Az nyitóállomás, a Kocka Kultúrkocsma pozitív ingerörvényként rántott magával. Ritkán látok ilyesmit. Nagy drukkere vagyok a kisebb településeken is a stílusos, fiatalos (de nem rideg!) helyeknek, de gyakran maradok hoppon.

A Kocka viszont jó stílusérzékű aranyközéputas megoldás volt. Egyszerre férfias és nőies. Meghatározó szürke alapszínen azért sok kiegészítő szín, jó és érdekes vagy vicces (nem csak a leggyakoribb) retróplakátok, Sean Connery, mint James Bond poszter, stb. Sok növény és faanyag a térben. Szépen antikolt asztalok, festett konvektor. Jó térelrendezés, nyitott kávézós és kocsmás boxos. Egyedül a néhány reklámplakát vesz le belőle kicsit, de nem volt domináns. A lottozós helyektől alapvetően nem sokat várok, általában hátul maradnak megjelenésben és hangulatban is. Na, itt az ellenkezője történt, mellé soha nem volt élménnyel, hogy diktálhattam az egyik vendégnek számokat.

Szóval hajrá Kocka, légy trenddiktáló! Bár nem biztos, hogy sokáig pont ilyen marad, mert a háziasszonynak, “Amy Winehouse” Zsófinak újítási elképzelései vannak. Én örülök, hogy megismerhettem ilyen formában. Ha kérdeznétek, hogy milyen helyekből szeretnénk többet Magyarországra, akkor itt a válasz: ilyet, mint a Kocka most. Azért nyitottan várom az új változatot is. Zsófia olyan helyet szeretne, ahova nők is szívesen bejönnek. Tudni kell, hogy a Kocka a megfelelő napokon diszkóként is működik, akár meghívott fellépőkkel. De ha raklapbútoros közepes, de kényelmes méretű, nyugis terasz van. Jó hangulatú ez is, de a belteret most nem nyomja le. Köszönöm a beszélgetést és a kedvességet Zsófiának és Csizinek is. Kalapjaimmal a folytatáshoz!