szponzorált tartalom = szponzorált ráfordított idő, de nem szponzorált vélemény (Bővebben erről…)

Ogre Bácsi Söregyetemetes osztálytársném, Hajni kötött össze a Solli csapatával. Megkérdezte: – Írsz éttermekről is?  – Ha olyan… – válaszoltam.

Ehhez legyen az étteremnek valami jól kontúrozható köze az italkultúra valamelyik ágához vagy a bárfunkcióhoz, és máris nyitott vagyok. Mivel a Sollihoz messzire kellett mennem kézenlábonfekvő budapesti portyaútvonalaim mindegyikétől, kivételesen biztosra akartam menni. Az előzetes képek szerint a Solli kellően fiatalos, kellően boros és kellően bárszékes volt, hogy érdekeljen:

Aztán amint lokalizáltam, hogy pontosan merre az arra, csak még érdekesebb lett. Híve és pártolója vagyok a külvárosi vendéglátás fejlődésének, és annak is, hogy az újépítésű lakóparkok sokszor alig létező vendéglátása végre lángra kapjon. Ebből a szempontból a XI. kerület legújabban épített komplett kis városrésze, a még Kelenvölgy után következő Tóváros városrész két légy és egy csapás!

A Solli környékének hangulata

Amikor az egyre vadregényesebbé váló útjának vége felé elhagyjuk a 41-es villamos vonalát (Kőérberek megálló), már túl vagyunk a villamosi villanáson, hogy jobbra hosszában új világok épülnek téglából, balra pedig sokszínű lovak legelnek. A három ütemben épült Tóváros kapujaként a Hosszúréti-patakból duzzasztott Kána horgásztó a meglepetés erejével fogadja a felkészületlen látogatót.

Szép is és láthatóan használják is horgászni, lazulni. Túlsó partján a Sport 11 Sportközpont húzza ki magát kevélyen, nagy levegővel.

Kapujában bikinis lány beszélget egy teniszgatyás, napszemüveges sráccal, mint egy kaliforniai filmjelenetben. Odébbról teniszlabdacsattogás hallatszik. Gyúrós táskával vonuló férfi félmeztelenül feszítve mustráltatná magát végig a buszmegálló fehérnépével, de csak telefont nyomkodnak azok a várakozó lányok, miközben színes teló-hátlaphoz passzoló nyári ruhájukat és hajukat lebegteti a szél. Késő délután van, a biciklisek épp hazaérnek a lakóparkokba, egy kisgyerek vidáman rollerezik el a “Kérjük, kerüljék a hangoskodást!” tábla mellett. Minden zöld, pázsitosforma, légyzümmögéses szintig nyugodt, elcsendesedett. A Balatoni út autói matchbox méretben suhannak hangtalan távolságban. A térbe repülő helikopter hangja a jelenet összes résztvevőjének figyelmét magához vonzza.

Innen lépünk be a Solli Étterem szűkebb színterére. A lakópark meglepően színes, szinte üdülőtelep hatású, mai. A formák és a színek barátságosabban hathatnak az átlagos pesti középső kerületek új lakóházainál. 

A léptéken pedig látszik, hogy az elkészült három ütem egy nagyobb terv része, nem egymás mellé zsúfolt, hermetikusan zárt, magának való lakóélmény, hanem valódi közterület emberi jelenetekkel. Igazi utcahálózat(ocska), hangulatos, városias élmény fogad. Kis üzletek is vannak, virágárus, kozmetikus, kisbolt, amit Kisboltnak is hívnak, kávézó, pizzéria.

A Solli Étterem a küszöbén túl a küszöbön túl

A Solli 2018 áprilisában nyílt meg, az első ütem egyik házának aljában, egy régi étterem helyén. Az üzlet előtti díszköves sávon zöld műpázsiton terített vendégeinek egy kis teraszt, hét „sokobánozható” asztallal és párnázott, inkább a kávéházas stílusú nádszékekkel (csak épp „fekete bőrűekkel”).

Odabenn az amúgy rideg keretű üzlethelyiségben melegebb színek, de részint továbbvitt távolságtartó elegancia fogadott. Az új réteget az előd örökségére húzták fel. Úgy is felfoghatjuk, mint egy kezdeti megjelenést, amit kimondottan nyitottak a vendégek igényei és ízlése szerint formálni a jövőben. 

Elsőre én is megilletődtem kicsit, hogy biztos jó helyre jöttem, hiszen puccosabbnak tűnt, mint a képeken, de a csapat jófejsége, és bátran poénkodó lazasága rögtön helyre tett. Két nagy teremből állnak, az egyik a bár terme, de mindkettő előreterített asztalokkal van parcellázva. Nem fehér abroszos, annál lazább, valahol egy felsőbb kategóriás bisztró stílusának és egy amerikai diner térélményének az egyvelege. A hangulatvilágítások barátságosak, de maiak, világvárosiasak. Minden asztalon vár egy boros üveg, kreatívan címkéjén a ház borajánlatával:

Mint gyorsan megtudtam, a Sollinál nem csak ház bora van, hanem ház pincészete, a Sebestyén Pincészet. A borral barátkozás ténye kétségtelen: színes címkés boros üvegekkel van körberakva a fal, a járólap üveges darabjai alatt pedig felhalmozott boros dugókat látunk a padlóba süllyesztve.

A borkínálat további, terjedelmesebb része a Veritas Borkereskedéstől származik. Ezzel meg is voltak az első benyomások, gyorsan bejárható és áttekinthető a tér. Ezután kapásból a név eredete érdekelt, ami egy vicces sztorinak köszönhető. A tulajdonos, Zoli egy olaszországi üdülésen Zoli névre kérte a számlát, majd mikor kihozták a következő állt a papíron: Solli. Mi mindenből nem lesz étterem?!

Ezután nyitottam ki az viszonylag tömör, koncentrált bisztrójellegű étlapot: 2 leves, 4 hideg előétel, 7-8 főfogás, 2 desszert. Mindez szezonális változásban. A steak meg a rosé kacsamell indulnak nehézsúlyúbb fogásokként, de sokféle ízlésre gondoltak: például frissensültek, tészták, halételek, saláták, általában minden kis plusz adalékkal vagy variálással.

Miután jólesően körbejártuk a környéket, a csapat két tagjával, Szabolccsal és Sanyival, a két üzletvezetővel leültünk beszélgetni:

A Solli csapat szavai:

Kocsmaturista: Mióta tart ez a történet?

Sanyi: Tavasszal bejöttünk egy helyre, ami három éve zárva volt, már nem voltak bekapcsolva a közművek sem és az volt a feladat, hogy innentől leheljünk bele életet és hozzunk ki belőle egy jó éttermet. Két kézzel csináltuk. Fontos volt, hogy alkalmazkodjunk a szomszédokhoz, például csendesek legyenek a székek mozgatáskor, alattuk műfűvel, vagy hogy legyen élet a környező virágtartókban.

Kocsmaturista: Hol tartatok most?

Sanyi: Ott, hogy csak elégedetten távozó vendégkörünk van, de egyelőre leginkább csak a lakótelepről kerülnek ki. Többen mondják, hogy örülnek, hogy nyitottunk, hogy jó a konyha és hogy nagyon szorítanak.

Szabolcs: Minden alkalommal mosolyogva távoznak, akár egy ebéd menüt viszünk ki, akár egy komplett vacsorát. Azt szeretnénk, hogy ugyanez folytatódjon, csak több vendéggel.

Kocsmaturista: Kiket vártok még? Milyen vendégkört fognátok meg szívesen?

Szabolcs: Nem a klasszikus magyar konyhához szokott embereket, bár vannak magyar kaja modernizálásaink is.

Sanyi: Német turistabuszokat. (nevet.)

Szabolcs: Bikinis lányokat, minél többet. (nevet.)

Sanyi (komolyra fordítva:) A jó hírneve terjedésében hiszek, és ehhez jó kiindulási pont a lakópark közössége is. Az egyik szomszéd már hozta hozzánk azzal a saját vendégeit, hogy: ne is vegyétek le a cipőt, lemegyünk!

Szabolcs: Az a cél, hogy együtt érezzük jól magunkat a vendégekkel. Nem akarjuk megmondani, hogy kik jöjjenek.

Kocsmaturista: Voltak már kifejezetten érdekes vendégek?

Sanyi: Bonyolítottuk már táborozó gyerekek étkeztetését, gyerekmenüvel, egy 58 gyerekes turnus ment le. Nem írtuk ki konkrétan, hogy zeller-krémlevest esznek, mert a gyerekek attól tartanak. Csak annyit, hogy krémleves és imádták. 

Kocsmaturista: Mit szeretnél itt megvalósítani, mondjuk egy év múlva?

Sanyi: Minél több vendéget, és jól lereagálni a vendégigényeket, összecsiszolódni a vendégekkel. Nem akarnánk kocsmát (- Bocs – biccent felém), de fehér kesztyűs helyet sem. 

Kocsmaturista: Mi a Solli fő spiritusza, eszményisége?

Sanyi: Először is a dupla döbbenet. Elsőként, amikor az vendégek kinyitják az étlapot és látszik, hogy nem erre számítottak, aztán másodszor, amikor ki is érkezik a rendelés a tálon, és megint csak nem erre számítottak. Másik fontos tényező a stabil stáb.  (infó: Sanyi, illetve István a főpincér és Béla, a szakács már összeszokott csapatként érkeztek ide.)

Ugyanaz a protokoll vonatkozik mindenkire. Magamra is, mint mindenki másra. Valamiben szögleteges vagyok. (Később vidáman helyesbít, hogy mindenben szögletes.)

Szabolcs: A saját stílusunk, ami a közvetlenség és a barátságosság. Van tapasztalatom, sajnos rossz tapasztalat is, hogy jól tudjam, hogy én hogyan érzem magamat jól a felszolgáló ruhában. Illetve maga a vendéglátás is a spirituszunk, melynek minden eleme egy varázslat. Mielőtt elkezdtem itt dolgozni, eljöttem a családommal és előbb kipróbáltam vendégként.

— most lássuk azt a részt, amikor én is kipróbáltam vendégként —

Vendégélmény a Solli Étteremben

Italvilág a Solliban

– Még nem ismerem ezt a borászt!

– Most meg fogod, legalább is a lelkét – reagált Szabolcs frappánsan.

Sanyi szíve szerint a bor útján vinné tovább az italprofilt, ahogy szerinte az eddigi vendégigények is. A ház borászatát nagyon fontosnak tartja: jó legyen és szem előtt legyen! Ezért nálunk ajánlásokban is szerepel a Sebestyén Pincészet és nemsokára egy többfogásos borvacsorára is készülnek magával a borásszal.

Szabolcs emellett kacsingat a sörrel is. Jelenleg ismert nagyüzemi import márkák kaphatóak (Stella, világos és barna Staropramen és  Edelweiss), de ritkaságok még nincsenek. Szabolcsnak vannak ötletei, mind kínálat, mind lehetséges kapcsolódó események tekintetében. Nagy porfóliót nem akarna, csak megtalálni azt a keveset, ami illik a helyhez. Pont úgy, ahogy égetett szesz vonalon is hagyták, hogy a kereslet válasszon érdeklődést. Sanyi a pálinkát pártolja az utóbbi témában: – Szeretem látni, ha fogy. Régimódi vendéglátós ezt szereti, és ez még valamilyen szinten magyar is.

Pálinkából „Árpád-háziakat” láttam,

viszont csak a négyféle bort próbáltam. A maga nemében mind ízletes és karakteres volt. A „cserszegi fűszeres, „gyöngyöző bor”, rosé és „red” vörös. Aztán eljött a lakoma ideje is.

Példamese egy négyfogásos vacsoráról

Ez nem mindig egyértelmű nálam, hiszen a kocsmákat járva a még csak fejlődő magyarországi kocsmakultúrában igazán jót enni – bár egyre kevésbé, de még mindig – különleges alkalom. Nem próbálok úgy tenni, mintha gasztroblogger lennék, de az jött magától, hogy a szépen tálalt, mocsok ízletes vörös tonhaltól a wasabival és uborkaspagettivel csak bólogattam, ha már szó szerint dorombolni nem tudok.

– Szeretem, ha így bólogat egy vendég evés közben, erről a varázslatról beszéltem – szólt Szabolcs.

Ezt ajánlották, amikor valami könnyűt kértem a gorgonzolás karfiolkrém leves után (ha valamibe meg kéne fulladni, ez legyen):

és a ház mindenki által emlegetett „signature turógombóca” előtt.

Na de nem úsztam meg ennyivel sem.

– Nagyon bátor rendelés – mondta István elismerő biccentéssel, amikor realizálta, hogy az új kiegyezés szerint a harcsapaprikás szalonnás túrós csuszával is nekem érkezik.

– Nem én akartam, kötelező volt – feleltem kacsintva, de azért leküzdöttem az utolsó cseppig, és bár a világ leglassabban evett harcsapaprikása lehetett ez így az előzményekre rápakolva, de ugyanannyira remek is.

István amúgy telitalálat a szerepére. Minden vendéggel nagyon közvetlen, ajánlós, mesélős, hülyéskedős, sőt a plusz érték szintjéig még akár provokatív is. Én ezt direkt bírom.

A túrógombócig ránk esteledett.

A terasz egészen fel is telt esti műszakra: baráti kör, családi kör, akár külföldi vendégekkel kísérve. Valamit mindenki piált is:

– Alkoholost vagy alkoholmentest? – képzett István dilemmát az egyik csapatnak.

– Alkoholost – vágták rá kórusban.

Egy asztallal odébb három barátnak már bevett szokásaik voltak: keresik a heti ajánlatot és magabiztosan kértek sportfröccsöt a ház rozéjából. Jó látni, hogy van élet Budapest egy olyan területén, amiről fél napja még azt sem tudtam, hogy létezik. Persze még férne el itt bőven élet. Kimondottan tetszik, hogy Solliék tesznek ezért, hogy akarják hallatni a hangjukat, hogy meg akarják mutatni a világnak magukat, mert van mit is megmutatni. Hiszem, hogy vannak zarándokértékű vendéglátóhelyek, amiket legalább egyszer érdemes felkeresni és a Solli pont ilyen, ráadásul egy ínyenc darab Budapesten. És bár én aláírnám, hogy magában is megéri a távolságot, ha valaki mégsem ennyire eltökélt gasztroturista, annak meglátogatható Kána-tavas, Kamaraerdős, Kamaraerdei Ifjúsági Parkos vagy Memento Parkos vagy az Ifjúsági parkos kirándulással egybekötve is. Sava-bor(s)a lehet annak is.

A Solli honlapja: http://www.solli.hu

A Solli Facebook oldala: https://www.facebook.com/sollietterem/

Ha budapesti, magyarországi és európai kocsmatúrával egybekötött városfelfedezések, kocsmaélet és kocsmakultúra beszámolóit olvasnátok rendszeresen, akkor a Kocsmaturista Facebook oldala itt követhető: www.facebook.com/kocsmaturista

A kapcsolódó Facebook csoporthoz itt lehet csatlakozni: www.facebook.com/groups/kocsmaturista

Folyamatosan várom az ötleteket, javaslatokat a meglátogatásra érdemes kocsmákról, izgalmas kocsmaélettel rendelkező városokról, környékekről vagy arról, hogy ti miről olvasnátok szívesen! Írjatok a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra.

Térképen a Solli Étterem is a Kocsmaturista eddig megénekelt állomásaival:

Egyéb éttermi témák a Kocsmaturistán:

A Sörfőző mester és a Séf – A sör és az étterem

A FŰTŐHÁZ SÖRFŐZDE Aranyérmes Sörvacsorája a Sophie&Ben Bistroban

The post Solli – budapesti gasztrocélpont, amiért bevállalnád a távolságot appeared first on Kocsmaturista.