A (2018) márciusi nyitrai túráról spontán döntöttem a salgótarjáni kocsmatúrán, ahol útitársam Katona Csaba mesélte, hogy két hét múlva, 15-én ünnepi beszédet megy tartani a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen. Egy külön busszal felkerekedtem én is. És bár még még mindig a Flix Bus-szé a szívem, jó volt megcsalni a RegioJettel. Tuti alternatíva a Budapestről Nyitrába utazóknak: szuper áron, kényelmesen, fedélzeti kávészervizzel. Bár lassabb a beérkezés, de jelentősen olcsóbb, mint a vonat lett volna azokban az órákban, és ha van wi-fi és konnektor akkor az utazás percei nem jelentenek kieső időt.

Ám leszállás után még így is be kellett ülnöm valahova munkálkodni.

1. nyitrai állomás: Hostinec Pelikan

(összesítve 1148. állomás)

#restijelleg

Az első kocsma szerencsére rögtön a buszpályaudvarnál várt. „Buszos resti” – ahogy az ilyesmi helyeket magamban hívom.

Itt összekapcsolódott és mégis elválasztva maradt két külön világ: egy nőiesebb kávézó zöld és narancssárga színekkel és egy valóban resti hangulatú kocsma. Az utóbbi még Magyarországon is párját ritkítóan hiteles lenne. Még az is stimmelt, hogy nem volt annyiféle csapolt sör, mint csap. Ráadásképp az itt még aktívan tekergő cigifüst és -szag csak fokozta a nosztalgiát.

Kifelé a női részre is belestem és tapasztaltam, hogy hiába határolódik el élesen egy „kávézó” feliratú ajtóval, azért is ott is folynak a piák, de legalább jó alibit ád, hogy te nem a bűnös oldalon ülsz. A bűnös felén, ahol minden felület fa vagy pasztellszínűre festett, ahol egy bácsi épp a számláit szortírozta, egy pár hármasával itta a felest a söréhez, ment a közös szappanopera nézés, és az aktív sportfogadás.

Az eltűnőfélben lévő régi hangulatok kedvelőinek ajánlom. 

Nyitrai városkép, kocsmakörkép

Gyalog siettem az ünnepségre, át a városon és közben volt alkalmam körülnézni a viszonylag csendes március délutáni nyitrai utcákon. Nyitra Szlovákia hatodik legnagyobb városa nagyjából 77.000 fővel. Eleinte a megkopott régmúltat meg szocialista éra örökségképét láttam pepitában a modern idők kevély foltszerű betüremkedéseivel.  Aztán közelítve a belvárost, ezt az egyveleget egyre felváltotta a rend: a térkő, a sétálózóna, a felújított homlokzatok. Nyugtáztam, hogy elég sok kocsma díszíti az utcákat, akár kapualjakban is bújnak, de valaha még több lehetett, mert sokat találtam véglegesen bezárva.

Március 15 Nyitrán

Még sosem éltem át a határon túli március 15-ei ünneplést. Sajnos én csak a kórusra értem oda, így a himnusz alatti arcokból és mozdulatokból, és az ünnepély utáni beszélgetésekből tudtam megtapasztalni a spirituszát. Nem számítottam rá, hogy így fogok érezni, de megható volt. Jelentőségteljességet találtam a szemekben és a szavakban. Más volt. Semmi manír. Nem üres kötelességtudat, ön-mellveregetés, kivagyiság és semmi extra mellékzönge, cserébe kötődés, kapcsolódás, jelentés és megkockáztatom: áhítat. Mintha egy misén lettem volna. Ezzel nem azt mondom, hogy határokon belül általánosan az ellenkezője jellemző, de ez az intenzív különbség engem itt érintett meg és anélkül, hogy kerestem volna. (Bele ne keverjen ebbe senki politikai vagy nemzeti propagandát! Az emberség megfigyeléséről van szó, áthallás nélkül. Aki mást feltételez, nem belőlem indul ki).

Az ünnepség után részt vettünk egy fogadáson az egyetemen, ahol meg is kínáltak bennünket helyi speckókkal:

Citrusos Fernet és Aloe Verás folyékony zöldség

2. nyitrai állomás – Beer Time Nitra – Craft Beer Bar

#craftbeerbar

Este mivel a Fenékig sör blog (akkor még) nyitrai különítménye, Vivi és Marci nyújtották az idegenvezetést, nem meglepően átváltottunk a kisüzemi sörvágányra és megérkeztünk a Beer Time Nitraba helyi söröket, főleg a ház  saját söreit kóstolni.

A Fenékig blog fél csapatával és Katona Csabával

A Beer Time Nitra az a mai menő kisüzemi söröző (craft beer bar) volt, amiből minden haladó szellemű városban kell legalább egy.

És azon túl, hogy ötösre leltározta a mai trendeket (lámpák, falminták, fotók, csapstílus, stb.), mégis sugárzott belőle az a gömbölyű szlovák sörözős komplexitásérzet, amit pozsonyi kocsmákban is tapasztaltam. A sznobság fenyegetése nélkül lehet kedvére vasalt ing és nadrág viselőinek munka után, és pont így a szakadtság fenyegetése nélkül lehet kedvére akár a gördeszkákkal érkezőknek is. Egy felnőtt, de fiatalos helyszín, ahol kivetítőn világít a sörlap (mint nálunk mondjunk a MONYO Tap House-ban).

Nálunk szokatlan párosításban, 4 dl korsóméretben és 1 dl kóstolópohárban lehet sört rendelni. Magyar szemszögből is egész jutányosra jön ki. Egyrészt a koncepcióban van alapsör is, így mondjuk szlovák Urpinerrel 4 dl-es kiszerelésben már 1,4 Euróért lehet már sorozat-sörözni. Egy naprakész gourmet kakaó babos milk stout 4 dl-je pedig nem lépte túl a 2,6 Eurót. Nyugat-Európában ez a 3 dl-s népsör ára egy alsó-középkocsmában.

A tíztételes váltakozó sörmenün ottjártunkkor a nyitrai kisüzemitől kezdve főleg szlovák sörök sorakoztak, de helyet kapott a cseh különlegesség, a német búza és az Ominopollo hypersöre is (3,9 Euro – 4 dl). Üveges, fémdobozos kínálat is volt nemzeti és nemzetközi kisüzemi sörökből.

Kaják a rágcsa szinttől felfelé voltak kaphatók (grisini, chips, pisztácia) és megálltak az előétel-ínyenc szendvics vonalnál. Az bisztrómenün a helyrajzilag várható hermelinen túl olyan szokatlanságok is helyet kaptak, mint ropogtató töpörtyű , sőt disznósajt (!!!) ezek 3-3,5 Euro körül, de a tépett húsos szendvics sem hagyta el a 4,9 Eurót, míg csilis-baconös hot-dog-ot 3,6-ért, egy tortilla wrap-et 3,9 Euróért kínáltak.

További extrának kártyajátékokat (játszották is) és helyben kapható csípős szószokat (Čípoš Laci Chilli – Erős Pista spanja tán?) figyeltem ki.

Mi csak ittunk. A kóstolt sörök megbízható minőséget mutattak, de „húde!” élményem nem maradt utánuk.

A külcsín részleteiben legjobban a fröccsekes („kendermagos”) lambéria eredetieskedett, de azért voltak kihívó falfestmények is:

Összességében jó emlékű, kerek hely, érezni rajta, hogy éltetik, frissen tartják. Sokoldalú koncepciója miatt többször járós, és minden eleme egyértelműen bizonyos szint feletti. Szuperhősnek semelyik velejárójában nem találtam, de ha pontoznék, biztos igen jó pontot kapna az egyesével erős részletek miatt.

Ínyenc sörturistáknak ajánlom!

3. nyitrai állomás – Mariatchi Nitra – A rocker kisüzemi söröző

#közösségihely

A Mariatchi Nitra egy olyan szokatlan keverék hely, ami nem csak Nyitrának, de az eddig ismert nemzetközi kisüzemi sörszénának is kiemelkedően dicsőségére válik egyediségével. Egy több évtizedes rockerkocsma hangulata egyesül egészen választékos kisüzemi sörkínálattal.

Az óvárosi részen található viszonylag nagy, három termes belevaló esti-éjjeli kocsma.

– Nyitra lelke – mondták róla a nyitrai lányok, akiknek később az asztalához csapódtam:

Barátságos színek, formák, anyagok és pulton kívül és belül is barátságos emberek fogadtak bennünket. A falakon zenés- és filmplakátok, mai bandák matricái, csócsó, pult felett sörösüveg-gyűjtemény.

A pultra egyszer csak olívát dobtak a sör mellé, mint az olaszok. Csabát más vendégek meghívták egy pálinkára, és azt is örömmel fogadták, hogy magyarok vagyunk.

Kellett ez a hely a teljességhez, mert bár kisüzemi sörügyben valamivel hátrébb áll a Beer Time Nitrától, ez egy jóval közösségibb kocsma míg az előbbi inkább saját társaságos. Ugyanakkor itt is lehetett jó söröket inni, ráadásul még olcsóbban. 

5 csapról 0,3 dl és 0,5 dl kiszerelésben csapoltak. És a legdrágább korsó sem ment 2 euró felé. Pohárban pedig már 0,7 Euróért is lehetett kapni. Cserébe az ötből három világos lager, inkább kisebb cseh és szlovák főzdéktől. Volt két IPA is, egy amerikai és egy vérnarancsos. Teljesen rendben voltak, újratöltős sörök. Üveges söröket is kínálnak, főleg Brewdogot és cseh és szlovák kisüzemieket. A kínálat váltakozik. Vessétek vigyázó szemeteket a Pivovar Stupavarra, ami a szlovák punk sörfőzde.

Elég későn nyitnak (este 18:00), de a helyiek eléggé számolnak vele éjszaka. Ha csak egy kocsmába mész be Nyitrában, az eddigiek alapján, ez legyen az! Lehet, hogy még egy koncertet is elcsípsz. Vasárnap viszont nincsenek nyitva!

Ajánlom azoknak, akik egyszerre szeretik a változatos helyi sört és a szálkásabb kocsmaéletet:

4. nyitrai állomás – Devil’s Pub – Itt van az ördög, amikor nem alszik

#bulizomhaúgyvan

A rohanás közbeni felfedezéseim közül a Devil’s Pub-ba vágytam leghevesebb kíváncsisággal, annyira offenzívan hívogatott az utcáról.

Az éjszakai kipróbálás alkalmával azonban nem szó szerinti kocsmát találtunk, hanem egy hétköznap is pörgős diszkót tánctudásukat versenyfitogtató fiúkkal és rúdon pörgő nagyon fiatal vendéglányokkal.

A márkaképviseletre nem lehetett panasz, ördögiek voltak, ahol lehetett:

Cserébe ahogy az bulisabb helyeknél sok helyen lenni szokott, inkább főcsapás irány szerint italkínálattal fegyverkeztek fel: Zlaty Bazant ’73 például. 

A westernesebb, külvárosi diszkósabb lelkületű bulizóknak ajánlom. Elvileg elég jellemző hely Nyitrában, ahol a kocsmából szinte bármikor egyenesen a buliba vezet az út. Erre láttunk is élő példát.

5. nyitrai állomás a PKO Penzión kocsmája

#éjjelnappali

Az, hogy hazaérsz a kocsmatúráról, csak akkor jelenti azt, hogy aznap többet nem fogsz kocsmázni, ha nem vár otthon is egy kocsma, mint minket a szállásunk, PKO Penzión éjjel-nappali bárja.

Itt még eltoltunk egy Pilsner kört egy bűnfinom chipssel, amihez foghatót soha, sehol nem ettem. Szerintem az ördög velünk jött az előző helyről és győzött.

Nappal amúgy bowling pálya is jár mellé. Sokáig azt hittük, hogy ezzel meg is volt az utolsó nyitrai állomásunk, de tévedtünk.

Nyitrai Vár(os) nézés

A másnapot városnézésre használtuk. Pont ezért volt a nyitrai kaland az ideális kocsmatúra, mert egy nem túlzásba vitt, de mégis változatos esti-éjjeli kocsmázást nappali felfedezés követett a várnegyedben.

Nyitra várnegyedét többen Veszprémmel hozzák párhuzamba

Az én kedvencem a fa Utolsó Vacsora volt, amely teljesen felkészületlenül, meglepetésként ért. Egy szlovákiai fafaragó, Peter Šrank kitűnő műve:

A közeli szépségen kívül a horizont is megnyílik:

Erre a képkockára mondtam, hogy a kontinentális Nápoly

És a kulturálódáson túl aznap is kijutott a kocsmázás élményből is. Aranyszabályom, ha vasúttal mész tovább, mindig érkezz időben, és számíts egy restire. Remek meglepetések várhatnak. A miénk feltette Nyitrára a koronát, de előtte tűzzük napirendre az egyik érintettet, a Corgoňt.

Corgoň  – (egykor) Nyitra söre

#városilegenda

Aki megérkezik Nyitrába, különösen sok Corgoň  sörtáblával fog találkozni. Ez állítólag Szlovákia-szerte sajátos ma már, de itt az eredetvárosban van az epicentrum. Corgoň egy nyitrai legenda a török megszállás idejéből, akinek a szobra a vár közelében látható.

Egy marcona helyi fémmunkás volt, aki ahányszor megütötte az üllőt a kalapácsával, beleremegett a város. Elvileg szenes ábrázattal, vérben forgó szemmel ő ijesztette el először a támadó törököt, köveket gurítva rájuk a várdomb lejtőjén, de ő maga még a köveknél is ijesztőbben hatott a támadókra.

Róla nevezték el 1992-ben a város sörét, amit a helyi 1896-os alapítású sörgyárban a 2000-es évek elejéig gyártottak. A sör neve elválaszthatatlan maradt Nyitrától, bár a gyártás már Ógyallán, a Heineken gyárban folyik.

A Corgoň  számomra semmi különös, 10-es szárazanyagtartalmú, jellemző közép-európai lager, de fogyasztása fejben kiegészül azzal, hogy városi eredetű, helyi legendának dedikált terméket kortyolok. Úgyhogy ha visszatérek, Nyitra mindig jó nálam egy Corgoňra.

6. nyitrai állomás: Lahódky Anka – Katona Csaba világa

#restijelleg

Az utolsó állomás, ahol a Corgoňt is kipróbáltam, a vasútállomás menti, elvileg Szlovákiában is egyre jobban párját ritkító talponálló falatozó, italozó volt, olyan hűtőpulttal, mintha egy kisvárosi kisboltban lennénk. Ezt is jelentette a neve, hogy „Anka csemege”. Persze az a fajta csemegeüzlet volt, ahol azért fogyott rendesen a csapolt sör, a különböző sebességgel ivott kávé, és az egy-egy rövidital is. 

Ez a kombináció egy veszélyeztetett faj ma már: lehet kolbászt és virslit falatozni sör és kávé mellé időutazó körülmények között. Voltak saláták, hidegtálak, és helyben kisütött termékek is. Nagyon előzékenyek és jó fejek voltak velünk és mindenféle mézes-mázasság nélkül. Mondták azt is, hogy mi friss épp. Az útra még vittünk a helyi erejű kapusznyikát (káposztás péksüti) és plackát (tócsniszerű resztelt krumplis lepény:)

A régi piacokon és restikben lakmározni szeretőknek ezt is ajánlom.

Nyitra – zárszó, következtetések

Nyitra egy napos, egy éjszakás programként már most jól vizsgázott és ennél még biztosan többet tartogat, hiszen egészen 24 órát sem teszteltem. Egy szlovákiai felfedező túrába simán beválogatásra érdemes. A várban felemelő élmény sétálni, és aki itt van egy Beer Time Nitra & Mariatchi kombóval elégedettséggel egészítheti ki. Figyelem az előbbi is csak délután 16:00-tól nyit. Nappali zsánerélménynek viszont ott a Lahódky Anka. A középvárosi diszkók híveinek pedig nem kell hétvégékig várnia. Itt hétköznap is élik! Az óvárosi rész villantott bárkinek szép épületeket, de mai városnegyedről elsőre blikkre inkább vélem, hogy jobbára csak a hozzám hasonló kattanásig urbanistákat fogja lekötni. Bennem mindenesetre maradt még kíváncsiság a folytatásra és tovább motivált további szlovákiai városok felfedezésére. Másnap Kassára mentem. Beszámoló hamarosan!

Térképen a nyitrai kocsmák is

Ha budapesti, magyarországi és európai kocsmatúrával egybekötött városfelfedezések, kocsmaélet és kocsmakultúra beszámolóit olvasnátok rendszeresen, akkor a Kocsmaturista Facebook oldala itt követhető: www.facebook.com/kocsmaturista

A kapcsolódó Facebook csoporthoz itt lehet csatlakozni: www.facebook.com/groups/kocsmaturista

Folyamatosan várom az ötleteket, javaslatokat a meglátogatásra érdemes kocsmákról, izgalmas kocsmaélettel rendelkező városokról, környékekről vagy arról, hogy ti miről olvasnátok szívesen! Írjatok a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra.

Eddigi szlovákiai írások a Kocsmaturistán:

Pozsony 15 kocsma után – 1. rész

Pozsony 15 kocsma után – 2. rész

The post Nyitra (Szlovákia) első látásra – éjjel/nappali kocsmasaláta appeared first on Kocsmaturista.

Ti mit képzeltek el, ha azt halljátok, hogy sörvacsora? Én fehér abroszt, kést-villát, kihúzott gerincet és a tányéron a Kör közepén állok-ot éneklő apró falatkát, aki rimánkodik, hogy ne túl sok sört tölts majd rá, mert ő azt aztán fel nem szívja. Azzal sincs baj, ha épp azt kívánod. No de ezzel szemben biztosan soká idéztem volna meg lelki szemeim előtt egy négy hamburgeres-négy sörös megalomán dőzsölést. Pedig erről lett szó.

A sör és a burger nem egy formabontó párosítás, de amikor minőségi sörökhöz velük tudatosan harmonizáló ínyenc burgereket hoznak ki, az valami más!

Nézzük meg, hogy kik is hozták össze ezt a teltházas első alkalmat, az Aranyérmes Sörvacsorát.

A szereplők: Sophie & Ben & Sörök & Mozdonyok & Burgerek & Sörtörténész

1. FŰTŐHÁZ SÖRFŐZDE 

A rétsági FŰTŐHÁZ SÖRFŐZDE már régi ismerősömnek számít, írtam először róluk, majd őket érintő kocsmai eseményekről. (ITT és ITT és ITT olvashatók)

A régi cikkekre nem kattintók kedvéért összefoglalom a FÜTŐHÁZ SÖRFŐZDE hátterét: Nógrád megyei családi kisüzemről van szó egy 2700-as lélekszámú településen. A családi házukhoz egyszercsak hozzánövesztettek egy figyelemfelkeltően SÖRVÁRÓTEREMként felcímkézett épületnyúlványt, ami azóta sokakat mozgat meg. Ebben a látványsörfőzdében készülnek ugyanis a neves „mozdonyos sörök”. A sörfőző, Hava István édesapja mozdonyvezető volt, és megalapozta fia szeretetét a vasút iránt. István pedig az ő fia, Dani szeretetét a sörfőzést iránt. Együtt operálnak egy kis csapatban és viszonylag kisebb mennyiségben prémium felsőerjesztésű söröket állítanak elő. A választékuk három állandó és egy-egy szezonálisan egymást váltó negyedik és ötödik tételből áll (stout, IPA, belga erős sör, summer ale és búza). Mindegyik egy-egy mozdonyról lett elnevezve.

Még csak két éve működnek, de büszke fordulat rövid történelmükben, hogy ikonikusan egy évesen és egy naposan Dublinban aranyérmet hoztak el a Dublin Craft Beer Cup 2017-es versenyéről. Pont a Guinness hazájában pont egy stout sörrel. Évtizedeket áthidaló kapcsolódás, hogy névadó mozdonya pedig szépségversenyt nyert a magyar mozdony szépségversenyen 1954-ben: a 327-139.  Ennek volt István édesapja a mozdonyvezetője.

Az M63 BULLDOG Belgian Golden Strongot (<az erős belga) pedig az amerikai Lexingtonban díjazták aranyéremmel. Innét jön tehát a taglalt esemény neve. Több, mint egy éve követem a karrierjüket és jó tanújának lenni, hogy Istvánéknak csak több és több személyes története lesz a söreikkel az idő haladtával. Nem csak egy jó alaptörténet, hanem folyamatos részvétele által folytatólagos, fordulatos eseménysor.

A teljes téli szortimentjüket lehetett végigkóstolni előkelő hamburgeres társaságban a sörvacsorán.

2. Sophie&Ben Bistro

A valamikori már szintén népszerű Varieté Bistro következő szintugrása ők. Emlékszem ott is milyen elégedettséggel burkoltam pár éve. Már három és fél éve működnek a Gozsdu udvar közelében, nyugis mellékutcában. A Sophie és Ben egy elegáns bisztró, egyértelműen inkább étterem, mint kocsma, de azért bárszékekről is gondoskodtak és az italválasztékuk is kiterjedt. Állandó jelleggel kaphatók például a FŰTŐHÁZ SÖRFŐZDE sörei is, de vannak pl. csak számukra palackozott boraik is.

Leginkább a hamburgereikről és a tépett húsos (Pulled Pork) szendvicseikről nevezetesek. A kérdésemre válaszul a közönségkedvencként a New York Burgert említették. Egy ideje már terveznek programokat is rendszeresíteni házon belül és a kertverziós budai egységükben (Sophie & Ben Garden), de az Aranyérmes Sörvacsora jelentette a nyitányt.

Vagányabb, amerikai megjelenése ellenére meghitt, akár romantikus és családbarát hely játszósarokkal. Ha lehet következtetni a sörvacsora kínálatából, akkor kimondható, hogy a konyhán is briliánsak. Én biztos megkérdezném, kicsoda Sophie és Ben: a tulajdonosok, két jóbarát gyerekei, akik egy óra különbséggel egy helyen születettek.

KATONA CSABA, a sörtörténész

A harmadik tagja a rögtönzött (élmény)együttesnek Katona Csaba, MTA történész. Egyéb nagybecsű munkásságán túl sörtörténeti előadásai körbejárták az országot színpadokon, kocsmákban, rádióadásokban. Szórakoztat és informál.

Én annyiszor hallgattam már őt, hogy jópár csattanót kívülről tudok, mégis mindig hallok újat, hiszen az ő tudása és szemszöge is csak gazdagszik az idővel. Hava Istvánnal duóban vezették és kommentálták az eseményeket, viccesen, kontrázva, akár egymást ugratva. Az aktuális előadás fontos vezérfonala volt a sör rangjának elemelkedése. 

Miért a sör? Miért most?

Katona Csaba összefoglalta, hogy a sör igenis menő polgári ital volt az Osztrák-Magyar Monarchia idején és a két világháború között is, majd a szocializmus hiánygazdaságában, az olcsó és nagy mennyiségű ital iránti keresletet kiszolgálva a minősége és ezáltal a megítélése jelentősen leromlott. Azóta sem volt a magyar sör ilyen magasan, mint most. Rengeteg tényező utal erre, egyre gigászibb gasztronómiai létesítmények épülnek a sör köré, egyre több a rendezvény kocsmafalakon belül és szabadtereken is, és illeszkedő elemként eljutottunk a sörvacsorák újabb keletű úri hóbortjához.

Hogy fest egy ilyen sörvacsora?

Komplex élmény. Eszel-iszol-művelődsz-szórakozol. Jót, jól! Először a söröket hozzák ki és rögvest meghallhatod, hogy mit is iszol. Ha ez hasonló tapasztalat híján még unalmasnak hangzik, melléteszem: NEM AZ! Mire érdemes extrán odafigyelni, miközben élvezed az ízét? Mik az érdekességek az előállításánál? Milyen városi legendák, történeti érdekességek tapadnak az adott sörhöz eredetének történelmi korától kezdve? Az utóbbiakból a sörvilág gazdagabb, mint hihetnénk.

Aztán jön a hamburger és mindenki elhallgat egy időre, és evésre használja minden érzékszervét. A következő fogással kezdődik mindez elölről. Nyilván ezek a hamburgerek sem akkorák, mint egy emberevő Pac-Man egy rendszerváltáskori büfékocsiból, de nem is kicsik. A második fogás előtt még azért drukkoltam, hogy Csaba csak beszéljen röviden, annyira várom már a következőt. A harmadik előtt viszont már azért, hogy mondja el az egész középkort, nagyon lassan, mert ha még órákig itt ülünk, akkor a reggeli kakaskukorékoláshoz talán már belém fér a következő zsákmány.

Egy sörvacsora egy műsor. Itt senki ne akarjon ismerkedni, randizni, kapcsolatot elmélyíteni, kibékülni, üzletet kötni. Itt figyelsz. Ki van bekkelve a várakozási idő. A lényeg, hogy cseppet sem feszengős, jó hangulatú, a témában teljesen kezdőknek is élvezhető két órás élmény. Kiemelkedő és változatos gasztronómiai dagonyázás és szórakoztató kultúra ér össze. Ha lesz még ilyen, ajánlom közelebb lépni hozzá.

A legnagyobb ágyú a végére, szinte desszertnek, fánk tésztás burger – O my nuts

Ez a bejegyzés a FŰTŐHÁZ SÖRFŐZDE invitálására készült. 

(Nem kiabálok, amikor csupa nagybetűvel írom a nevüket. Így írják!)

További képek a FŰTŐHÁZ SÖRFŐZDE Facebook oldalán: 

Sophie & Ben Facebook oldal: https://www.facebook.com/sophiebenbistro/

Ha pedig budapesti, magyarországi és európai kocsmatúrával egybekötött városfelfedezések, kocsma-élet és kocsmakultúra, kocsmakaja kultúra beszámolóit olvasnátok rendszeresen, akkor a Kocsmaturista Facebook oldala itt követhető: www.facebook.com/kocsmaturista

A kapcsolódó Facebook csoporthoz itt lehet csatlakozni: www.facebook.com/groups/kocsmaturista

Folyamatosan várom az ötleteket, javaslatokat a meglátogatásra érdemes kocsmákról, izgalmas kocsmaélettel rendelkező városokról, környékekről vagy arról, hogy ti miről olvasnátok szívesen! Írjatok a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra!

Korábbi FŰTŐHÁZ SÖRFŐZDE cikkek a Kocsmaturistán:

Sínen a nógrádi kisüzemi sörgyártás – Fűtőház Sörfőzde

Jól beFŰTÖTT nyárra a Hunyadi Lakásbisztró Budán

Kisvonat, sörös vonat valahol megáll… – Sörcsapra érkeztek a FŰTŐHÁZ SÖRFŐZDE sörei

Katona Csaba másik eseményen:

Sört Hosszúlépéssel? – A pesti sör Katona Csabával

The post A FŰTŐHÁZ SÖRFŐZDE Aranyérmes Sörvacsorája a Sophie&Ben Bistroban appeared first on Kocsmaturista.

Nemrég múlt egy éves az Ogre Bácsi, a békésszentandrási Szent András Sörfőzde budapesti márkasörözője. Nekem is jelentős állomás, mert az első olyan kocsma, aminek a megnyitóján már aktívan blogoló Kocsmaturistaként vettem részt. Egy cím, amit több vendéglátóhely már nem bitorolhat tőlem. Azóta is figyelem életútját. Úgy látom, hogy masszívan beépült Budapest vendéglátásába, alapvetés lett a maga nemében, és akármikor lementem – mindenféle esemény nélkül is – jó hangulat, kellemesen feltelt vendégtér és szemnek jól eső közönségi változatosság jellemezte. Külföldi bejegyzésekben emelem ki gyakran, ha sokféle embert látok egy helyen. Ez itt is aktív sajátosság és szimpatikus iránya is a magyar kocsmakultúra fejlődésének. Egyesével üdvözlöm minden követét.

Ogre Bácsi Söregyetem

Az Ogre Bácsi szerencsére nemcsak felült egy sörmárka már kivívott népszerűségére, hanem mindenhez hozzátesz. A kiinduló koncepcióban már belső üdvrivalgással szimpatikus békési kolbásztál és a város egyik legjobb sör-ropija, a békési perec szerencsére csak a kezdet volt. Korábban is szerveztek sörtémájú előadásokat, de idén egy ellenállhatatlan keretet, saját profilt adtak nekik, az Ogre Bácsi Söregyetemét (OBS).

Mivel a sör világa különösen sok érdekességet tartalmazhat, még a teljesen laikus embernek is (régen én gondoltam volna legkevésbé), több oldalról lehet hatásosan, megdöbbentően vagy véleményformálóan megközelíteni. Az Ogre Bácsi Söregyetemének formájában a sörvilágban jártas, különböző háttér-történetű és specializálódású előadók bombázzák a közönséget tudással és különlegességekkel. Eddig pódiumra állt: Katona Csaba, sörtörténész (több róla ITT),

Német Anti, bravúros portfoliójú sörfőző (Hedon Sörfőzde, MONYO Brewing Co., Hatvany Lajos Serfőzde)

és Bukovinszky László, a Szent András sörfőzde egyik tulajdonosa:

Még várható „Maláta” Kovács Gábor, évtizedes söríró és Utassy Roland, a Beerfoot Sörfőzdétől és a kocsma névadója, maga Ogre is, legendás „Vári nővérével”, Kővári Gergellyel kiegészítve . A témák pedig érdekesek és hasznosak voltak, „mi kerül ezen a pohár kézműves sörön 790 Ft-ba” vagy a sörfőzés története, az amerikai sörforradalom és annak hatása pl. a magyar sörforradalomra. November 29-től két hetente várható a folytatás szerdánként.

A program arculata és részletgazdagsága külön megfogott. Van benne játékosság, amire az Ogrektor szójáték csak egy példa. Ráadásul leckefüzetet, tollat és pofás indexet osztottak az elején. A részvételt alá kell íratni az előadóval. Színvonalas, tartalmas, úgy ahogy van. Nem is csoda, hogy mindig telt házzal működik, és már az állóhelyek is megtelnek. Nem árt időben érkezni. Sajnálom, hogy egyszer vége lesz. Remélem, utána is kitalálnak valami jót.

Esthajnal ’17 bemutató

Sokféle söre van Szent Andrásnak, és az állandó márkákon kívül visszatérő idénysörök is. Az Esthajnal megtoldva az aktuális évszámmal már ötödik éve mindig karácsony előtt jön ki. Idén megjelent a ’17-es számú, kicsit korábban, mint eddig. Mellébeszéd nélkül, teljes testhosszal felvállalt kereskedelmi, logisztikai okai voltak ennek, hogy a kiskereskedelmi láncon is időben végigérve eljuthasson mindenhova.

Mivel Száraz Novemberben vettem részt a bemutatón (egy hónap alkohol nélkül – ITT a háttértörténet), csak az orromat vittem csatába. Tudni kell, hogy az Esthajnal mindig egy karácsonyi meglepetés, mert évről évre mással ízesítik. Idén egy teás porter (angol eredetű barna sör) kerülhet a fa alá (akár díszdobozban). A teás sör megosztó tényező. Van aki már tudhatja magáról, hogy nagyobb eséllyel szereti vagy nem, és mérlegelhet ez szerint. Én általában nem szeretem különösebben, még a nagyközönség által nagyon felkapottakat tételeket sem, de ez sem állít meg a kísérletezésben és az esélyadásban. Decemberben tiszta lappal meg fogom kóstolni. Másik jó alap, hogy a tavalyi, extrémen hangzó mentolos, „after eight-es” direkt ízlett. Aki meg még nem ismeri a saját reakcióját a teás sörre, az az Esthajnal’17-tel is kísérletezhet. A felhasznált adalékok earl grey tea és bergamott narancs.

Amiről már most is szólhatok, hogy itt is kiemelem az eseménytálalás gondosságát. Szent Andrásék „Csináld magad” receptkönyvvel jöttek ki a söreik mellé karácsonyra, ahol több tételhez ajánlanak egy harmonizáló ételt. Oké-oké, nyilván jó marketing is, de egy szimpatikus vevőközönség-ápolás is egyúttal. A premieren az egyik kombinációt meg is lehetett kóstolni, természetesen az Esthajnalhoz járó pohárkrémet, amit Szent Andrásék állítólag önkezűleg készítettek el. Nem édesszájúként is repetáztam. Talán a Száraz november tette…

Nagyon bízom benne, hogy egy év múlva, a második szülinap után is ilyen lelkesen fogok nyilatkozni az Ogre bácsiról és hozadékairól.

Ha addig is rendszeresen olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

TÉRKÉPEN AZ OGRE BÁCSI IS:

Korábbi írás az Ogre bácsi nyitásáról:

Apu, hogy megy be az a nagy Ogre a kocsma barlangjába? – KOCSMANYITÁS: Ogre bácsi, Budapest

Itt pedig a húsvéti sörről és a tavaszi előadásokról:

Öt óra Szent Andrással – Még a Nyúlon túlon is túl

The post Szent Andrást Szentestére, Ogrét az Egyetemre – Esthajnal’17 sörpremier és profi sörívóképzés appeared first on Kocsmaturista.

Tihanyba tényleg érdemes elzarándokolni, mágikus a hangulata: pompás kilátás a Balatonra, nádfedeles házak pepitában, kanyargós utcák lefelé-felfelé, művészi hangulat és lépten-nyomon valami meglepetés. Megéri túltekinteni a hömpölygő turistatömegen!

Az apátság máig kulcsszereplője a falunak. Azzal kezdődött minden. Évszázadokkal megelőzte a Balaton népszerűségét. Az altemploma még az alapításkori (1055) miliőt idézi, viszont a modern apátsági élet nagyon is halad a korral. Facebookon is képviseltetik magukat, és bekapcsolódnak a jelen gasztronómiájába.

Több saját termékkel rendelkeznek. Ez nem idegen egy apátságtól, hiszen az alapvetően egy gazdálkodó egység, aminek célszerű ilyen módon is külvilági jövedelmet termelni. Nagyon sok sajt, sör, gyógynövénylikőr és egyéb portéka kötődik világszerte apátságokhoz, kolostorokhoz. A Tihany eredeti neve után keresztelt Tichon söröket a szerzetesek a tapolcai Stari Sörfőzdénél főzetik. Ezek kapcsán szólt Katona Csaba megszokottan szellemes és informatív előadása többek között a szerzetesi sörfőzés történelméről és a felszolgált sörfajták jellemzőiről.

Én sokadik alkalommal is bőséggel jegyzeteltem újdonságot. Az apátság példásan állt a vendégeihez. Vendéglátóipari gondoskodással figyelték, hogy az este minden rezdülése jól sikerüljön. A sör mellé falatokat (sajt, olíva, fekete erdei sonka) is kínáltak. Hazabeszélve már csak egy jó tihanyi kocsma kellene tőlük a kerek összképhez. Ehelyett ott van nekik saját térnek a Rege cukrászda, aminek teraszáról olyan üdítő a kilátás, hogy egy kávé rögtön kettőnek hat. Tihanyi kocsmából pedig van pótlék szerencsére, regélem is mindjárt.

A sörbemutatón túl specialty török kávét kóstoltatott az újonnan nyílt győri Szomszéd Kávéház és Bár, amit direkt erre a napra pörköltek és közben a srácok is rendre meséltek a kávétörténelemről, többek között Illy Ferenc szerepéről. Imádom ezt a párosítást; fogyasztás közben tanulni.

A kiállítás másnapra maradt. Az első éjjelre maga Ágoston atya javasolt kocsmát, aki szuper karakter, komolyan veszi a feladatát, de mégis közvetlen, emberi és humoros: „…és utána le lehet még menni a Pedro-ba.”

PEDRO – A Tihanyi Apátság szomszéd kocsmája

A Pedro tényleg annyira közel található az apátsághoz, hogy szó szerint látod az udvari kapuból. Aki a közelben jár vagy száll meg, bátran menjen be, kellemes és kulturált!

Mindenféle ember és korosztály megfordul. Mi mozgalmas hétvégén jártunk ott, ezért ugyanúgy volt élet délután, mint késő éjjel. Van terasza elől-hátul, lehet napozni vagy hűsölni napszak szerint, de a belső rész is marasztaló, sok faanyagtól otthonos.

Nekem legjobban a vízcseppes, gigászi lámpaégők tetszettek.

Adott csócsó és darts is, amit rendszeresen ki is használnak a vendégek, sőt hívnak játszani. Benn akár még táncra is perdülnek. A rizlingfröccs kellemes, a csapon Staropramen és Borsodi kínálkozik, a sofőröknek pedig többféle limonádé. Az árakon amúgy meglepően nem érződik a turisztika hatása.  Egy nem túlkomplikált, de masszívan jó hangulatú, gondosan megkomponált belterű, élettel teli, pörgős kiskocsmát ismertünk meg. Ha valaki fesztelen, de korrekt közeget keres Tihanyban egy pár kör italra, itt megtalálja. Mi törzsvendégek lettünk a három napunk alatt.

Tihanyi Színház Büfé – Kocsma kilátással

Engedem, hogy a hívei vitatkozzanak a besorolással. Mi viszont kocsmának használtuk, mert az esti bandukoláshoz még jól esett egy helyet nyitva találni. Koppra zárás előtt érkeztünk, és örültünk, hogy egy búcsú hosszúlépésre még befértünk. Ahhoz már reggel kellett visszajönni, hogy lássuk, hogy a Bujtor István Szabadtéri Színpad mellett 3 éve működő fröccsre, sörre ideális terasznak távolba révedve milyen jó kilátása van a Belső-tóra. A falatozókat hamburgerrel és grillszendviccsel várják a büféprofil jegyében. Jó a kávé (Hausbrandt) jópofa logóval. Biztosra veszem, hogy egy színpadi élményt is felfokoz az itteni közeg.

„PISTA BÁCSI borozója” – Az alapvető tihanyi kocsma, ahova párhuzamosan vittük egymást

Az egyik délelőtti kimozduláson Csabával mindketten úgy döntöttünk, hogy mutatunk egymásnak egy jó kis kocsmát, amit ismerünk a faluban. Közeledvén egyre gyanúsabb lett és be is igazolódott, hogy ugyanoda vezettük egymást, Pista bácsihoz. Nem kell sokáig gondolkodnom, hogy az apátság után ez legyen a következő dolog, ami eszembe jut Tihanyról. Régen garázs volt, ami már feltételezéses alapon is látszik rajta. Viszont több ember „állt be” itt, mint autó, mert gyorsan felfedezték mint kocsma-tehetséget.

A gyenge viccemen túl széles körben vállalható, sőt örömet ádó egység. Nem egy biztos komfortzóna középpont minden úri ízlésnek, de a régi idők romantikája szedetlenül munkál pár négyzetméterén.

Nagyjából 35 éve létezik borozóként. Pista bácsi és felesége 1991 ben vették át. A mosolygós önvallomás így hangzott: akkoriban a feleségem még mini fánkot árult, de itt ragadtunk a kocsmában. És milyen jól tették!

Szerzetesek asztalánál kiállítás a Múzeumok éjszakáján

Saly Noémi személyére már több közös ismerősünk irányította a figyelmemet. Témámba is vágó jelvényei alapján ő a Vendéglátóipari és Kereskedelmi Múzeum sztármunkatársa, írónő és nem utolsó sorban kávéháztörténész. Örömmel ismertem meg itt és éltem át a tárlatvezetését az épp Tihanyi Apátság múzeumában állomásozó Szerzetesek asztalánál című vándorkiállításához a Múzeumok éjszakáján.

Nagyon tömény, információdús vezetés volt, kiemelendően felpezsdítő, sziporkázó előadásmóddal. A végén azt nem tudtam eldönteni, hogy ő volt Katona Csaba díjas vagy Katona Csaba előadása Saly Noémi díjas. Két előadáson ilyen jót szórakozva tanulni istenien hatékony kombináció. Sok eredettörténettel, legendával lett gazdagabb az elmém, figyelemre méltó kiállított tárgyak között.

A szerzetesek a mai italkultúra szilárd alappillérei közé tartoznak, ezért a teljes képhez nélkülözhetetlen az ő szerepük és legendáik ismerete. Több hiányzó kirakódarab került most helyre. Többek között a művészettörténész kolléganő, Rákossy Anna előadásából az, hogy Jedlik Ányos, a szóda és közvetve a fröccs feltalálásával illetett győri bencés szerzetes anno a Tihanyi Bencés Apátság által üzemeltetett Balatonfüredi Gyógyfürdő savanyúvízét hiányolva kezdett el egy szikvíz masina kiötlésén gondolkodni. Több se kellett ezeknél, meg is vettem a kiállítással azonos című könyvet Saly Noémitől.

András királykeserű és Anasztázia levendulalikőr

És hogy vesz még részt a Tichonon is túl a bencés rend a mai italkultúrában? Van egy férfi- és van egy női közönségnek szánt likőrpárosuk, az apátságot alapító I. András királyunk és kijevi felesége, Anasztázia után elnevezve. Az egyik keserű, a másik édesebb. Mi egy kisüveges Andrást felosztva búcsúztunk Tihanytól a Balatonra visszatekintve.

Elhiszem én, hogy szép szín a levendulalila, de Tihany elsődleges színe akkor is a panoráma vízszíne marad számomra. Meglehetősen gyanús nekem, hogy a bencés apátoknak kizárólagos szerződése van a tihanyi Balaton színére Istennel.

Folytatás Balatonfüreddel…

Ha addig is extra tartalmat olvasnátok magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!
Térképen a tihanyi kocsmák is:

Korábbi balatoni témák a Kocsmaturistán:

Balatonvilágos – a hedonisták purgatóriuma

Keszthely: Nosztaliga, sörfesztivál, helyi kiskocsmák

Siófok háttal az idegenforgalomnak

The post A tihanyi kocsmák levendulántúli sugárzása appeared first on Kocsmaturista.

A sörfőzdéről már írtam bővebben ITT. A nem kattintók kedvéért gyorsan összefoglalom, hogy Nógrád megyében egy állandó magas minőségre törekvő, csak felsőerjesztésű sörökkel dolgozó, példásan lelkes családi sörfőzdéről van szó, akik Rétságon tevékenykednek. Ott, a saját családi házukban működő üzem mellett bemutató boltjuk is van SÖRVÁRÓTEREM néven. A jelenleg négy sörből álló szortiment mozdonyos profilt visel. Mindegyik sör más-más mozdonyról lett elnevezve. Ennek a háttértörténete az, hogy a főzdetulajdonos, Hava István édesapja mozdonyvezető volt és saját magának is járműgépész üzemmérnök végzettsége van. Megvan hát a megingathatatlan eredettörténet, aminek nyomán a sörösüvegek olyan büszkén feszítenek a mozdonyos címkékben, mint szuperhős a kosztümjében.

A főzde alig több, mint egy éves működése alatt extra reflektorfényt is kapott nemrég azáltal, hogy a Dublin Craft Beer Cup sörversenyen aranyérmesek lettek a 327-139 nevű stout-tal (a Guiness országában, bizony! Nyilvánítsuk Guiness rekordnak?). Az M63 BULLDOG (Belgian Strong Ale) pedig ezüstérmet hoztak el. István szerint ez még pluszban megdobta az ismeretségüket és keresettségüket. Jó időzítés ilyenkor csapra érkezni a fővárosba!

A bemutató egyszerre bemutatkozó is volt, alapos és önfeltáró. Nagyon szeretem, ha valaki pódiumra lép és elmondja a háttértörténetét, hitvallását. Ez történt április 7-én a már szintén megénekelt Food Truck Udvar (KATT!) galériáján, ahol az „Élesztő” sörpáholyban csapolták a mesternégyest.

Istvánt Katona Csaba sörtörténész egészítette ki színpadi duóvá. A felkonferálás élmény lehetett azoknak is, akik most először ismerkednek a sörfőzdével, és azoknak is, akik már előismeretekkel is rendelkeznek. Tóth Imre, a Food Truck Udvar és az Élesztő Sörház egyik tulajdonosa is csatlakozott néhány gondolattal, elmesélte, hogy hogy ismerte meg Istvánt, akiben elkötelezett, profi sörfőzőre talált. István pedig azt, hogy sokáig tartott attól, hogy csapra is menjen a söreivel, de Imrénél jó kezekben tudja őket.

Az említett sörök rövidesen el is kezdtek felénk robogni, kis vagonokban, Élesztős pohárban.

Fotók: Maszlik Családi Gazdaság. Fotón: Maszlik Zoltán

Saját korábbi leírásomat idézem a tételezésükkor, a felszolgálás sorrendjében:

Csaba és István a sörök kiszállításakor folyamatosan gondoskodtak a műsorról. Közben István mintha a saját biztonsági őre is lenne, folyamatosan kémlelte saroktól sarokig a helyszínt, hogy minden rendben megy-e. Ha szóltak neki, hogy például, hoppá, leállt a kisvonat, szinte átrepült az asztalokon és a vendégeken, hogy megoldja a fennakadást. Pártolom, ha valaki ennyire érezhetően lelkes, elhivatott minden mozzanattal kapcsolatban és a söreiért szinte ölni képes szenvedély lobog a szemében.

A dublini díjazás miatt István boldog, és elégedett a folyományaival (pl. extra megrendelések). A kitüntetés pont az első születésnapjukra érkezett meg. Megkérdeztem, hogy mivel lenne még elégedett a jövőben:

• Ha két év múlva ugyanezt, ugyanilyen minőségben csináljuk, azt sikernek fogom elkönyvelni.

Emellett azért a továbbhaladást is bemondták már a „hangosba’ ” az állomáson. Nyár elején érkezik az ötödik sör (szintén mozdonyos keresztségű) Púpos néven. Ez egy búzasör lesz, könnyű „balatoni” sörnek szánják. Egyéb fejlődési irányok, mint saját márkakocsma nyitása vagy külföldi piacra terjeszkedés egyelőre nincs a levegőben (bár kaptak nagyobb angliai megrendelést is magánfogyasztótól). Cserébe odahaza egyre szorosabb a kapcsolat a helyi termelő partnerekkel (KATT a nevekre a Facebook / weboldalakhoz), a sajtgyáros Maszlik Családi Gazdasággal, a Nógrádi Vadasparkkal, a Bánki pálinkaházzal és az alsópetényi Prónay-kastéllyal, akikért való hálaadás verbálisan is elhangzott.

Voltam jópár sörbemutatón az utóbbi hónapokban, de ez a stílusossága, ötletessége és plusz élménye miatt kiemelkedő marad. Kértem egy pohár vizet, és még azt is a játékvonattal küldték ki. Nem egyedül vettem részt ezúttal. Többek között Varga Gergely, a múltkori egyik Gyöngyös környéki, helyi származású „idegenvezetőm” (<CIKK) kísért el, akivel a Mátrában közlekedő kisvasúttal is utaztunk. Az ő vonatok iránti szeretete gyerekkoráig mutat vissza. Kiegészítésképp íme az egyik gondolata, élménye a bemutatóval kapcsolatban:

„Több, mint húsz évvel, ezelőtt óvodás koromban a Mátravasút házunk mellett zakatoló egyik Mk 48-as mozdonyában ülve Gábor bácsi, a mozdonyvezető pisztáciával kínált. Akkor találkoztam először ezzel a nagyon finom nassolnivalóval. Húsz évvel később pedig életem legfinomabb söre egy kisvasút modellen érkezett az asztalomhoz, M63 Bulldog néven… Azt hiszem ez az igazi predesztináció, a vasút és a gasztronómia végérvényes találkozása!„

2017.12.21. FRISSÍTÉS: a cikk óta a Food Truck Udvar az itt említett formájában legalább átmenetileg bezárt

Térképen a Food Truck Udvar:

Ha extra tartalmat is olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

KAPCSOLÓDÓ TÉMÁK:

Sínen a nógrádi kisüzemi sörgyártás – Fűtőház Sörfőzde

Még több autó az Üllői úton – A Food Truck Udvar Élesztése

Sört Hosszúlépéssel? – A pesti sör Katona Csabával

The post Kisvonat, sörös vonat valahol megáll… – Sörcsapra érkeztek a FŰTŐHÁZ SÖRFŐZDE sörei appeared first on Kocsmaturista.

Nagy kedvelője vagyok Katona Csaba munkásságának sörvonalon. Már írtam róla itt és itt (<kattints!)

Ő az MTA történésze, és azon belül sörtörténész is. Én ebben a vonatkozásában hallgattam eddig többször, és ez alkalommal is. A program két és fél órás hossza garantálta, hogy még az előismereteim ellenére is tele lesz újdonsággal.

Helyben a régi pesti városfalnál kezdtük a sétát, az V. kerületi Bástya utcában, időben viszont sokkal messzebbről. A sör eredetéig, első történelmi leleteiig tekintettünk vissza.

Ahogy megindultunk, az évszázadok is velünk siettek, a sör – részben – ma is érvényes fogalmi követelményein át hamar befutottunk a 19. századi magyar múltba, amiről már sokat lehetett regélni. Különösen fontos, hogy sűrítve összefoglalva ez a téma sokkal szárazabban hangzik, mint ahogy Csaba sziporkázó előadásában buborékozott. Neki személyes célja is saját stílusával ellentartani az uncsi történész imázsnak.

Szemléletesen megelevenítette a régi időket. Az én szemeim előtt simán kisfilmként forgott, ahogy egy részeg szekeres kereskedő sört böfögve vitatkozik a városkapunál, miközben a háttérben nyüzsög a vásári forgatag.

Sokat megtudtunk az akkori kocsmákról, például a Két pisztolyról, de nem lövöm le. Khmm! Jó pár helyre be is tértünk. Én például most jártam először a Kálvin téri Café Intenzo mögötti máig múltidéző szobros udvarban vagy a Café Astoriában látványos belterében vagy a benn, a pesti megyeháza udvarában.

Ilyen indokolt kényelmességgel ezeken a helyeken aligha lehetne máskor simán körülnézni. Ugye, hogy magunktól nem is feltétlen tippelnénk elsőre, hogy pont ezeknek a mai ötödik kerületi elegáns helyszíneknek van köze a pesti sör és kocsmák történelemének árnyékos oldalához? A régi Pilvax kávéházhoz is eltalpaltunk, és a szabadságharc körüli alkoholfogyasztás szerepe is más megvilágításba került, ahogy a korábbi „nem koccintunk sörrel” hozzáállás is alapjaiban megkérdőjeleződött a történészi elemzés által.

Jó kis túra volt! Nem is olyan kicsi, mert gyakorlatilag három kerületben keringtünk két és fél órán és nyolc megállón keresztül. Ez már kocsmatúrából is tartalmas mennyiség!

Az utolsó helyszínen a látványos Kárpátia étteremben pihentünk meg, és kóstoltunk mai magyar söröket.

A békésszentandrási Szent András sörfőzde ale & lager hibridjét, a Magyar Vándort és a Rothbeer-től pedig az aktuális Bakancslistát.

Bevallom, bennem ott és akkor került igazán helyre az utóbbi rendeltetése is. Ugyanazt a sört főzik, 11 hónapon keresztül, csak mindig más komlóval, és tizenkettediknek az évi legnépszerűbbet újra. Igen jó ötlet, innentől késői beszállóként én is követni fogom a változatokat.

Jó szívvel ajánlom mindenkinek ezt a túrát, sőt még kicsit féltem is a totál kezdőket a témában, mert töménytelen újdonságot, érdekességet lehet hallani a sörgyártás és sörfogyasztás talán minden vonatkozásában és sok mindent a korabeli kocsma- és étteremkultúráról, sőt, kiemelem, a városról is. Aki annyira tudásszomjas, mint én, és a részleteken is le tud ragadni, az nagyon relaxáltan, üres fejjel érkezzen, mert itt megtöltik azt a fejet rendesen.

Néhány hasznos link (kattints!)

A Hosszúlépés weboldal, ahol van még sok más érdekes túra is!

A Pesti sör program oldala

Katona Csaba bemutatkozó oldala

A bejegyzés fotóit Dégay Péter barátom készítette, itt az ő weboldala!

Ha pedig extra tartalmat is olvasnátok tőlem budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

The post Sört Hosszúlépéssel? – A pesti sör Katona Csabával appeared first on Kocsmaturista.

Keszthely a legközelebbi Balaton parti település a szülővárosomhoz, így sok gyerekkori élmény köt oda. Ott volt az első méhcsípésem. Ott jött vissza először az üdítő szénsav az orromba, mert ügyetlenül ittam. Ott ettem először ketchup-pal a hot-dogot. Ahogy akkor mondták, kecsöppel. Csupa jóság! És ott tettem az első büfé-gasztronómiai megfigyeléseket, hogy milyen előszeretettel eszik a pavilonsoron a magyar és a német ajkú felnőttek a debrecenit, vastag habos sörrel, nagy karéj fehér kenyérrel, és igen savanyú uborkával.

A pavilonsor még mindig ott van. Sokat változott, de még visszahozza régi emlékeket.

A partot máig nem tudom megunni, a víz keszthelykék színével, a víztükör alá lógó fűzfaágakkal, a vitorlásokkal, a hattyúkkal, amiket sokan etetnek, sokan meg utálnak és a városi strand kor-egyveleg arculatával.

A nosztalgián túl azonban a jelenkor is értem kiáltott, sörfesztivál volt ugyanis a városban, a Helikon parknál, a Serföző (pl: Corvin Sörfesztivál) szervezésében. Rögtön célba vettem, de útközben azt is megfigyeltem, hogy mennyi korszerűséget állított már az emlékeim mellé a város: például szökőkutat, új szobrot.

A fesztiválon azonnal szembetűnt, hogy péntek késő délután mennyivel kevesebben vannak itt, mint ugyanekkor egy budapestin. Nem okolom a helyszínt, sőt, hiszen a merítés is sokkal kisebb, de azért volt rá kereslet és úgy tűnt, hogy jó a fogadtatás.

Nagyon is pártolom, hogy ez a sörkultúra jó import sörökkel és hazai kézművesekkel a Balaton parton is vesse meg a lábát. Ez még csak a második alkalom volt, legközelebbire még jobban is adaptálódhat a városlakók és a környező balatoni települések aktuális turistáinak fejébe.

Hamarosan megleptem egy budapesti kiállító ismerőst, Mellit a XIII. kerületi EPA sörözőből, akivel rendszeresen összetalálkoztunk a nyári sörfesztiválokon. A nagyszerű élmények fokozódtak frissen csapolt cseh sörrel a kezemben, ugyanis előadás kezdődött a magyar sörről. Jobban ittam minden szót, mint magát a sört. Ekkor ismertem meg az előadót, az MTA történész és al-ágon sörtörténész Katona Csabát, akit azóta már többször hallgattam és aki maradandóan markáns stand up comedy stílusban ülteti el az elmékben a serteágazó sörténelmet.

Nem maradtam csak a fesztiválon, hiszen nem hagyhattam érintetlenül a város kocsmáit sem, mielőtt tovavitt az utam Zalaegerszegre. Elkezdtem a legtöbbet ajánlott 512 után nyomozni. Kiderült, hogy nyárra kitelepült a partra, a strand területére. Felkutattam hát. (410. állomás, 1. keszthelyi állomás) Így nézett ki egy álmosabb pillanatában:

Világossá vált, hogy így sincs vele a kategóriában semmi baj, de valószínűleg nem a nyári énje tette legendássá. Ilyenkor úgy tűnik egy kellemes kis strandbisztró a soron, és a legmárkásabb, önmaga farvízén. Átadtam az ajánlóm üdvözletét, ittam egy gyors hosszúlépést, majd léptem egy hosszút Zalaegerszegre is, és vasárnap tértem vissza Keszthelyre. Ekkor már maradtam egy éjszakát.

Az 512-ben kifejezetten szimpatikus élményem volt aznap is. Jó fejek voltak a lányok, és míg a Balatonban fürdőztem, töltötték a telefonomat a pultban. A gyros-uk tzatziki-je pedig üdítően jól esett a hosszúlépéshez.

Bár biztos maradtam benne, hogy a hely balatoni fürdőszezonon kívül még többet mond, mert ajánltatásra a legtöbbet hangoztatott helyszínek egyértelműen az Ánizs és az 512 voltak. Itt a név története is érdekes. Minden számnak külön kézjel-jelentése van.

5= helló

1 = 1 sört kérek

2 = köszi (peace)

Ekkoriban jöttem rá, hogy az öltözőben hagytam a fürdőnadrágomat, de beáldoztam, hogy halljam a sörfesztivál aznapi előadását. Utána hűen az ajánlásokhoz elindultam Ánizs iránt,

de zárva találtam szintén nyári kitelepülés okán, viszont szinte szemben egy belső udvaron találtam egy szimpatikus kiskocsmát Matróz néven.

A 18 éve működő helyet Riki a pultban az utolsó 8 dicső keszthelyi kocsma egyikeként aposztrofálta.

Elvileg régebben sok hagyományos, hangulatos kiskocsmától pezsgett a város, ami összefoglalva állítólag a turistásítás és felújítások áldozatául esett. Az új profilba már nem vágtak azok régi intézmények vagy talán csak nem hitték, hogy vághatnának. Csak az „utána” képet ismerve, az „előttét” nem megismerve, nem fogok végkövetkeztetni, de meghagytam következő alkalomra is érdeklődésem tárgyaként a letűnt keszthelyi kocsmákat is. A Matróz, amit a Facebook oldala a Víg kedélyű alkoholisták klubjaként kínál bejelentkezésre egy ízes törzsvendég-centrumnak tűnt, ahol a helyiek maguk között lehetnek, hacsak nem esik be egy hozzám hasonlóan elszánt felfedező kívülállóskodni és belül-ülösködni. Volt terasz ugyan, de én inkább a valóban veszélyeztett fajtájú retró belső teremmel kezdtem.

Itt egy másik önmeghatározás Keszthely Zoo-nak hívja a helyszínt:

A vendégek abszolút befogadóak voltak, sőt annyira, hogy zárás után elhívtak magukkal a Csaba borozóba, ami a pavilon soron van és sok keszthelyi érintettségű ember számára mosoly-generátor az említése is. Úgy hírlik, mint a partközeli kocsma-alapvetés. Egy baja csak, hogy az út éjjel is a – nappalihoz képest csak mérsékelten barátságos, sötét – Helikon parkon keresztül vezet oda-vissza. A Csaba borozónak tényleg van varázsa, főleg azzal együtt, hogy először ültem éjszaka gyerekkori délutánjaim balatoni pavilonsorán.

Balatonvilágossal folytatom.

The post Keszthely: Nosztaliga, sörfesztivál, helyi kiskocsmák appeared first on Kocsmaturista.

Ez a pofátlanul csinos Ikarus 55-ös nosztalgiabusz gyűjtötte be a Műcsarnok elől a résztvevőket.

Hirtelen meg is növekedett a Hősök tere látványosságainak száma. Ázsiai turisták még ötvennel többet kattintottak a Zelfie botjaikon, és egész turistacsoportok bámultak be az ablakon lábujjhegyen, olyan ábrázattal, ahogy egy kisgyerek nézi a zárva tartó játékbolt kirakatát. Csak kevesek kiváltsága maradtunk, mert elhúztuk a csíkot és nem sokára meg is érkeztünk Rétság családi házas sörfőzdéjébe. Először tettem a talpamat Nógrád megye területére, amióta az eszemet tudom. A szintén megyei Bánki Pálinkaház oldotta a hangulatot és a hidegérzetet, mielőtt bebocsátást nyertünk a közönség számára amúgy is nyitott „látványsörfőzdébe” és bemutató termébe, amit Sörváróteremnek hívnak. 

Rögtön felmerült és hamar meg is válaszoltatott a profilomba vágó kérdés, kocsmaként sajnos nem működik a hely, de kóstolni lehet a látogatóknak. Hava István, az üzem tulajdonosa tisztességgel pódiumra állt a háznak az udvarán, ahol egyébként laknak is, és elmesélte honnét jöttek, hova tartanak és miért ezt az utat választották.

Egy családibb már nem is lehetne vállalkozásról van szó, amit apa és fia irányítanak. Minőségi, prémiumkategóriás söröket készítenek, válogatott import alapanyagokból és a szárazanyag tartalomra nézve is szigorúak. Határt csak a mennyiségben húznak. Meg akarják mutatni, hogy egy kis családi vállalkozás is lehet komoly. Szándékosan a felső erjesztésű vonalra mennek rá. István számára a lager egysíkúbb, az ale-ek fűszeresebbek, zamatosabbak és illatosabbak. Látszott az előadásmódján, hogy elhivatottsággal, érzékenységgel és szakmaisággal beszél a témáról. Bár három éve kezdte csak a sörfőző mesterséget, de jó mesterektől tanult, és elmesélte, hogy a szakma nagy öregei sem szégyellnek akár saját mesterekhez fordulni, volt rá példa, hogy még 46 év után sem.

Az üzemben kiborg módon folyik a sörfőzés, részben korszerű számítógép-vezérlés, részben pedig ezt megelőző emberi agymunka és kézműves munkafolyamatok által.

Végigkóstoltuk a négyesfogatot, ami jelenleg a teljes szortimentet adja. A Fűtőház Sörfőzde mindegyik söre egy mozdonyról van elnevezve.

Íme a tartályból történt kóstolás sorrendjében:

The post Sínen a nógrádi kisüzemi sörgyártás – Fűtőház Sörfőzde appeared first on Kocsmaturista.