vödörcafé - Kocsmaturista

Pécs kocsmái – Kocsmaturista adatlap, kedvencek és szöveggyűjtemény

A Kocsmaturista — Tue, 07 Nov 2017 08:49:04 +0000

Figyelem: ez egy 2017-es összefoglaló az első pécsi Kocsmaturista látogatósokról.

Pécsnek már elérhető egy frissebb adatlapja itt:

Pécs

Pécs a tengerpart nélkül is valóban mediterrán magyar város, ami nyáron fülledten izzadja a napsütést. Pécs, ami főleg nem a mesterségesen telepített pálmákból nyeri ezt a karakterét, hanem belvárosszéli házsorok színéből, pompázatos és mállott homlokzatok közösködéséből, a Jókai téri szökőkúton keresztül mezítláb kergetőző gyerekektől és a mellettük kosárárus szekeret komótosan eltoló régimódi kereskedőből. Pécsi kocsmatúrát tartani olyan, mint vérként folyni az erekben. Egybegyűjtött pécsi kocsmaírásaim olvashatók lejjebb.

Pécsi Kocsmaturista statisztika és kedvencek a szöveggyűjtemény állása szerint:

Pécsi látogatások száma: 2 (azóta 3)

Pécsi Kocsmaturista állomások száma: 20 (azóta 23)

Kocsmaturistaként Pécsen töltött nappalok és éjszakák száma: 6 (azóta 7)

A Kocsmaturista eddigi pécsi kedvencei: Pécs legmozgalmasabb kocsmautcája: Király utca Kipróbált és ajánlott magyar kisüzemi és nemzetközi sörözők Pécsen: BAZÁR, Karavella Sörbár, Beertok 2.0 Kipróbált és ajánlott cseh söröző Pécsen: Hrabal Étterem és Söröző Kipróbált és ajánlott retróhangulatú helyek Pécsen: István Pince, 100 Éves Borozó, Villányi Borozó Pécsi kedvenc meglátogatott rom- és lomkocsmáim: Csinos Presszó, Cooltour Café, Ti-ti-tá, Zsanér Pécsi kedvenc teraszaim, „kiülősöeim”, kerthelyiségeim: Cooltour Café, Semiramis Garden Panorama, BAZÁR, Nappali, Blöff Caffé, Korhely Pécsi kedvenc művészi, kultúrkocsma hangulatú helyeim eddig: Made in Pécs, Nappali, Blöff Caffé Pécs szimpatikus elvetemült helyei: Ti-ti-tá, Zsanér Akikre szívesen emlékezünk: Papucs Kipróbált és ajánlott kávézó Pécsen: Kisház Kávézó Kipróbált és ajánlott kisvendéglők, étkezdék: István Pince, Semiramis Garden Panorama, Kapucíner Étterem Kipróbált és ajánlott sörbolt: Kisüzem Pécsi kedvenc utcák, terek: Jókai tér, Ferencesek utcája, Szent István tér, Széchenyi tér, Király utca , Színház tér, Perczel Miklós utca

Pécsre 2016 szeptemberében érkeztem meg először Kocsmaturistaként, hogy még bezárása előtt elcsípjem akcióban a legendás Papucs Borozót.

Mondok egy imát a derék Papucsért! (Pécs)

A főküldetés sikerült is, viszont a Papucs azóta sajnos bezárta kapuit, a régi formájában örökre. Azt viszont már az odaúton éreztem egyfajta izgatott kíváncsiságként, hogy hosszabb kapcsolatot alapozok Pécs városával ezen az úton. Nagyon tetszett, amit találtam, és magamban feliratkoztam a rendszeres visszatérésre. Az első alkalommal pont a Pécsi Napok idején jártam ott, és karneválkor sikerült megismerni a talán legéjszakázóbb pécsi kocsmát, a színes-zenész, bohém és stílusos Nappalit:

Kocsmatúra a Pécsi Napok idején #1 @Nappali

Óriási dimenzióváltással folytattam az utamat a több, mint 100 évesnek mondott István Pince világába alámerülve, ahol a kisvendéglős falatok és ódon borozóhangulat határozzák meg a színteret.

Kocsmatúra a Pécsi Napok idején #2 @István Pince

A Korhelybe, a western étterem, a sportkocsma és mexikói titkos szektagyűlés és egy menő étterem elemeit is magába zsúfoló központba úgy csaltak el az este folytatására, amit cseppet sem bántam. Ugyanezen program keretében eljuthattam a Lompos Uszkár kültéri szórakozóparadicsomába is.

Kocsmatúra a Pécsi Napok idején #3 @Korhely, a mogyoródobáló

A másnap reggel rögtön eseménydúsan támadott, ahogy váratlanul szembejött a Tettyén a Semiramis Garden Panorama vadromantikus gesztenyefás és – persze ha már kötelez az a név – panorámás sörkertje és kincset érő falatozója:

SEMIRAMIS GARDEN PANORÁMA – Ahol támadnak a gesztenyék

Első alkalommal még három estét maradtam a városban, így fel tudtam fedezni a nevére rászolgáló Csinos romkocsmát és a mellé nagy kontrasztot képező 100 éves Borozót:

Pécsi kocsmajáráson: Csinos Presszó és 100 éves Borozó

Ismerkedtem a Csalogány Presszóval és az (akkor még nem is tudtam, hogy) nyári hétvégéken brutálisan népszerű Vödör Café-val:

Pécsi kocsmajáráson #2 – Csalogány Presszó és Vödör Café

Zárásképp barátkoztam a két Blöff nevű „vendéglátóhely-tesóval” (egyik bisztró, másik művészkávézó – az utóbbi erősebb alkoholtartalommal). A fináléra pedig a híres-hírhedt Monte Cristoból is pozitív élménnyel távoztam.

Pécsi kocsmajáráson #3 – A két Blöff és a Monte Cristo

Önmaga élménydús kerekségén kívül arra is jó volt ez az első túra, hogy csúnyán „megimádjam” Pécset, és alig várjam a visszatérést. A második két napos pécsi körre majdnem egy évvel később 2017 júliusában találtam alkalmat, a Ti-ti-tá invitálására. Az így megismert koncerthelyszín összesítésében is a legvadregényesebb Kocsmaturista állomások közé sorolható. Ekkor sem tétlenkedtem és hat másik Pécsi egységnek néztem a kocsmafenekére. Ezek között volt a piac közeli, teraszos retró-törzshely, a Sztár Eszpresszó, a Cooltour Café, az egyik legelegánsabb kerthelyiséges romkocsma, amivel valaha dolgom volt, a cseh vonalat is erősítő teraszos és pincés pécsi Hrabal Étterem és Söröző. A látogatásom óta a kocsmák főutcájára, a Király utcára költözött a sok ország sok sörére büszke Karavella Sörbár. Egy titkos passzázson felfedeztem egy felújított régi kocsmát, a Traminit és végül beköszöntem Pécs ekkor két újhullámos menő helyére, a zenei életben jelentős kultúrpontnak számító Made In Pécsbe és a főtéren megnyílt kicsit steampunkos, kicsit lakásdizájnos és sok sörcsapos BAZÁRba.

Ennek a látogatásnak és helyszíneinek a részletesebb beszámolója itt olvasható, az első alkalom óta beújított szerkesztői elvek szerint nem egyesével, hanem egyben:

Pécs 20 kocsma után (A 13.-20. látogatás beszámolóival)

Azóta történt még egy futó, egy éjszakás pécsi látogatás is 2018 tavaszán, aminek keretében szuper helybéli idegenvezetőim voltak és újabb rejtekhelyeket és igazi vendéglátói kincseskamrákat találtam, újabb azóta megnyílt helyeket próbáltam, és visszatértem jobban megismerni korábbi szimpatikus állomásokat, megnézni azóta bővült ismert helyszíneket, és véletlenszerű felfedezést is tettem. Mennyiségi szempontból azonban még további látogatással további új helyeket készülök gyűjteni a következő íráshoz.

Pécs magától is mediterrán karaktere, egyedi hangulata és karizmája azóta csak még stabilabb lábakon áll nálam.

Ha budapesti, magyarországi és európai kocsmatúrával egybekötött városfelfedezések, kocsmaélet és kocsmakultúra beszámolóit olvasnátok rendszeresen, akkor a Kocsmaturista Facebook oldala itt követhető: www.facebook.com/kocsmaturista

A kapcsolódó Facebook csoporthoz itt lehet csatlakozni: www.facebook.com/groups/kocsmaturista

Folyamatosan várom az ötleteket, javaslatokat a meglátogatásra érdemes kocsmákról, izgalmas kocsmaélettel rendelkező városokról, környékekről vagy arról, hogy ti miről olvasnátok szívesen! Írjatok a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra.

Térképen Pécs kocsmái is: ” width=”640″ height=”480″>

Mindenki tippjét, javaslatát szívesen fogadom, hogy legközelebb melyik pécsi kocsmát látogassam meg vagy melyik városban tartsak még hasonló túrát a határainkon innét vagy túl – kocsmaturista@kocsmaturista.hu vagy a Facebook oldalon keresztül.

Egyéb magyar megyeszékhelyek kocsmai összefoglalói a Kocsmaturistán:

Debrecen 18 kocsma után

Kecskemét 17 kocsma után

SZÉKESFEHÉRVÁR és kocsmái ELSŐ LÁTÁSRA

Nógrád megye 4 Birtoka és Salgótarján 9 kocsmája

The post Pécs kocsmái – Kocsmaturista adatlap, kedvencek és szöveggyűjtemény appeared first on Kocsmaturista.

Pécsi kocsmajáráson #2 – Csalogány Presszó és Vödör Café

A Kocsmaturista — Sun, 09 Apr 2017 08:50:29 +0000

Íme az utolsó előtti pécsi kocsmacsokor:

A harmadik és negyedik pécsi éjszakámat Szigeti külvárosban töltöttem, ahova sietve már busszal volt célszerű menni, és ahol a turitsa-Pécshez képest egész más világ várt. A magyar szemnek természetes, ránk maradt panelvilágot váltotta fel egy családi házas övezet. Itt egy igen jó fej családnál szálltam meg, Daisynél és Dettinél (Nappal úgy használtam a környéket, mint egy helyi. Ide mentem ki bevásárolni és itt ebédeltem a közeli kifőzdében. Közben körülnéztem. Akadtak arra összkép-tarkító tényezők, pl. mai térkővel a mozdulatlan panelházak közé kanyarított frissebb korlenyomatot adó utak, terek.

Mivel közel volt az egyik nagy egyetemi épület, simán befészkelődhetett a környékre kávézó franchise és menő újhullámos street food bar is.

Hagyományosabb ellensúlynak pedig volt minimum 10-15 perc várakozási idővel büszkélkedő, népszerű lángosozó. A környéket nem jellemezte bőséges kocsmakínálat. Az a pár messziről látott panelház alatti kis garázs-kocsma kívülről jóval inkább a keretet adó betonkorszakhoz illett. Többségük már bezárt vagy épp azon volt, amikor este kijutottam a nagyvilágba. Látszólag nappali közönségre építenek inkább.

A belvárosba menet az egyik komolyabb kereszteződésben viszont még nyitva találtam a Csalogány presszót. (461. állomás, 8. pécsi állomás)

Olyan volt, mintha a Szomszédok kora 90-es évek beli TV-s „teleregény” világába léptem volna át a küszöbön, de ilyesminek képzeltem a szüleim fiatalkori meséi alapján a korabeli presszós és a szocialista hivatali bálos világot is. A széktámlák, a függönyök, az asztalterítők, a régi nagy járólapok, a színek, az arányok, sőt néhány vendég is egy megelevenedett elképzelés részeként vett körül.

Próbálom nem leírni az ilyen helyekre általam (is) túlhasznált klisét: időutazás. Leírtam, bocs… (fontos: ez csak a hangulatára vonatkozik!) Amúgy, a jelenével ezen az elmerengésen túl, aznap pont nem tudott lekötni. Hétfő este volt, 9 után, kevés ember, kevés történés, chips, mogyoró, ropi, átlagos sörök, átlagosan jó fröccs, csócsó, sötét, hangos zene, mégis záróra hangulat. Egy vicces megfigyelés az volt, hogy az egyik pult úgy nézett ki, mintha DJ pult lenne fából. (Talán az is volt?)

A pultos lány kedves volt. Mesélte, hogy amikor üzemel a terasz, akkor jóval nagyobb az élet. Mindenesetre ez volt a legkisvárosiabb hangulatú kocsma minden eddig pécsi hely közül. El tudnám képzelni egy negyed ekkora városban is (Pécs kb. 150.000 fős).

Mivel szokásomhoz híven folyamatosan ajánltattam a helyiekkel kocsmákat, és sokak véleményt kérdeztem a kocsmaéletről, néhány név többször elhangzott. A Vödör Café is, és talán ez volt a legmegosztóbb mind közül. Voltak, akik sznobnak titulálták, mások nagy mosollyal a kedvenc helyüknek. Nagyon kíváncsi voltam tehát, hogy én mit fogok találni, amikor megérkezem.

Nem értettem a szélsőséges érzéseket. Számomra pont egy kiegyensúlyozottan középen maradó kocsmának tűnt magában, feltűnően sok rikító zölddel a színhasználatában, ami nyilvánvaló tudatos koncepció része. Hétfő este itt sem sokan tobzódtak. A két teremből a belsőben egy fiatal lányokból álló quartet szürcsölte az italait, a külsőben két srác lazult.

A Vödör elég új, akkor alig két éves volt. Letisztult, céltudatos, modern megjelenést választott, emiatt elsőre steril és távolságtartó is lehet, de ha jobban megnézzük a laza falfirkákat, máris barátkozósabbnak jön le a megközelítés.

Marci, az üzletvezető, akivel ekkor találkoztam, jópofa, spannolós figura volt, vele dumáltam, miközben a pultnál hosszúlépéseztem. Mesélt az egyetemi és a kocsmaéletről, és arról, hogy mennyire nem mentek már a régi talponállók és milyen sok megszűnt közöttük. Marci közvetlensége még barátságosabbá tette a helyet az így zölden nem annyira pacsizós, nagyon világos és szó szerint is kávézósan tiszta megjelenése felett. Ízlés kérdése ez. Én alapból jobban bírom a félhomályos lebujokat, van aki más meg ezt, de első blikkre az idézett sznob jelzőtől távol áll.

A nevét onnét kapta, hogy vödörben is szolgálnak fel koktélokat.

Akkor nem volt kajaválaszték már (és még), de egy hamburgeres korszak már lezajlott. Jó visszajelzéseket kapott ugyan, de nem fogyasztották elegen. Legutóbb azt olvastam, hogy nem adják fel, konyhát fejlesztenek. Nagyon helyes! Visszanézek!

Összességében egy létjogosult helyszín a Vödör Café Pécsenek ezen a pontján. Nagyon hangulatos tér (Jókai) peremén található, és az ide nyíló terasz már eleve egy áldás.

A bel-külcsín meg azért életképes, mert a finomabb női közönségnek is elég biztató, bátorító a belépésre és a maradásra. Ahol pedig megjelennek a csajok, ott megjelennek a srácok is. Ilyen ez a pillangóeffektus! Extra, hogy elvileg itt csapolnak egyedül hidegkomlós Drehert a városban és úgy hallottam, hogy a borlap változatosságára is figyelnek. Ha tényleg lesz valami kreativ konyha, végképp jó lesz! Úgy érzem, jó kezekben is van. Én drukkolok.

A Jókai teret ezzel még nem hagytam el. Mentem a szomszédba is.

Folyt.köv.

Térképen a Csalogány és a Vödör Cafe is:

Ha extra tartalmat is olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

Korábbi írások a Pécs sorozatban:

Mondok egy imát a derék Papucsért! (Pécs)

Pécsi kocsmajáráson: Csinos Presszó és 100 éves Borozó

SEMIRAMIS GARDEN PANORÁMA – Ahol támadnak a gesztenyék

The post Pécsi kocsmajáráson #2 – Csalogány Presszó és Vödör Café appeared first on Kocsmaturista.