Személyes Archives - Kocsmaturista

Kocsmaturista dokumentumfilm extrán értő szempárttól

A Kocsmaturista — Thu, 23 Oct 2025 17:03:35 +0000

Pont 10 év és 2 nap után először dokumentumfilm készült a küldetésemről, nagyon nem is akármilyen! Kitárul a „kocsmázva utazni, utazva kocsmázni” ügy, de nem a magától adódóbb és megszokott szemüveggel, főleg kocsmákon át, hanem minden más párhuzamosan létező és fontos szemszögből: utazási praktikák, környezettudatosság az úton, munka és utazás, városfelfedezés és városmarketing, alternatív szállások 10 év alatt és még több. Az elkészült munka nagyon hiteles, én rajongom, és nem csoda: aki készítette 8 éve tanúja és barátként és munkapartnerként segítőtársa, védnöke az életformámnak. Szeretettel ajánlom Nektek is végignézni művét! Ismerjétek meg egy egy évtizedes európai folytatásos kocsmatúra hátterét, amely nekem jóval többről szól, mint kocsmákról és ez ebben a filmben meg is mutatkozik.

Kölcsöntartalom visszajár?

Amikor az Ulu, a Kocsmaturista című dokumentumfilm megjelenik, Halász Norbival éppen 8 éve ismerjük egymást. Még 2017. szeptemberben egy Nápoly környéki kisváros, Sant’Aprino poros útján vettem fel azt a hívást, amellyel ismeretlenül meghívott az akkor általa képviselt sörétterembe. Nyomban 2017. októberben én készítettem tartalmat erről. Nyolc év eltelt, és ugyanúgy októberben ő készített tartalmat az én küldetésemről.

A csodaszép keretes szerkezetben pedig számtalan más tartalmat együtt készítettünk, fej-fej mellett gondolkodva (vagyis többnyire fej melletti telefon melletti telefon melletti fej mellett). Végtelen számú közös ügyön vagyunk túl, mielőtt és miután közvetett Covid-termékként megalakult csapatunk, A Stáb: belsős és külsős marketing, kreatív jelenségek és vidám, összetett rendezvények, társadalmi megsegítő mozgalmak, úszó színpadi beszélgetés, díjnyertes projektek sora, könyvek, városmarketing, városi kommunikáció, kocsmatúrák, környzetvédelmi kampányok, közös podcast, rendezvényszervezés és annak kommunikációja, művészeti kiállítássor (és közben őrült történetek, végtelen nevetés, mennyei pokoli szövetség). Az előbbi elemkhez szövegeléssel mindig és nem egyszer-kétszer ötleteléssel is csatlakoztam. Nem mernék ezzel a listával se teljességet kikiáltani (és a történet ennek a keretnek a túloldalán továbbzajlik, reméljük a végtelenbe és tovább.)

Vizsgamunkától a széles közönségi premierig

A jelen dokumentumfilm eredetileg egyetemi vizsgamunkának indult, amelynek már magában megtiszteltetés, hogy alanya lehettem. Azonban a mindig mindent továbbgondoló, soha meg álló Norbi természetesen azt mondá, legyen ez mindenkié, a közös közönségünké, a külön közönségünkké, új közönségé (odatartó lábjegyzet: akár a szakmáé). Így még kerekebb a történet, még nagyobb a hála, az öröm és megtiszteltetés. Az online premier pedig még a vizsgmaunkapremiert is megelőzi, amelyre szintén megcéloztam a jelenlétet.

A felszabadult hangulatú forgatástól a hitelességig

Érdekesség, hogy A Stábunkkal 2020-ban készült már egy Covid-kori Kocsmaturista portréfilm, amelyet a kocsmaturista.hu főoldal alján megtaláltok. Azt azonban nem Norbival, hanem feleségével, hőn kedvenc és tisztelt kolléganőmmel, főszerkesztőnkkel, Erikával vettük fel. Most először töltöttem teljes forgatási napot Norbival, és operatőr kollégánkkal, akinek eskü’, Nagy Feró a neve. Feró csúcsképességei közé tartozik a repülő járművel zuhanás túlélése és győztes farkasszemet nézés vízibivallyal kameralencsén át. A forgatás napján csak egy hobbi-hátrabukfencet nyomott egy bokorban sértetlen kamerával és felvétellel.

Nagyszerű érzés-napot töltöttünk együtt hárman. Nem gondoltam volna, hogy jó társaságban a kamera ilyen észrevétlen tud maradni, és mellette úgy történhet az életem, ahogy amúgy is történik. Amikor megláttam az eredményt, azt éreztem, mintha “Isten szemével” vették volna fel, mintha az operatőr ott sem lett volna. Ezek tényleg a mindennapjaim képkockái, nyilván főleg az elején, de úgy ahogy én belülről amúgy sosem látom őket.

A vonalvezetés pedig azért nagyon érdekes, mert a küldetésem nemcsak egy folyatásos kocsmatúra, nemcsak egy sorozatos utazás, hanem egy ahhoz alakított életforma, amelynek út közben rutinja és szabályai vannak.

Ezek a kocsmafalakon belüli élmények amúgy érthető árnyékában egyesével is ritkán kerültek szóba interjúkban, ilyen egymás mellettiségben és ennyire fókuszban pedig soha. Norbi viszont túl régóta és túl közelről nézi az életemet, és igazi érdeklődéssel fordul felé ahhoz, hogy tudja, hogy mi másról szólaltasson meg. Ennek egy különleges eredménye ez a film.

Persze a valóságban mindezekről a jól válogatott témákról még többet mondtam, és én nem is tudtam volna magamat ilyen fegyelmeztetten és feszesen megvágni. Szerencsére megtette helyettem más, profin. Aki még kíváncsi az altémák más részleteire, kérdezzen nyugodtan!

Hálaadás nemcsak a filmben, a filmért is

Köszönöm ezt a filmet is annak az embernek, akinek lényegében a „digitális nomádság lightságom” totálissá válását is köszönhetem. A Norbival közös ügyek nyomában gyűlt össze az a kritikus tömegnyi projekt, hogy 2020 óta már teljes életemre kiterjeszthettem alkalmi jelenéseken kívül az velejében helyszíntől független létformát. Most pedig filmet forgatott róla, amelyről nem beszélek tovább, beszéljen magáért. Még mindig itt vagytok? Irány a lejátszás gomb!

Köszönjük a figyelmet!

Ha tetszett, hálásan köszönjük, ha megosztjátok a köreitekeből mindazokkal, akiknek szerintetek érdekes lehet, de az se baj bárkivel, mindenkivel! 🙂

UI 1: Köszönöm Salgótarjánnak és főleg Kazincbarcikának “Kolorcitynek”, a színpadot a filmhez. Kolorcitynek A Stábon keresztüli épp a napokban hároméves közös munkát is nagyon-nagyon.

UI 2: külön öröm, hogy a kész mű betétdala lehet Várdai Nikoletta énekével az eredetileg Bajdázó dal, a „Lekapcsolom a villanyt a fejemben!”, amit amikor először hallottam Kazincbarcika Vízijáték-showjánál, szájtátva lefagytam és legyökereztem, a váratlan gyönyörtől.

The post Kocsmaturista dokumentumfilm extrán értő szempárttól appeared first on Kocsmaturista.

Praktikák a bokodi Lebegő Faluhoz – a 100. Kocsmaturista város sztorija

A Kocsmaturista — Sun, 20 Jan 2019 17:07:04 +0000

A Bokodi-tó, a „lebegő falu” vagy „úszó horgászfalu” címkéket magára gyűjtő kis horgásztó többek között nekem is Magyarország legvonzóbb mini-úticéljai közé tartozott. Cölöpökön álló színes horgászház-csoport alkot festői képet a hozzájuk vezető girbe-gurba stéghálózattal. Viccesen sikerült felfedezése pont egybeesett a 100. Kocsmaturista városéval 2018 májusban. Ez a beszámolóm EREDETILEG praktikai tanácsokat is adott bokodi lebegő faluhoz, de…

...DE MÁRA (2022) A BOKODI-TÓNÁL MINDEN MEGVÁLTOZOTT

2022-es visszatérésnél, 4 év múlva a saját praktikáim rajtam sem segítettek volna már. A Bokodi-tó országkincs zsánerhelyszínét ugyanis visszazárták a tulajdonosai privát élvezeti cikké. Többé nem közlátványosság, többé nem kísértő fotóhelyszín. Ám kaptunk helyette részvigasz-díjként egy új jóságot, épp csak a szomszédban, de haladjunk sorban! Előbbre kínálom azt a mára már csak múltbéli krónikát, amiről eredetileg szólt ez a cikk, majd alatta mesélem el, hogy 2022-ben mit lehet itt találni.

Ha rögtön ugranátok az aktuális részhez, oda, ahova még ma is (minimum 2022 júliusban) is ellátogathattok, kattintsatok ide. De olvashatjátok tovább is a 2018-as Bokodi-tó krónikát, mint emlékiratot.

BOKODI-TÓ EMLÉKIRAT 2018-BÓL

Alkalmak, ha találkoznak… – A Lebegő falu és a 100. Kocsmaturista város

Legendaszámba megy: egy Komárom-Esztergom megyei mesterséges hűtőtavon mondhatni véletlenül, puszta funkcionalitásból hangulatos látványosság alakult ki.

Elsők között tolongott magyarországi bakancslistámon, de azt már az élet hozta úgy, hogy szinkronba került a 100. Kocsmaturista város meglátogatásával. A folytatásos kocsmatúrámon nem szokásom manipulálni a számokat. Melyik legyen az 1111. kocsma? Mi legyen a 100. város? Ahogy kijön, miközben a történet írja magát! Persze én is mindig kíváncsi vagyok, ahogy közelít egy bűvös szám. 2018. május 1-én, Katona Csaba „sörtörténész” barátom Oroszlányban tartott előadást, és ahogy rendszeresen, csatlakoztam egy közös városfelfedezős kocsmakalandra. Ekkor tartottam 99 különböző településnél, ahol már kocsmáztam, mióta elindult folytatásos kocsmatúra. Gondoltam, én előbb lemegyek és meglátogatom a Bokodi-tavat a lebegő faluval.

A Lebegő falu tényleg megközelíthetetlen?

Utánaolvastam, hogy Oroszlány és Bokod felől is oda lehet jutni. Bár – és előbb tanuljon bárki – nem voltam elég alapos! Nem bánom az így megesett kalandot, de maradhatott volna mindez sokkal tervszerűbb is! Ugyanis nem mindegy, hogy az ehhez egészen nagy tó melyik felére érkezel ha az ikonikus, „fotótéma” Bokodi-tavat keresed. Én pont a túloldalt közelítettem, Bokod felől. A jó megoldás viszont Oroszlány! Többen írják csalódott online útértékelőként, hogy a tó megközelíthetetlen és élőben nem lehet elérni az internetes fotótalálatok helyszínét. De el lehet elérni, csak jó irányból kell tenni és pontos koordinátákhoz érkezni! Azt írjátok be a Google térkép keresőjébe, hogy Bokodi Lebegő Falu, ne azt, hogy Bokodi-tó és az máris jó helyre visz. Felvittem az összesített Kocsmaturista térképre is. Mutatom:

Ezen a pontos helyen partot távol tartó kerítésbe sem ütköztök. FIGYELEM: Ezt a 2018. május 1-ei állás alapján írom. Idővel változhat a helyzet, hiszen alapvetően magánterületekről van szó, és a megnövekedett gerilla-turizmus a hírek szerint már kiváltotta a horgászok ellenszenvét. Ezért én is nyomatékosan javaslom mindenkinek, aki idelátogat, hogy tisztelettel, diszkréten viselkedjen, illedelmes vendégként! Ne rontsuk el ezt a szinte ajándékba kapott jelenséget!

Utólag könnyű okosnak lenni, de…

Elmesélem a saját bakiparádés történetemet, és hogy hogy került ezáltal a 100. Kocsmaturista település kiléte szerencsekerékbe. Azon túl, hogy tévesen Bokod felől közelítettem, a távolsági buszról is rossz helyen próbáltam átszállni. A vicces Dad nevű községről rosszul hittem, hogy csak ott az elején áll meg a falujáró busz, ahol leszálltam, pedig az átszállási pont a falu végén volt. Elbuktam a csatlakozást. Tanulság: ne feltételezzük, hogy településenként csak egy helyen áll meg egy busz vagy vonat, győződjünk meg róla!

– Sebaj – gondoltam leporolva a hoppon maradást – akkor elindulok, ahogy sikerül, stoppal vagy gyalog, és talán útközben az eddig gondolt Bokod vagy Oroszlány helyett majd fordulatosan Dad lesz a 100. Kocsmaturista település.

Rábíztam az útra, hogy lesz-e a falu menetirány szerinti határáig kocsma.

Ha lesz bemegyek, megiszom a következőt és 100. települést ünneplek. Ha nem lesz, akkor eldől a „verseny” Oroszlány és Bokod között.

Rulettkeréken a 100. Kocsmaturista város

Nemhogy kocsma nem lett Dadon, emberből is csupán kettővel találkoztam, az utolsó háznál, faluszélen, akik kerítést jöttek festeni a hétvégi házukba majálisgyanánt, és nem vittek át Bokodra. Szívesen vállaltam a szép földúton a nagyjából 5 és fél kilométeres szakaszt Bokodig ragyogó május elejei napsütésben.

Ezen út végén tudtam meg, hogy pusztán a tavat elérni messze nem elég az eredeti célhoz, és meg is kellene kerülni azt.

Ekkor botlottam a következő táblába, ami isteni jelként azzal bátorított, hogy Bokod lesz a 100. Kocsmaturista település.

Kalandos megérkezés a Bokodi Lebegő Faluba

Elindultam hát kocsmairánt. Nagyjából 2 kilométer után még sehol nem volt, bár az egyik kertes ház küszöbén ücsörgő kislányok biztattak, hogy lesz arra kocsma (gyanúsan jól tudták?), és én talpaltam tovább. Ekkor megállt mellettem egy autó, lehúzta az ablaküvegét és megtudtam tőlük, hogy a sofőr, Robi és családja Gönyűből a Bokodi-tavat keresik. Nekik nem volt GPS-ük, nekem nem volt autóm. Szövetkeztünk. Velük utaztam a tó oroszlányi oldalára, az eredetileg is kívánt ponthoz, begyűjtöttem egy biztatást Gönyű kocsmai felfedezéséhez is, és együtt értünk célba. Szimpatikus család voltak, akik tudatosan fedezik fel programról programra Magyarország érdekességeit, és nekem is két új tippet adtak a közelből.

A Bokodi-tó nem okozott csalódást, tényleg sajátos vonzerővel bíró közeg, amit érdemes látni. Amikor én mentem, nagyjából 3-4 csoport volt. A fényképezkedéshez így is tényleg sorba kellett állni. Egyesek végtelen számú koreográfiában pózolnak a kamerának, de addig legalább ki lehet élvezni a látványt.

Aki csendes, meditatív környékre vágyik, itt kisebb sikerre számítson! A Bokodi-tó már aktív élménysorba lépett. Ugyanakkor ez egy vadhajtás idegenforgalmi szempontból. Az emberek felkapták, maguktól jönnek, de a turizmus nem terít nekik piros szőnyeget, így kocsma sincs közvetlen közelében. Miután megteltem a látványosságával, megtettem újabb 3 és fél kilométert Oroszlány felé, ami valóban a 100. Kocsmaturista város lett, és történetesen megéltem azt is, hogy összesen 10 kilométert gyalogoltam a soron következő kocsmába.

A 2018-as folytatás az Oroszlány cikkben olvasható:

Oroszlány városa és kocsmavilága

2019-02-18 5 hozzászólás

Oroszlány város ugyan nem tartozik Magyarország fő idegenforgalmi célpontjai közé, de mivel a folytatásos kocsmatúrám útja engem történetesen oda is elvezetett, szeretnék egy profilba illő képet

Tovább olvasom »

A 2022-es kárpótlás a Bokodi-tónál: a Blöri Pecatanya és kilátó

2022 áprilisában nagy naivan újra felkerekedtünk a Bokodi-tóhoz az informatikus-fejlesztő csapattársammal, a TotalStudio Tamás Gergelyével, „Tomival” és a feleségével, a ComeWithMe blog Mónikájával. Gyanúsan csak lezárt utakba ütköztünk az emlékeimhez, sőt még a nyilvááán csalhatatlan régi Kocsmaturista térképemhez képest is. Kétségbeesett csalódottság helyett azonban felfigyeltünk valami másra. Misztikus, csalogató feliratokra, amik egy új ígéret földjére vezethettek a „kék jelzés végén…”

Akár csapda is lehetett volna...

…végül is arra soha senki nem biztatott a köztudatban, hogy „mindig a kék úton!”, és eszembe jutott a Walking Deadnek az a része, amikor (SPOILERVESZÉLY!!!) hasonló táblák kannibálokhoz vezették a főhősöket. Itt azonban nem volt ilyen csavar, csak az út végi táblán illendően bemutatkozó Blöri Pecatanya és kilátóhoz vezető út már magában is ritkamód stílusos interaktív élmény lett. Fontos, hogy innen nem (lenne) szép veszíteni, de a főattrakció rend-mód szerint felülmúlta a felvezetést.

Gyorsan lettek gyanússá a magánbungalók lelkeinél többnek mutatkozó fejsziluettek az egyik, átlagosnál mozgalmasabb kétszintes stég emeletén. Tudtuk, hogy ide jövünk.

Egy hosszú stéges felvezetést követően szíves fogadtatáshoz érkeztünk, szinte mint az amerikai filmekben Hawaiion.

Kiderült, hogy a kilátó becsületkasszás egyszerű vendéglátással bír, de mivel a kistálkákba kitett rágcsákon, a tejkaramellán és stb. kívül jellemző kocsmaitalok is elérhetőek voltak kis mennyiségben (például: dobozos sör, „házi áldás” pálinka, kávé), én bizony állomásnak számoltam.

Béla a házigazda szuperszívélyesen fogadott bennünket, sőt még itteni privát stéglakjában is körbevezett. Közben gyönyörködtünk a kilátásban. Úgy éreztük, kárpótlást kaptunk. Bár örülök, hogy még akkor láthattam a Bokodi-tavat, mikor az emblematikus élmény legalább illuzórikusan szabad pálya volt, jó csere volt, ami helyette járt. Éljen sokáig ez a különc út, tudjanak sokan vigaszra lelni benne. Egy pár, aki velünk ellentétben átment az egyik sorompón, azt állította, hogy ostorral kergették vissza a régi zsánerképek helyszínéről. Nem próbáltuk ki, így ezt se cáfolni, se megerősíteni nem tudjuk. Én bánom, hogy kevesek magántulajdona ennyire könnyen győzedelmeskedett az országikon-értékű közkincs felett. Biztos lehetett volna ennél arany-középutasabb megoldás is, de legalább annak örülök, hogy nem kellett üres kézzel távozni. A Blöri Pecatanya és Kilátó hangulatával, egyediségével és perspektívájával is rendkívüli élmény volt.

Blöri Pecatanya és kilátó Facebook oldal: https://www.facebook.com/profile.php?id=100063914325270

Nyitvatartás: Hétfő-Vasárnap: 9:00-19:00

Ha budapesti, magyarországi és európai kocsmatúrával egybekötött városfelfedezések, kocsmaélet és kocsmakultúra beszámolóit olvasnátok rendszeresen, akkor a Kocsmaturista Facebook oldala itt követhető: www.facebook.com/kocsmaturista

A kapcsolódó Facebook csoporthoz itt lehet csatlakozni: www.facebook.com/groups/kocsmaturista

Folyamatosan várom az ötleteket, javaslatokat a meglátogatásra érdemes kocsmákról, izgalmas kocsmaélettel rendelkező városokról, környékekről vagy arról, hogy ti miről olvasnátok szívesen! Írjatok a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra.

Térképen az eddig megénekelt Kocsmaturista helyszínek:

Cikkajánló:

Ebben az írásban van egy hasonló kaland arról, hogy hogy jutottam el Bolognában az egyik legrejtettebb turista érdekességig szintén gönyűi Robiékhoz hasonlóan szintén egy idegen családdal:

Bologna és Padova – Kocsmaturista Szöveggyűjtemény

The post Praktikák a bokodi Lebegő Faluhoz – a 100. Kocsmaturista város sztorija appeared first on Kocsmaturista.