2011 tavaszán tartottam először „létszámellenőrzést” a Kazinczy utcában. Akkor még csak emlékezetből soroltunk fel 17-et ketten (valamivel biztos több volt akkor is). Aztán 2013 év vége óta időről időre statisztikát frissítettem erről. Két év alatt 33 db-ról 42-re szaladt fel az eredmény. Mivel mostanában látványosak voltak a bezárások, 15 hó kimaradás után újraszámoltam, és bizony 34-nél tartunk ismét. 

Az utóbbi évtizedben a Szimpla kertről elhíresült, a környéken az elsők között felújított utca, a történelmi zsidó negyed része megkezdte volna a leáldozását? Nem hiszem, hogy elvész, de átalakul, mint sok minden más is mostanában. Biztos vagyok benne, hogy a most üres üzlethelyiségek számottevő része fél éven belül új élettel telik meg. Mivel a Király utca felőli végen olyan sok változás nem történt vagy rajzolódott ki még láthatóan a nyári kertszezon előtt, vizsgálódjunk a Liter bar helyiségével kezdve! (FONTOS: Nem híreket mondok most, nem végeztem oknyomozást. Az utca vendégeként spekulálok épp az utca jövőjéről.)

A Litert nem jártam meg, amióta Kocsmaturistaként is sorra vettem a helyeket. Jópofa volt, ahogy a név a fejembe inkább szöget ütő testvérére, a Méterre reflektált az átellenes sarkon, de számomra önmagában nem sokszor volt olyan hívogató, hogy a sok környező lehetőség közül oda térjek be. Kettős benyomásokkal él az emlékeimben. Volt, hogy nagyon kevesen voltak, máskor meg nagyon sokan, főleg ha koncert volt. Két bejutási kísérletnél pont zártkörű rendezvénybe futottam. (saját helyett itt van a Kocsmablog korábbi cikke: KATT!) A Facebook oldal rövid visszavonulásról számolt be decemberben, de már március van. Az ajtó cetlije szerint műszaki okok miatt van zárva, de az angol fordítás már felújításra hivatkozik. A berendezés benn van még, tehát nem muszáj, hogy ez végzetes legyen. Vajon visszatér még? Kíváncsian figyelem!

A biztosan leköszönt Méter helyén már látható az üvegen át, hogy épp valami újdonság van születőben.

A Méterben is még a Kocsmaturistaságom megkezdése előtt jártam utoljára. A hangulata és a megjelenése nekem megnyerő volt. Nyitásakor még kevesebb ilyesmi színvilággal, megvilágítással, fa-fém összjátékkal kombináló egység létezett. Azóta az indusztriális kocsmakorban sok rokon-közegélményű hely született, de a Méter elemeire bontva úgyis egészen egyedi maradt. Akkoriban még nem nagyítóztam annyira a részleteket, de jó emlékként él a hamburger, az intenzív élet, a teljesen körbe négyzetbe ülhető pult, a különleges italok és a méteres tálalási módok – így emlékszem a hőskorára. Remélem legalább ennyire vagy még jobban karakán egység követi. (Hosszabb mementóért ismét a Kocsmablog korabeli cikkével szolgálhatok: KATT!)

Szemben a 2014 októberétől 2015 márciusáig itt működő Feeling címeres kedvencem volt, ritka budapesti törzshelyeim egyike. Egy ezen a környéken non-konformistának számító rockkocsma sziget iszonyat jó csapattal, a pultosok „Zsuzsi 1” és „Zsuzsi 2” felejthetetlen duójával, és karakteres házigazda, Tibi és mátkája, Beatrix örök vendégszeretetével és házi libatöpörtyűvel. Hirtelen kellett lehúzniuk a redőnyt, de háttérokok miatt, nem azért, mert feladták volna. A helyükre kis kimaradással megnyílt 22nd Century Pub talán még annyi időt sem élt meg. Valószínű, hogy itt mostanában nem lesz kocsma, se vendéglátó hely, de úgy értesültem (tűzbe semmit nem teszek), hogy ez inkább szabályozási kérdés, mintsem vállalkozói döntés.

Kicsit tovább, ezen az oldalon működött a Situ, ami egy kis francia bisztró volt, láthatóan inkább apró, de különleges falatokkal. A műfajában kifejezetten hangulatosnak tűnt, de mivel nekem igazán a műfaja nem az esetem, így soha nem ismertem meg behatóan, csak pont a megnyitójára köszöntem be egy ismerősnek. A körülölelő utcaképrészlethez bár jól illet a miliője, én a választott környékhez mégis túl lágynak és felülpozicionáltnak éreztem. Nem akarok okoskodni, mert nem tudom, hogy mi lett vele.

Hamarosan elérkezünk az utca Szimpla kert által meghatározott első részére.

Számomra mai napig ez a legizgalmasabb útszakasz. A Karaván ételudvar látványos barikád-installációja márciussal újra kinyílt, és vasárnap délután máris látványos érdeklődést vonzott a büfékocsijaihoz, sőt már látható, hogy még egy közösségi kerttel is bővül a helyszín.

A Szimpla kert, Budapest legalább időben első nagyot robbanó romkocsmája. A már kívülről is színes részletekkel díszített épülete körül számomra mindig másképp rezeg a levegő, mint bárhol máshol a világon. Közelebb nem is mertem lépni, nehogy még a végén bemenjek és ott ragadjak órákra.  Még ennyi év után is elvarázsol.

Vele szemben áll üresen az azóta elköltözött Kék ló helyisége. Belesve látok akár megkezdett munkálatokra is utalható jeleket. Semmi sem egyértelmű, csak az, hogy ez sokaknak akár paradicsomi helyszín is lehet új hely indítására.

Az egyetlen újdonság, ami mostanában nyílt az utcában a Sábábá, ami ételfronton szállt be. Kívülről úgy tűnik, főleg jolly jokerekkel operál. A minőségről kipróbálatlanul nem tudok mit mondani, de azt rá is bízom az ezzel foglalkozókra. Engem falatozóként ezen a szakaszon amúgy is kihívás átcsábítani a Borstól és az El Rapido-tól.

A Hagyományos borozó bezárása nem újdonság. Hűlt helye már pár éve ebben az „úgy maradt” állapotban látható, a Szimpla előtti még eredendően retró korok utolsó képviselőjeként hátra hagyva a Wichmannt.

Vajon az egykori Kirakat vagy |3| kirakatában jót jelent a létra?

Az 5cl-t kifejezetten sajnálom. Épp kipakolták, amikor arrafelé mentem, sajnos sietve és telefonálva ahhoz, hogy érdeklődjek, hogy bepakolás is lesz-e. Azon ritka helyek egyike volt, aki italkínálatból pálinkára épített. Egyszer voltam benn kóstolni ötször egy centet és faltam egy tojásos szendvicset mellé. Nem volt rossz koncepció. Úgy éreztem, hogy a lépték és a hangsúlyok nem lettek eltalálva, mert olyan pontján volt az utcának, ahol még mindenki átszalad. Ide valami annyira pofádba mászóan nyilvánvaló koncepció kell, ami kihagyhatatlansággal állítja meg a Szimplába igyekvő tömeget. Egy őrült előjátéka kell az ottani kalandnak, és egy gourmet pálinkázó erre sajnos nem telitalálat. Azt viszont remélem, hogy ők újranyitnak még máshol.

Az utcát elölről sokáig bevezető Téli kertem tulajdonosváltás miatt zárt be – azt mesélték belsős körből. A népszerű „Kertem” téli változata az utolsóig látványos népszerűséget mutatott.

Nem lehet biztosra tudni, hogy mi mögött mi áll. Egyes esetekből lehet tanulni, legalább következtetni, de nekem az, hogy különböző típusú helyek, különböző háttér-történetekkel és utótörténetekkel zárnak be, nem mutat a Kazinczy utca hanyatlása felé. A keresztező Dob és Wesselényi utcák például tovább bővülnek vendéglátás terén. Úgy akarok gondolni a jelenlegi állapotra, mint 9 új esélyre! Szeretném, hogy ez az utca még évekig keresett, népszerű maradjon, tovább írja és bírja legendásságát. Azt gondolom, hogy itt már a hangsúlyos, nagyon egyértelmű, de jelleggel igenis rendelkező helyeknek lesz hosszabb jövője. Azért szorítok, hogy a legutóbbi idők felfelé mutató irányzatainak megfelelő egységek nyitnak majd ide is többségében! Nagy várakozásokkal figyelem, a Kazinczy utca 2.5-ös változatát.

Ha extra tartalmat is olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

Én a lentiekhez hasonlóan jó helyeket látnék szívesen a jövő Kazinczy utcájában is:

Ilyen egy sörbemutató 2316-ban! – Rock Me Kapucinus a Krak’n Town-ban

Apu, hogy megy be az a nagy Ogre a kocsma barlangjába? – KOCSMANYITÁS: Ogre bácsi, Budapest

Közép-Európa kocsmakajái ide gyűljetek! – KOCSMANYITÁS: MALTeR Sörétterem, Budapest

A Rizmajer sör elöntötte a József körutat – SÖRHÁZ NYITÁS

The post Merre tovább Kazinczy utca? appeared first on Kocsmaturista.