Azoknak, akik előismeret nélkül olvasnák a témát: A Római-part a budapesti Duna egy északi szakasza, a budai oldalon. A fővárosban egyedien fövényes, méltóságteljes öreg fás, mágikus hangulatú vízpart, ami a csónakházakról, vízi sport életéről is nevezetes (főleg korábban).

Vendéglátása eddig is sok változáson ment keresztül. Az utóbbi évtizedekben főleg balatoni hangulatú és kínálatú vendéglátósor (hekk, lángos, stb.) határozta meg arculatát, meg-megszakítva egy-két kivétellel.

Legújabban a modern, menüben és megjelenésben is kreatívabb, szabadosabb, sajátosabb vendéglátás és az aktuális trendek szerinti utcakaják és kisüzemi sörök is felbukkantak és megépítették a maguk zarándokhelyeit a parton, de belesimulva a kínálkozó környezeti adottságokba. Egy árvíz-veszélyeztetettség címén megszavazott mobilgát építése azonban egy-két éven belül újra radikálisan megváltoztathatja a terület természeti és vendéglátói összképét, ugyanis masszív fakivágással és erős imázs-átalakítással („területrendezéssel”) járna. 

Három és fél nap a Római-parton

Augusztus eleje volt a kitelepülésemkor. Tudatosan a vendéglátóhelyekre koncentráltam ezúttal is, azok fajtáira, kínálatára, szolgáltatásira, a vendéglátók habitusára, az egységek között andalgó emberekre és az elcsípett életképekre. Persze, nem jártam végig mindent, „csak” tizenegy helyet, de többféle stílusút (kilenc volt kocsma-kompatibilis is), és egyet-egyet akár hosszan, akár többször. Érkeztem reggel a partra, egyes vendéglátók nyitásakor, ahogy kora este is, és volt, hogy szinte utolsó vendégként maradtam éjjel. Hallgattam élőzenét, moziztam mólóról. Próbáltam a ház boraiból a hosszúlépést és kerestem a számomra legfinomabb kisüzemi sört is. Kóstolgattam kajákat, retrókat és újhullámosokat is.

Nem voltam most sem mániákus tesztelő, pláne nem kritikus. Azt választottam, ami vendégként leginkább vonzott, a többit csak megfigyeltem. Igyekeztem egyformán nyitottan állni minden helyhez, meglátni a jót vagy egyedit bennük, de hagytam magamat vendégszemszögből ugyanígy belátni az átélt gyengeségeket és a hiányosságokat, mindezt a teljesség igénye nélkül.

Megosztott római-parti vendéglátófront?

Azt hamar észrevettem hogy van elhatárolódás a modern és a retró Római-part követei között, akár vendéglátói, akár vendégszinten mindkét szemszögből. A reformkínálat – akár magasabb minőség és akár magasabb ár képviselői részint nem feltétlen bánnák, ha az egész Római-part arculata hozzájuk igazodna. Ez számomra kettősebb ennél.

Emlékszem, 2005-ben öt napja éltem Budapesten, amikor először elvittek a Római-partra. Nem is hallottam róla korábban. Hatalmas volt a rácsodálkozás. – A Balaton part létezik Budapesten?! – kérdeztem magamtól, hiszen kacsakavics, szedetlen öreg fák, lejtős-emelkedős part, vízillat, mólok, üdülővidék-szabású járókelők… Azonnal ugrottam a hekkre és a kovászos uborkára. 2006-ban már annyira szerettem a Római-partot, hogy amikor csak lehetett kivonultam. Volt, hogy egy hétig mindennap.

Azóta persze másképp is nézem már a vendéglátást. Lett egy csomó összehasonlítási alapom, új szemszögem. 2017-ben én szememnek is nagyon elkülönülnek az újhullámos helyek és a retro „balatoni stílusú” vendéglátók. Váratlan fordulat: én viszont inkább élveztem ezeket a különbségeket a változatosság jegyében. Viszont ahogy egyéb partlátogatókkal beszélgettem, láttam, hogy sok éles pártfogója van csak egyiknek vagy csak a másiknak. Volt aki szerint az retró kínálat gyenge minőségű, sablonos és mégsem olcsó. A túloldal, a régi visszatérők, a retróbb szeműek szerint pedig az új helyek tűnnek eredetieskedő, habokra túlárazott, hipszter, sznob sehonnani betolakodóknak, akik nem nyújtanak annyit mint, amennyit elkérnek.

Valóban volt különbség, az árak között is, de a termékek között is. A vendégeket tekintve azonban nagyobb különbségeket észleltem megjelenésben, mintsem viselkedésben. A régebbi helyeken általában lazábban, szomszédolósabban öltözködtek, több volt papucs, trikó, akár félmeztelenkedés, futóruha. Az utóbbi évek egységeiben pedig több mai divat, elegáns ing és elegáns női ruha volt beazonosítható. Viszont a „frissebben sült” Kócsag Bisztró és Sörözőben is találtam pl. biciklis ruhában koccintó bandát.

Szinte kizárólag szuperközvetlen vendégekkel találkoztam mindenütt, (igen, ugyanúgy a modern helyeken is!) Beszélgetős, barátságos, sőt segítőkész volt mindenki. A talán legújabb beszállónál, a Kupak és Dugóban például többször is előzékenyen átültek különböző vendégtársak, hogy a merülő számítógépemmel konnektoros asztalhoz ülhessek.

A legidősebbek és a nagyon fiatal bandák általában a a hagyományos helyeken tanyáztak,

míg az újabb hullámosokat jellemzőbben inkább a húszas évek második felétől kora ötvenes évekig vették birtokba.

Kutya és gyermek mindkét fronton együtt járt a Római-part jelenséggel. Ugyanúgy tanították a Kócsag teraszán a nyolcéveseket, hogy ne nyomkodják túl sokat a telefont, ahogy láttam egy vélhetően örökbefogadó nagycsaládot is a Kupak és Dugóban üdítőkkel vidáman körbe ülni az egyik asztalt. Gyerekbarátak ezek a helyek is. Ami inkább elgondolkodtató, hogy egy csak nívós, de cserébe drágább helyekből álló Római-part mennyire tudna egy-egy kevésbé módos budapesti család visszatérős nyári B terve vagy rendszeres nyaraláskiegészítője lenni. Volt egy kislány, aki előre rohant a családjától, a megszokott asztalhoz, a Római Platán Étteremben, és kihúzta az egyik székeket. – Tudod, hogy ez az én helyem – mondta a másodikként érkező nővérének – Nyilván nem okoskodok, hogy egy ilyen család sosem tudna eljönni, ha teljesen átflancosodna a Római-part, csak nem feltétlen annyiszor, hogy egy kislánynak „saját széke” legyen egy nyárra. És őt aztán végképp nem érdekli, hogy rattanszék van, egyedi vagy műanyag reklám. És talán az embereket eleve nem érdekli ennyi részlet, mint engem.

Hogy ez jó vagy rossz, mindenkinek a saját döntésére bízom. Én már számomra is túlságosan felparcellázott tekintettel figyelem, hogy valahol reklámszék van-e meg reklámernyő, mások meg meg inkább egymásra figyelnek, barátok, párok, családok. Jól teszik. Természetes mosolyok és fesztelen nevetések. Én megőrizném ezt. Éttermi fronton találkoztam olyan vendéglátóssal, aki bevallottan utálta a „szörnyű bódésort”, mondván, hogy ott csak drágán kajálsz a családoddal a koszban. Nekem ezzel, se a profilomhoz igazítván a koszban ívással sincs gondom. Van egy olyan hangulatárnyalata, amit az éttermi étkezés, elegáns beltéri „pubozás” nem tud pótolni. Aki ezért jön ide, tudja, hogy ezt kapja. Van erre is igény és ez az igény még csak nem is süllyeszti le a világot.

Ettől függetlenül nagyon szeretem, ha valaki ehhez pluszt tudni adni.

Van új a Nap néni alatt – a Római part vadóc újoncai

Kiemelem a Fellinit és a Nap bácsit, amik vastagon dicséretesek az atmoszférateremtésben. A modern idők vendéglátói bátorságával és közvetlenségével annyira partközelivé tették az közegüket, a víz mellé terített kempingszékekkel, illetve szabad ég alatti klubhelyiségszerűen szétszórt babzsák-fotelekkel, amennyire csak lehet.

Ők már nem a „hekk” és „lángos” hívószavakra építettek. Az a front már úgyis telített. Gyorsan megragadó megjelenésükön és a Római-parton eredeti bisztrós étel- és italkínálatukon túl stégkoncertekekkel vagy DJ-vel és a Fellini név kötelez alapon mólómozival hódítanak. Azért elég egyedi élmény, hogy nézed a filmet, közben odajön egy kutya megszagolni, a vászon mögött meg elúszik egy hajó. Nem is csoda, hogy ők teltházzal üzemelnek ilyenkor.

Jóbarátom, Rita közeli szüleinél szálltam meg az egyik napon, akik évtizedek óta látogatják a Római-partot. Az édesanyja szerint ez a két hely, már annyira puritán, hogy szinte megsért. Hiszen a majdnem a földön ülsz vendégként és nem tudsz elegánsan kiszállni a székekből, de mivel az emberek a lidón érzik magukat tőle, képesek akár messziről is direkt ide jönni. Viszont azt elismerte, hogy lelket adtak hozzá, ami jó, mert nem szereti azokat a helyeket, amik „csak pénzt kérnek, de lelket nem adnak.”

A Felliniben belekóstoltam a gusztusos kaják egyikébe, amik a futószalagos gyorsaság ellenére gonddal, szép tálalással és jó minőségben érkeztek.

Friss zöldség mártogatós, sült arab pitával és emlékezetesen ízes indiai kukoricakrémmel – amivel így együtt jól lakhatsz egy nap végi étkezésképp – egy hosszúlépéssel együtt 1300 FT-ból jött ki borravalóstól. Míg máshol egy retróbb kínálatból 1500-ért szó szerint SEMMILYEN mirelit tintahal karikát fogtam ki tartárral, két kovászos uborkával, de jó fröccsel.

Nem megfordítani akarom a tételt egyetlen kettős példa alapján, csak azt megjelölni, hogy nem feltétlen az új a rossz üzlet, a régi meg a jó, csak ügyesen kell választani és nyitottan keresni.

Az új idők új nyomására pedig a régi helyek is fejlődnek. Nem kell feltétlenül azt hinnünk, hogy ha régi táblára nem mai menőn van kiírva, hogy hamburger, akkor az rögvest a 90-es évek hajnaláról időutazik a tálcánkra. Az Orange Bike nevű biciklikölcsönzővel és szervizzel osztozó vidám, pörgős vendéglátóhely hamburgerei például ránézésre haladnak a korral és hallottam is a vendégeket dicsérni őket. Az én frontom fámája úgy szól, hogy kifejezetten jutányosan lehet náluk fröccsözni és van egy ritkább belga meggysörük, ami viszont cserébe számomra nagyon drága. Náluk is nagyon sok időt töltöttem, azon egyszerű oknál fogva, hogy az elsők között nyitnak (finom és szépen tálalt reggelit ettem) és sok más hellyel ellentétben volt wi-fi. Néha ilyen kevés is elég. Én nem bántam, mert egész nap jó hangulat volt, kedves személyzet és folyamatosan színes jövés-menés és mozgalmas életképek.

Az Evezős Sörkert pedig már régebben átesett a saját evolúcióján. Valaki mesélte, más meg megerősítette, hogy szintén bódéként kezdte és 450 férfőhelyes, de gyakran így is teltházas, sokféle, menőn tálalt fogásos, élőzenés nagykutyává nőtte ki magát. Csúcsidőben sűrű szövetet képeznek a vendégek, és záráskor is akadt még egy-két kimaradó, aki akár jó ötletnek érzi, hangosan és részegen azt énekelni, hogy „tölcsért csinálok a kezemből„. Eső után, hétfőn viszont ide is csak a legeltökéltebbek jöttek koccintani.

A Leander terasz pedig egész street food bodégát állított fel a korábbi, még mindig full gázon működő kiadó ablakaihoz képest közelebb a Dunához Leander Stég néven.

Finom volt a csípős hamburgerük egy máséból kóstolt harapás alapján, tetejébe pedig Reketye söröket is árultak.

A Római-part és a kisüzemi sörök

Az új hullámmal a kisüzemi sör, legyen az magyar vagy import, már élvezhető mennyiségben érhető el a parton. Ennek vezérképviselői a Nap bácsi (egy régi római-parti csárdának megfelelően keresztelve), szlovák és belga fronton a Fellini, a legnagyobb magyar kínálatára kiemelkedő Kupak és Dugó, és az összességében legnagyobb választékú sört kínáló és folyamatosan továbbkísérletező Kócsag. Én első alkalmamnál még annyira bizonytalan voltam, hogy jutok-e betevő kortyhoz, hogy vittem magammal egy kisüveges IPAt hátizsákban. Na, ezt nem kell!

A legvadócabb római-parti egység

Az amúgy a trópusi koktélbár hangulatáért már kedvelt Golyósban most nem tértem be, de lezárásképp nem álltam ellen a Két RomBusznak, ami viszont annyira nagy szám szerintem, hogy mindenkinek át kell élnie legalább egyszer. Nagyon nagy hangulatot sikerült komponálni a szó szerint veendő két nyugdíjazott R-O-M B-U-SZ körül. Vad, akár latinos, akár karibi partys, akár dzsungeles. Még a kiszakadásból is kiszakadás. A kajákból most nem ettem, de felkavaró korábbi emlékeim vannak a lángburgerről. Persze azóta szelídülhetett. Viszont így is és úgy is megéri, mert jó a zene, jók a buszok, rajtuk kívül és bennük az ülések, az álarcok a pultnál, a zongorás pult, a függőágyak, az hogy bográcsozhatsz és a középső tánctér, aminek akcióját úgy is nézheted, hogy felmászol a buszokra. Nekem az egyik kedvencem.

Van még egy ugyan meg nem látogatott hely misét megérő különlegességgel. Megemlítem, hátha valakit hozzám hasonlóan meglep. Van a Nyárfás kávéház, ami onnét kapta a nevét, hogy egy nyárfa köré épült fel. Most úgy fest, mintha fa nőne ki belőle.

Római-part időkapszula 2017

A végkövetkeztetés az lett három nap Római-partozás után, hogy még mindig tetszik és jó is így kétarcúan. Vendéglátása létjogosult, használt és kedvelt ebben a formában. Ebből a szempontból sem örülnék radikális változtatásnak, erőszakos, pláne nem profilegységesítő beavatkozásnak. Szeretem ha MINDENKI saját arculatát képviseli, és ha akar, olyan vad lehet, mint a Két RomBusz vagy olyan ellazítóan lusta kényelmű mint a Fellini. Minden, ami változni akar, változzon csak úgy, mint ahogy az Evezősről a róla szóló mesében és nőjjön ki önmagából. A változás szükségszerű, és még érdekes is lehetne éveken át figyelemmel kísérni, hogy hogy alkalmazkodik a Római-part is a folyamatos újdonságokhoz és hogy milyen új jelenség hogy talál utat vagy hódít teret itt magának. Hogy hogy jelennek meg a Római-part evolúciójában majd hasonló, csak még újabb formák, mint a Fellini vagy a Nap bácsi? Hogy miképp fejlődik a part ahelyett, hogy elvágólag megváltozna.

Köszönöm Nagy B. Áronnak és Vereséknek a szállást a Római-parti napokhoz.

Ha rendszeresen olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

The post Maradjanak a vendéglátóhelyek a Rómain? appeared first on Kocsmaturista.

Budapest kocsmaélete zabolátlan, fáradhatatlanul izgalmas jelenség. Bár nagy számok törvénye alapján a legtöbb unalmas kocsmát is itt találom, még mindig kétheti szinten bonyolódok izgalmas felfedezésekbe. Kerületenként tételezek most és a folytatásokban, és igyekszem inkább átfogó lenni, máskor úgyis részletezek. Leszögezem itt is, hogy nem előzmény nélkül írok most. Egy éve, a Kocsmaturista indulása után szinte rögtön, írtam egy összefoglalót. Most inkább azt tételezem, hogy hol milyen jelentős (már meglátogatott) helyek nyíltak és milyenek zártak az elmúlt egy évben, személyesen milyen új szentélyekbe találtam el, és AZÓTA mit látok másképp egy-egy kerület kocsmaéletéről. Itt az egy évvel azelőtti tanulmány is azoknak, akik azzal kezdenék:

Budapest 294 kocsma után

FIGYELEM: Adok látogatási tippeket személyes ízlés és preferenciák alapján, de többféle, szedetlen szempontból minden kerülethez. Egy-egy nem beválogatott kocsmára még nem feltétlen igaz, hogy nem tetszett. Azokat a helyeket ajánlom direktben, ahol valamiért (ezért vagy azért, másért-másért) MÁR volt kiemelhető élményem, tapasztalatom, benyomásom. A maradékban vagy nem voltam még vagy nem eleget, és persze benn marad a pakliban, hogy az adott ellátóhely valóban nem hozott lázba.

FIGYELEM 2: Most sem csak a szó szoros értelmében vett, pláne nem csak a negatívértelmű kocsmákat válogattam, hanem mindent, ami alkalmas akár egy egész estés iszogatásra és ahol étlapos rendelés híján sem számítasz kisebb értékű vendégnek.

I. KERÜLET – Szó szerint vehető kocsmatúra ínyencségekkel

Nem árulok zsákbamacskát, a Budai Vár kerülete az egyik kedvenc budapesti kocsmakerületem maradt, sőt csak még több szuper felfedezést tettem. Az Illúzió Sörbár legendás belépője már eddig is idekötötte az emlékeimet,

Illúzió söröző – A magyar kiskocsmák utópiája

de azóta itt lettem odáig Vár felé félúton a kézműves sörös-jó kajás Hunyadi lakásbisztróba is:

Jól beFŰTÖTT nyárra a Hunyadi Lakásbisztró Budán

Az első kerületben szorítok azért, hogy a Mátra borozó örökre olyan maradjon amilyen,

és itt szidom magamat, hogy még nem tértem vissza a Gösser Vitéz Sörözőbe, fenn a Várban. Találtam az utolsó egy évben hangulatos Bajor Kolbászdát és sör kertet.

és felcsillant a szemem az Isolabellán

A Hattyú Kávézó a dekoratív Hattyúházban pedig kellemes meglepetés lett az előzetes elgondolásaimhoz képest.

Az első kerületben szó szerint kell venni a kocsmatúrából a túra részt, mert egészen távol esnek egymástól a kocsmák, de megéri bejárni őket, mert igazi ínyencségekbe botlunk és közben varázslatos budai környezetben járunk.

Korábban meglátogatott tippjeim:  Polo Pub, Café Unplugged, Bereg Embassy, Mr. és Mrs. Columbo, Lánchíd Söröző.

Szabályszerű látogatás nélkül, benyomás alapján: Várfok borozó, Macskakő 2.0

II. KERÜLET – Hűvösvölgy nem hagyott hidegen

Hatalmas kerület! A belterületén kívül nagyon nagy találat volt Hűvösvölgy a túrám 700. állomásával, a vadregényes Kifli és Kocsma-val.

Nem lenne méltó csak egy fél sorban méltatni, mert tátva maradt a szám. Lelkesedéssel és elismeréssel távoztam. Külön írás lesz róla a jövőben. Bírtam a szomszédját, a Hard POP Cafét is,

de lokalizáltam a közeli soron egy kézműves sörözőt és pár retrókocsmát is, úgyhogy ide még visszatérek a nagyítómmal. Külön öröm Hűvösvölgy, mert a második kerület többi távolibb kerületrésze (Rózsadomb irányba) nagyon kocsmátlannak tűnik továbbra is, kivéve Pasaréten a varázslatos Bálint Galéria Kávézót. (Remélem valaki tud még hozzátenni).

A belső részen kocsmamennyiség szempontjából továbbra is a Széll Kálmán tér környéke dominál. Errefelé nyílt meg a következő Hunyadi, a Gasztróműhely és BBQ szintén jelentős kisüzemi sör palettával:

Új Hunyadi trónörökös: Gasztroműhely & BBQ – GASZTROKOCSMA-NYITÁS

A közeli Lövőház sétálóutca összképe és hangulata pompás, de a legtöbb újabban próbált kocsmája egyesével nem fogott meg, kivéve a kávéházas hangulatú Gyöngyöt

és vadhajtású Cheeriot. Ínyenceknek inkább a Margit híd budai hídfőjénél érdemes körülnézni. Ha az Oscar-gálán lenne mozi-kocsma kategória is, a Bem Mozi kocsmája hatalmas eséllyel indulna egyszerre művészies és egyszerre a jó értelemben lebujos hangulatával. Kötelező!

Errefelé megismertem az utóbbi egy évben egy remek retróhangulatú, nagy étel- és italválasztékú cseh sörözőt, a Pivohalle-t.

A La Vie En Rose Café–t még mindig  állandó megemlékezéssel gyászolom a környéken járva. Az a tiszavirág életű kis kocsma az utóbbi idők egyik legcsillogóbb kincse volt számomra a Frankel Leó utcában.

További meglátogatott tippjeim: Fasor Eszpresszó (CIKK!!!!), Nemdebár, Marxim, MÓ-KA (Módszertani Kabinet), Jurányi Suterene (<<<Kocsmablog jól megírta), Bambi Eszpresszó, Calgary Antik Drinkbar, Murok Café.

Szabályszerű látogatás nélkül, benyomás alapján: Ganz söröző  

III. KERÜLET – Nem minden út a Római partra vezet… (de elég sok)

Ez a gigászi terület szintén több darabban értelmezhető. Kocsmaélete pont olyan sokarcú, mint maga a kerület. Hatalmas, kietlen kocsma nélküli prérikkel bír, máshol meg utcánként találod házak tövében az ívó-kuriózumokat. A Római-part főleg egy külön világ, külön bejegyzésre is készülök belőle hamarosan, mivel ebben a formájában esélyesen idén létezik utoljára. Gátat szab(hat)nak a megszokott stílusának is! Bár én részint a retrónak is nosztalgiahajlamú híve vagyok, mégis jószívvel üdvözöltem a Rómain egy darabka progresszív belvárost, a Kupak és Dugó Bár formájában minőségi bor- és sörkínálattal.

A szintén modernebb és sörkínálattól pulzáló Kócsag Bisztró és Sörözőben is már másodszor szereztem kedvemre való élményt:

A Nap bácsi DJ-s, falatozós, sok sörcsapos piknik atmoszférája is rászolgált a hírére, fülig szerelem lett nekem is!

A Római-part legizgalmasabb szakaszán található, ahol a trópusi part hangulatú, játékos Golyóst már régóta kedvelhetjük, és ahol az igazán édes életű Fellini Római Kultúrbisztróban Duna parton mozizhatunk vagy stég-koncertet élvezhetünk a piák mellé minőségi bisztrókajákkal:

A szomszédban gyakran latinos dallamokkal tarthatunk ki késő éjjelig a (értsd:) Két Rombusz „veszett a világ” életérzésű karámjában.

Kis rádiuszú mini-kocsmatúrára különösen ajánlom ezt a négyes fogatot!

A műnyagszékesebb vendéglátó fronton viszont a kerékpár centrum szolgáltatással egyedülálló hibridet képező Orange-Bike lepett meg sokféleképpen és jelentett nagyon kellemes ott töltött órákat.

A retró legeslegajáváért érdemes még messzebb menni a Dunától, egészen a HÉV vasútvonaláig, a Szarvasba:

Szarvas Büfé – dimenziókapu a Római-part előtt

Aki a vadregényesség élményt akarja csúcsra járatni, az bandukoljon még egy kicsit északra, városhatáron is túl, ahol a kurta farkú Ebihal túr.

Ebihal, Budakalász – “Az úszó Üvegtigris”

A belső harmadik kerület legínyencebb fogása pedig a Pléh Kocsma, az Óbudai Piac szomszédjában. Itt magyar művészfilmben érezheted magadat.

Nemrég derült égből hasított belém a múltidéző Polgár / Flórián Borozó is (1033., Budapest, Polgár utca 12) a Flórián tér környékén legendás történettel, bájos délelőtti életképekkel, kedves, eltökélt kiszolgálással, és rejtett kincsekkel.

A KOBUCI-n (definició) kívül is sikerült az elegáns óbudai Fő tér és Szentlélek tér összenövés területén misemegérő kocsmára bukkani: Bán kocsma („Kis” Dreher söröző), igazi arany-fekete bárány a szűkebb környezetében.

Teljesen más vonal: behatolt a Pók utcai lakótelepre a sörforradalom! Aquincumon, a terjedelmes lakónegyedet a HÉV felől felvezetve, a Synthesis „Sörbolt” ideális helyet talált magának. Csapolják elvitelre és helyben fogyasztásra a főzde söreit. A beltér szinte szemtelenül steril, de a  hétköznap kora estéken közel teltházas terasz sikertörténet skiccel. Én örülök neki.

A harmadik kerületből további meglátogatott tippem egyenlőre nincsenek, csak meglátogatandó saját magamnak is. A Beer Company Prémium Teraszra még nagyon készülök idén.

A kerületben végleg bezártak közül pedig a Flottot sajnáltam leginkább.

Nemsokára jelentkezek a további kerületek átfogó folytatással.

Villányi Gábornak köszönöm a hűvösvölgyi kocsmatúrára invitálást, Veres Ritának a Bán kocsma ajánlását, Katona Csabának pedig a letoloncolást a Polgár Borozóba. – Csatlakozzatok ti is és ajánljatok nekem meglátogatandó kocsmát Budapesten, vidéken vagy közeli külföldi országban!

Ha rendszeresen olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

Térképen a kocsmaturista már megénekelt helyszínei:

Ajánlom a hetedik kerületi változatot is:

Budapest 420 kocsma után – 1. rész: A VII. kerület

The post Budapest 468 kocsma után – Az I. és II. és III. kerület appeared first on Kocsmaturista.

2017.10.09 FRISSÍTÉS: A Szarvas büfé nemrég bezárt. Én is elmentem elbúcsúzni. Emléke szívünkben örökké él!

(157. állomás, 138. budapesti állomás – Két Kocsmaturista betérés alapján, de számos előző látogatás előismeretével)

Pár lépést kell pedig csak tenni, de pont szándékosan kerülni az aluljárót, hogy eljussunk a Szarvasnak otthont adó hangulatos családi házhoz, aminek a nagy kertje eleve olyan otthonosan néz ki a színesre festett faszékeivel, mintha a szomszéd csak félig pakolt volna el a tegnap esti grillparty után. Ezek a családi házas helyszínek, kevésbé frekventált kocsmakörnyékeken valahogy nagyon mennek. Ilyen Zalaegerszegen a Grabowszky vagy Budafokon (Bp, XXII. kerület) a Pista néni. Aprópó, Pista! Pont így hívják az itteni Szarvas legendás „vadőrét” is, aki már 14 éve uralkodik a pult mögött.

Pista vagy becenevén, Pista bá olyan karakter, akiről azt mondaná a sztereotip fáma, hogy lehet szeretni, lehet utálni, de valószínűleg, ha már nem fanyagolva mész be a Szarvas ajtaján – ami erőlködés nélküli vérretróságával erős szűrő magában is – akkor te szeretni fogod!

Ő nem mai magyar pultos karakter, ő régi cseh pultos karakter (amúgy szlovák vér csörgedezik ereiben). Büszkén és lazán mogorva alapstílussal gyárilag rendelkezik, de a cinkos mosoly ugyanilyen természetességgel ül meg az arcán fülig.

Kaphat-e egy kocsmáros szebb kritikát az egyik régi törzsvendégétől, mint az, hogy: „Hihetetlen, hogy valaki ennyire megél abból, hogy bunkó, amit még trénigezhetne is? Mégsem nyílik ki senkinek a bicska tőle a zsebében.” És mikor az illető lány azt ejti ki, hogy „bunkó”, csillog a szeme, talán titokban még könnyezik is a meghatottságtól. Nekem – nagyon jó barátom lévén – volt szerencsém pont ezzel a törzsvendéggel, Ritával meglátogatni a Szarvast Kocsmaturistaként is, messze nem először, mert egész seregnyi elhivatott törzsvendéget, sőt rajongót ismertem már itt.

Igazi kiváltáság egy olyan pultos és vendég duót mintavételezni székelykommunikácó közben, akik arra is emlékezhetnek, hogy Ritával egyetemista korában Pista a saját ebédjét osztotta meg többször, és felcsendül a “jaj, az a saláta” és a “hú, az a ravioli!”

A júliusi látogatás során (Ebihal büfé előtt) történelmi esemény tanúja is lehettem kettőjükkel kapcsolatban. Az évtizedes múltat számláló vendég, Rita ugyanis épp akkor szögezte új felismerését számonkérésként régi jó pultosához, öreg barátnéja apjához, hogy „Te mindvégig seggnek szólítottál engem?” Az (ejtsd:) Ritya becenév ugyanis, mint kiderült számára frissebb szlovák ismerősétől, egyúttal ezt is jelenti. Persze a Szarvasban sosem tartozott hozzá ilyen idegennyelvű etimológia. És láss csodát, ettől csak erősebb lesz a kapcsolatuk!

Beülni a Szarvasba egy sarokba és nézni, hogy mi történik, kész kocsmakomédia! Én szégyentelenül ordítva kacagtam és tapsoltam. Pista bá ott otthon van. Jönnek, és ő beáll a pultba, letudja a rendelést, mint jó házigazda és visszaül a vendégei közé beszélgetni. Többször egész kocsmás diskurzusok alapulnak ki. Nem unatkozol, és egyedül sem vagy egyedül. És jönnek idősek, fiatalok, jönnek fiúk, jönnek lányok. Láthatóan vonza a frissebb generációkat is, és beülnek csinos szoknyákban a szálkaesélyes faszékekre alapozni, viseltes napernyők alá boldogan, mert senkinek nem kell tanítani, hogy kell egy helylélekből táplálkozni, csak történik.

nyitás előtt

A Szarvas pilisszentkereszti szellemi eredetű kocsma. Arra pedig sok a szarvas. Innét származik a név. Nagyjából 69-70 éve létezik (2016 februári info), mint kocsma, és azóta nem is annyira érezte, hogy durván meg kellene változnia vagy haladni bármilyen korral, maximum csak mértékkel kopva nemesedni az idővel. Pista bá, akit jó nyelvek szerint már a szülei is így hívtak, családi vállalkozásként vette át az uralmat, és elsődleges célja volt megtisztítani a zűrös vendégektől. Sikerült is létrehoznia maga köré egy neki és látogatóinak is komfortos törzsvendég-klubot, ami inkább a környékbeliekből és a tudatos visszatérőkből, és nem a Római part HÉV-vel érkező spontán látogatóiból áll. Bár az utóbbiakból is vidáman maradnak azok, akik fogékonyak a lambériára és a piros kockás asztalterítőre és a random felbukkanó szarvasos dísztárgyakra.

Pista bá amúgy nem túl szigorú a szeretett vendégeit illetően, nevetve emlékszik vissza a többiekkel arra, amikor egy szőke leány egy megvadult szombat este, hajrázva énekelte az asztaltetőn, hogy „rendes ember én már nem leszek”.

Rita összefoglalta: vannak klisék, amikért bocsánatot kérsz, hogy te is kimondod, de mégis kimondod, mert úgy igazak, ahogy vannak. Pista bá is ilyen, úgy igaz, ahogy van!

Érdekesség a Szarvassal kapcsolatban: lóg fenn egy első helyezettes oklevél a Szarvas Torna Klubról, amit a Szarvas kocsma után nevezték el. Pista bá a szponzoruk lett, támogatta őket évadnyitáskor pálinkával, sörrel, szarvaspörkölttel.

SZÁRAZANYAG TARTALOM:

Kocsmakaja: Pista bá melegszendvicse világörökség, ő maga keveri naponta saját recept alapján a melegszendvicskrémet. Mégis mindig megjátsza a fáradt sóhajokat a pultnál, ha kikéred, de ez csak része a show-nak. Ha belesel a konyhába, látod, hogy mosolyogva keni.

Ezen kívül van még mogyi, ropi, chips.

EXTRA: Pista bá nem fogad el borravalót. Megszokta, hogy fiatalok járnak oda, egytemistaként, pályakezdőként, akiknek még alig van pénzük, és nem akarja lehúzni őket. Aztán mikor akár jól keresőként visszatérnek, már azt szokta meg, hogy nem fogad el borravalót a barátaitól és azok barátaitól. Én próbálkoztam többször, nem sikerült.

A SÖR, A BOR, A PÁLINKA…: Pista bá elmondja, hogy milyen borai vannak, ha nagyon akarod, de inkább úgy fogja megítélni, hogy nem akarod nagyon. A sörcsapon csak Arany Ászok van. Nem a pia miatt fogsz visszajárni, Pista bá miatt és a Szarvas miatt fogsz visszajárni.

KOCSMASPORT: csocsó, darts 

EGYÉB PLUSZ: Lehet a kertben bográcsozni, csak úgy, de előre kell szólni!

Cím: 1031, Budapest, Prés utca 1.

FB oldal (nem hivatalos): https://www.facebook.com/pages/Szarvas-B%C3%BCf%C3%A9/201443926554046?fref=ts

2017.10.09 FRISSÍTÉS: A Szarvas büfé nemrég bezárt. Én is elmentem elbúcsúzni. Emléke szívünkben örökké él!

Ha rendszeresen olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

Térképen a Kocsmaturista eddig megénekelt kocsmái:

The post Szarvas Büfé – dimenziókapu a Római-part előtt appeared first on Kocsmaturista.