(245. Állomás, 181. budapesti állomás, 2 betérés alapján)
Tizenegy hónap alatt is változik a világ! 450 db kocsma nem maradhat mind nyitva, míg eljutok odáig, hogy írjak róluk. Az egyik választottam, egy páratlan lomkocsma a IV. Kerületben, sajnos becsukta kapuit, és nem sikerült a folytatás nyomára bukkannom, de érdemes maradt a megemlékezésre.
Egy újabb rom/lomkocsmának a Budapest belvárosi bulinegyedben rég nem lett volna már hírértéke. Csak ásítottunk volna a Dunába hordott víztől. A retróba hordott retró viszont azonnal érdekelt, mikor először hallottam, hogy Újpest Központ hagyományos, egy szintes, élő retró üzletsorával szemben
működik egy külső kerületi lomkocsma, Bajusz Retro Bar néven.
Ajánlásra érkeztem. Saroktól sarokig gondos szenvedéllyel összeállított, jópofa, stílusos beltér fogadott. Első alkalommal csak az egységnyi egy fröccsömre volt időm, tavaszi hétfő este. A hangulatos hátsó udvart, és a lakályos belső részt csak szórványosan feltöltő vendégeket betudtam az időzítésnek.
Legközelebb egy születésnapra hívtak meg oda. EB idején volt, csütörtök este. Jelentősen többen voltak, de még így sem túl sokan, nem EB sokan és főleg nem szülinap és EB kombó sokan. Sajnos ki kell mondani, volt kockázat a helyszínválasztásban. Én nagyon támogattam amúgy. Viszont a külföldről hazaköltöző pár, aki megalkotta 2013 júliusában ezt a helyet, nem csak, hogy támogatták Újpestet az álomkocsmájuk elhelyezéséhez, hanem elvileg mást el sem tudtak képzelni. Era, az aznapi belevaló, beszélgetős pultos, szintén a család tagja, így mesélt mindnyájuk hozzáállásáról Újpesthez: – itt születtünk, talán itt is halunk meg.
Engem simán megindított a történet és ezért gondoltam, hogy amennyire egy kezdő bloggal lehet löketet adni egy szimpatikus helynek, ami kívül esik a fő-csapásvonalon, én megadom! Biztatom majd az embereket egy kis zarándoklatra, de késő lett. Eredetileg elsőként akartam írni róla. Sajnos bezárt a hely, mire a blog elindult. Azt, hogy készül-e folytatás, nem tudni. Én ugyan kaptam rá sugallatot, hogy van B terv, de az már nem lesz ugyanez. Ebben a formában sajnos vége! És pont így pótolhatatlan dolgok ragadtak odabenn, például a nagyi padlásán talált eredeti régi újságokkal tapétázott fal, amik közül egy címlapon az egyik vendég felismerte a dédimamáját.
És ez nem egy előre vásárolt bútoráruházas tapéta, hanem mind egyedi lapok, megjelent példányszámokból. Gondoljatok bele, hogy mennyi gyerek kapott nemet papírgyűjtésnél, hogy évekkel később ez az Újpesti Nagyfal létrejöhessen! Nagyot sóhajtós kár érte!
Pedig a Bajusz Retro Bár inkább segítette a gyerekeket. Itt hallottam az egyik kedvenc kocsmai gyereksztorimat az eddigi kettőből. Régen volt egy működő zongora a helyen. Egy környékbéli család egyszer lejött a fiúkkal, aki körülbelül 10 éves volt és sikeres sportoló. Csak másodsorban tanult zongorázni. A Bajuszosok engedték, hogy játsszon. Era bevallotta, hogy először azt gondolták, biztosan közepes lesz és talán még el is unják magukat, de elvileg olyan gyönyörű volt, a gyerek meg olyan tehetség, hogy könnyre is csordultak, miközben a kissrác sorra vette a dalokat. Elmondták, hogy nincs saját zongorájuk, csak készülnek venni. Hát bartereztek a kocsmával. A zongora a családé lett, ők pedig hozták a lakásfelújításkor kidobásra ítélt bútorokat. Nagyszerű történet! Így került ide a piros fotel, ami Era kedvenc tárgya lett az egész bazárokat megszégyenítő nagyteremből, mivel annyira kényelmes volt, hogy egy hosszúra nyúlt tejfakasztó után egyszer még el is aludt benne.
Sok belvárosi helyet maga mögé sorolt ez az atmoszféra. Amúgy meg, nem is volt igazán messze, mert metró végállomástól másfél percnyi táv gyalog! Mi lehetett vele mégis a baj? Talán az, hogy pont annyival volt drágább a közvetlen környékbeli kiskocsmáknál, mint amennyit az ottani árérzékeny közönség már nem szívesen fizet meg, egy-két kíváncsi vagy kivételes alkalmon kívül? Találkoztam az EB-s est legvégén egy helyi nyugdíjas úrral, aki kényelmesen elhelyezkedett egy Dreher bakkal a karosszékben nézni a meccs utolsó, döntő perceit. Ő bevallotta, hogy ez a hetedik söre, az első hatot otthon itta, de a végére lejött. Ünnepélyes pillanat, egyúttal megfontolt döntés saját magának, csak nem feltétlen elég ez egy kocsmának kitermelni a metró közeli helyszínből adódó költségeket. Mindkettő teljesen érthető!
A metró közelsége jó is volt és rossz is, mert ide ugyan könnyű vele jönni célirányosan, de innen megszökni is könnyű vele oda-ahol egymást érik a választási lehetőségek hajnalig! Úgy hallottam, hogy néha meglepően sokan jöttek, néha alig, így nem lehetett ezzel következetesen számolni! Nehéz volt felkészülten mennyiséget tartani sokféle italból a derült égből érkező spontánoknak. A 22-es ördögi-kör-negatív-spirál-csapdája ez már! Én is épp hiányoltam a fröccsnek való jó bort, amikor másodjára mentem. Sörből viszont volt normális választék. Az egyszerű koktélok pedig példátlanul olcsók voltak. Még valami tisztességes kocsmakaja kellett volna nagyon a Nirvánához!
Sok minden más adott volt amúgy, főleg két alapdolog. De itt jön a nehéz kérdés, hogy mennyire lehet főként az egyedi designból és jó hangulatból megélni? Volt mellé kedves vendéglátás, darts is, hátsó udvar és kényelmes kocsma volt ez nagyon, de itt nem lett elég ebben a formában. Sajnos nem járhattam ott eleget, hogy igazán kontúros kép álljon róla össze. Viszont íme egy-két fotó az emlékére, a kreatív berendezéséről:
kották, kitépett szalag, homevideo
A jó kis hátsó udvar
Tisztelgés a South Park előtt
És még lehetne fokozni képekkel, de remélem fokozzák ők, vagy legalább folytatják. Egyébként egészen összetett nyomozómunkát folytattam utánuk. Kerestem őket régi telefonos és E-mailes elérhetőségeken, majd kimentem a helyszínre, és körbekérdeztem a környező kocsmákban, de senki nem tudott a jövőjükről, se utat mutatni hozzájuk. A nyomozás viszont vicces volt, sok segítőkész, együttgondolkodó emberrel találkoztam. Egy középkorú férfivásárló egy sarki italboltban még az anyját is felhívta nekem, hogy ő nem tud-e valamit. Egy biztos volt, ha lesz folytatás, az Újpesten lesz! Arra kérek minden olvasót, ha megtud valamit, írjon nekem!
Facebook oldal: https://www.facebook.com/pages/Bajusz/564134943643109?fref=ts