Mindazoknak, akik ezen háborognak: Én úgy hordom a kalapomat, mint Te a frizurádat. Nem érdekel, hogy Neked ezt nem kellene tudni. Nem kérdeztél meg. Nem mentség az, hogy mit gondolsz a fejedben lévő összefüggés szerint. Az a Te fejedben van! Nem mentség az, hogy hány embert tudsz magad mellé állítani. Én nem vagyok közülük való! Nem érdekel, hogy milyen okafogyott, esetleg számodra is ismeretlen, homályos eredetű szabályra mutogatsz, amit nélküled és nélkülem hoztak létre. Azt én sehol nem írtam alá és soha nem fogadtam el. Te igen?

A kalaplevétel eredete

A kalaplevétel szokásának eredetét több korig is visszavezetik. Nem végeztem mindent lefedő kutatást, de több forrásból utánaolvastam a témának. A leggyakrabban a lovagkorra hivatkoznak, amikor a páncélos lovagok a megérkezésükkor a sisakjuk levételével jelezték békés szándékukat. Más írás az ókori egyiptomi időkre referált, amikor pedig a kopaszra nyírt rabszolgák a rabszolga mivoltukat az uruk felé a fejfedő alatti kopasz fejük feltárásával jelezték. Vannak még más eredeteztetések is. Viszont mindegyiknél gyakrabban megfigyelhető fórumokban, hogy az emberek nem tudják ennek a szabálynak az eredetét, csak használják. Ezzel még semmi baj, de ha már tudatlanul meg is követelik egymáson, azzal van. Magában nem minden hagyomány érték!

Új idők, új kalapok

Hadd formáljuk újjá a világot, ha ideje van! Ismerjünk, de ne feltétlenül ismerjünk el lejárt érvényű szokásokat! Önmagában ez nem tiszteletlenség. Az teszi azzá, hogy valaki így akar gondolkodni róla. Ma már más szerepe van a fejfedőknek. Önként választott stíluselemek is, mint a tetoválás. Úgy nézel ki, ahogy választod. Ezt hadd döntsd el Te! Nagyon sok öltözködés, hajviselet, stb. nekem sem tetszik. De szerencsére nem tapad hozzájuk illemszabály, így véletlen sincs hozzá ál-felhatalmazásom, ha ebbe kéretlenül beleszólok. Ha meg akarom mondani, hogy nem tetszik, a véleményemet kell felvállalnom, nem egy szabályra mutogatnom.

Házőrző kutyák és hagyományőrző emberek

Miért tartunk és tartatunk be szabályokat, amiket látszólag ránk kényszerít a múlt? Ugye nem kutyák vagyunk, akiket idomítanak és aztán aszerint viselkedünk? Nem azt mondom, hogy dobjunk el minden hagyományt! Csak gondolkodjunk! Ha nem értünk valamit, akkor kérdezzünk vagy járjunk utána! Ha értelemre találtunk egy szabályban, használjuk! Ha nem, ne! Ezek után van okunk mindkettőre. A hatáskörünk azonban legyünk mi magunk. Nyárspolgár-őrséget tartani nem kell!

Leveszem a kalapomat és mégsem tisztellek?

Nem tisztellek, mert nem veszem le a kalapomat? Te nem tisztelsz engem, hogy egy összefüggés-táblázat egy cellájaként kezelsz! Ha a hagyomány arról szól, hogy az egyik ember korlátozza a másikat a szabadságában, a jó érzésében, az ízlésében, a szokásaiban, akkor a hagyomány is bekaphatja! A hagyomány legyen egy kedves, jó érzésű dolog, ami összeköt és nem szétválaszt embereket. A „Te házad, a Te szabályaid” – oké, legyen! Nem biztos, hogy akarok a Te szabályaid szerint játszani, csak hogy a házadban lehessek. Nem biztos, hogy neked hiányozni fogok. Nem biztos, hogy nekem hiányozni fog a Te házad.

Nemcsak hogy jelenthet mást is a valóság, mint a táblázatodban, jelentheti egyenesen az ellenkezőjét is. Nálam, ha valakinek mégis leveszem a kalapomat, pedig nincs okom rá, nem a tisztelet jele, hanem a bizalmatlanságé. Nem bízom benne, hogy az illető képes rugalmasan gondolkodni. Nem bízom benne, hogy a rugalmatlan gondolkodásmódja szerint majd nem torolja meg valahogy az ellenszegülésemet és nem kerülök hátrányba miatta.

Talán nem tűnik nagy ügynek ez a téma, de engem érdekel. Mert érdekel, ami felé mutat, hogy az emberek a korlátaikra büszkék és azokat kérik számon egymáson. Én nem ezt az irányt szánnám az emberiségnek.

Ha amúgy budapesti, magyarországi és európai kocsmatúrával egybekötött városfelfedezések, kocsma-élet és kocsmakultúra, kocsmakaja kultúra beszámolóit olvasnátok főleg, akkor a Kocsmaturista Facebook oldala itt követhető: www.facebook.com/kocsmaturista

A kapcsolódó Facebook csoporthoz itt lehet csatlakozni: www.facebook.com/groups/kocsmaturista

Folyamatosan várom az ötleteket, javaslatokat a meglátogatásra érdemes kocsmákról, izgalmas kocsmaélettel rendelkező városokról, környékekről vagy arról, hogy ti miről olvasnátok szívesen! Írjatok a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra!

TÉRKÉPEN A KOCSMATURISTA MÁR MEGÉNEKELT HELYSZÍNEI:

Egyéb írások a Kocsmaszociológiában:

A kocsma leghangosabb vendége

Az új modoros kocsmák kora is lejárt?

A kocsmai elhatárolódás optimális mértéke?

The post Kalapban a kocsmában, kalapban a lakásban appeared first on Kocsmaturista.

A szabályzat egyszerű volt, minden résztvevőnek kalapban kellett megjelenni, de legalább abban tartózkodni a kocsma területén egész este. Néhány kalappal a ház is tudott szolgálni a rászorulóknak.

Igyekeztünk a zenegépet is felhasználni a cél kifejezésére: Joe Cocker – You can leave your hat on (=Fenn hagyhatod a kalapodat!)

Még az állandó díszlet is kalapba bújt:

Kalap úr is benézett:

A történetem a kalappal

Egy tipikus „előre kurvák, gengszterek” tematikájú farsangon kezdődött 2008-ban. Arra az alkalomra vettem fel az elsőt, és látám, hogy ez jó. Majd erre emlékezve ugyanezen év karácsonyán ajándékba kaptam egy nagyon extrém, egyszerre csíkos, egyszerre „kockás” kalapot. Mintha egy new yorki taxi sormintájának és egy halszálkás gengszterzakónak lett volna a keveréke a mintázata. Amikor először meglátott benne az egyik barátom, megállt az úttest közepén és összecsuklott a röhögéstől. Bizony-bizony, minden kezdet nehéz! Itt a folytatás is az volt. Kitartottam a kalapviselet mellett a legsötétebb években is, amikor egy idő után már szembesülnöm kellett a Google-n, hogy ki az, aki a Nicholas, mikor már sorozatban böfögtek fel idegenek az utcán és kocsmákban ujjal mutogatva a kalapomra, hogy „hehe Nicholas!”. Nekem már akkor sem volt TV-m, és a neten sem látogattam erről felvilágosító oldalakat, de a celebek és a zene világában jártasabb bizonyos embereknek ez egy ideig csak egyet jelenthetett. Lekopogom, az utolsó „Nicholasozás” lassan másfél éve volt már. Azóta sokkal több kalapot hord a világ, elfogyott a szenzáció értéke.

A kalap fogalom a KáOsZ eseményén azonban az én esetemnél is többféle formát öltött:

Az est egyik fő szervezője és dekoratőre, Gutási Évi törzsvendég, beugrós pultos, kocsma-onlány a KáOsZ új „kézműves pizzájával”:

János, a főnök úr, és „ikertestvére”, Charlie

Készült egy nagy csoportkép a ház előtt, ahol csómóan osztályképszerű koreográfiában voltunk kalapban. Sajnos elszállt és csak az én homályos Zelfie-m maradt meg helyette.

Gutási Évi a kalapos bál-t hagyománynak szánja a KáOsZban, egy év múlva várható a következő. Talán addig az első kalapos kocsmatúra is megvalósul.

(A borítóképet Nyúl Krisztiánnak köszönhetjük, a többi fotó kredit: Kocsmaturista)

A KáOsZról itt olvashatjátok el az alapokat.

KáOsZ Drink Station / Italozó – Vendégségben a kocsmában

Ha pedig rendszeresen olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát extra tartalomért!

Térképen a KáOsZ Drink Station is:

KáOsZ Facebook oldal: https://www.facebook.com/kAoSzDrInKsTaTiOn/

The post Kalapos bál volt a mi utcánkban – Képes beszámoló a KáOsZ Drink Station eseményéről appeared first on Kocsmaturista.