a hetvenes években össze számolta baráti társaságban, hogy hányról tudnak és hetven darabig jutottak. Büszkén mutatta be nekem Czinki Ferenc, itt megismert fehérvári kocsmakönyvének, az Egy kocsma városnak a neki dedikált példányát is: Istvánnak, a Vadalma díszvendégének.

A díszvendégeket komolyan veszik errefelé. Másikukról, a Pumuklinak és Zöldnek is becézett ikonikus fehérvári Bahia boltosról, mint a közösség egy tagjáról és az ő üzletéről büszke cikk lóg a falon, mindenki dicsőségére. A pultosok, Ági is Brigi is mosolygósak, stílusosak voltak. István óvónéninek hívja őket.

A békebeli hangulatok vadászainak nagyon ajánlom az erősen ritkuló példányt képviselő Vadalmát. Bár darts van, itt nem az extrák, nem is az italválaszték vagy kocsmakaja vesznek le a lábadról, hanem a közeg. Befogadó, beszélgetős, mesélős vendégek közé kerültem. Mikor továbbálltunk, megmozdult a nép is: Itt az ebédidő, megy ebédelni a kocsma – mondta búcsúzóul Ica mama, aki szeretné, hogy még sokáig legyen jó egészségben ez a közösség, és felpattant Szergejre, a motorbicikliére, akiről elárulta, hogy nagyon okos, mert mindig megvárja a kocsma előtt.

 4. Topogó – „Befelé Topogó, kifelé Totyogó”

A Topogó Péterék legújabban átvett egysége. A fehérvári kocsmakeresztapa mondta róla, hogy befelé topogó kifelé, totyogó. Nagyon bírom, hogy iróniával fordul a saját helyeihez, nem pedig eufemizálja őket. A Topogó már központibb helyen, Vízi városban található, egy retró-üzletsoron.

Arról kapta a nevét hogy régen fele ekkora volt, egy talponálló, ahol csak topogni lehetett, mert alig fértek el az emberek. Azóta kibővült:

Gábor szerint 1982 es múltú, de erre sincs bizonyíték. Tényleg nagyon retró a padló is, illetve minden ami benne van: presszóasztalok és székek, szocreál fotel, kőbányais abroszok. Kaja a chips szintjén túl nincs, de az italkínálatnak vannak elemei, amik túlnőnek az arculaton: Magna Cum Laude Pálinka, természetesen a Favágó Pálinka és még Tatratea is.

Kevesen voltak kicsivel dél után, és itt is férfiuralom volt, de fiatalabbak, mint a Vadalmában, inkább erre járó, aznap / akkor nem dolgozó bevásárló férfiak. Megismerkedtünk egy jóhumorú arccal Zolival, aki csupa vicceset mesélt a fehérvári kocsmákról, és adott egy csomó ajánlást. Esélyes, hogy a legközelebb fehérvári kocsmaturnus vele (is) folytatódik majd. A saját apja jó referenciája lehet ehhez, akit, mikor korábbi lakhelyén Malagában őt meglátogatta, kulturális élményként helyi kocsmákba vitt „felejtsd el a turistakönyveket!” jeligére. 

Dorisz, a Topogó fiatal pultosa is jó arc volt velünk és a többi vendéggel. Mesélte, hogy véralvadásgátló injekciót is segített már beadni kliensnek. (A korábban itt álló másik eset cenzúrázva, de nyugi 18 alatt is kompatibilis volt)

5. Kicsi Büfé – Az intenzív bódétlanítás túlélője

A budapesti Pléh kocsma székesfehérvári kocsmatestvérének tűnik a Kicsi Büfé. A környező, felújított paneltelep szélének zöld területéből gombaházként nő ki.

Ezen egykori csecsebecse bolt volt a legkapkodósabb fehérvári látogatásom. További szereplők: Zsófi, a zalai pultos lány, Laci bácsi, jó arc törzsvendég, és a srác, aki munkásszállón lakott, itt dolgozott, a hozott ebédjét melengette kezében, mielőtt ment tovább a városból, a fuvarját várva itt. 

Laci bácsi annyit tudott róla elmondani a Kicsi Büféről, hogy az átkosból való és csoda, hogy csoda, hogy még megvan, mert intenzív bódétalanítás folyik a városban. Pedig ez a bódé kellemes, visszatérő pontnak tűnt Laci bácsi életében, Zsófi kedves vele, mosolygós, megosztja vele, hogy mit főz. Baráti, gyökeret eresztetnek tűnő kapcsolatuk pozitív vágókép, de ezenkívül nem hagyott bennem különösebb nyomott a kis terasszal is rendelkező bódécsárda, kivéve még a Téli Ajánlat elnevezéseit:  Belibbenő, Fagyos Mámor, Melengető.

6. Varkocs Old Pub – Aki rom, aki nem, megyek! 

Az óváros minden eddig listázott székesfehérvári kocsmaterülethez képest élesen elütő környezetet nyújt a Varkocs Old Pubnak. Indulj csak lefelé a névadó Varkocs György, várkapitány szobra mellett! „A sárga földig” – ahogy a vicces tábla bátorít vagy tántorít. 

Ez az egyetlen saját ötletre és ízlésre épített kocsmája Péteréknek, négy éves. Látványos stilisztikai különbségeket mutat a többihez képest, ahogy a megcélzott és elért közönség is. A többi helyük minimális vendégéletkora itt a maximumnak tűnt.

Romkocsmának definiálják magukat, de az ős-romkocsma stílushoz képest én azt mondanám, hogy romkocsma light. Se romházban nincs, se leselejtezett tárgyak tömkelegével kibélelve. Talán a vegyes régi bútorokkal meg oldalsávon tartott népi háztartási eszközzel lép be féllábbal a keretbe, de nem is az a feladat, hogy romkocsma legyen, hanem hogy jó kocsma. Fiatalos, van benne barlangos, lebújos, underground érzés, de még egy vagányságot sugalló randihelynek is oké egy késődélután. 

Az említett bútorok, kertitől kezdve az irodásabb jellegig adnak karaktert a helynek. A színpadon néha szokott élőzene lenni, de nyitottak több fellépőre. A korábbi karaokee hagyományát is kívánták visszaállítani. Csócsóasztalokkal példátlanul tömve vannak, de jut biliárd és zenegép is. 

A WC ajtók matricázása is figyelemreméltó:

A pultos, Fruzsi jó érzéssel mesélt a kocsmáról. Szerinte a fiatalok kedvence, hétvégén egyértelműen övéké az uralom. A külső teremben ilyenkor „vadulás” megy, a belsőben tévézés. De vannak olyan órák is, amikor csak harmincasok-negyvenesek-ötvenesek vannak. Látogatásunkkor középkorúságig nyújtózkodtak a jelenlévők, de minket egy andalogva, karon fogva sétáló elegáns, idősebb pár váltott, akik tudatosan mentek feltárni ezt a számukra még ismeretlen föld alatti világot. Olyanok, akikről inkább gondolnád, hogy színházba tartanak. Ahogy esteledett, szépen telt fel a Varkocs.

Itt már szintet ugrik a kocsmakaja, van melegszendvics 490 Ft-ért. Terebélyes az italválaszték is. A sokféle Magna Cum Laude pálinka hódít. A Szarvasi Favágó sörök mellett az üveges cseh vonalat is felmutattak: Primator, Litovel, Cerna Hora.

+ 1 Ráadás: Big Daddy Hamburkert – Hamburgerek és sörök a Rác utcai skanzen mellett

(1. sörös hamburgerező állomás, 1. székesfehérvári)

A legnagyobb székesfehérvári városi meglepetés számomra a Rác utcai Palotavárosi Skanzen volt, aminek helyreállítása Europa Nostra-díjat kapott. Egy kicsike utcahálóa város közepén, ami visszaidézi a régi időket. Főleg váratlanságában durván hangulatos.

Ehhez csatlakozva található egy zsúpfedeles házban a Big Daddy Hamburkert

Érdekes kombináció. Amerikaias stílus és elnevezés, mégis régimódi közép-európai környezet. Ez a kettősség folytatódik odabenn is: a nosztalgikus rusztika szívja fel magát skandinávszerű bútorminimalizmussal, mindkettőhöz kontrasztszínként ható rádióaktív zöld stilizálással. Valahogy mégis bizalomgerjesztően áll össze. Barátságos megvilágítás, a régi lambériától és az ablakoktól, a párnás székektől, nyerstégla boltívektől, mennyezeti gerendáktól otthonos térérzet. 

Van egy-két érdekes tárgyi részlet is a térben, pl. a bakelit borítós díszítés, amire érdemes odafigyelni. A szemfüleseknek fokozódik. Keresd!

Nem használják csak kocsmának. Mindenki aki idejön, tudatosan eszik is valamit, ennek ellenére figyelemfelkeltően jó az italválaszték: sokféle sörük is van.

Az itt is honos Favágó mellett például a Big Daddyvel összecsengő BigFoot jelenléte kellemesen meglepett. Sorakoznak itt is Magna Cum Laude pálinkák, változatos borok 300/dl-ért, de akad Aperol és télen foszforeszkálva hirdették a forró felnőtt italaikat is.

Hamburgert is kóstoltunk. Párját ritkítóan jó ár-érték arány! 950 Ft ért abban a világban, amelyikben egyre inkább szabvány, hogy a ház alapburgere is 2000 Ft felett kezdődik? Főleg ehhez képest nagyon finom volt, jól pozicionált, gazdaságos választás. Nem nyújtott semmi földönkívülit, de egy stabil, masszív élmény: ízletes, jó fűszerezésű hús, szépen megpirított zsemle, ropogós jégsalátam tisztességes sajt, kész. A tükörtojás és a bacon kicsit el is veszett benne a többi domináns íztől.

25 variánsban léteznek, és lehet óriásverzióban is kérni őket, de még gluténmentesben is. Vannak egyéb jóságok is az étlapon, ahogy egy amerikai étteremtől elvárjuk: hot-dogok (csilis babos is!!!), hagymakarikák, házi jeges tea.  

Akinek felkeltette az érdeklődését, de Budapest van közelebb, ott is található egy kisebb, bódésabb egység, az első példány, a XI. és a XII. kerület határán, de az a közegélmény csak a fehérvárival jár, hogy a modern gyorsétteremből ódon rácsos ablakon át nézel ki a Rác utcára burgeredet harapva.

Hogyan tovább Székesfehérvár?

Megvolt a beavatás Fejér megye székehelyéből, de én is tudom, hogy ezzel a felélesztett és karban tartott retró formátum főcsapásiránnyal eléggé féloldalas összképet kapnék csak Székesfehérvár kocsmavilágából. Ráadásul a mutatós belvárosba is csak alkonyatkor futottunk be.

Vannak már évekkel ezelőtti jó emlékeim az óvárosról is, a Bory-vár pedig kétségtelenül országunk egyik legingergazdagabb látnivalója, de a vevő vagyok a hétköznapi részletekre és a másféle kocsmák világára. Örömömre időközben érkezett egy második meghívás is, amit szívesen teljesítek, és akkor igyekszünk feltérképezni a legváltozatosabb kocsmaműfajokat a színtéren.

TÉRKÉPEN AZ EDDIGI SZÉKESFEHÉRVÁRI KOCSMÁK IS

Ha budapesti, magyarországi és európai kocsmatúrával egybekötött városfelfedezések, kocsma-élet és kocsmakultúra, kocsmakaja kultúra beszámolóit olvasnátok rendszeresen, akkor a Kocsmaturista Facebook oldala itt követhető: www.facebook.com/kocsmaturista

A kapcsolódó Facebook csoporthoz itt lehet csatlakozni: www.facebook.com/groups/kocsmaturista

Folyamatosan várom az ötleteket, javaslatokat a meglátogatásra érdemes kocsmákról, izgalmas kocsmaélettel rendelkező városokról, környékekről vagy arról, hogy ti miről olvasnátok szívesen! Írjatok a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra.

Egyéb városok kocsmás összefoglalói a Kocsmaturistán:

Pécs 20 kocsma után (A 13.-20. látogatás beszámolóival)

Fonyódi kocsmák télen-nyáron

Hatvan kilenc kocsma után

The post SZÉKESFEHÉRVÁR és kocsmái ELSŐ LÁTÁSRA appeared first on Kocsmaturista.

A Pipa utca számomra különleges helyszín. Ott kezdtem a budapesti életemet és frissen leszámolva a 25 éves koromig kísérő antialkoholizmusommal ennek az utcának az egészen új világként ható legkisebb kocsmájában, a Mézes elődjében italoztam először vendéglátásban saját, tudatos döntés alapján. Vodkanarancsot. Ne mondjatok semmit! Azóta sokat változott a világ, az enyém is és a Mézesé is.

Budapest világmédiában is hangos Központi Vásárcsarnokának egyik oldalán a Corvinus Egyetem főépület-palotája, a Szabadság híd, Gellért-hegyi panoráma és Duna part vár ránk hamar.

A másik irányban viszont a szűken egy sávos kis hátsó utca, a Pipa utca fogad, tipikus színfalak mögötti világ.

Én kezdetben egy hollywood-i film kontrasztosan reprezentatív legelején éreztem itt magam, ahol ez hivatott groteszk kezdő környezetet rendelni minden nagyvárosi álomhoz. Egy szintes kertvárosi ház után innét néztem fentről a repülő galambokat és a jelképes fővárosi piszkot. Csak az hiányzott már a teljes képhez, hogy valamelyik vásárcsarnok bejáróból kiöntsenek az utcára egy vödör halat, mint a Sakáltanyában.

Azóta rengeteget szépült a környék, a Csarnok tér beparkosodott és -szőkőkútasodott a régi parkoló helyén és felpezsdült ott az élet.

A mai Mézes söröző pedig mai Kocsmaturista szemszöggel nagyon is csalogató,  főleg ahogy nyaranta kockás abroszos asztalok sorakoznak a kapujában Susi és Tekergősen.

És 2005 óta sokat haladtak a korral, felfrissítették a belső teret. Ma már kézműves söröket árulnak, pl Szarvasit es Beerfortot és egy-kettőt a Fótitól és a Szent Andrástól is és Csiki sört is- ez persze változhat.

Először egy alkoholmentes vasárnapon tértem vissza ide egy barátommal, és nagyon tetszett, majd következő szombaton szándékosan jöttem „hosszútlépni”. Mindkétszer jó élet volt. Lehetett itt zalaegerszegiekkel is találkozni es olaszokkal is, sőt az utóbbiakkal volt, hogy duplán is. Meglepődve tapasztaltam, hogy egy huszonéves és egy negyvenes-ötvenes társaság egymásra eleinte olyan érzéketlenül nem reagált, mintha odahaza kocsmáznának, és természetes lenne, hogy a másik asztalnál is olaszok vannak. Na de ment tovább a sztori és az idősebbek hamarosan rá is zendítettek az Azzurro-ra meg pár általam ismeretlen dalra. Aztán a személyzet betette nekik a l’italino-t. Én meg bekértem az Azzurro-t magyarul. Ekkor meghívtak az asztalukhoz, és gyorsan kiderült, hogy cserediák program olasz es magyar tanárikaráról van szó. Észak-Olaszországból jött tanárok köszöntek el budapesti kollégáiktól.

Az egyik magyar tanár, Attila még csak tanulja az olaszt, de mivel költ is, önvallomása szerint már az ötödik óráján elkezdett olasz verseket írni. Pedig sok éve tanul angolul, de angolul verset mégsem írt még.

Az olasz éneklést közben már a másik asztal sem hagyhatta figyelmen kívül. A nyolc fős tanári társaság rövidesen feloszlott, de a legvagányabb tanárok ketten visszatértek fiatal honfitársaikhoz asztalt osztani.

A Mézes csapata szerint egyre több az olasz, de náluk még mindig a leggyakoribb a magyar. Ez fontos az ilyen helyen. A nemzetköziség rokonszenves irány, de a helyiek teszik hitelessé a városuk kocsmáit. Azért az olasz karakter is  jót tett a Mézesnek. Jelen olaszok még mindig a grappát szerették jobban, kérdésemre válaszul, de ez nem akadályozta meg őket két kör pálinka rendelésétől.

Utólag tudtam meg, hogy a tulajdonos, Feri családja sem érintetlen az olasz hatástól, a lányának a pultban szintén fel-fellelhető Adriennek a párja, Denis Dél-Olaszországból, Calabriából származik, és szintén a vendéglátásból érkezett. Ő is pozitívan tekint erre családias kiskocsmára a hangulatával és a számára aztán főleg baráti áraival.

Persze sokféle vendég van itt: egyedüliek, barátok, akár randi a kevés vendég eseten eléggé intimmé különülő két galéria egyikén.

A képek tanúsága szerint népes szülinapok és bulik is történnek itt. Érdekesség, hogy a taglalt látogatásomkor mi is kikerültünk a falra az olaszokkal óvatlanul.

2010-ben alakult át Mézessé, és az akkori menedzser keresztelte így a mézes pálinkák és a könnyen megjegyzhetőség miatt. Feri kb. két éve és fél éve vezeti személyesen. Korábban egy fekete-fehér járólapos retro kocsma volt, Leves bár néven, mert a Vásárcsarnok hajnalán itt levest is árultak, aztán lett Csarnok kocsma. Az volt akkor is, amikor ez lett életem első kocsmaként használt kocsmája.

Feri még régebbre emlékszik vissza, akkorra is, amikor hajnalig mulató egyetemista bandájával szembetalálkozott a napot felessel nyitó munkásokkal, akik a csarnok mellett ládán mérték ki a italokat. Ezért azt járdaszakaszt láda-kocsmának becézték. Könnyen lehet itt érdekes témákat találni a pultban vagy a vendégekkel, a hiteles kiskocsma-hangulat pedig sokféle alkalmat jól keretez. 

SZÁRAZ ANYAG TARTLOM

Még a csapból is ez folyik: Staropramen, Borsodi

Kocsmakaja: 3 féle melegszendvics (<jee!) , ropi, chips, mogyi

EXTRA: 6 literes sörgömb kedvezménnyel – a vendégek maguknak csapolnak belőle, és a jégtartónak hála, hidegen is tart

Rövidital-rulett és akciós rövides vágódeszka

Kivételesen kuckós elrendezés, két galéria három részre bontva, TV-s sportközvetítésekkel, és lent is van belső terem, ajándék csocsóval.

Figyelemfelkeltően kellemes zene szól, ahányszor ott voltam.

Nyitvatartás: 10:00-24:00

Facebook oldal: https://www.facebook.com/cafemezes/

Cím: 1093 Budapest, Pipa utca 4.

[huge_it_maps id=”14″]

The post Cafe Mézes Söröző – Kicsi utca kiskocsmája, mégis nagy a karizmája appeared first on Kocsmaturista.

(87. állomás, 70. budapesti állomás, 6 betérés alapján) Még az elit V Kerületben is akad néhány meglepően közvetlen kis kocsma. Gyaníthatóan egyre kevesebb sajnos, biztosan megszámolható, behatárolható mennyiségben. Elsőként a Nana-t mutatom be közülük, ami amúgy ilyen díszköves, korszerűsített, elegáns környéken található: A Nana teljesen más világ. Először Szilveszterkor fordultam meg ott egy mázlista kocsmatúrán egy barátommal, akivel volt szerencsénk aznap csak nagyszerű helyszíneken járni (Paris Texas, Púder, Nana, Janis Pub, For Sale és az azóta már bezárt Orsolya). Akkor élőzene szólt. Az egyik pultos, Imi saját műszakján kívül egy felfelé fordított kalap társaságában énekelte és gitározta többek között a Joan Osborne – One of us-t. Tapsoltam a végén. Megragadt bennem az akkori hangulat. Kinn ki van írva, hogy cseh söröző. A kapcsolódást csak a kétféle csapolt és még több üveges Konrad sörben sikerült felfedezni, meg a tényleg csehes kiskocsma hatásban, amit az italkínálat többi része viszont nem erősített. A többi üvegben Szarvasi és Kárpi magyar kézműves söröket árulnak és disznótoros pálinkát kínálnak. Nincsenek csehes kaják sem. Zsíros kenyeret szoktak kenni inkább, igény és alkalom szerint. Díszlet tekintetében pedig ennél nagyobb össznépi nemzetköziséget ritkán lehet találni, mint itt a falon figyelmesen vándorló szemnek: ritkán látott magyar retróplakátok, Löwenbrau Münchenes, Steffl-s és Egri bikavéres hordótetők, egy megismételt montázs plakát a legkülönbözőbb hűtőmágnes ikonokkal, mint London eye, Eiffel torony, Golden Gate híd, Pisai ferde torony… Itt azonban se nem a díszlet, se nem a cégér teszi a kocsmát. Aki idejön, az a hely fesztelen lazasága miatt teszi és mert jó áron lehet inni jó söröket. Két teremből áll, abszolút közösségbarát elrendezéssel, van nyitott része és szeparált boxok is. Mindig barátságos volt a kiszolgálás. Sajnos Szilvesztert kivéve két-három asztalnál többet nem láttam foglalva, ahányszor beléptem, pedig a pult fölé tűzdelt fotók tanúsága szerint szokott itt lenni nagyobb élet is. Ha már a pultnál tartunk, nem lehet mosoly nélkül elnézni „felújítva a hívek adományaiból” cetli mellett.

A másik kedvenc frázisom a férfi WC-ben látható: Amúgy a név eredete sem cseh, hanem francia. Emil Zolának a Nana című regényéről kapta a nevét. Lajos zárkóztatja fel a műveltségemet, amikor elmeséli, hogy a címszereplő egy “kurtizán” volt. Ő sem tudja, hogy miért nevezték így már 1986-ban is, amikor átvette az 1972-73 óta üzemelő helyiséget. Amúgy sosem volt erről híres a környék, bár Lajos még emlékszik a csak kicsit távolabbi neves Fővám téri vásárcsarnok mögötti egykori kaminosparkolóban jó üzlet látó, ott lebzselő nőkre. Megtartotta a nevet, mert hosszú évek óta ismerték a helyet és a Nana kultikus helyszín volt az akkori környékbeli egyetemisták körében. Azt mesélte, hogy nagy sugarú körben csak tíz másik hely operált akkoriban. Régen idejártak a FEV csapatok, első éves egyetemisták és végzős gimnazisták, akik este kilencig jellemzően kemény rockot hallgattak és megvettetek minden magyar klasszikust. Aztán, ahogy fogytak a körök és múltak a percek, a Demjén Rózsira és a Charlie-ra bulizták a legnagyobbat. Lajos szerint ez a megosztottság ma is jellemző, a mai emberek, sokan nem tanulták meg, hogy is kell mulatni, csak azt, hogy hogy kell megjelenni. Feszengnek, hogy láttassák, hogy ott vannak, ahol menő, még akkor is, ha egész héten erre spórolnak. Ő végignézte azt is többször, ahogy az ilyen kis kocsmákba járnak egymásnak sírni azok a lányok, akik a menő helyre pedig pózolni az alapozást követően. A Nana mai megjelenésében uralkodó elem az engem az általános iskolai farsangjaimra emlékeztető hajtogatott kereppapír díszlet a falon. Marcsi a pult mögül elárulta, hogy a mostanit az EB idején tették ki, piros-fehér-zöld színben, és azóta itt maradt. A szilveszteri több színben villogott. Imi, az akkori kocsmazenész már átpártolt a Balatonra, mikor nyolc hónap múlva többször is visszatértem, de zene nélkül is volt varázsa a helynek. Főleg nappal tetszett. A vendégek kávéznak, beszélgetnek, közben megnyugodva leteszik a kilós kenyeret maguk mellé a bárszékre, és mind két-három perccel tovább maradnak, mint tervezik, sőt visszafordulnak a küszöbről még pár gondolatra Lajossal. Ő nagyon tud mesélni és van is neki miről. Én épp a kávé témájáért hagytam ott munka közben gépemet és szaladtam kincset érő szavakért a belső terembe. Lajos: Mennyire értesz a kávétörténethez? Akkor vegyük a történelmi tényeket – és mesél… – és az anyám mindig otthon forrázta a kávébabokat, majd kézi darálóval darálta és a kotyogóson főzte. És az a kotyogós vagy felrobbant vagy nem…általában felrobbant… Itt már nem jó dolgozni, mert túl jó – de Lajos jól is akarja csinálni, tudatosan, úgy tűnik, élvezi is. Ökölpacsit ad a sörszállítóknak “megmondtam már múltkor is, nem veszünk semmit” igével. Büszkén megőrizte azt a hangulatot, amire szívesen emlékszik vissza, amikor a kiskocsmák még valóban társadalmi életterek voltak. Így meséli: “Jön a Hacsek és jön a Sajó, isznak egy kávét, beszélgetnek és megy mindenki a saját útjára.” Régen hétkor nyitott a hely, de fél hétkor már verték a munkás arcok a redőnyt, hogy” mi van, délutános vagy?” Ma már nem jönnek munkások ilyen korán. Azt, hogy pont ez pont miért változott így, Lajos sem tudja, hiába bír kiterjedt véleménnyel az utóbbi évek kocsmaéletének fejleményeiről. Manapság 9-től vannak nyitva, és ez éjjel 11-ig futja. ÉRDEKESSÉG: A boltív felett ékeskedik egy finn zászló. Lajosnak van egy finn barátja, aki szinte naponta bejár. Birkózó. Ki van írva finnül, hogy ha bajban vagy, hívd ezt a számot. Nagy a finn kötődés, rendszeresek a finn vendégek. SZEMÉLYES KEDVENC ÉLMÉNY: az egyik legjobb és leghosszabb spontán kocsmaszociológiai beszélgetést itt éltem át. SZÁRAZ ANYAG TARTALOM: MÉG A CSAPBÓL IS EZ FOLYIK: kétféle Konrad, cseh sör és magyar kézműves, Kápri EGRI BOROK! FACEBOOK OLDAL: https://www.facebook.com/pages/Nana-Pressz%C3%B3/566733520044442?fref=ts CÍM: 1053 Budapest, Királyi Pál utca 18.    

The post Nana – A megőrzött társadalmi élettér appeared first on Kocsmaturista.