Ez egy genetikailag nosztalgikus retró bisztró, ami alapból valóban jobban szól az ételről, mint az italról, de ennek hála más jelenetképekkel dob fel egy kecskeméti kocsmatúrát, mint egyéb állomások. Ha nem piacon lenne, még így is biztosan más lenne. A környezetével együtt lesz ilyen csoda!

Láthatjuk itt úriasan kártyázni, beszélgetni vagy épp kiöltözve újságot olvasni az idősebb, régimódi kecskeméti polgárokat. Ám vidám reggelire fakadnak itt női társaságok minden korosztályból. A dolguk végeztével teli vagy a mohón még üres bevásárlószatyorok és kosarak is elmaradhatatlan látványelemek. Emellé szinte nem is érdekel, hogy mi az ital. Az atmoszféra megitat, sőt még meg is részegít a kecskeméti Piaci Ételbárban.

Legutóbb, a 3. látogatásomnál mondjuk Soproni sört ittam. A fél-korlátolt koronaidőkre a könyöklő részleget hátrébb tolták, a jópolgáriság jegyében gyereksarok is helyet kapott. Ételfronton csupa klasszikust árulnak, színes, bőséges, illatos adagokat. 2017-ben EBBEN A CIKKBEN még az ország egyik legjobb tojásrántottáját ünnepeltem itt. Mivel én 2019-ben #FőlegVegán ételmódra váltottam, így sajnos az életlap nagy részéből már kimaradok, de a Piaci Ételbárba akkor is visszajárok hangulatot enni. 

Van patinás nagy kávégép, retró pult, olyan egyenruha, amihez még még kedvesség és alázat jár a ma sokszor divatként hódító passzív arrogancia helyett. Maradjon sokáig ilyennek, én emlékvédelem alá tenném a stílusával együtt. Olyan közeg, amit mindenkinek érdemes átélni egyszer, a visszajáróknak pedig újra és újra!