Jelenleg négyféle jelentős vendéglátó frontot látok a Balaton partjain (hozzátenni ér), de főleg a kivételt keresem:

1. A strandbüfé sor, ahol egyrészről a messzire visszatekintő lángos, hekk, sült kolbász (stb.) kínálat vegyül a rendszerváltás körüli strandkulináris szentségtelenségháromsággal: egyen-ízű strandburger, strandpizza, strandgyros (az utóbbiak gyakran az „egész éves városok” hasonló kínálatának átlagminősége alatt).
2. A modern idők balatoni szele: a minőségi magasvendéglátás az arra reagáló médiában is egyre híresebb-hangosabb éttermei a part menti településeken és a Káli medencében, és 2.B pontként a betörekvő (leegyszerűsítve) Budapest stílusú street food egységek, melyek közül néhányan túltekintve a gourmet burgeren imázs- és kínálatkaméleon módjára kreatív halas remekeket is felmutatnak.
3.  A túlélő kisvendéglők: Próbáltam közülük párat itt-ott, de még régebben, nem tudatos figyelemmel. Ezek vendégváró légkörrel, kedvesen nosztalgikus díszítőelemekkel, házias ételekkel, vasárnapi családi vendégség utánérzésével bírnak.
4. A helyiek kocsmái: ebből a szempontból a Balaton sem különbözik. Eddigi kalandozásaim, megfigyeléseim alapján gyakran lehet az előző évtizedek atmoszférájában megmaradt, műanyagszék-hajigálós utánérzésű kocsmákat találni. Természetesen ezek közül is akadnak sokan, melyeknek sajátos hangulata van, de olyanok is, melyeknek nem sok a romantikája.

Nagyon szeretem megtalálni azokat a vendéglátóhelyeket, amik egyik csoportba se sorolható önálló úton járnak vagy azokat, amik kiemelkedőt / meglepőt nyújtanak a felsorolt kategóriákban. A túlélő kisvendéglőknek „privátágon” eleve nagy rajongója vagyok, de Kocsmaturistaként leginkább az eredendően kocsmákat hajtom itt is, az érdekes megjelenésűeket, tematikájúakat, ritkább stílusúakat, extra itallappal vagy kocsmaétlappal rendelkezőket. Mindez a viszonylag kezdeti hozzáállásom a balatoni vendéglátáshoz. Ez szükségszerűen fog még árnyalódni, továbbtagozódni. Az elmúlt két nyáron a már megénekelt Siófokon, Keszthelyen, Balatonvilágoson, Tihanyban, újabban pedig Balatonfüreden, Alsóőrsön, Balatonszemesen és Balatonföldváron garázdálkodtam és Fonyód volt az egyetlen helyszín, amivel télen és nyáron is ismerkedtem. Az utóbbiak feldolgozását folytassuk Balatonfüred kocsmáival, most a „nem hat lépcsősekkel”:

Peron – az Á, mint Álmatlanok vágányánál

A híres-nevezetes Hatlépcsős nevét már imába foglaltam ITT, viszont Balatonfüred kocsmái szerencsére nem érnek nála véget. A Peront akár rendhagyó restinek is hívhatnánk, ugyanis egy (magyaros) pizzéria profilig felduzzasztott, éjjel-nappali vagány ívó. Egy hypermodern vasútállomás keretezi, így kívülről maga a hely is ridegnek tűnhet.

Ám a küszöbön átlépve a Peron otthonos, kocsmás hangulattal rögtön jóváteszi ezeket a kérdőjeles első benyomásokat.

Boxos elrendezéssel vasúti utasfülkék szimulációját sokszorosították odabenn.

Itt ettem 2014-ben az ország számomra legeslegjobb emlékű rántottáját. Ezt említve idén viccesen fel is ajánlotta az amúgy is (pl. szállásfoglalásban) segítőkész személyzet, hogy a csapatból mindenki rögtönöz most egyet és úgy is eldönthetem, hogy melyik a legjobb. Ha véletlen itt ragadsz a városban, a Peron igazi mentsvár, mert itt éjjel is piázhatsz és pizzázhatsz. A pizza meg hiába magyaros stílusú vadpizza – amit én külön, létjogosult ételkategóriaként bírok és éltetek, ha jó – az már egészen olaszos volt, hogy a látványkonyhában énekelt a szakács miközben készítette. A Peron kötelező állomás megérkezés után, távozás előtt vagy csak úgy!

Lazy Jack, a legfrissebb lustálkodó

A vasúti pályaudvart és a távolsági buszállomást összekötő épületkomplexum másik nyúlványában pedig egy kellemes, új balatonfüredi kocsmára is bukkantunk. Lazán Lazy Jack a neve.

Ahhoz képest, hogy láthatóan modern darab, belül szintén teljesen barátságos. A névvel ellentétben nem lustaságot, hanem frissességet sugall a helyszín, a kék fallal és a balatoni képekkel és vízi témájú kis fali díszekkel.

Ám ha akarsz, órákig lustálkodhatsz is a szétterített teraszbútorainál. Hat sörcsappal és kellemes fröccsel ismertük meg. Akkor épp nem volt étlapjuk, de azóta már azt is felkonferálta a Facebook oldaluk, sejtésem szerint gyorskaja vonalon. Addig is jól el lehetett itt költeni egy-egy járműre váró sör és fröccsmenüt. A átlátszón „kendermagos” lámpái rögtön összekapcsolták a fejemben a tihanyi Pedróval. Gyorsan ki is derült,hogy egy szülőtől származnak, sőt ráadásul még a Peronnal is. Jó, hogy megalakult a Jack is, mert ha sokat vársz a járataidra, akkor akár mikro-minit kocsmatúrázhatsz is itt az állomások környékén.

König Borház (és Balaton Pizzaház), a másik velős egység

Ha már azt akarta az ég, hogy ragadjunk Balatonfüreden vasárnap éjjelre, akkor a legnagyobb pazarlás azt lett volna, a hétfő déli továbbindulás előtt nem éljük át azt, ami még kapható.

– Nézzünk még meg egy balatonfüredi kocsmát, amire igazán ráillik az, hogy kocsma – mondta Csaba

Rámutatás nélkül is rögtön felismertem, ahogy megláttam:

Kívülről színesen vibrált, zajló élettel a teraszán, belülről ehhez képest sejtelemesen sötét volt. (A képen világosabban hat) 

Odakinn a sörpadokon mindenféle népek sorakoztak egymás mellett, akár kisgyerekes családok, a reggeli kávé felett az üzletet vehemensen vitató fiatalok, egy laza tóparti karakterű idősebb arc, és ejtőző nyári ruhás középkorú nők pad alatt hűsölő kutyával. Benn egy-egy tikkadtabb életmód ívó is ült, aki megszokásból ugyanúgy elhatárolódott a tarka, fesztelen nyári nyilvánosságtól a kocsma árnyékvilágában, mintha akkor is tél lett volna, poharába kapaszkodva és látszólag még értetlen, de már talánytalan beletörődöttséggel mellébámulva élete tükrének.

Ettől a belső megbúvós árnyékvilágtól volt kellemesen kocsmás, háttal Június napsugarainak, akár egy jó holland barna kocsma beltere. A pultot viszont borház (rész)profil és a nagy borkínálat ellenére lelógó sörös neonlogók kísérték széltében-hosszában és körbeszaladásában. Amilyen örömmel találom ezeket messziről az utcán kocsmát ígérő, biztató jelként, annyira szívesen találnék odabenn inkább valami mást. Viszont ez a felültett, felül is meztelen, láncosan alvilági Micimackó pótolta az egyediséget:

A pult mögött zajlik az élet: érezni, hogy kocsmaként része egy nagyobb egésznek, ahol a fogaskereknek együtt kell mozdulni, hiszen egységben élnek egy olyan vendéglátói csatakiáltással is, hogy Balaton Pizzaház. Pörög a dinamizmus is a kedvesség mellett a tuti recept betartásához. 

Becsali táblájukon legnagyobban a velős pirítós feszít, de közzé fogva globális nagyközönségre lövő nemzetközi biztonsági játékosokkal. Sok szavam nem lehet ezért, hiszen 1. a pizza a kikiáltott profil fele, 2. még nem is kóstoltam itt a pizzát. Azt viszont örömmel láttam, hogy ez a helyi jellegzetesség itt is domborít, és a velős pirítós ma sem áll meg csak a Hatlépcsős signature dish-ként („?márkafogásként?”) És még micsoda ennél is hangsúlyosabb környékbeli sör/borkorcsolya sláger lehetne, ha a vendéglátásunk szándékos összefogással és hátszéllel mögé állna. Talán nem is késő jövőre még nagyobb erővel megpróbálni.

A bejárt négy balatonfüredi kocsmán kívül, így gyorstalpalva mindössze egy további eddig érintetlen hagyott kocsmarokont figyeltem ki, de hallottam azóta egy kisüzemi sörözőről is. Jövő nyáron tervezekvisszatérni és továbbvadászni, halászni és gyűjtögetni őket.

Újabb jó nyári kocsmatippektől addig sem zárkózom el, érkezzenek akár Balatonfüredről, akár másik balatoni településről.

Katona Csabának pedig nagyon köszönöm az idegenvezetést!

Ha rendszeresen olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

Térképen a balatonfüredi kocsmák is

Egyéb balatoni írások a Kocsmaturistán:

Siófok kocsmái – Kocsmaturista Szöveggyűjtemény

Keszthely: Nosztaliga, sörfesztivál, helyi kiskocsmák

A tihanyi kocsmák levendulántúli sugárzása

The post A Balatonon semmi nem múlik – Balatonfüred nem hat lépcsős kocsmái appeared first on Kocsmaturista.