Tegyük le fejben a Mad Scientist Labor alapköveit:

1. Szimpla kert – 2002-ben nyílt romkocsma. Volt idő, hogy szinte hazajártam oda. Sosem untam meg. Sokszor kérdezik meg, hogy melyik a kedvenc kocsmám Budapesten. Az elsők között sorolom a Szimplát. Akármennyire sztereotípia, akármennyi turistás, jól működik és számomra sem tudott elveszni a varázsa. A templomom!
2. Mad Scientist – A 2016-os menüjüket nagy lelkesedéssel faltam. A sörfajták széles köre és a szabados újraértelmezés, kombinálás, fűszerezés lettek a sarokköveik. Számomra, magamat is sokkolóan a Wild Card nevű csavarosan kavarintott szérumban érte el a csúcsát a kínálatuk. Ezt a Grabovszky Beertrending sörkoktél-keverőjével készítették. Egyszerre IPA és savanyított, rebarbarás és sárgadinnyés. Mondtam is, hogy hagyom, hogy megkövezzenek azok, akik szerint ez már nem is sör, mert mindegy, hogy mi, nekem végtelenül ízlik és kész! Az utóbbi időben számomra is volt néhány a nevükhöz hűen, annyira elrugaszkodóan ŐRÜLT keverék, hogy szürcsölésük közben azt gondoltam, hogy innét még én sem találok vissza a – pedig tág és megengedő – sörfogalmamhoz. Ám következetesen kóstoltam végig az újdonságaikat, és mindig letettek az asztalra valami új kedvemre való fogást (pl. Duke of Budapest – New England IPA stílusú sör).

Nos, a fenti két tétel már együtt is elérhető! A Szimpla kert romkocsma első emeletén üzemel a tudósimázst továbbfokozó Labor Kraft Beer Bar nevű (és megjelenésű) sörbár külön szobában.

Első bal lépcsőn azonnal irány felfelé! Én rögtön azt mondom rá, hogy sör-gourmet labor. Szilágyi Tamás (sörfőző és egyik főzdetulajdonos) szerint welcome terminal a magyar sörökhöz a Szimpla kert rengeteg látogatójának.

Egyszerre hét tétel választható: állandónak szánva a Mango Bay (Milk Shake Pale Ale), a Smooth Hoperator (New England IPA) és a Jam72 (IPA). Három csapon a szortiment többi része váltakozik. A hetedik csap pedig rendszeres sörbemutatóknak és vendégsöröknek lesz fenntartva.

Nagyon jó, hogy a Szimplában vert tanyát a Mad Scientist, mert bármikor megkívánva egy sörínyencséget, meg lehet szökni a vásári káoszból egy nyugisabb emeleti sarokba és céltudatosan fogyasztani. Össze is illenek, mert mi is lehetne passzosabb a – most már általam is elrongyolásig túlhasznált – őrülethez, mint ebben a szétdarabolt Trabantból páholyt kreáló, hintázó kerti törpe alá sokaságot gyűjtő, villogó szemű kiborg-rasztát telefonfülkében foglyul tartó kavalkádban fedélre találni. A Szimpla kert szín- és formadömpingjéhez képest a Labor letisztult, szinte sterilként hat, de külalakja a koncepciót értve ötletes és következetes.

Laboratóriumi körülmények:

A kocsma megálmodója és vezére, saját szavaival a beledumáló ember Szepe volt, akinek többek között a gigamutatós Krak’n Town-t is köszönhetjük. Még a designer is ugyanaz (Mellik Tamás). A közegben laborhoz hűen dominál a fehér, de színes ledes megvilágítással feldobva. Periódusos rendszer módjára van feltüntetve a kínálat. Minden sör saját „vegyjelet” kapott. Van vegyszervitrin, ahol söralapanyagok tekinthetők meg. A pultosok fehér köpenyt hordanak. Köztük van Eszter, akit korábban a Krak’n Townból és a jelenlegi Kocsmaturista címlapról is ismerhettünk.

A söröket lombikban is felszolgálják, ha kéred, de ez letétdíjas, mint a forralt boros bögre az adventi vásárban (1000 Ft), viszont ennyiért haza is viheted. Koncentrált koncepció!

Miről szól a kísérlet?

Mivel egy megnyitóból nem lehet eldönteni, hogy milyen lesz egy új kocsma, elkezdtem előre gondolkodni, hogy kinek is jöhet jól ez a szentély. A Mad Scientist rajongóknak biztosan, hiszen meg van ágyazva az új sörbemutatóknak, eseményeknek és az állandó fellelhetőségnek. Már írtam, hogy a Szimpla-látogatóknak is, ha épp kevésbé szimpla söröket kívánnak. Továbbá akkor is, ha akarsz mutatni egy stílusos budapesti kocsmát jó magyar sörökkel külföldi, vidéki barátoknak. Arra készülni kell, hogy átlag 1000-1200 forintos áron futnak a 4dl-es tételek, ami pont annyira félút a nagyüzemi csapkínálat és a koktélok között, mint amennyire az italaik java is az.

Rögtön hiányozna a Labor falai közül az aktív kocsmaélet és a kocsmakaja, ha csak a négy sarok között járna a tekintetem, mert látszólag mást nem lehet csinálni, csak ülni, inni, beszélgetni, de már a szomszéd szobába átmehetsz csócsózni, a bő választékú Szimpla kajáldához pedig csak kettőt kell elkanyarodni. Mivel a cikk és a fotók a nyitóbuli alapján készültek, lepődjetek meg kellemesen, ha a betérésetek során ti még több tematikus stíluselemet és fali képeket találtok! TV-k is várhatók, házi videók (nem úúúgy értettem) vetítésével. A kémia megvan, szorítunk a stabil kötésért!

Extra érdekesség: alig nyílt meg az első Labor, rögtön készül a második, méghozzá a berlini Szimpla egyik felében, nagyjából 80 nm-en. A nyitás 2018 elején várható!

Ha rendszeresen olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

Térképen a Mad Scientist Labor – Kraft Beer Bar is

Mad Scientist Labor Kraft Beer Bar Facebook oldal: https://www.facebook.com/laborkraftbeerbar/

Mad Scientist Labor cím: Budapest, VII. kerület, Kazinczy utca 14.

Mad Scientist Labor nyitvatartás: 18:00-02:00

Kapcsolódó témák:

Budapest, mint a sörbemutatók városa

Magyar kraft sör menni Németország, já?!

The post Egy Szimplán őrült Labor nyílt Budapesten – Mad Scientist KOCSMANYITÁS appeared first on Kocsmaturista.

Mivel Gyöngyös környékéről több is ismerősöm is származik, akiknek még több ismerőse tartott velünk, nemcsak hogy itt is mellém állt a Százhalombattán, Debrecenben és Kecskeméten már hálásan átélt bennszülött idegenvezetés, hanem még csúcsra is járt, hiszen az est haladtával már egész alakulattal fedeztük fel a gyöngyösi kocsmákat. Mesélek most a városi és a kocsmai tapasztalataimról.

Gyöngyös légkörében nagyon meghatározó, hogy élénk és színes! Megfogó, többarcú városképe ottlétemkor patinás részletekből, és meglepőmódon – hiába északi, hegyi város – egészen mediterrán vonásokból, például eszményein viharvert, tarka homlokzatokból tevődött össze.

Léptékéhez képest sok, legalább négy méretes és szépen rendben tartott teret számoltam. Kiváló felütést ad a városi levegőnek, hogy itt már eleve jó érzés kinn lenni az utcán is.

Külterületi gyöngyösi kocsmák vagy hasonlók nappal

A gyöngyösi kocsmafelfedezéseket már nappal megkezdtük a város peremén. Varga Gergő pajtásom vitt el gyerekkorának színterére, azzal a kisvasúttal, amivel ő annak idején óvodába járt, nemegyszer a mozdonyvezető mellett ülve. Hatalmas gizdaság!

Többek között, ezért is bírja Gergő annyira a „mozdonyos” FŰTŐHÁZ söröket. A kisvasút Mátrafüreden állt meg. Szép, rendezett, alkalomadtán romantikus zöld környezetben, kápolnával, parkosított sétányokkal, hegyvidéki hangulatú büfésorral. Az ilyen helyek kocsmája leginkább a büfé. Sablonjaiból csak ritkán kilépő egység, de a fordított megközelítésének hála legalább tuti nincs hiány a pia mellé kajában. Mi a Tölgy büfét választottunk. (678. állomás, 1. gyöngyösi állomás) Elégedettek voltunk a nyitánnyal: mátrai bor fröccsnek, és Magyarország legtöbb nevű ételének, a non-figuratív sült lisztes reszelt krumplinak a hevesi verziója, a Macok – tejföllel és vastagon reszelt sajttal, ahogy jó! Ínyemre való volt, de „Tölgyék” ezen kívül is bőséges menüvel rendelkeztek.

A még nagyon kopár és még kicsit havas Kékestető következett, ahol a következő állomást az ország legmagasabb pontjából következő legmagasabban álló retró TV torony egyik emeletén találtuk meg, Torony Presszó néven. Ez a vegyes profillal üzemelő hely, magát kávézóként kiemelő hely, arra is tökéletesen kínálja magát, hogy itt igyon a feltörekvő polgár bátorságszérumot a tériszonyára. Mátrai olaszrizlingből fröccsöztünk, miközben mikro-beteljesülésérzéssel töltött el a tudat, hogy épp Magyarország legmagasabb italmérőjében fogyasztunk. Örömömre kicsit a kocsmaprofil irányába nyomta a körbefutó vitrinkiállítás kisüveges alkoholokból, ami a klasszikus gyomorkeserűtől az egészen extravagáns formatervezésű, távoli importcsodákig büszkélkedhetett sokféleséggel.

A belvárosi gyöngyösi kocsmák sora éjjel

Bár azt tudni kell, hogy közigazgatásilag Kékestető és Mátrafüred is része a városnak, a maradék nyolc kocsmára visszatértünk a szigorúan vett belterületre, sablonosan, de ezúttal szó szerint is szólva megnézni, hogy mi folyik itt Gyöngyösön. Még a gyöngyösiek szerint is sok kocsma van a városukban, és ezt nem minden magyar település polgárai állítják lakóhelyükről. A belvárosi gyöngyösi kocsmák epicentruma a gúnyosan Bermuda-háromszögnek is becézett, alacsony épületek közötti kis belső tér, amire több kocsma és egy gyorsétterem terasza nyílik. A keresztség egyértelmű eredetű: ha ide megérkezel, elveszhetsz örökre, de legalább aznap éjjelre.

A Bermuda-háromszögből elsőként a Sörhajót látogattuk, ami egy 22 éves bisztró-kocsma, itt-ott hajóra emlékeztető elemekről kapott névvel, méregzöld amerikai filmes zsáner-boxokkal, süppedős bárszékekkel, kedves kiszolgálással és ugye nagy terasszal. Voltunk ott éjjel is és nappal is. Főként huszon-harmincéves fiatalokat láttunk, kettőtől négy fős társaságokat. Kiemelem, hogy kerek palettával bírt az egyre inkább veszélyeztetett fajnak számító retró-gyorskajákból: hamburgerek, hot-dog, klasszikus kocsmai melegszendvics, toast.

Ezután a szomszéd, a szellősebb, beláthatóbb vendégterű, Nosztalgia Bár („Noszti”) jött. Jobban az aktuális közönség teljes tudatában lehetsz jelen, mint a Sörhajóban: vegyesebb korosztályok, sokféle ember. A kaja itt még nagyobb gázzal pörög az étlap szerint: frissensültek és még „nosztalgikusabb” ételek (vesevelő, pacalpörkölt), mindez mégis megrontatlan kocsmahangulatban. Akcióban csak azt csíptem el, ahogy ropogós, magyaros stílusú pizzáról húzták fogukkal a boldogan nyúló sajtot a szombat estiek, de a plakátok büszkén vert mellel esküdtek a hamburgerre is. A három Borsodi Sörgyáras csap mögötti pultban a sürgő-forgó lányok túl sokat nem tudtak akkor mesélni a helyről, a pontos kora sem derült ki. Az viszont gesztusértékű volt, hogy mivel elfogyott a száraz fehér bor a fröccshöz, az utolsó deci száraz rozét ajándékba kaptuk.

A Bermuda-háromszög kocsmáinak vendégei a teraszon már vegyülnek is, átkiáltanak, átállnak egymáshoz. A La Bonitában komolyan vett zártkörú rendezvény volt, így az kimaradt. Odébbálltunk át a közeli Christina Sörbárba, ami sörbárként már 15-16 éve létezik, Christinaként csak kettő éve. Valaki megjegyezte viccesen, hogy azóta talán több Krisztina van, mint sör. Egészen nagy sörválaszték volt amúgy, de akkor (?még?) csak nagyüzemiből. Elegánsabb hely, mint az előző kettő, mégis inkább a ifjabbakat vonzotta jobban: piros falak, szobanövények, de fiatalos ellensúlynak csócsó, darts, bohém WC emblémák. Bár a Facebook-juk ajánlja a „fiatalok kedvenc ételeit”, élőben nem sikerült kaját tetten érni. A szlogenjük jó pofa: Sörbár, bár nemcsak sör vár.

A negyedik állomásért előre dörzsöltem a tenyeremet. El is határoztam, hogy én bizony ott eszek aznap éjjel. Ez volt a Muuby’s (HONLAP, FACEBOOK), ami hamburger fronton már eléggé visszhangos helyszíne Gyöngyösnek (Burger Blog cikke) a 2014-es nyitás óta. Én leginkább a Jay és Néma Bobos, Stop Shopos áthallás miatt indultam be rá. Emlékezzünk meg együtt erről a jelentről (FIGYELEM: angolul, FIGYELEM: nem cenzúrázva! Minden angol fülű finom lelket óva intek a kattintásól!)

Íme a gyöngyösi kocsmásabb feldolgozás:

Semmilyen szinten nem okozott csalódást. Mintha a 90-es évek legtökösebb amerikanizáló magyar kocsmáit és mai lom-romkocsma kultúrát turmixoltuk volna harmonikus fúzióba egymással – Hangulata, tematikus díszletű szobái saroktól sarokig vonzók. Tökéletes atmoszférateremtés! A kultúrából is szorgosan kiveszik a részüket, úgy hírlik: slam poetry, koncertek, élőzene, verses estek.

A bőséges étlapról már olvasásra egy csilis babos hot-dog vett le a lábamról. Kiadós volt és még street food mennyországban is drogként árulnák a felhők mögött. Imádtam! A helyet és a gyorskaját is. Nem csak én! Teli voltak. (Nem árthat foglalni, ha csúcsidőben csapatostól mentek.) Nyilván, én nem bántam, de már csak a pultnál maradt helyünk. (Borsodis sörkínálat volt.) Hosszúlépéssel vártam ezt a csodát, ami még renitensen, részint caffé lattes kanállal falva, a fogyasztás felénél is ilyen gyönyörű!!!

És volt még tovább! A következő állomás, a Mátrai borok háza úgy mutatja be magát magát, mint az igényes élő zene és a mátrai borok talákozóhelye. Ez meg pont azért tetszett, mert más volt, letisztult, visszafogottan elegáns, mint egy jól régimódi borozó-szimuláció egy borszaküzlet közepén, mintha csak saját magának öltözne farsangon: boltívek, nyerstéglás mintájú felületek, lovagkori stílusú csillár, magyar zászló. Tibor nyolc éve futtatja a helyet, látható odaadással. Nagyon pártolom, ha van egy ilyen koncentrált helyi termék  lelőhely egy-egy város közepén, kóstolásra és elvitelre.

Ha itt véget ért volna az este, akkor is elégedett maradtam volna, de ezután értünk az egyik kedvenc helyemre. Mivel még a borbár is inkább fiatalokkal telt meg ottjártunkkor, tudtam, hogy vagy valahol kinn kell lennie az idősebb korosztálynak, hacsak nem ott tart Gyöngyös, ahol a magyar vidék 2000 környékén, hogy az éjszakai élet harminc után lakásajtók mögé korlátozódik, de NEM! Gézáék igazi paradicsomot hoztak létre a Kolorbár Kulturális Mulatóban, ami több szempontból Gyöngyös egyik lehaladóbb szellemű helyének tűnt. A „kézműves sörök” a meghatározó hívószó, amiért egy ekkora városban különösen csattanós pacsit küldök! Jó, hogy itt is van egy ilyen arc, aki önvallomása szerint otthonosan mozog a sörök világában, állandóan figyeli, ismer személyesen sörfőzőket és elhozza ezt a kínálatot, sőt kultúrát a városába. Ezen a helyen voltak a legtrendibb figurák és a „kintlévőségek” közül aznap éjjel a legidősebbek is itt találtak helyet maguknak.

Dartsversenyek, élőzenei fellépések is szoktak lenni. Egy személyesen átélt kedves kocsmatörténetem is tapad ide. Kiderült, hogy az egyik lánynak az asztalunknál születésnapja van, és Balázs bajtársunk ettől a tudattól felvértezve addig ment, míg nem talált egy éjjel-nappalit, benne egy kuglóffal, amit gyertyával szülinapi tortává pimpelt, és a kocsmaasztalnál meg is történt a szülinapi ceremónia. 

Ha valaki utána számolna, ez még csak hét tétel A végére hagytam a Napsugár „büfét”, ami egy retrókocsma a kisvasútnál. Amikor meséltem helyieknek, hogy merre jártunk, többen csodálkoztak, hogy oda is bementünk. Én meg ezen csodálkoztam. Nem volt benne semmi vészes. Oké, hogy udvaron volt a kulcsos WC, de ettől még nem parás. Nekem sosem lesz büdös egy ilyen kocsma sem: kékeszöld lambéria, kis képernyős TV-n vetített meccs, csatolt jégkrém-árusítás, akkor épp inkább magukban ívó vendégek. Meglepő, hogy gyöngyösieknek olyan erős és természetes a magas kocsmaszínvonal, hogy egy sok más magyar településen tömegesen vagy akár átlagosan megjelenő kocsmatípus, több helyinél is keveri a biztosítékot. Nálam ez is rendben volt és helye volt az egészben! Hajjaj, olyanokat láttam én már ehhez képest, hogy itt simán Úr lehetsz.

Nagyon elégedett voltam az első gyöngyösi kocsmakörrel: Minden igényre van megfelelő kocsma: ha sörös vagy, ha boros vagy, ha hagyományosabb kiskocsmát keresel, ha kisüzemi sört keresel,  ha minőségi street food-ot, ha retrókaját ennél ívás mellé. Ráadásul mivel minden közel van, könnyen lehet túrázni közöttük, de simán egész estés és visszatérős helyeket is találhatsz, ha arra vágysz.

Gyöngyösről és környékéről még készülök egy extra bejegyzésre, ahogy tettem egyszer már Bologna esetében is, hogy leírjam, hogy mi minden tetszett még a kocsmákon kívül is, mert túl sok hogy ideférjen és túl jó, hogy elhallgassam!

Folyt.köv.

Ha extra tartalmat is olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

Térképen a belvárosi gyöngyösi kocsmák és a mátrafüredi és kékestetői megálló is:

Köszönöm szépen Bene Andinak, Sinka Fruzsinak, Varga Gergőnek és barátaiknak a meghívást, az idegenvezetést, a segítséget és a társaságot. 

Várom a tippeket, hogy ki szerint melyik gyöngyösi kocsmát ne hagyjam ki semmiképpen sem legközelebb és hogy melyik újabb magyar vagy közeli európai városban folytassam a kocsmafelfedezéseket!

Hasonló témák:

Debrecen 18 kocsma után

Kecskemét 17 kocsma után

Százhalombatta 10 kocsma után

The post Gyöngyös kilenc kocsma után appeared first on Kocsmaturista.

Bár csak ketten maradtunk felfedezni a helyszínt RNYK barátommal, de eredetileg öten érkeztünk Zalából estebédelni a Világosi Étterem teraszán, és körbekóstolva egymás kajáját is, egészen svédasztalos élményt kerekítettünk ebből. Itt leltem életem egyik top 3-as rántott sajtjára a székszomszédom tányérján. Bizony, ezt az egyszerű ételt illetően is vannak fokozatot és kiemelkedő eredmények. Én jegyzem a tetteseket.

Semmi konkrétat nem tudtam Balatonvilágosról, sem a Hedon sörfőzde helyi viszonyairól, amikor az egy éjszakás letáborozás mellett döntöttem. Az 1200-as lélekszám eleve drasztikusan csökkentette az esélyét, hogy nyaraló-metropolisz kategóriában indulhasson a település és az itteni kocsmatúrát is egészen bizonytalanul hagyta.

Az étteremhez legközelebbi, partközeli helyszín, a Kerékpár Bár üdítően üdülősnek tűnt, de ott csak útbaigazítás kértünk, hogy gyorsan letudjuk a szállás kérdést és megszabaduljunk a csomagjainktól. Rögtön éltem már az első alkalommal is, hogy rákérdezzek a bennem munkáló legsürgetőbb kérdésre, hogy van-e itt helyben vendéglátó szentélye a Hedon sörfőzdének.

Rögtön rámutattak az egyik vendégre. Az ott ejtőző László pont a Hedonnál dolgozott, akkori mondák szerint hat fős csapatban. Rögtön odapofátlankodtam megtudni, hogy még nincs önálló Hedon egység, de jövőre (most már idén) készülnek vendéglőt nyitni. Adott útbaigazítást, tanácsot a szállásfoglaláshoz, körképet a faluról és azt is elárulta, hogy hol ihatunk balatonvilágosi vendéglátásban mégis Hedon söröket.

A Lavender terasz egy étterem volt. Kint szép távol-keleties kerttel, nő-elkápráztató kis tóval. Romantikuskodtak is a legvízközelibb asztalánál.

A benti tér viszont egy baráti koccintáshoz zacsinyisszantóan nőiesnek mutatkozott, fehér és levendula színeiben, így komfortosabban jártunk a kerthelyiséggel. A pincértenyéren „közlekedő tányérok” finom kajákat sejtettek mellettünk, miközben a kinti pultban csapolt Balatonvilágosikat csúsztattuk le a Hedontól a szülőfalujában.

Gyorsan átmentünk el is foglalni a valahol félúton észrevétlenül lefoglalt szállást.

– Mi itt a legjobb hely – kérdeztük a panzió recepcióján Diát, aki csak nyáron dolgozott itt, egyébként fest és Szegeden tanul.

– Ez egy csendes, nyugdíjas hely… – felelte.

Engem nehéz elrettenteni a küldetéstudatomtól. Bízok valami ismeretlen eredetű, kimutathatatlan és megnevezhetetlen képességemben, hogy én még annál is találok jobb helyet, mint amit egy helyi tud. Ez most nem lett igaz!

A Sörbár név hangzott el legtöbbször a kérdéseinkre válaszul. A térkép 2,7 km-t mutatott. – Azt simán legyalogoljuk – gondoltuk mi.

Makulátlanul takaros községutcákon vezetett az út. Vittünk fürdőfelszerelést is, hátha útközben vagy visszafelé csobbanunk. Azt örökre megjegyeztük Balatonvilágosról, hogy erősen kétszintes, természet-adta módon. Ez azért jó, mert ennek a magas partnak köszönhetően ilyen szép kilátást tud produkálni, éjjel pedig távoli messzeségig megmutatja a túlpart fényeit.

Azért meg rossz, mert a térképen közel lévő Balaton part fentről mégis tud elég messze lenni, főleg éjszaka, kutyaugatásos sötét mélységben, beláthatatlan partszakasz jellemzőkkel. Érdemes nappal előismeretet gyűjteni.

Az élet valóban falusian csendes volt a sötétedő utunkon. Biciklisek és sétálók jöttek csak szembe elszórtan, az útszéli pályán távolabb több generáció focizott egymással. A Club Aligát is csak kívülről láttuk. Két vendéglátó helyen volt élet, de mindkettő inkább kisvendéglő volt. A Révai nevű helyszín egészen bulis társasági életet koncentrált, utólag azt mondom, hogy lehet, hogy jobban jártunk volna azzal. A másik a Telebendő, ami ránézésre egyébként egy szimpatikus asztalterítővel borított sörpados egység.

Mi tartottuk magunkat a küldetéshez. A Sörbárral, ahova bár akkora Nirvána élménnyel futottunk be, mintha Harold és Kumar érkezett volna meg a White Castle-ba, mégsem jártunk túl jól. Egy italra maradt csak időnk és már húzták is l a redőnyt.

Figyelembe véve a sör hangsúlyosságát a elnevezésben és azt, hogy a Hedon falujában vagyunk, titkon reméltünk egy kis extra választékot, de sajnos leginkább csapolt Borsodit és üveges Staroprament rejtett a kocsmanév első három betűje. A viszonylagos monopolhelyzete még csak nem is teszi szemtelenné ezt a keresztséget. A belső területeken ez nem EGY, hanem A sörbár. Ugye saját szabályom, hogy a helyiek ajánlása alapján haladok csak egy új helyszínen, nem olvasok online értékeléseket és nem nézek előre honlapokat, Facebook oldalakat, mintha nem lenne Internet. Ezzel lehet így is és úgy is járni. A terasz még tele volt, de már nem kivilágítva az utolsó tíz percre, ezzel is megkönnyítve a zárást, kívülmaradásra biztatva a kevésbé elszánt erre tévedő turistákat és beeső helyieket.

Staroprament ittunk itt, ha már sörre készültünk. Egy fiatal lány töltötte első nyári munkaórákat ebben a pultban. Szerinte nem a nehéz, hanem a lehetetlen kategóriában indul itt a kocsmatúra. Amikor következő helyet kerestünk, az egyik 40 éves vendég így felelt: „Az alkoholisták itt meghalnak. Van sör otthon a hűtődben és az a kocsma.” Önvallomása szerint ezen helyzet tarthatatlanságát már a polgármesteri hivatalban is előterjesztette.

Végül egy nyugdíjas hölgy még befutott zárásra, feltankolni egy kis konyakból és szatyorban elviteles sörökből. Tőle azt hallottam, hogy régen nagyobb élet volt itt, meg vasárnap és hét közben is, de minden korábbi hely bezárt. Szerinte azért, mert nincs pénze az embereknek. A beszélgetős lakosok tudata eléggé elválasztotta a partot a falutól és teljesen másképp számolt vele. A szintkülönbsége nem csak a természetben jelentkezett.

Elindultunk visszafelé, sokan ültek még a otthonaik vagy nyaralóik teraszain, iszogattak, beszélgettek. A fiatalok pedig pár kisebb csoportban vagy párban csoportosultak a magaslati déli parton, padokon ülve vagy fűben fekve. Kocsmák helyett maradt a nagyon csillagos ég és az hold aranyrajza a Balaton fekete vizén.

Visszafelé a Lavendert még nyitva találtuk, én Madame Porterrel zártam.  Ez a hely mentette meg nem is kocsmaként a egynél több kocsmát nélkülöző kocsmatúrát, nyitánykor is, lezáráskor is, és még Hedonos poharat is küldtek ajándékba egy műkedvelő barátomnak.

Balatonvilágos lecsupaszított kocsmaszempontból elsőre igen sereghajtó lett, de amúgy tartogathat még sok jóságot, a szép természeti adottságán túl is. Nem ismertem még meg a valódi Balaton partját, se a kisvendéglőit. Kétség kívül az is nagyot robbanhat itt, ha valóban saját vendéglátó egységet nyit majd a Hedon. Az idővel még sör-zarándokhellyé is mutálódhat.

A 2016-os Balaton nyári mesék ezzel véget értek. 2017-ben nyarán szándékozom folytatni több Balaton parti területén feltérképezését. 

2017-03-30 FRISSÍTÉS: A Hedon sörfőzdétől megtudtam, hogy most már árulnak Hedon söröket a sörbárban.

The post Balatonvilágos – a hedonisták purgatóriuma appeared first on Kocsmaturista.