(87. állomás, 70. budapesti állomás, 6 betérés alapján)
Még az elit V Kerületben is akad néhány meglepően közvetlen kis kocsma. Gyaníthatóan egyre kevesebb sajnos, biztosan megszámolható, behatárolható mennyiségben. Elsőként a Nana-t mutatom be közülük, ami amúgy ilyen díszköves, korszerűsített, elegáns környéken található:
A Nana teljesen más világ. Először Szilveszterkor fordultam meg ott egy mázlista kocsmatúrán egy barátommal, akivel volt szerencsénk aznap csak nagyszerű helyszíneken járni (Paris Texas, Púder, Nana, Janis Pub, For Sale és az azóta már bezárt Orsolya). Akkor élőzene szólt. Az egyik pultos, Imi saját műszakján kívül egy felfelé fordított kalap társaságában énekelte és gitározta többek között a Joan Osborne – One of us-t. Tapsoltam a végén. Megragadt bennem az akkori hangulat.
Kinn ki van írva, hogy cseh söröző. A kapcsolódást csak a kétféle csapolt és még több üveges Konrad sörben sikerült felfedezni, meg a tényleg csehes kiskocsma hatásban, amit az italkínálat többi része viszont nem erősített. A többi üvegben Szarvasi és Kárpi magyar kézműves söröket árulnak és disznótoros pálinkát kínálnak. Nincsenek csehes kaják sem. Zsíros kenyeret szoktak kenni inkább, igény és alkalom szerint.
Díszlet tekintetében pedig ennél nagyobb össznépi nemzetköziséget ritkán lehet találni, mint itt a falon figyelmesen vándorló szemnek: ritkán látott magyar retróplakátok, Löwenbrau Münchenes, Steffl-s és Egri bikavéres hordótetők, egy megismételt montázs plakát a legkülönbözőbb hűtőmágnes ikonokkal, mint London eye, Eiffel torony, Golden Gate híd, Pisai ferde torony…
Itt azonban se nem a díszlet, se nem a cégér teszi a kocsmát. Aki idejön, az a hely fesztelen lazasága miatt teszi és mert jó áron lehet inni jó söröket. Két teremből áll, abszolút közösségbarát elrendezéssel, van nyitott része és szeparált boxok is. Mindig barátságos volt a kiszolgálás. Sajnos Szilvesztert kivéve két-három asztalnál többet nem láttam foglalva, ahányszor beléptem, pedig a pult fölé tűzdelt fotók tanúsága szerint szokott itt lenni nagyobb élet is. Ha már a pultnál tartunk, nem lehet mosoly nélkül elnézni „felújítva a hívek adományaiból” cetli mellett.
A másik kedvenc frázisom a férfi WC-ben látható:
Amúgy a név eredete sem cseh, hanem francia. Emil Zolának a Nana című regényéről kapta a nevét. Lajos zárkóztatja fel a műveltségemet, amikor elmeséli, hogy a címszereplő egy “kurtizán” volt. Ő sem tudja, hogy miért nevezték így már 1986-ban is, amikor átvette az 1972-73 óta üzemelő helyiséget. Amúgy sosem volt erről híres a környék, bár Lajos még emlékszik a csak kicsit távolabbi neves Fővám téri vásárcsarnok mögötti egykori kaminosparkolóban jó üzlet látó, ott lebzselő nőkre.
Megtartotta a nevet, mert hosszú évek óta ismerték a helyet és a Nana kultikus helyszín volt az akkori környékbeli egyetemisták körében. Azt mesélte, hogy nagy sugarú körben csak tíz másik hely operált akkoriban. Régen idejártak a FEV csapatok, első éves egyetemisták és végzős gimnazisták, akik este kilencig jellemzően kemény rockot hallgattak és megvettetek minden magyar klasszikust. Aztán, ahogy fogytak a körök és múltak a percek, a Demjén Rózsira és a Charlie-ra bulizták a legnagyobbat.
Lajos szerint ez a megosztottság ma is jellemző, a mai emberek, sokan nem tanulták meg, hogy is kell mulatni, csak azt, hogy hogy kell megjelenni. Feszengnek, hogy láttassák, hogy ott vannak, ahol menő, még akkor is, ha egész héten erre spórolnak. Ő végignézte azt is többször, ahogy az ilyen kis kocsmákba járnak egymásnak sírni azok a lányok, akik a menő helyre pedig pózolni az alapozást követően.
A Nana mai megjelenésében uralkodó elem az engem az általános iskolai farsangjaimra emlékeztető hajtogatott kereppapír díszlet a falon. Marcsi a pult mögül elárulta, hogy a mostanit az EB idején tették ki, piros-fehér-zöld színben, és azóta itt maradt. A szilveszteri több színben villogott. Imi, az akkori kocsmazenész már átpártolt a Balatonra, mikor nyolc hónap múlva többször is visszatértem, de zene nélkül is volt varázsa a helynek.
Főleg nappal tetszett. A vendégek kávéznak, beszélgetnek, közben megnyugodva leteszik a kilós kenyeret maguk mellé a bárszékre, és mind két-három perccel tovább maradnak, mint tervezik, sőt visszafordulnak a küszöbről még pár gondolatra Lajossal. Ő nagyon tud mesélni és van is neki miről. Én épp a kávé témájáért hagytam ott munka közben gépemet és szaladtam kincset érő szavakért a belső terembe.
Lajos: Mennyire értesz a kávétörténethez? Akkor vegyük a történelmi tényeket – és mesél… – és az anyám mindig otthon forrázta a kávébabokat, majd kézi darálóval darálta és a kotyogóson főzte. És az a kotyogós vagy felrobbant vagy nem…általában felrobbant…
Itt már nem jó dolgozni, mert túl jó – de Lajos jól is akarja csinálni, tudatosan, úgy tűnik, élvezi is. Ökölpacsit ad a sörszállítóknak “megmondtam már múltkor is, nem veszünk semmit” igével. Büszkén megőrizte azt a hangulatot, amire szívesen emlékszik vissza, amikor a kiskocsmák még valóban társadalmi életterek voltak. Így meséli: “Jön a Hacsek és jön a Sajó, isznak egy kávét, beszélgetnek és megy mindenki a saját útjára.”
Régen hétkor nyitott a hely, de fél hétkor már verték a munkás arcok a redőnyt, hogy” mi van, délutános vagy?” Ma már nem jönnek munkások ilyen korán. Azt, hogy pont ez pont miért változott így, Lajos sem tudja, hiába bír kiterjedt véleménnyel az utóbbi évek kocsmaéletének fejleményeiről. Manapság 9-től vannak nyitva, és ez éjjel 11-ig futja.
ÉRDEKESSÉG: A boltív felett ékeskedik egy finn zászló. Lajosnak van egy finn barátja, aki szinte naponta bejár. Birkózó. Ki van írva finnül, hogy ha bajban vagy, hívd ezt a számot. Nagy a finn kötődés, rendszeresek a finn vendégek.
SZEMÉLYES KEDVENC ÉLMÉNY: az egyik legjobb és leghosszabb spontán kocsmaszociológiai beszélgetést itt éltem át.
SZÁRAZ ANYAG TARTALOM:
MÉG A CSAPBÓL IS EZ FOLYIK: kétféle Konrad, cseh sör és magyar kézműves, Kápri
EGRI BOROK!
FACEBOOK OLDAL: https://www.facebook.com/pages/Nana-Pressz%C3%B3/566733520044442?fref=ts
CÍM: 1053 Budapest, Királyi Pál utca 18.