Már 2018-ban nagyon szembetűnő volt a változás a korábbi gasztronihilhez képest közvetlenül a Duna parton. A Népsziget újra rászolgált a nevére: birtokba vette a nép. Amerre a szem ellátott, nyári jeleneteket tapasztalt.

2018-as Népsziget helyzetjelentés:

„Nem túl zsúfolt még, nincs zavaró tömeg, de ahhoz már eléggé nagy élet van ezen a ponton, hogy kétségtelen legyen, valamit észrevettek, valami megkedveltek és örömteli közegen osztoznak a mostani rácsodálkozói és visszajárói.

A környező partszakasz még szépségesen rendezetlen, fövényes, posványos, vadregényes, esetleges, szinte „úgy hagyott”. Még ott tart, hogy az emberek kiválasztották és nem kialakították maguknak. Meg kell becsülni, amíg ilyen! Minden, ami népszerű lesz, gyorsan veszélyeztetetté lesz attól, hogy hamarosan megcsinált lesz, mesterkélt, komfortos, túl kereskedelmi. Nagyon jó arany középút a Népszigeten 2018-as nyara, amikor még alig érintett a környezet varázsa, de már „buli van a parton, a szabad strandon.” A mostani helyek ugyanis lazán, tisztelettel illeszkednek még a környezetükbe, nem építik át, nem dominálják le, de életet adnak hozzá, szétszórják a maguk kellékeit a közvetlen környezetükben, amitől a part egy része színesebb, érdekesebb, kényelmesebb lesz, de nem kell messze tekintenünk, hogy kitaposott kanyargós úton nyújtózkodó fürdőruhás sziluetteket lássunk csupán a Duna és a fű (nem úúgy értetteem) kettősét élvezve vagy a vízben felszabadultan gázoló kutyákat. 

A Kabin és a Wasser kellően nyers, kellően könnyed ehhez a környezethez. Gyakorlatilag mindkettő egy-egy nagyobb területet einstandol a híd két oldalán. Van egy saját pódiumok, amelyen L alakban van a bár és a látványkonyha / kajakiadó hely plusz itt ezen napponyvával fedett „sparhelt közeli” részeiken van a legtöbb szék és asztal is.

Majd mindkettőnél ezt  egészíti ki egy-egy saját „hippy tábor”. Nem is könnyű elhatárolni, hol ér véget a Kabin és Wasser vendéglátó birodalma, és hol kezdődik a valódi vadvízi társadalom. Jó elnézni az itteni életet: úszók, futók, bringások megpihenői. Itt kavargatják a kávét, akik épp elfáradtak.

Ez a búzasör és társai a Borsodi kínálatából kerültek ki 490 Ft / 3 dl-től ( alaplager), de a Peremben is csapra került néhány kisüzemi First a szomszédból (790 Ft / 3 dl-től). A borkínálat a ház borával rajtol 390 Ft / dl-től. Röviditalokból főleg közkedvelt slágereket listáztak. Nekem a 15 éves Matusalem rum és a sok Árpád pálinka tűnt ki. Az itallap néhány tételét meglepően kedvező áron kínálták. A limonádéból pedig egy egész gyümölcsíz szivárványuk van.

Legalább a látogatásomkor náluk nem működött REpohár rendszer.

(2018-as látogatás alapján)

Beljebb a parttól, a vasúti híd „ki a szigetre” irányú jobb oldali lejárójánál található. Nádborítású kerítés különíti el a külvilágtól. Méretes hekkinstallációk próbálnak befelé szólongatni, de szerencsére a valódi hekk jobban néz ki náluk, és a maga a Vasmacska Söröző is. 

Fontos, hogy ők sörözőnek definiálják saját magukat, mert én nem soroltam volna őket automatikusan annak. Inkább hekkezőnek, ha van ilyen kategória. Hekkről híresek városszerte, és én is azt állapítottam meg, hogy rá is szolgáltak. Ottlétemkor nem is söröztek itt akkora arányban, mint ahányan hekkeznek. Nem sok variálást képzelhető el, ha hekkről van szó, és ők sem bolondították meg divatosan semmivel: nem reformhekk, nem csavaros hekk, nem újragondolt hekk, csak jó hekk és még a nagyi szeretete sincs ráírva lekvárral a hátuljára. Egyszerűen valahogy jobban ízlik náluk, mint máshol. Magyarázatom nincs.

A hekk egyszerűségéhez képest amúgy egész drága mulatság. Náluk sincs másképp. Tehát ez a retró műanyag abrosz, a Sopronis reklámernyő, a betonozott udvar nem garantál abszolút olcsóbb lakmározást, csak egy életérzést.

Itt a hekk a főtermék és annyiért amennyiért, nyilván nem menő éttermi ár, de egy kicsiként kikért hekk kenyér nélkül két “kobiubival” egy tisztességes adag majonézzel és kísérőnek egy korsó Soproni IPÁ-val meg egy szódával már 3040 Ft volt (még mindig 2018 szerint) Egy sör és sörkorcsolya kombóként rátekintve durva lenne, de itt a sör a kísérő, nem a hekk. Azzal, amit kaptam, egy fél napra simán jól laktam. Kajából még akad kolbász és rántott hús. Nyílegyenes koncepció. Működik is, nem is kell több! 

Italok tekintetében ide nem hatolt be a kisüzemi sör kultúra, de a Sopronitól van három sörcsap: sima, Soproni IPA és Mort Subite. Üvegben pedig a Soproni Démon (barna) is kapható. Borokból Vargát és BB-t láttam. És van egy rövid rövidital lap az alapokkal. A hosszú kávét sok tejjel vizes pohárban kaptam – én ezt kifejezetten bírtam. Van itt is limonádé, sőt házi szörp, amit „kurva jónak, kurva finomnak” titulált lelkendezve egy épp pár női tagja, miközben kiléptek a Vasmacska kerítésén. 

A vendégektől forgatagos vendégtér amúgy is jó élmény.

Az ablaknál szinte mindig sorok állnak és mindig vannak érdekes jelenetek. Egész estés Üvegtigris folytatásokat lehetne itt forgatni, talán napi szinten is.

Közben a padoknál valaki a szálkától, valaki más a berepülő darazsaktól félti a torkát. Tart a nyár. Zajlik az élet, a kutyák ugatnak, legyek röpködnek és mindenütt valami gyerekjármű parkol.

Vasmacska Söröző Facebook oldal: https://www.facebook.com/pages/Vasmacska%20S%C3%B6r%C3%B6z%C5%91/165612436838706/

Vasmacska Söröző nyitvatartás: Mindennap 11:00-20:00

Vasmacska Söröző Cím: Budapest, Zsilip u. 90, 1138 ITT

A 13. kerületi oldal és a SZIGET SÖRKERT / BÜFÉ

A Népsziget ott is Népsziget, ahol már eltávolodunk a vonatok filmjelenet értékű hídon robogásától, és attól az egész budapestes talánytól a vasúti híd lábán, hogy ki az a Niki.

A 4. kerületi és a 13. kerületi oldal között a híd a határ, tehát a Wasser is szigorúan véve 13. kerületi, de a megközelíthetőségből érthető, hogy inkább a 4.-hez kapaszkodnak. A 13. kerületi oldal a Marina part városrésztől is megközelíthető. A Gyöngyösi úti metrómegállónál, a Duna Plaza bal oldalán kifelé és szinte csak egyenesen, kicsit jobbra tartva. Ez egy kényelmes, újabb híd, pihenőkkel a lépcsőjén felfelé, de átmenni rajta a vasúti hídnál kisebb élmény. Hamar sziget csúcsot térünk, és ez ellentétben a vasúti híddal nem visz át Budára is.

Mielőtt átérünk, két vendéglátóhelyen még megállhatunk a „szárazföldön” is. A Népszigethez képest puccosan elegáns Melba Étterem és Bár, bársonyos körbeszaladó bárpulttal, színes textilabroszos éttermi vendégtérrel, kikötői mini panorámával vár és a komoly borválasztéka mellett cseh sörökkel a csapon (Holba, Permon) zárja kerekre az élményt. (Még csak belestem – 2018).

A következő az Öböl Bistro, ami még csak „Céltorony” korában mintavételeztem. Ezzel a verzióval még adósotok vagyok.

A 13. kerületi Népsziget már sokkal nagyobb katyvasz, mint a vasúti híd környéke, és nem visz nyílegyenesen a tuti jóba, úgyhogy nem árt felkészülni. Ha kerülőút nélkül akartok vendéglátóhelyhez jutni, akkor nem kell lemenni a túlsó Duna partig, hanem a szigetközepi Népsziget utat célszerű választani a Sziget Büféig vagy Sörkertig.

SZIGET BÜFÉ / SÖRKERT

(Ide 2018-ban és 2021-ben is ellátogattam. Kezdjük a 2018-as, de tovább érvényes emlékirattal🙂

Hiába szinte bújkál a sziget közepén szinte, nem csak másodhegedűs a Vasmacskával szemben. Sőt ahhoz mérve egy nagyobb léptékű vendéglátó „gyár”, kiterjedtebb választékkal, szolgáltatásokkal és népesebb személyzettel. Megjelenése mégis bensőséges. A korhű retróslágerekre épít: piros „kockás” abrosz, íves vonalvezetésű, sötétzöldre mázolt fakerítés, kis kaviccsal felszórt kert, színes égősor. 

Állítólag 1977 óta folyamatosan létezik, és a kaják nagy része, amit kínál is 1977 folyamatosan létezik. Vannak azonban újdonsültségek is, például hagymakarika, tintahal karika és bár itt is a hekk fogy ipari mennyiségben, kínálatuk mégis kvalifikált a harcsapaprikás túrós csúszával szintjére is. A vízparti büfé jelleg egyértelmű jelei persze gyorsan kifigyelhetők: vendégtéri jégkrémhűtő, „kecsap-mustár-majonéz” nagy vödrös  és nagy tartályos szentháromsága, tekerős játékautomaták.

Külön ital- és külön ételpult várja a rendelőket. Egészen korszerű Dreher sörcsapok voltak és a változatos üveges borok is fellépcsőztek a Nyakasig. (<2018) 

Érdemes ide kijönni a retróhívőknek, mert a nosztalgiaélményt Isten adtán sugározza. Ahogy a környezeti hangulat, úgy a karakterek is korábbi idők jellemző figurái, általában inkább idősebbek. De többen, mintha a 90-es évekből, 2000-es évek elejéről időutaztak volna ide, de itt nem vennék észre hogy a jövőben vannak. Van, aki az akkori szokások és az akkori karakterhierarchia szerint menőzött úgy, ahogy már tíz éve nem láttam rá példát.

Extrája a területén belüli párakapu. Szuper zárása volt a Népszigetnek első látásra a Sziget Büfét is megismerni, folytatásra ígéretes állomás.

És itt is a 2021-es folytatás:

Van Nálatok terasz!!! – Budapest 6. kerület teraszos, kiülős kertes kocsmái

2021-07-16 2 hozzászólás

A nagy teraszos, kertes, kiülős, néha csak nyári helyeket gyűjti össze a „Van Nálatok terasz!!!” rovat, rendszeresen frissítve. Ez a 6. kerület oldala. Hiába belvárosi

Tovább olvasom »

Van Nálatok terasz!!! – Budapest, 2. kerület teraszos, kertes kiülős kocsmái

2021-07-09 1 hozzászólás

A nagy teraszos, kertes, kiülős, néha csak nyári helyeket gyűjti össze a „Van Nálatok terasz!!!” rovat, rendszeresen frissítve. Budapest hatalmas 2. kerületének sokszínű kültereit listázza

Tovább olvasom »

Van Nálatok Terasz!!! – Budapest, 11. kerület teraszos, kertes kiülős kocsmái

2020-09-21 3 hozzászólás

A nagy teraszos, kertes, kiülős, néha csak nyári helyeket gyűjti össze a „Van Nálatok terasz!!!” rovat, rendszeresen frissítve. Budapestről a 11. kerület listája jutott először

Tovább olvasom »

The post Van Nálatok terasz!!! – A Népsziget nyári helyei appeared first on Kocsmaturista.

The post A balatonfüredi Hatlépcsős hetedik mennyországa appeared first on Kocsmaturista.

Először az árkádos teraszával szembesültem, ami annyira megtöltötte hangulatával és utcabútorral a felújított, kellemes kis Boltív közt, hogy kinn is úgy lehetett érezni, mintha már benn lennénk. Szeretem a teraszokat, mint mindenki, de általában kevesebb variánsnak adnak teret és a kocsmajelleg szempontjából az igazi kitárulkozás a küszöbtől kezdődik.

A Korhely már előre kontúros arculatúnak tűnt, kitüremkedő lógóval, szlogennel, igazi KORtársHELYnek, a szó – itt még – bármilyen esélyű értelmében. Csatlakoztam Barbihoz és Barnihoz, a magyar Disney Channelesen alliteráló nevű párhoz. Barbi volt a pécsi fő-belső emberem és útegyengetőm.

Éppen egy ilyen tálat szedtek hárman háromfelé, Barbi anyukájával. Én is besegítettem és pár csónakos burgonyával kanalaztam a megjegyezhetően finom sajtszószból.

A ház bora Tüske Pince rozé cuvée volt. Ebből fröccsöztünk. Nekem alapból fehérborból fröccsözőként feltűnően ízlett. A Korhely lógós címke által továbberősödött, hogy itt komolyan veszik az imázst.

Kis teraszos sziesztázás és sok nevetés után indultam benn is körülnézni. A leginkább ránk kiáltó első benyomást a szalma adja a földön, keveredve a mogyoróhéjakkal. Erről híres is a hely, hallottam már mogyoródobálósnak becézni. Milyen lazán hangzik ez vendégoldalról, de Gyula, az egyik csapattag beavatott a kulisszák mögé, hogy ennek vendéglátói oldalról pont, hogy nem kézenfekvő profil-hanyagság a háttere, hanem napi következetes plusz tevékenység. Naponta felsöpörnek, és reggelre csak szalmát szórnak ki. A mogyoróhéjat a vendégek adják hozzá a csendélethez interaktív élmény keretében.

Nagyon megtetszett a többek között régi újságokkal borított fal is, ami rögvest a már elbúcsúztatott Bajusz retro bar-t idézte fel bennem.

Ez a hely amúgy régebbi annál. 11 éve fut ebben a formában és 8 éve a jelen üzemeltetővel. Az illető, Péter kiszúrt, hogy sokat fotózok.

-Na mindent lefényképeztél?

-Aáá nem, ott egy kalap a falon, ahhoz látható kötődésem van – replikáztam.

Előre nem fedtem fel neki blogisztikus kilétemet, csak beszélgettünk. Körbevezetett, megmutatta az újságlapok közül a legdicsőbbet, a keretben. Egy 1966 júliusi Népsport címlap a magyar-brazil foci VB győzelemről.

Azt is elárulta, hogy a falba süllyesztett Szűz Mária szobor még az előd, a mexikói étterem öröksége és valóban Mexikóból származik. 

Aztán később, mikor már meséltem neki a blogról, kitértünk a hely műfajára.

-Látod, én is kocsmának hívom – mondta vidáman.

Nem is lehetne túlságosan elhatárolódni a kocsmaműfajtól egy olyan névvel, ami részeges, másnapos embert jelent. Ugyanakkor a Korhely étteremként egyértelműen vonzó adottságú célpont harmincas vagy idősebb társaságoknak is születésnapok és hasonló alkalmak ünneplésére. Péter egyik legkedvesebb sztorija az volt, amikor egyszerre négy nemzet mást és mást ünnepelt (tejfakasztó, politikai változás az országában, stb.) és mindenki „odaünnepelt” a másiknak is. Az egész hely együtt ünnepelt, szlovének, magyarok, angolok és horvátok.

Csipegetésen túli éttermi benyomásokat – jól lakottan érkezve – csak azzal tudtam szerezni, hogy Péter megmutatott egy akkor még nem publikált bemutatkozó videót, amitől a szememben is összefutott a nyál. Arra elég lett a kettő együtt, hogy motiváltan térjek vissza enni is majd. A kellemes, egyedi közegélményű terasz és a laza belső tér viszont már most megmaradt. Látványosan jól érezték magukat az aznapi vendégek.

Kirajzolódott, hogy miért szerethetik a helyiek. Embereken kívül háziállatok is jóízűen étkeztek a vendégtérben. Íme:

Az este levezetéseként a fiatalok kedvenc, jó idős, szabadtéri helyeként szintén többször emlegetett jópofa Lompos Uszkár nevű helyre mentünk bulizni. A Martyn Ferenc Múzeum sokfás kertjében található. Elvileg folyamatosan népszerű, de akkor a karneváli forgatagban különösen sokan voltak.

A Lompos Uszkár az előnyös adottságaival, hangulatával, pezsgésével jó első benyomást tett, de nem egy Korhelyes kilépő által homályos, röpke, nyüzsgő másfél óra alapján akarom megírni a teljes meséjét.

Ha visszatérek Pécsre, megvizsgálom a napközbeni életét és további részleteit is. A szépen világított bel-Pécsen keresztül hajnalban irányba vettük a Tettyét megpihenni.

Még további, sűrű napok vártak a városban, tele minden jóval.

Folyt.köv.

Térképen a Korhely Pub és a Lompos Uszkár is:

Korhely Pub Facebook oldal: KATT!

Lompos Uszkár Facebook oldal: KATT!

Ha pedig extra tartalmat is olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

A Pécsi sorozat előzményei:

Mondok egy imát a derék Papucsért! (Pécs)

Kocsmatúra a Pécsi Napok idején #1 @Nappali

Kocsmatúra a Pécsi Napok idején #2 @István Pince

The post Kocsmatúra a Pécsi Napok idején #3 @Korhely, a mogyoródobáló appeared first on Kocsmaturista.

Hogy miért izgalmas mindez Kocsmaturistaként?

1.Az Élesztő Budapest egyik legjelentősebb ital-intézménye. Ekkora elhajlás a családfájában érdekes.

2.Az Élesztő saját kocsmasarkot stipi-stopizott magának a gangon a közeljövőre. A kocsmaiság tehát borítékolt a koncepcióban.

3.A szereplő autók közül kettő már most alkoholárusító hely: az Élesztő saját kocsija, a Beer Truck és a Borkas.

4.Végül a személyes kedvencem: Az italozás és a könnyed étkezés kapcsolata, főleg Magyarországon, nálam mindig kiemelt téma. Betörni tehát egy haladó szellemű ételkaravánnal egy olyan utcaszakaszra, ami minimum öt kocsmát számlál, de a nachos-nál, melegszendvicsnél többet falatozás terén mégsem igazán mutat fel, bizony hírértékű!

2016. december 2-án nyitottak. Rögtön felmerült a kézenfekvő kérdéskör, hogy mégis mekkora magabiztosságot igényel akkor beindítani egy szabad ég alatti ételudvar működését, amikor minden más kinti hely megy téli álmot aludni. Ők viszont nem gondolkodták túl, két-három hét tervezés után belevágtak. Rögtön az elején, megnyugtatásként: vannak fűtött helyiségek.

A nagyobb hátszelet mégis az adja a koncepcióba vetett hitemnek, hogy az Élesztő áll mögötte. Úgy vélem, „tudják mit csinálnak” típusú emberekkel van dolgunk.

Az Élesztő története számomra látványos sikersztori. 2013-ban, nem biztonsági játékosként, két kerülettel távolabb az akkor már/még szenzációként felkapott bulinegyedtől, egy vendéglátásában csendes, nem is feltétlenül jó hírű utcában, leendő saját jó hírükre alapozva foglaltak be egy egész épületet. Ekkor már érezhetően szélesedett a magyar kisüzemi söröket fogyasztó, kedvelő és direktben kereső réteg is, de még messze volt a mai szintjétől. Merem állítani, hogy az Élesztőnek is élenjáró szerepe volt a további „magyar kézműves sörforradalomként” saját történelmet író mozgalomban. Az elején különösen sokat látogattam, és azóta is szívesen visszanéztem pár havonta. Lehetetlen volt nem találni újdonságot.

Emlékszem, hogy 2013 nyarán kétszer is ott tartottam születésnapi bulit, a nem túlbonyolított, kellemes, fás udvarban egy sokcsapos pulttal. A belső terekben még csak körvonalazódott a téliesített jövő. Már ekkor is rengetegen voltak. Ment a harc az asztalokért. A nyitás után a sörkoktélos pult is megjelent, és egyre változtak, gyarapodtak a kaják. Ma ott tartunk, hogy az Élesztőház egy „rom”kávézó, bor- és tapas bár, nagy felszereltségű grillkonyha, két sokcsapos sörbár terem, extra alaksori vendégtér, sörfőző iskola, lakásétterem, ho(p)stel és vasárnaponkénti termelői piac egyben. Azt hiszem, tényleg eljött a perc, hogy ennek az épületnek már csak a falain kívül lehet fejlődni.

Bár az Élesztő duójából csak az egyik tag, Imre aktív szereplő a teljes Food Truck Udvarban, egyértelműen viszik tovább a márkát itteni társával, Péterrel is. Látszik a kovácsolt vas Élesztő lógón is, ami Isten szemeként tekint le az udvarra.

Imrével véletlenül ismerkedtem meg a helyszínen, az Élesztős Bart Dánielt keresve. Azonnal körbevezetett és mesélt. Ő is itt lakik a környéken és átélte, hogy kihívás errefelé igazán jót enni. Mivel a környező (egyre több) irodaépületekből valószínűsíthetően többen is osztoztak ezen a gondolaton, volt mire alapozni, amikor bevették a korábbi Körlet Terasz udvarát.

-A szakma legjavát válogattuk össze minden fronton – mesélte, ahogy azt is, hogy nem csak a kínálat minőségére, de az autók küllemére is odafigyeltek a válogatáson.

Lássuk is, hogy kik teszik össze a nagy étlapot!

(balról jobbra haladva a körön):

Gubo: Ez egy új, pratikus formája a vaslapon grillezett melegszendvicsnek. Büi Szilveszter formatervező saját ötlete és műve: egyrészt jókora, másrészt zárt, mert körben „perforált”(nem lesz szószos meg szaftos a kezed!), harmadrészt jól néz ki, negyedrészt többféle, jól megkomponált töltelékkel árulják. Én a viccesen Szalma Nelli nevű tojásrántottás-kolbászos változatot kóstoltam. Mivel teleport vezet a szívemhez a jó tojásos ételeken át, csak elfogultan tudnék nyilatkozni, de hagyott még az étlap bőven gondolatcsiklandozó választást (csirkés vagy lazacos, stb.)

All about street food: A következő állomásozó a Muzikum klub saját növendéke utcakaja vonalon. Még nem próbáltam, viszont többször jó kritikákba ütköztem róluk. Ideimportált kínálatuk leginkább hamburgerből és wrap-ből áll.  

Gnoochi furgon: Olasz krumplis tészta mindenfélével felrázva és keverve. Gondolom, viszonylag keveseknek újdonság, hiszen rég jelen van idehaza is. Az viszont teljesen újként hat, hogy bárki is ennek variánsaira építse az arculatát. Aki már legalább kétszer látta a blogomat, biztosan belefutott valamilyen olasz beszámolóba. Ennek ellenére idehaza szélsőségesen ritka tésztafogyasztónak számítok. Így most őket is csak az étlap alapján ítélem meg még, a pesto rustico és a thai garnélás megnyerően hangzik. A főterméken kívül kapható még két egyéb tésztaféle és édes gnoochi is.Szimpatikus a házilag gyúrt tészta gondolata, aminek küldetése, hogy puha legyen. Külön pacsit küldök már most az utcakapuban fogadó kitáblázott gnocchi-történelem oktatásért. Bármilyen nemzeti eledel eredet- és fejlődéstörténete, városi legendái, nagyvilági változatai nagyon érdekelnek, akármerre járok.

BBQ Szentendre: Szentendrén fellelhető a melegebb hónapokban egy Kacsakő nevű szabad ég alatti bisztró a Duna-parton, de olyan kalandos, szelíden vadvilági hangulattal, mintha csak dimenziókapun, lázálmon vagy mozivásznon keresztül lehetne odajutni. Ennek a részeként láttam meg először a BBQ Szentendrét, hosszan kígyózó sorral előtte. Jó hír, hogy ezentúl télen is elérhetők a Food Truck Udvarban. A kínálatukból éppen a Guinesses, szilvás, mogyorós marhahúsleveshez volt nagy szerencsém. A pulled pork szendvics pedig látvány- és illatízelítő alapján azonnal bakancslistás lett. Imádom az egységük előtt is szereplő kiírásukat is, hogy „Anyád üzeni, egyél rendesen!”

Élesztő Beer Truck: Nem lesz meglepő, söröket képvisel, változó kínálattal, öt csapon, az aktualitásokat 2 dl-es, 4 dl-es kiszerelésben, a stabilabb ívósöröket pedig 3 dl-es, 5 dl-es kiszerelésben. Ami meglepőbb, hogy leveseket ők is árulnak az Élesztőház Butcher’s kitchen nevű részlegének közvetítésével. Akinek ivás közben jönne meg az itvágy további sörökre, nemsokára nem kell messzebb menni, mint pár lépcsőt felfelé. Addig pedig az Élesztő főszentélye is csak egy utcányira van.

Borkas: Szeretem ha a kínálkozó szóvicceket szemtelenül nyersen vállalják be. Ilyen a Borkas elnevezés is. Ők a mozgó kirendeltsége a Monostor borháznak. Kék és narancssárga színekbe öltöztek. Az önkéntes besorolásuk Fröccsbusz, de feltalálták magukat fröccsszezonon kívül is, például 21 féle forralt borral. Ezen kívül meg a szörp, a tea, a pálinka, csússzon le a torkunkba!  

Vespresso: Ugye mondtam már, mit gondolok a szóviccekről? Ők amúgy már megbízhatóan visszatérő szereplői a kerekeken guruló vendéglátás műfajának. Hasonlóan a Gnoochi Furgonhoz egy olasz Piaggio. Egy ape típusú háromkerekű járgányból érkeznek a tudatosan válogatott, minőségi kávék. 

Kristóf konyhája: Steiner Kristóf azonos nevű vegán szakácskönyvének népszerű, nagyközönséget vonzó változatos receptjein alapszik a Kristóf konyhája, a figyelemfelkeltő sárga Roburban. Gyorsan lett nagy a visszhangja, lépten-nyomon hallom. Múltkor például a nemrég megénekelt Megálló bárjában olvastak róla nyomtatott sajtót. A kuszkuszos chilis babot kóstoltam náluk poharas változatban iraki pitával, ami az egyedi élményén túl meglepően laktatóbb volt, mint első blikkre gondoltam. Ennek ellenére kölcsönvettük egy tetten ért blogisztikus kollegina és barátnője étkét is egy fotóra megmutatni, hogy hogy mutathat egy-egy teljes menü.

Ez hát a nyitó összkép! Nagyon jó, hogy van egy ilyen új gyűjtőhely a városban (tudtommal egy másik van csak, ami lábat is vetett), és az is jó, hogy itt van egy eddig még nem túl zsúfolt városrészben, ahova ez kifejezetten jól jön. Nyitva tartásukkal is inkább a nappal és nem az éjjel forgalmát célozzák (11:00-22:00). Kíváncsi leszek változik-e ez az Élesztő „páholy”(?) nyitásával és a nyár beköszöntével.

Négy pozitívum, ami szemet szúrt:

1.A Food Truck udvar vizuálisan is élmény, és főleg az lehet először itt járó külföldiként, ezzel a „forgatási kulisszák mögötti világ” hangulatával. Szerencsére a jópofa színes óriás nyalókát megtartották az elődtől,

de már második látogatáson láttam, hogy variálnak, fejlődnek díszlet témában is és volt kis átrendeződés is. Karácsonyi szezonra például hatalmas diótörők kerültek ide. Balázs a Kristóf konyhája részéről pedig második körben már szalmabálákkal is feldobta saját portáját. Kíváncsi leszek, hogy alakul majd idővel a megjelenés.

2.Napi menü irányába is elmenni kifejezetten jó és a visszatérő vendégekkel szemben lojális ötlet. Egyrészt piros pont, hogy a minőségi utcakaját rotációban kedvezőbb áruvá teszik ezzel, másrészt ritka, hogy a napi menü egy helyen minimum öt különböző étlap kínálatából kínáljon választást.

3.Különösen tetszett, beszélgetve a résztvevőkkel és a háttéremberekkel, hogy többen kérdés nélkül felidézték, hogy miként találkoztak innét valaki mással először, és kirajzolódott, hogy hogy állt össze ez az ötlet elemenként egy egésszé. Emberek járták a maguk útját, majd szembejöttek és inspirálták egymást. Ahogy lennie kell! Kerekasztalosnak is látszik a hangulat, közös megbeszéléseket tartanak, cinkosan meg is hagyták egymásnak a piaci részeket. Például az All About Street Food nem árul itt szendvicset, a BBQ Szentendrének ajánlva ezt a porondot, cserébe ők lettek a monopólium hamburgerből. Elcsíptem olyan jeleneteket, hogy az egyik árus a másikhoz megy tankolni szódából vagy ahogy a másikuk körbekínálgatja a friss portékából a társakat. Jó irány ez a kulisszák mögött is.

4.Az együttműködés a Budapest Bike Maffia biciklis civilszervezettel, akik szintén itt állomásoznak és rendelnek. Hatodik éve foglalkoznak rászorulók megsegítésével, adományok gyűjtésével és biciklis szétosztásával. Most, a nagy mínuszok idején központi szereplői voltak a hajléktalanok segítésének.

A Food Truck Udvar jövője

Mobil mivolta okán könnyen változhat a Food Truck Udvar köre időről-időre, akár bővülhet is. A Krak’n Town-t az angol kocsma-kajákkal és az igen árulkodó nevű Pisztrángot már most várják a csapatba.

Én külön örülök, hogy továbbfejlődik ez a környék és hogy az Üllői úti és akár a körúti kocsmatúrák kaptak egy kajás oázist egy legendás épületben. Szorítok, hogy idővel így vagy úgy kitolódjon legalább éjjel 11:00 óráig a falatozás.

A Food Truck Udvar címe: 1091, Budapest, Üllői út 51.

Facebook oldal: https://www.facebook.com/foodtruckudvar/?fref=ts

FRISSÍTÉS: 2017.12.05. A FOOD TRUCK UDVAR AZ ITT MEGÍRT FORMÁJÁBAN BEZÁRT – Bármilyen reinkarnációról beszámolok.

Addig is az eddig dokumentál Kocsmaturista helyszínek:

The post Még több autó az Üllői úton – A Food Truck Udvar Élesztése appeared first on Kocsmaturista.

Már majdnem a második éjszaka lett (a háromból) az ördög helyett a Via Belvederejé teljesen, amikor 1:00 körül ráparancsoltam magamra, hogy irány más utcában is világot látni, nem tehetem ezt a leendő olvasóimmal! A Bar Mercatoban alighanem végtelen számú estét el lehetne tölteni és bosszantóan magasan is hagyta a lécet. Vajon mi lehet még ezután érdekes?

Azért összeszedett pozitivitással elindultam a Via S. Felice irányába, amit Rosa jelölt meg a térképen. Hamar kiderítettem, hogy a szomszédos Via del Pratello a legélénkebb kocsmautca erre, de még bekanyarodni sem kellett az első állomáshoz. Légyként mentem a tömegre az Altotasso előtt. (348. állomás, 6. bolognai állomás)

Első blikkre rockeresnek, egyetemistásnak mutatkozott a helyszín, de egyetlen körbejárás hamvába hullajtotta ezt a hiszemet, és helyére bizonyította a sokféleség jelenléti ívét végig kipipáló össznépet. Itt aztán tényleg mellém állt a pultnál az ezerszínű hajú punk, míg benn művészkarakterek osztoztak egy asztalon, és elegáns nők és szinte zsenge kislányok, nyugíjasok, bőrkabátosok és zakósok alkottak egy tömeget. Röviden mindenki, akinek volt valami oka arról a csütörtökről arra a péntekre itt virrasztani Bologna egyik legtovább nyitva tartó kocsmájában.

Jó kis piadina lelhető fel náluk az éjjel is bőséges kínálatú péksüteményes pultban és a hosszú sörcsapon pedig többek ízlésének akad pár jó korty. Érdekesség, hogy az egyik olasz sör, Prága egyik legizgalmasabb városrészéről, a Kisoldalról (Mala Strana) lett elnevezve.

Azt is kipróbáltam, hogy legolcsóbban itt tanulnak hosszúlépést készíteni, 2:50-3:00 euróért (pultosa válogatta). Voltak érdekes részletei az önkéntes és a vendégek által hozzáadott díszletnek is: A képek, a falfirkák, a WC ajtó kilincse,

és számomra főleg a vendégtér részét képező fém boros hordók, amik akkorák, hogy titokban lehetne űrlény-tetemeket rejtegetni bennük a nyilvánosság elől. Mintha anyagmennyiség után fizettek volna annak az arcnak, aki valószínű az ipari forradalom idején olvasztotta őket valami korai világkiállításra.

Teltház volt csütörtökön háromig, pénteken négyig. A név magas alkoholtartalmat vagy magas borzot jelent. Én rögtön letettem magamban a voksomat az egyikre. Tizenkét éve vannak nyitva. Abszolút nyerő zárópont, olvasztótégelye mindazoknak, akik a végsőkig ellenállnak a holnapnak.

Facebook oldal: https://www.facebook.com/EnotecaAltotasso/?fref=ts (ez alapjan látható, hogy koncertjeik is vannak.)

Cím: Piazza San Francesco 6/d, Bologna

Nyitva: 17:30-4:00

Nekem másnap is korán eljött az említett holnap, és az alvás előtti hajnalnál hagyta az új utak büszkeségét, mert hamarosan bevásárlószatyorral jártam ismét a megunhatatlan Via Belvederét ajándékokért. A nemzeti ünnep is a tegnapé volt már, helyre állt a rend, és a következő olasz reggel olyan volt, amilyennek megismertem és amilyenek átmeneti megrendülésemig szentül hittem őket, mozgalmas, forgatagos, színes és hangos, rögtön a szállásom küszöbéről. – Buongiorno Dio – köszöntem az égre. A helyemen voltam.

A vásárcsarnok is teljesen más képet mutatott, vásárcsarnokosat, élettel telit.

Esküszöm, hogy nem kerestem én kocsmát aznap reggel, egyszerűen csak kávét a csarnok falain belül. A Green bar (349. állomás, 7. bolognai állomás) először üresen fogadott,

csak valami horrormesét szavaltak a hangfalak. Csak? Nem mintha ez magában olyan snassz lenne, de hamarosan megérkezett a pultos-showman Nico. Vele együtt ez a hely igazi ínyencség! Voltam mar néhány vásárcsarnokos kocsmában, na deeee ez?!! Na, itt lehet időzavarba keveredni. Délelőtt hirtelen este lesz. Benn történik az élet, az a hangos olasz, a napfény meg messze kinn van. Bár ez nem látszik Nico napszemüvegén, amit odabenn is visel.

Ő amúgy rendezvényszervező, és hét éve jár évente Magyarországra, úgyhogy rögtön lett közös téma. Egy barátjaval közösen övé a hely. Laza lomkocsmás elemekkel lépnek túl az egyszerű díszleten.

De Nico maga az élő fő-disztargy, ahogy délelőtt tombol a rádióra a piac egyik sarkában.

Felbecsülhetetlen életképek halmozódódnak. Jön egy bácsi, aki szó és köszönés nélkül feltartott mutató ujjal rendel egy kávét, majd elkéri a majdnem egy üres grappás üveget, és belecsavarja az aljáról a maradékot a kávéjába. Nem adja fel az utolsó cseppig. Nico hangosan, tapsolva szurkol neki. Aztán az arc hozzám fordul és jókedvűen elmeséli, hogy ő ‘62 óta az üvegkicsavarás művésze.

A következő signore-nek alig volt haja de mégis olasz eleganciával igazgatta a maradékot a tükörben, és ő tárta fel közben, hogy a vásárcsarnok, ahol épp megismerkedem a Campari soda-val, a Monarchia idején osztrák-magyar lovak istállója volt.

Erről elneveztem Nico házi speckójat, amiről büszkén számol be – campari spritz blue sapphire ginnel – osztrák-magyar istálló lének. Bár ezt nem kóstoltam meg, de mégis méregkevertünk tízóraira. Itt készült először Schweppes sodával a fröccskísérlet. Ezt Nico felmenőit hozzáadva cseh-horvát-magyar fröccsnek neveztem el. Vigyázni kell hogy használjuk a szavakat odakinn, mert a soda, ahogy az angolban is, más asszociációt indíthat el, mint Magyarországon.

Az élet nem áll meg, a szomszédos zöldséges lány belibben, ahogy megszólal a Susanna, és táncolni kezd Nico-val a pulton és az egész kocsmahelyiségen keresztül. Pár perc múlva egy idősebb ember jön be táncolva a Parov Stellar-ra, amire Nico nagyon nyomja a pultban. Közben én fáradhatatlanul shazaamozom a jobbnál jobb olasz számokat, de egyszer csak kopogatnak a vállamon. Nico az, és egy “Amico” kíséretében átnyújt egy frissen készült teljes kiörlésű piadinát serano-val és mozarellával, ajándékba.

Egy kávéra akartam itt maradni, hogy gyorsabban végezzek az ajándékvasárlással, mintha lemennék a Mio Barba. Nem gondoltam volna, hogy nagyjából két órára itt ragadok és a délelőtt felét balról zöldség-gyümölcsös ládák, jobbról proseccós üveg pukkanások mellett fogom tölteni.

Hivatalossá lett, a Via Belvedere egy vendéglátósok által szigorúan őrzött terület, ahonnét kijutni, nagy kihívás. Este viszont újra sikerült, ugyanis nem értem vissza a DJ bulira időben, a Green bar-ba, az utolsó éjjelen jobban megismertem Via Del Pratelloról, de hazafelé pont összefutottam Nicoval, és megmondtam, ha csak tehetem, egyszer visszatérek és átélem a piaci diszkót.

Facebook oldal (nem hivatalos): https://www.facebook.com/pages/Green-Bar/310066159112313?fref=ts

Cím: Via Ugo Bassi, 25, 40121 Mercato delle Erbe, Bologna (én mindig a Via Belvedere oldaláról közelítettem)

A Bologna-Padova sorozat előzményei:

1. – Három kortyos Espressok Olaszországban

2. – Mit taltam Bolognában spagetti helyett

3. – Bajor kocsmarajzokat tártam fel Bolognában.

4. – Egy kicsi kocsmautca fogságában Bolognában.

5. – Össz-latin egyveleg a bolognai éjszakában, Pastis.

6. – Bar Mercato – 150 törzsvendég galériája

7. – Megérkezés a Mio Bar-ba, a három napos bolognai törzshelyemre

The post Éjjel-nappal Bologna! Két Kocsma Két napszakra! appeared first on Kocsmaturista.