Miért pont az Óbester Borozó?

Az Óbester Borozó a VII. kerület külső részén található, igen közel azokhoz a koordinátákhoz, ahonnét megkezdtem a folytatásos kocsmatúrát. Egyrészt ezért keveredhetett könnyen az első nap gyűjteményébe. Másrészt korábban is szívesen jártam már oda alkalom adtán. Viszont a harmadik évforduló előtt már rég nem fordultam meg ott. Aggódtam is, hogy bezárt, mert többször találtam csukva, de kiderült, hogy csak rosszkor mentem. Amikor újra felkerestem, működött és virult. A pult mögött az üzemeltető pár női tagja, Judit fogadott, aki úgy nem ismert rám, mint pár éve vissza-visszatérő vendégre, de a blog alapján felismert:

– Én követem magát a Facebookon – mondta, mielőtt letegeződtünk. Három éve nem tudtam volna még hová tenni ezt a mondatot, de most nagyon örültem neki. Úgy tűnt, neki is sikerült örömet és meglepetést szerezni azzal, a háttér-infóval, hogy három éve benne voltak az első Kocsmaturista alkalom első 11 kocsmájában, és attól is boldog vagyok, hogy ők túlélői még ennek az első 11-nek (4 már bezárt, 1 meg átalakult.)

Lássuk hát az Óbester Borozót!

(A beszámoló főleg egy 2016-os jegyzet alapján íródott, a képek egyrésze viszont 2018-as)

Az elegáns Rózsák terét nem minden irányból lehet elegánsan megközelíteni.

A sok sávos Rákóczi út kevésbé felkapott, külső részéről indulva szinte térugrásra van szükség.

Ám a Huszár utca jó adottságokkal bír ehhez.

Mintha egy takaros, legfeljebb 30.000 fős kisvárosba lépnénk át hirtelen. Csendes és tiszta, dísz-térköves, nyáron lombos, csalogató, mégis könnyű elhaladni mellette anélkül, hogy megtudnánk, micsoda kincset rejt kocsmaszemszögből a pinceszinten.

Az Óbester Borozó nemcsak a mai Budapest egyik legrégebbi működő kocsmája, de merészen azt állítom, hogy a pincekocsmák közül az egyik leghangulatosabb is. Több, mint 40 éve operál és atmoszférájában egyesítve idézi meg a klasszikus magyar kocsmai vendéglátást és egy olasz külvárosi boros-pizzás pince hangulatdarabjait.

Mindenki hangos, kiabál, gesztikulál, mégis mindenki kulturált. Itt ez a normális, ez a hiteles, ez az otthonos. Ez senkit nem zavar, minden jelenlevő hozzálazul ehhez a közeghez. Az Óbester Borozó a feszengős helyekre nevet, természetes mosollyal. Erről kell(ene) szólni egy kocsmának. A vendégek is olyanok, mint amilyenek egy hely engedi őket lenni.

A város legidősebb ifjúsági kórusának megismerése

Egyik 2016-os ottlétemkor például arra figyeltem fel, hogy egy idősebb társaság hangosan és szépen énekelni kezdett, a világ legtermészetesebb dolgaként töltötték be hangjukkal az egész teret. Na így mulató nemzetre lennék messze földön büszke. Erre nem volt művészet felfigyelni. Amit ők csináltak, az volt a művészet. És mind később kiderült, tényleg! Ők ugyanis a város legidősebb ifjúsági kórusa, akiknek saját törzsasztala van az Óbester Borozó egyik szegletében. Talán az alkoholtól, talán a pajtásasiságtól, talán a magabiztosságtól vette az átlagban két generációval fiatalabb szomszéd asztaltársaság a bátorságot, de kontrázni kezdett nekik saját énekléssel. A nekem csak ezután kórusként bemutatkozó kórus semmi hegemóniát nem képviselt, játékosan reagált a kihívóira. Kedves, közvetlen emberek voltak és sokat anekdotáztak a régi szerepléseikről, a kórus fénykoráról és a mai helyzetéről. Ilyesmit kincs találni! Ez a találkozás is sokat lökött rajtam abba az irányba, hogy blogot csináljak a felfedezéseimből. A blog legelső mondata is erről szól, ebben a kezdő bejegyzésben:

80 KOCSMA FELETT A FÖLD KÖRÜL! – A bemutatkozás kezdete

Sajnos a találkozó idején még nem fotóztam, így erről kép nélkül maradunk. De az aktuális hírek szerint is a mai napig össze lehet velük futni ott.

Az Óbester Borozó karizmája

Árpi, a kocsmáros igazi márkanév a törzsvendégek körében. Láthatóan büszke a kocsmájára és lubickol a szerepkörében. Minden vendéghez van kettőnél kétszer kettővel több jó szava, és mégis türelmesen várják a pultnál, mert a várakozó tudja, hogy hamarosan ő is megkapja az extra három perc beszélgetést egy csapoláshoz. Árpi azt is cinkosan nézi, ha távoli asztaltól kiabálva adják le a rendelést, és cinkosan teljesíti is azt. (Még nincs kép)

A hely egyik büszkesége a jó vastag, nagy lapú vendégkönyve, ami már csordultig megtelt jó rajzokkal és jó szavakkal minden nyelven. Érdemes lapozgatni, Libanontól Walesig sok helyről írtak már bele.

Egy cambridge-i csapat krikettütője a helyi talán legikonikusabb ereklye. Árpi elmondása szerint már jó pénzt is kínáltak érte, ő mégsem adná el soha.

Az Óbester Borozó tele van az évtizedes vendégek tárgyaival az elmúlt 40 évből, sok olyan vendégével, aki már nem is él azóta. Számukra ezek a legkülönlegesebb tárgyi emlékek.

Személyes érintettség nélkül is érdemes nézegetni a falakon és a vízszintes felületeken mindenkinek, mert rengeteg érdekes kornyomot és különös tárgyat lehet kiszűrni különböző időkből.

A Brandecker egyébként a ház söre, van barna és világos lager. Magyar, ecseri, nem egy újhullámos gourmet, de kellemes és ritka. Kevés helyen lehet kapni. Korábban például a híres-nevezetes „Wichmann kocsmájában” lehetett még hozzájutni, de az sajnos bezárt (Érdekesség, hogy Árpinak Wichmann Tamás régi barátja és egyúttal sportoló társa is volt.) Kínálják a Brandeckert az Óbester Borozóban rigóként is, tehát összecsapolva a barnát és a világosat. Én például itt ittam ilyet először annak idején.

A zsíros kenyér a jellemző kocsmakaja a Óbester Borozóban. Örök joker, ami adhatná magát gyakrabban is az országban, mégis egészen kuriózum. Előre meghirdetett bulikra és kérésre pedig láttam már Juditot és Árpit galuskát és pörköltet is villantani alkalmilag. Egy japán társaság meg egyszer innét rendelt pizzát magának.

A benyomásaim három év után is nagyon rokonszenvesek: a pincekocsmák kedvelőinek egy telitalálat. Hangulatos, bensőséges, kicsit rejtélyes, évtizedeket egybeölelő miliővel, szívélyes, példás vendégfogadással, intelligens változatos társaságokkal. Ugyanúgy élmény külföldi látogatóknak, ahogy élmény környékbeli törzsvendégeknek. Az Óbester Borozót úgysem lehet ennél jobban elmagyarázni. Aki érzi, érti!

Azt gondolom, hogy így esne jól bemutatni Magyarország békebeli kocsmavilágát, ahogy az Óbester alapján lehet, és azt kívánom, hogy bár valóban mindig, mindenhol, de legalább gyakran ilyesmi is lenne. Három éve, az elején naivan még azt gondoltam, hogy biztosan sok-sok ilyesmi állomást fogok találni majd Magyarországon, de három év után azt mondom, nem, nem sok ilyet találtam. Ezért is kincs az Óbester, és ezért is kell jó irányba vinni a pislákoló kocsmaforradalmat!

Óbester Borozó Facebook oldal: https://www.facebook.com/obesterborozo/

Cím: Budapest, Huszár u. 5, 1074

Nyitva tartás: Hétfő-Szombat, 14:00-24:00, Vasárnap: Zárva

Térképen az Óbester Borozó is a többi Kocsmaturista állomással:

Ha naprakészen is követnétek, merre jár aktuálisan a Kocsmaturista, akkor kedveljétek / kövessétek a blog Facebook oldalát: https://www.facebook.com/kocsmaturista

És várlak titeket a Facebook csoportba is, saját kocsmaélményeket megosztani és követni másokét is: https://www.facebook.com/groups/kocsmaturista/

The post Óbester Borozó – Időtlen pincevigadalom appeared first on Kocsmaturista.

Az egykori B1-es (CIKK) reneszánszember, Zoli, aki mostanában C2-ra emeli a tétet (ki nem hiszi, járjon utána) már egy jó kis Guri Serházat is üzemeltet Budapest VII. kerületében, a Bethlen Gábor utca sétálószakaszán, a Keleti Pályaudvarnál. Már visszatérő vendég vagyok a kellemes sörpincében, és az ott csapolt Guri, Hübris és Thomas Menner sörmárkák boldog alkalmi fogyasztója. Nekem is jutott a meghívásból, amikor terepszemlére vitték a vendégsereg egy részét a sörfőzdébe, Jászapátiba.

Jászok földjén

Felfedezetlen vakfolt volt eddig a Jászság a Kocsmaturista térképen, így külön öröm volt jász földre lépni. Jászapáti kb. 8000 fős település. Az első tanítási napok egyikén, az iskolába igyekvő gyerekekkel egy időben, reggel futottunk be mi is a kertes családi háznál működő Guri Sörfőzdébe, ahol ekkor már javában zajlott az élet, mint minden nap. 

Urbán Imre és Urbán Imre, apa és fia és a csapat a vidéki gazdálkodás fegyelmezettségével kel órára, „sört fejni”. Ürülnek a malátás zsákok, és gurul tovább a folyamat. Egyes szakaszait szakmai súgás nélkül talán nem is tudnánk hova tenni, dehát erre jó ez a tanulmányi kirándulás: megérteni, hogyan kerül a zsákból a szemcsés árpamaláta folyékony formában a felhörpintő eszközeinkbe. 

5D-s moziélmény a Guri Sörfőzdében 

Elsőként megnézhettük, hogy mi az a nedves roppantás, de a program többi része sem volt száraz. Nagyon jól tagolták a bemutatót. Nem egy az egyben végigvitt, munkaellenőrzés-szerű gyárszemlében részesültünk, hanem visszakérdezős, megértetős és nem utolsó sorban látványos, ízes-szagos műsorban, míg végigjutottunk minden folyamaton.

Megkóstolhattuk a készülő terméket különböző fázisaiban.

Végeredményben egy kezdő és egy közepesen jártas sörkedvelő is tudott tanulni a maga szintjén az átéltekből. Egy vadonat-újoncnak nagyon kell figyelni ilyenkor, és jól és bátran kérdezni, hogy az alapok jó helyre kerüljenek. Ifjabb Imre szimpatikusan még illusztrációs ábrával is készült a látogatóknak.

Az érzékszerv-túráztatáson túl, rendezői változatként volt érdekes a sörfőzde története is: miként kapcsolódtak össze a magyar SÖRténelemből ismert más alakokkal a karrierjük egy-egy pontján, hogy inspirálták és segítették egymást, miközben mindenki hozzáadta a magáét. Vagy hogy hogyan épült fel a 22 évig egyféle, sima lagert főző családi vállalkozásból egy olyan komplexum, ami mára nagyjából 15 saját receptet készít és állandó bérfőzdéje olyan gerillafőzőknek is, mint a Hübris vagy a Thomas Menner.

Miért is vendégségben voltunk?

Az csak egy dolog, hogy a program részeként vagy a felvonások szünetében finom sört lehetett kóstolni, többfélét egyenesen az erjesztőtartályból (pl. az új Banana Joe nevű búzasört), de jó háziasan meg is vendégeltek minket.

Jött a bödön zsír, a felvágottas tál, a szépen szelt paprika és paradicsom, erős lilahagyma masszívan skalpolgatva. Mindez friss, puha hungarikumértékű nagy karéj fehér kenyérrel és kényelmes, nem zavar(tat)ós, „szolgáld ki magadat” szabadsággal és kedvességgel.

Szeretem az ilyen vendéglátást. Ritkuló. Ugyanilyen szívélyes volt a fogadtatása minden embernek és minden kérdésnek. Tetszett, hogy nem marketingbeszéd volt, csak mese, arról, hogy mit csinálnak, hogyan és miért. És közben mint egy játszótéren mászkálhattunk fel-alá a területen, még a kocsmájukba is szabad volt a bejárás. 

Jött a rokonság is, ahogy egy családi vendégségben szokás. A sörfőző csapat tagjai pedig vigyázták a jólétünket. Béla bácsi néha árnyékból támadott a kóstolókkal: – Banános jöhet még?

A Guri Sörfőzde jászapáti kocsmája

(914. állomás, 1. jászapáti állomás)

A sörfőzdénél is régebben, a 90-es évek hajnala óta működik kocsma az udvarban. Az eredeti még tyúkneveldéből törzsfejlődött. Urbánék később komplett házat húztak a helyére. Egy felirat őrzi az egykori pizzéria emlékét is.

Ma már hamisítatlan kocsma, csak épp különlegesebb sörökkel az átlagosnál. Állandó pils és változó gyümölcs+különleges a képlet.

A visszatérő vendégek napi rutinjaiknak éltek. Volt, aki kétszer ment el a kocsmából, míg ott voltunk, és kétszer jött vissza. Volt, aki épp otthonosan a sörébe öntötte az utolsó csepp Unicumját a körbeszaladó csempézett pultnál. Mi vendégek voltunk, ők még vendégebbek.

Különlegességként a vendégtérben volt egy irodasarok is, amit többnyire tiszteletben tartanak a törzsek. Néha beleülnek ugyan, de elvileg elég egy jól irányzott csúnyán nézés az aktuális irodistától a visszabitorláshoz.

Guri Sörfőzde csapatépítő tréning?

Gyakorlatilag egy össznépi Guri és barátai találkozó is volt ez a partneri nyílt nap. Felismertem Istvánt a szintén látogatott biatorbágyi Serházból és megismerhettem új kocsmárosokat is, többek között a sokat ajánlott szegedi Maláta (és most már Napfény Műhely) szintén apa-fia stábját, akik ugyancsak CSAP-atják a Gurit. Amúgy is ajánlom a szortimentet – szerencsére nem csak azért, mert le-zsíroskenyereztek, hanem mert boldog előéletem van velük. Személyesen leginkább a Pompeii, Amerikai Vörös Ale-t és a Hübris Doktor Béla búzáját javaslom, de ezúttal a Banana Joe és a Stachanov East Coast IPA is jól debütált nálam.

Nagyon értékelem, hogy Guriék ilyen módon közelebb vitték a forgalmazókat és a fogyasztókat a termékekhez és a sör tudástárához.  Ráadásul ennek hála jászapáti kocsmában is megfordultam már, sőt hazafelé még megálltunk az egyik település legszimpatikusabb kocsmájában, ahol szintén elvégeztük a dolgunkat. De az már egy másik mese…

ÉRDEKESSÉGEK A GURI SÖRFŐZDÉRŐL

A Pompeii sört a szegedi Pompeii kiállítás megnyítójára készítették. A Maláta kézműves sör és grillkert ugyanis a Móra Ferenc Múzeumnál található. Pompeii terracotta színű vulkanikus kőzetére reagálva lett vörös a sör.

A Guri becenév onnét származik, hogy az egyik Urbán felmenő nagy tekés „guritós” hírében állt. Nem sejthette, hogy egyszer majd milyen sok sör-leGurítós ember tiszteleg az emléke előtt.

Örök hála Zolinak a meghívásért!

Ha rendszeresen olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

TÉRKÉPEN A GURI SÖRFŐZDE ÉS KOCSMÁJA IS

HASONLÓ TÉMÁK A KOCSMATURISTÁN:

Hatvan serkortyra Hatvantól

Sínen a nógrádi kisüzemi sörgyártás – Fűtőház Sörfőzde

The post Vendégségben a sörfőzdében – Guri Sörfőzde, Jászapáti appeared first on Kocsmaturista.

K.e. (Kocsmaturista előtt) jártam persze borkóstolón, de akkor még nem volt ekkora a tudásszomjam a szomjam mellé. Már egészen más szemmel ültem végig ezt a szakszerű és élvezetes élményt. A külvilág sok mindent tart a borkóstolókról. Az egyik kitüremkedően gyakori megközelítés a „sznob” címke. Biztosan könnyen lehetne erre is gyakorlati példákat sorakoztatni, ha rászánnánk pár napot, de eleve nem ezt akartam visszaigazoltatni.

Így itatott a Borháló Érd

Egy szívélyesen üdvözlő, barátságos közegbe érkeztem, terülj-terülj asztallal. Jó magyarosan, zsíros kenyér és pogácsa terítés várta középen a vendégeket. Tábortűzként ülték körbe a vendégek. Stok Miklós, a tulajdonos, mint egy sámán a sarokból igézte az egybegyűlteket borral és tudással.

Többféle magyar borvidék többféle pincészetének több típusú borát kóstoltuk végig passzos elméleti körítéssel.

Külön szívügyem, hogy közérthető, alapoktól magyarázó, de nem túlmagyarázó stílusban vezényelt Miklós. Aktívan tartotta a közönséget, visszakérdezett, véleményt kért, biztonságban akarta tudni, hogy mindenki minden szükségesen elhangzó szakszót ért. Na, ez távol áll a sznobtól! Ebben hiszek: így is lehet, úgy is lehet. Nagyon sok múlik azon, hogy ki áll a publikum elé. A megfelelő ceremóniamester és a megfelelő közönsége természetes kiválasztódás. Miklós ügyesen hangolta a közönséget, nem csak borral, hanem stílussal is.

Így a kezdetben idegenekből álló csoport a végére egészen kerek közösséggé formálódott. Vidám gitáros, éneklős esetébe torkolott a „szabadfoglalkozás”, ahol mindenki kedvére újrakóstolhatta a kedvenc borát („ami ki lett bontva, az ki van bontva”). Az enyém magamat is meglepő módon – amúgy fehér borosként –   a balatonboglári Várszegi pincészet Pinot Noir-ja lett.

Nem kisebb személyes diadal, hogy a 9 borból 8 kifejezetten ízlett miközben eljutottunk egy igazán különleges ízű négyes házasítástól (Kristinus) a tokaji édes vonalig. A folyamatos kocsmatúráimon különböző nemzetek különböző borait ittam főleg fröccsben, de ritkán mozdítottak ki az egyensúlyomból: megvolt a kötelező korty tisztán, aztán mehet bele a szóda és kész!

Ha más is van így, mint én, hogy inkább fröccsözik és az alapvető könnyű borokat issza (irsai olivér, olaszrizling, chardonnay), és a túlságosan hivalkodó görcsszáraz boroktól nem jut a mennybe, az egy ilyen alkalommal teljesen új világba nyerhet bebocsátást. Széles körben befogadható, váratlan zamatokkal találkoztam.

Műveltségi desszert a borhoz

Jöjjön a multimédiás rész! Miklós elmondása szerint sok mindennel lehet párosítani a bort, csokival és sajttal, de most verssel párosították. A meghívóm, Jordáki Gábor, érdi lakos olvasott fel. Gitárral aláfestett Szinay Balázs.

Gábor a Borháló Érd üzlet törzsvásárlójaként már visszatérő vendége az események. Saját magától és Petőfi Sándortól olvasott, főleg boros témában, az egyik blokkban játékosan meghagyva a közönségnek a talányt, hogy három vers közül melyik melyiküktől származik. A verses est kedvenc sora nekem tőle ered: A bor nem más mint a gyümölcsök emberek feletti diadala. Gratulálok és köszönöm a meghívást és az élményt Gábornak, és a nagyszerű mivoltát Miklósnak és családjának.

Zárásképp: tetszik, hogy pár négyzetméteren így össze tud fogni a kultúra és a gasztrokultúra. Mindenki hozzáadja amije van. Abszolút nyerő debütálás volt a Borháló Érd mikroklímája a tudatos borkóstolók világában. Innentől eltökéltebben nem engedem az embereket végletesen azt gondolni, hogy egy ilyen esemény csak társasági pózolás lehet. Egy színjó értelemben vett kocsmahangulat alakult a végére boroktól roskadozó polcok között. Legalább egyszer kötelező élmény mindenkinek, főleg az ellenállóknak!

Kocsmaföldrajzilag is visszatérünk még Érdre, de addig is ha extra tartalmat olvasnátok magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát.

Térképen a Borháló Érd -Diósd is

A Borháló Érd -Diósd Facebook oldala: https://www.facebook.com/borhaloerddiosd/

A Borháló Érd -Diósd címe: 2036. Érd, Balatoni út 59.

PANASZMEGELŐZŐ: Van egy másik Borháló Érd parkvárosban, nem keverem vele, csak mivel Érden voltam, nem akartam minden alanyi elhangzáskor beleírni azt is, hogy Diósd.

The post Verses-zenés kocsmai hangulat a Borháló Érd szaküzletben appeared first on Kocsmaturista.

Egy (kis)városi legendát kutattunk fel. Azt hallottam vagy úgy értettem, hogy létezik egy kocsma egy réven, amit a révész, ha a folyó túlpartján akad dolga, (például utasokat áthozni), egyszerűen fog téged, mint vendéget és kérdés nélkül átvisz a söröddel, majd visszahoz, míg újra nem lesz dolga ott. Ti csalódnátok, ha személyesen kiderülne, hogy ez a kocsma ebben a formában mégsem létezik? Na, én elzarándokoltam oda,  nem lett igaz, és mégsem csalódtam, sőt!

Valóigaz, a fenti összefoglalót egy olyan barátomtól hallottam, aki hírhedt arról, hogy részegen könnyen összekavarodik a közlekedési járművek rendeltetését és irányát illetően, de az is lehet, hogy én értettem félre. (Ennyit a legendásságról!) Mégsem jutott eszembe mindezt kétségbe vonni, annyira csábító volt a különlegességfaktor. Ritával keltünk útra, az egyik Szarvasos látogatás után, hogy kipróbáljuk az említett Ebihalat a Lupaszigetnél.

Szentendrei HÉV-vel utaztunk, Budakalász Lenfonó állomásig. Kocsmaturistaként akkor először tettem a talpamat Budakalász földjére. Szerencsémre Rita rendelkezett idegenvezetői csúcsképességgel, de a célállomást ő sem ismerte még. A nagyjából 10.000 fős település egy ponton Budapesttel, de a hangulata nyilván teljesen más, beteljesíti azt az atmoszférát, amit a Római part és Pünkösdfürdő már felvezet. Budakalászon durván lehet érezni a vizek jelenlétét a levegőben, egy nyári napon rögtön nyaralóvidék ízű levegőt lehet harapni, ahogy leszállunk a HÉV-ről. 

A Duna azonban mégis egészen megérezhető gyalogtávra volt. 28 percet írt a Google Maps. Tapasztalatom, hogy kétszer olyan gyorsan megyek, mint az alkalmazás feltételezi, de ez tényleg beletelt vagy 20 percbe. Nem kell kapkodni amúgy, jó séta (József Attila út>Lupaszigeti út!)

A közvetlen útvonal nem tartalmaz egyéb kocsmákat, bár azóta tudom, hogy nagy kitérőkkel vagy másik úton lehet találni egy-kettőt, de első alkalommal megéri teljesen az Ebihalra koncentrálni. Mi is az Omszki-tó partján pihentünk meg egy szusszanásnyit, és ettünk egy jó úti levest a markánsan westernes Country tanyában.

Túl jól lakni sem érdemes Ebihal előtt, mert az is tartalmaz jó falatokat bőven. Hamarosan meg is találtatott maga a zarándokhely, ami minden várakozást felülmúlt.

Persze már kezdtünk elbizonytalanodni, hogy ez a nehéz komplexum (állóhajó) valóban kecsesen megmozduljon a vízen. Későbbre hagytuk a megfejtést. El voltunk telve attól, hogy Budapesttől ilyen közel szinte lehetetlen ilyen távol kerülni, de az Ebihal megoldja. Mindketten rajongova, szájtátva mentünk végig az odavezető mólon és önkéntelen, tisztelgő hallgatás és áhítatos körültekintés után összefoglaltuk a gondolatainkat erről a külön szigetről, ami itt létrejött. Rita szerint ez egy úszó Üvegtigris.

Az én első asszociációm pedig a Balu kapitány rajzfilm sorozatból Lajcsi bárja volt, mondván, hogy ilyen szépet még csak rajzfilmben láttam.

Eleve a színek kombójával, a kék vaskorlátokkal, a fehér-kék csíkos ülőpárnákkal és a piros kockás asztalterítőkkel együtt vízi patkányt csinál minden vendégből. És ezt a fülledt csendéletet leheli tele prüszkölve a párátlanító. Isteni volt a hangulat és mozgalmas a látogatottság ezen a júliusi szombat délutánon.

Egy meghatározó sörpados vendégtérből, a pult kis tereméből, és egy kültéri vízi teraszból áll, ami szintén egy stégen foglal helyet. A pult terme már annyira intimen lakájos a plüsspléddel letakart heverővel, mintha csak véletlenül beléptünk volna egy munkahelyi alvófülkébe és szánkra is jönne az elnézést szó, de aztán rájövünk, hogy ez csak az Ebihal fantasztikus közvetlensége közönség és személyzet között, mint az is, ahogy a hölgy a vendégtérben aprítja a hagymát a zsíros kenyérhez. Imádom az ilyesmit! Na, én erre vagyok kíváncsi, nem a marketréningelt “How are you, guys?”-ra. Amúgy kapható még népszerű házi rétes, pogácsa, paprikás krumpli, virsli, debreci és rágcsák. (<Nem esküszöm meg, hogy mindig minden!)

Külön élmény, hogy a kocsmából lehet etetni a kacsákat, akik folyamatosan úsznak mellettünk és körülöttünk. Máshol nagy szám, ha egy tömegszállás szerű akváriumot passzíroznak a falba, amiben a halak két dimenzióban úsznak mellettünk, öngyilkos gondolatokkal a fejükben. Itt nagyon gazdag a fauna, kacsák, kutyák és szúnyogok.

– János bá, űzze el nekünk a szúnyogokat!

– Az utolsó szúnyog 9:17-kor távozik!

(megtörtént eset alapján)

János bá a főnök, de a Boni, a ház kutyája is úgy viselkedik néha, mintha ő lenne az. Büszkén jár végig a területén, kedvesen ellenőriz mindenkit. Nagyszerű érzés!

A többi kutya meg néha benn rázza le magáról a vizet. Nagyszerű érzés!

Az emberek és az állatok két irányból jönnek amúgy, földről és vízről, Budakalászról, és a Lupaszigetről is révvel. A rév így mégis csak része lesz a kocsmának, mégha nem is maga a kocsma az, mert ha megérkezik, azt meg lehet érezni! Odacsapódik egy kicsit vagy jobban!

Főleg akkor vicces, ha a teraszról tovább keskenyedő móló végén lévő hintaágyat hajtod, és akkor történik mindez. Kocsmai extrémsport! Onnan amúgy elég kedvező kilátás nyílik a Lupaszigetre és nyaralóira.

A révvel meg örök opció a vendégeknek utazni is a szigetre és vissza, és ezt az eseményrészt körbe lehet kocsmázni az Ebihalban.

És még és még: rendezvénykuckó a parton, ahova kiviheted a piádat, és készítheted a kajádat és az egyik vendég által úszófákból származtatott extrém jópofa, természet adta díszletek, amiket az ember csak meglát, felismer, kiválaszt és felhasznál.

Lehet a végtelenségig sorolni, körülírni, részletezni, de ezt tényleg átélni kell! Nagyszerű helyszín! Az egyik legkiemelkedőbb közegélmény, ami ért tartalmas túrámon. Irány mindenkinek, nyitva egész évben, már 14 éve! Remélem a 28. születésnapon is ott lehetek, amikor a Lupa beach szuperhatalomként már az árnyékáig fog érni, de az Ebihal büfé akkor is megmarad ugyanilyennek.

Szárazanyag tartalom:

Van TV, sportközvetítés, néha koncertek, előtte a parton vagy a mólón, főleg blues

Még a csapból is ez folyik: Ászok, Dreher, HB

Cím: 2011, Budakalász, Duna sétány

Nyitva: 8:00-23:00

Facebook oldal: https://www.facebook.com/ebihalbufe/?fref=ts

The post Ebihal, Budakalász – “Az úszó Üvegtigris” appeared first on Kocsmaturista.

Ennek egy része pedig energiával, frissességgel pumpáló FŐZDEPARK lett, négy magyar kis sörfőzde otthona. Nagy levegő, felsorolás: 1. Monyo, 2. Mad Scientist, 3. Horizont 4. Hoptop Brewery.

Pofásabb telepet nem is választhatott volna magának ez a négyes fogat, akiknek az együttműködését és pajtásiasságát mosolygós szemekkel nézem. A különleges helyszínekre bármennyire is fogékony receptorú vendégek, gondolom, hozzám hasonló „wow” belső kiáltásokkal utaztak át a rendezvénybusszal a gyártelep bejáratán a házigazdák debütáló kerti partijára, az Első Kraft Sörfesztiválra.

Búcsúi mértékű volt a banda, mintha egy kisváros színe-java gyűlt volna össze a főtéren. Szép számot mutatott az érdeklődés, mégis megmaradt a közvetlen légkör, az az élmény, hogy vendégségben vagyunk. Bőven volt kínálat, hiszen egyéb vendégstandok is részt vettek (Hedon, RothBeer, Kentucky Ale, Uradalmi sörmanufaktúra, Balkezes).

Mindenki, akivel beszélgettem, jó fej volt és közlékeny. A sörök javarészt kifejezetten ízlettek, megbízható szintet hoztak.

A csapolt termékek árazása haverian egységesen történt a főzdék között. Régi kedvencekkel és friss felfedezettekkel (Mad Scientist: Monkey Temple és Jam 72) is újra találkoztam. Számomra újdonságokat (Horizont American Pale Ale és Saison Witbeer, Monyo WHT IPA, Uluru a HopToptól) és eddig kihagyott darabokat is kósoltam. A Hedon Charlie Firpo-ja saját meglepetésemre is teljesen újszerű sörélményt adott. A gyömbérkedvelő nyelvemnek pedig ínyencségként nagyon kedvére volt a RothBeer Gingermeistere. A Mad Scientist pultban operáló Grabovszkynak hála finom sörkoktél nélkül sem múlt el az este.

Ugyanennek a standnak még egy pacsi kijár, amiért zsíros kenyeret kínáltak sörkocsolyaként.

Bónuszban még a végére sok érdekességet hallottam a Kentucky Ale vendégszereplő történetéről és kitüntetett küldetéséről. Lesz minek a végére járni.

Imádtam az egész környezetet, légkört, vendégszeretetet, lazaságot. Nagyon jó kezdeményezés. Befogadható mérték, bőség, de nem bőségzavar. Jó hogy már az első alkalommal elcsíptem. Legszívesebben már jövő héten visszamennék. Egyszerűen csak kell még létezni ott, a Főzdepark miliőjében.

(az M47 vállalkozói park bejárat fotójának forrása: www.in-management.hu)

The post Laza nyitó Kraftsör-búcsú Kőbányán appeared first on Kocsmaturista.