Itt az utazók is másképp érzhetik magukat. Egyszer egy finn banda futott be. Egyikük Erasmussal tanult régebben Budapesten, és azóta se felejtette. Elhozta ide két barátját hazulról, és a kÁoSzban vezette be őket a pálinka világába.

Én az Unicummal még tudtam a vezetőjüknek is újat mutatni. Beszélgettünk egy 20 percet. A kÁoSz jó hely arra is, hogy külföldiek láthasák, miként léteznek a magyarok egymás között egy kocsmában. A friss külföldi friss egyetemistákból is seccperc alatt csinál János törzsvendéget, és ő pont nem túlzó nyájassággal erőlködik: 

– Don’t forget! Bring back the glass, this is the local rule! (Ne feledd! Hozd vissza a poharat. Ez a helyi szabály!).

Akár még magyar nyelvi oktatást is kapnak mellé:

-Szia: this is the first step – és az oktatás folyik, hiába beszél János több idegen nyelven, és ért még többön, minden lehetőséget megragad, hogy tanitsa a vendégkört. „Há-rom-száz-har-minc fo-rint” – és közben mutatja az ujjain az összeget.

Ma is akad a visszajárók között itt lakó külföldi. Az egyik holland törzsvendég tiszteletére került például holland nyakkendő és több holland felirat is a kÁoSz világába, mint belső poén. Charlie 2023-ban sajnos elhunyt, de így nemcsak a fejekben és a „szívekben”, hanem tárgyi emlékekben is tovább él. Megható plusz érdekesség, hogy az egyik népes búcsúztatója is a kÁoSzban volt, ami a tömött kocsmában holland rokonai is részt vettek és nekik hollandra is lefordították. Utolsó hónapjaiban egyik legintenzívebb személyes gondozója és támasza pedig pont János, a kocsmáros volt, egy kocsmában született nagy barátság nyomában.